Jó volt a hétvégén a gleccseren: kiváló időjárás és kiváló tavaszi hó.
A pályák, egy-két frekventáltabb lejtőtől eltekintve (kis túlzással) kongtak az ürességtől, a pályákon kívül pedig valóban nem találkoztunk emberrel.
Szeretem a firnes havat, kifejezetten élveztem, még az alján, a délutánra kibuckásodott 11-esen is nagy élményt okozott a csúszás. Érdekes volt látni, érezni, hogy akár egy-kétszáz méter szintkülönbség is mennyit számít, ahogy mentünk felfelé, úgy változott a hó minősége.
Legnépszerűbb témák: nem működő csákányos nyomvonalán rövidlendületezni, sziklák között keresve az utat frírájdozni.
Évek óta Mölltalon kezdünk-zárunk, most egy elintézendő ügy miatt (természetesen síelős) Kaprun mellett döntöttünk. Nem bántuk meg, nagyon jó ez a hegy még májusban is.

Ezzel befejezettnek tekintem a szezont, 44 jól sikerült nap után. Hacsak valami váratlan fordulattal nem síelünk a nyáron is, novemberben veszem elő újra a léceket. Addig csak kíbicként osztom az észt a partvonalon kívülről, és szurkolok a továbbra is kitartó megszállottaknak.
Hajrá mindenkinek!

A csütörtöki és pénteki kékséget a hétvégén felhők szürkesége törte meg , hol beborult, hol kiderült. Aranyló színben pompázott a gleccser, máskor sejtelmes köd lepte be az alsóbb régiókat. A gleccseren megannyi program közül választhattunk ezen a hétvégén. Tesztelhettünk a 2010/11-es símodelleket a legnevesebb gyártóktól; többek közt képviseltette magát az Atomic, Völkl, Fischer, Rossignol. Az Alpincenter előtt különféle zenekarok, dj-k léptek fel, de volt gasztró és bármixer show egyaránt.

Lenn Kaprun főtéren igazi osztrák majálisban lehetett részünk hideg sörrel és osztrák muzsikával. Szombat este a snowboard freestyle versenyek amolyan záró akkordjaként óriási buli helyszínéül szolgáltak a Kapruni vár ódon falai.

Most már ideje búcsút inteni, képek:
https://sielok.hu/fotoalbum/kaprun-szezonzaro-2010majus/galeria/

A tegnapi borút derű követte, a kékség és fehérség harmóniája lengte be a tájat. Igaz vizuális gyönyör; északra a smaragzöld völgyben a Zelli tó vize csillan meg, aminek víztükrön havas hegyek köszönnek vissza. Távolabb sejtelmes felhőkbe takaródznak a Hochkönig sziklás hegyoldalai, szigetként törnek utat a felhőtengerben a magasabb csúcsok.
Délre pillantva a Tauern hegység háromezresei tornyosulnak, Ausztria legmagasabbját, a Großglocknert mintha most faragták volna, olyan élesen lehet látni.
S a pályák? Egy élmény, mesteri munkát végeztek a kezelők, friss szőnyeg várta a reggeli síelőket.
A jobboldali Kees pályán délben szinte csak én húztam a hosszú carving íveket; balra-jobbra ringatóztam a vakítóan fehér lejtőn, ami még ekkor is akár a biliárdasztal, olyan sima volt.

A West Side vadregényes útvonalán fenséges firn fogadott, a lenti kuloárban csicsergő madarak éneke kísérte minden egyes kanyaromat. Bal kéz felől kis vízesés vágott utat a hómezőben, moraja megtörte a csendet, idefenn ezer méterekkel a dolgok felett.

Sok ilyen szép sínapot, azt hiszem mindannyian kiegyeznék vasárnapig ilyen idővel.