Március 15-én voltam fent a Hochkaron. Sokan voltunk magyarok, de sorbanállás nem volt. Az időjárás kellemetlen, 900m felett hóesés, alatta eső. 1400m-en hó, hideg és olyan szél, hogy a 2-es kéken megállított. 1-es kék ramaty állapotban, fent is és lent is buckás már 10-kor, szvsz ratrakot nem látott. Fent 10-20m-es látótávolságot engedő ködben gyerekük után ordibáló szülők, lent vízszintes hófúvás. Egyedül a piros 4-es és 10-es értékelhető, de azok is kezeletlenek. A pályák nagy részén a kommunikált 3m hó valójában jégtömb, amire ráhordták a 20-40cm havat. Másnap is visszamentem, de már 1400-on is az eső esett és fújt a szél. Feladtam és átmentem az Öcsire, ahol szintén esett és rommá olvasztotta a pályákat, de nem fúj a szél annyira. Itt napközben is ment a ratrak, próbálták a latyakos trutymót pályává simítani. Öcsin 800m-en max 25-30cm összeolvadt hó van a kommunikált 100cm helyett. Egyik síterep sem nyerte el a tetszésem, de talán jó hóban az Öcsire visszamennék. Hochkar nekem nem jött be.

Március 14-18-ig voltunk a Hochkar-on, a barátnőm és én. Ő 6 éve síelt utoljára, én sose. Az idei télen kezdtem el snowboardozni és ez volt életem első komolyabb ilyen üdülése, ebből a szemszögből írom le a beszámolóm.

Szállás:

https://www.lassingbauer.com/appartements/
A szállásunk nagyon különleges helyen volt, valójában egy tehén farmon található családi házban volt berendezve két kiadó apartman és egy kisebb szoba. Mi a szobát béreltük, amihez saját fürdőszoba tartozott. A cipőket és léceket egy közös, fűtött előtérben lehetett elhelyezni. Mivel a farmnak nem volt kerítése, illetve az előteret sem mindig zárták be napközben, egy kicsit féltettem a felszerelésem, de pár Ausztriában eltöltött óra után valahogy megszűntek a magyaros előítéleteim. Reggelinél a kért időpontra terítettek meg nekünk. Nem volt nagy választék, de nagyon meghitt volt, mintha egy távoli unokanővéremnél vendégeskedtünk volna. A szobák tiszták voltak, egyszerű de minőségi berendezéssel. A sípálya parkolója autóval 10 perc alatt elérhető volt.

Sípálya:

Két parkoló található a pálya alján, érdemes parkolás előtt átgodnolni merre akarunk csúszni. Mi az alsónál álltunk meg, ott volt csak hely, de ott nagyon sok. Itt volt a tanuló pálya, viszont innen csak piros, vagy kifejezetten nehéz kék páláyát érintve lehetett más pályákra átjutni.

Egyébként egyet leszámítva (2-es), mindegyik kék pályát kifejezetten nehéznek találtam. Bár élveztem a csúszást, technikailag nem tudtam rajtuk fejlődni, csak a fékezést tudtam gyakrolni, és az eséstechnikám fejlesztettem, valamint szoktam a sebességet. Több csúszás után visszatértem a tanuló pályára, ahol hamrad annyi idő alatt megtanultam rendesen kanyarodni, mint amennyi időt előtte a kék pályákon töltöttem.

Több kék pályára is jellemző, hogy bizonyos emelkedőket csak nagy lendülettel lehet bevenni, így a pár napos gyakorlattal rendelkező deszkások számítsanak gyakori fel-le csatolásra, egy idő után viszont már inkább kihívás volt átjutni az emelkedőkön, és nem bosszantó akadály.

Így március közepén 130 cm hó volt, a 6 beülős felvonóból első két nap 5, hamrmadik nap mind a 6 üzemelt. A pályák már pár helyen kissé olvadtak voltak, de szerintem nem volt vészes.

A felső parkoló közelében lévő hüttében (Gasthaus Blaimauer) nem volt túl kedves a kiszolgálás, de ez annyira nem zavart. A WC kifejezetten tiszta volt, szappan, papír kéztörlő, minden volt amit itthon nem szokott meg az ember. A Vorgipfel csúcson lévő hüttében többet mosolyogtak ránk (JoSchi Berghaus), de magasabbak az árak is.