Salz 211, A táv
Szívat mostanában kicsit a bicó, ha úgy vesszük, ha meg úgy akkor időben jelzi a problémákat,Duna előtt ugye a telóval volt gond, kedden átgumiztam a hátsó kereket betettem a garázsba, szerdán ugye még volt egy itthoni menetem, a kerék tök lapos, felfújtam, a szelep mellett sziszogott, mi a fakk, tönkrement a szelep, szétszedtem megvizsgáltam, rendben, a tömítő szalagon volt egy kis lukacska az egyik küllő furatnál, szalag csere, biztos ami fix duplán tekerve. Tekerés után letakarít, csekkol rendben minden, csütörtökön megérkezve a szállásra leveszem a bicót a tető tartóról és rág az alsó kormánycsapágy, mai napig nem értem teljesen talán a tetőn mozgott a menetszéltől kicsit a kerék és az adta meg a kegyelemdöfést a csapágynak. Igy a pénteket szervizben kezdtük, 50€ és már virgonc is volt a gép, bike check-en nem ment volna át. Így nem tudtam reggelről elvégezni a tekerést, csak 11 körül, megálltam a sóhegy előtt, felnéztem és libaszőrös lettem, holnap 150 kilométernél vár ez rám, amikor a rajtszámot át vettem akkor szintén állt a szőr rajtam.
Szombaton háromkor ébresztő mintha esne kint, az előre jelzés eső prognosztizált, Anikó gyorsan becsukta az ablakot ne is halljam, Elkészítettem a zabkásámat és olyan nyugalommal befalatoztam amit soha nem gondoltam volna, nyugodt voltam, meglepően nyugodt, mondtam is Anikónak ez már a halálos nyugalom! :-) Kivittem a bicót felrakni, nem volt eső csak a fák levelei zörögtek, csillagos volt az égbolt, úgy tűnik legalább a rajtnál megússzuk az esőt, azt nagyon nem szeretem. Be autóztunk Bad Goisernbe, közben rákezdett, e van, kitettem Anikót a rajthelynél én meg leautóztam a tűzoltóságnál levő frissítő pontra, ez lesz az alap bázis, itt háromszor megyünk át, Elkezdek be öltözni, leparkol egy kocsi mellettem, kiszáll egy nő, na gondoltam ennek a segítőnek is jó korán kezdődik a nap, szépen elkezdte összerakni a bicaját, szintén A távos, ennyit arról, hogy hú de kemény A távos vagyok én! :-)
Rajtnál egy srác sík ideg, az első féke elfosta magát, kész ennyi volt számára a verseny ez sakk-matt.
Nagyon elől vagyok az első blokkban, hátrébb sorolok, jön Tondach barátom beteszi a bicót, bemászik, nem volt megbeszélve a találkozó, de jól sikerült, rajt előtt még kicsit csöpög megint az eső, na ezt a napot biztosan nem ússzuk meg szárazon, nem baj nincs hideg így nekem nem gáz az eső, a vizes murvát jobban kedvelem a száraznál. Elrajtolunk, megkezdjük a nap első mászását Raschbergre, felpattanunk 900 méter szintet 10 kilométeren, csak, hogy felébredjünk, napfelkeltét nem látjuk, felhős az ég nem kicsit Tondach-al együtt érünk fel a két Lefty-s bicós. Kicsit csapatunk lefelé majd kapaszkodás Hütteneckealmra, első frissítő pont gyors banán és mézeskalács betolás, ez lesz a nap kedvenc kajája, a mézeskalács, tenyérnyi, félbevágva kis cukormázzal a tetején, fini és gyorsan ehető. Felérünk Hütteneckealmra itt nosztalgikus hangulatban emlékeztetem Tondit, 9-10 éve itt találkoztunk először, fent rákezd az eső, nem szarozik, igazi sűrű ahogy csak a hegyekbe tud esni, kérdezem Csabit be öltözünk e, én alapból aláöltöző, rövid mez, kartyű vékony kis futó mellényben vagyok, de a mez zsebében ott az eső kabát, ugyan miben mondja Tondi, e van, szolidaritás nyomjuk tovább lefelé, ahol bevisznek az erdőbe egy kis saras gyaloglásra szem elől tévesztjük egymást, innen a frissítőig egyedül vagyok. Le az Örök falhoz, szellősen vagyunk nincs tumultus, lejeb azért akad egy-két betorpanó, ahol az útról egy letörésen esünk be az erdőbe, ez itt mindig ilyen, azért sikerül addig billegni míg helyet adnak a tolósok, de így azért neccesebb. Hiba volt azt gondolni itt majd azért már tudnak bicajozni az emberek, ez már az a táv, a híd előtti lépcsősornál négyen vannak előttem elég messze ahhoz, hogy kényelmesen lemenjünk, erre lepattannak a bicóról és tolni kezdik nem vagyok boldog szeretem ezt a kanyarodós lépcsősort, a híd végén a másik lépcsőnél ugyan ez, ehhh, nem hiszem el.
Frissítő pont, Anikó integet, gyors megállás, belapátolok egy kis porció zabkását, nyomás Tondach előttem valahol, nyomás át a falun, újra a hosszú aszfaltos mászás csak a tetején most színpadi kifejezéssel élve, jobbra el, néhol ismerős a terep régen már jártam erre az 53 kilométeres táv pályája hellyel-közzel. Persze azért bedobnak még pár mászókát, le Altaussee-be, majd fel egy piszok meredek aszfalton, a szint diagram nagyon jó, külön színekkel jelzik az aszfalt, murva és ösvény részeket, segít belőni hol is tartok a mászásban. A Loseri sípálya lefeléje nyugodtan nevezhető DH-nak, sikerül lemenni, nem könnyű itt is tologatják és nem igazán figyelnek, van aki keréken jön le. Meglepően sokat kivett energiában, lefeléhez képest, saras ösvényeken folytatjuk, itt megkapjuk az egész napra szóló iszap pakolást a lábainkra, Bla Almi frissítő után elkezdünk vissza mászni megint Hüttenecke almra, ez megint ismerős az 53 kilométerről, sikerül utolérnem Tondit, egy kereszteződésnél becsatlakoznak a B távosok, ők most jönnek le Raschbergről, találkozom egy csapat társsal Gergővel, váltunk pár szót, az egyszer már meglátogatott frissítő pontnál minket levisznek a hegyről. A Tauernkruzung őt kilométeren dob a lábunkba 450 méter szintet egyben, a tetőről ugyan ennyi szint le, ugyan ennyi távon, a változatosság kedvéért most akkor megint egy mászás 15 kilométeren 700 méter szint kicsike lefelékkel megszakítva, cserébe a mászások igen meredekek a cél vissza Hütteneckealm tetejére Tondi itt kicsit lemaradt, a mászások nekem mentek jobban, a lefelék neki, A hegy közben megtelt kicsit, a saras tolós részen érnek be minket a D táv első emberei, az Örök fal előtt becsatlakoztak az F távosok is, kicsit sűrűn vagyunk, tiszták illatosak, mi mocskosan, büdösen ,,gázolunk" át rajtuk. Frissítőn Anikó kulacsot ad, láncot olajozunk, Niki aggódva várja Tondit, nincs baj, nyugtatom csak nem esett jól neki a mászás. Kimegyünk még egy 20 kilométeres kis kunkorra és ugyan ide érünk vissza, kérem Anikót készítse elő a tartalék ruházatot, talán már nem fog esni, teljesen el vagyok ázva a vizes zokni kínoz kicsit. Közben hatalmas ováció a frissítőn, egy F távos fickó akinek jobb comb középtől hiányzik a lába, protézis nincs, egy lábbal nyomja, mondhatni stílszerűen egy Lefty-s Cannondale nyergében!
Kimegyek én is a pályára, furcsa kicsit, 110 kilométernél tartok nem vagyok éppen fitt és folyamatosan előzöm a rövidebb távosokat, hát itt nem igen fogok konvojban pihizni, konstatálom. Egy frissítő van ezen a távon, itt ér utol Tondi, harapunk pár sütit, iszunk vizet, én komfort fokozás céljából kirázom a cipőmből a kövecskéket, jó érzés. Együtt mászunk tovább, olyan négy kilométeren 400 szint, lefelé egy darabig keréken majd jön egy olyan köves lefelé amire figyelmeztettek, ne is próbáljak lemenni valami elvetemült világkupa DH pálya, vizes mészkő, avar és sár egyvelege, a nap mentális mélypontján vagyok, szenvedek a lefelé gyaloglással, csúszik mint a jég, 1 kilométer, vagy egy örökkévalóság talán mire leérek. Frissítőn száraz zokni, száraz cipő, száraz mez, száraz mellény, gyors arcmosás, földi mennyország, ez nagyon sokat dob a komfort érzetemen, Tondi már elhúzott. Jön a tókerülés 25 kili, nagyjából sík, fejben összerakom magam és pörgetek végig, regenerálódjanak az izmok, sikerül egy jó bolyt utolérnem ez sokat pihentet. Utolsó frissítő a Sóhegy előtt, sütik, gél, koffeines cucc be és lássuk a medvét...
A kultikus Salzberg, 3km-en olyan 600 szint, nehéz elmesélni, látni, érezni kell! :-)
Egy petákot nem tennék rá, hogy én most ezt kitekerem, sisak kilazít mez szétzzipzároz, szívd fel begyem a vizet...
Megy, nem könnyen, de megy, kihaltnak mondható a kis szerpentin, már csak mi hosszúsok vagyunk itt, két-három embert meg is előzök, a vége előtt be érem Tondit, nagyon kész van, tolja a bicót, fent megvárom, adok neki egy koffeines gélt, ha ez nem rántja helyre akkor szinte semmi. Toljuk a 32% aszfalton, de lemarad kell 1/4 óra mire hatni kezd a gél, a nagyon meredek után felszállok és sikerül kitekerni a tetejéig, itt gondolkodok egy gél betolásán, de elhalasztom egy kis lefelé után ott a frissítő majd akkor, ez hiba volt. A frissítő kifosztva teljesen, ilyet sem láttam még Salzon, iszok pár pohár vizet, itt a legtutibb az egész versenyen a lezúduló gleccser vízből merik. Sótablettát, magnéziumot bedobom, a gél valahogy kimarad, elfelejtettem a zsebemben levő kis mackó piskótás csokit is...
Jön a nap utolsó nagy mászása, 10 kilométeren 700 körüli szint, semmi technika, csak dózer út és mókuskerekezés, több mint egy órán keresztül, beüt a ménkű, hányingerem van, elgyengülök, tolnom kell a bicót, Tondi utol ér, kérdezi görcsölök, nem mindjárt hányok és akkor k.b. le is húzták a redőnyt mára, menj majd lesz valami, küzködök egy ideig a hányingerrel (azt hittem legalább egy fél óra volt ez az időszak, a Poláron visszanézve 10 perces időtartam) végül úgy döntöttem dűlőre viszem a dolgot, iszok egy kis izót, vagy bent marad és segít, vagy kijön aminek ki kell, segített. Vissza tudtam ülni és a tekerés is ment, a becsatolás a pedálba az már nagyon nem, vicces, de nem volt erőm betaposni a helyére, Sikerült látótávolságra hoznom Tondit, nem sokkal utána értem fel a tetőre, itt nyeltem egy kis sört a mentősök jó fejek voltak. Lecsapattunk a frissítőre, itt Csabi tanácsára megittam két pohár kólát, az szét csap odabent mindent felkiáltással, működött is, ki süti, egy gél és elindultunk kimászni a kis katlanból és megkezdeni a fél órás száguldást a Gossaui tóhoz. Sikerült helyre ráznom magam ebben a fél órában és egész jó állapotban leérni a frissítő pontra, itt már itt tudtak lenni Anikóék a barátokkal, friss kulacs koffeines cucc és uzsgyi Tondach után, aki már elhúzott, nagyon be volt sózva, jól forogtak innentől a lábaim a mászás elején már utol is értem, lökte az adatokat a Garminjáról, 5 km felfelé 450 szint, úgy éreztem ez menni fog, nem fogtam vissza magam, jó tempóban ment a mászás, de azért vártam a végét, pár embert itt is sikerült megfogni. Egyszer csak ez a mászás is véget ért, fent voltam a tetején, egy gyors gél betolás és jöhet a vágtázás le az utolsó frissítőnkhöz, Anikóék itt is ott voltak, csak a mellényemet adtam le más nem kellett az utolsó 15 kilométerre, jól éreztem magam, elmúlt a fáradság teljesen és jó tempóban vágtam neki az utolsó résznek, 4-5 mentünk együtt ezen a darabon, mint a hülyék, ami kifért a csövön! :-)
Időben: 15.19 perc
Nettó: 14:36 perc
Átlag? 14.8 km/h
Kalória: 9862 kcal
Keresés
30 cm
