Csütörtök; a hét legforróbb napja, bőven 30 fok feletti hőmérséklettel, kék éggel és napsütéssel. Igazi strandidő, mondanák az időjósok.
Vagy egy tökéletes nap a gleccser síelésre, mondanák a fanatikusok.
Mivel egy-két napot a környéken mozogtam, így természetesen nem lehetett kihagyni egy csütörtöki síelést (június 18.).
Kevéssel fél kilenc után már az Alpincenter előtt álltam, hogy jó másfél hónap után ismét egyet karcoljak.
Tömeg? Várakozási idő ? Zsúfolt sípályák ? Metsző, hideg szél?
Természetesen ilyenkor nyáron ezek mind ismeretlen fogalmak (igaz most éppen havazik odafenn:)
A jórészt olasz edzőcsapatokon és a néhány tucatnyi hobbi síelőn és deszkáson kívül mások nem voltak a gleccseren, ráadásul a versenycsapatok 11 fele befejezték a kapuzást, edzést, így szinte teljesen kiürültek a pályák. Néha már-már olyan érzésem volt, mintha a privát síparadicsomomban szelném a lejtőket.
Rettenetesen jót lehetett carvingolni, a pályák délig egész jól tartották magukat, tényleg tip-top pályakezelés, mind szinte mindig.
Aztán egy körül irány a nagykabinos (Gipfelbahn).
Fenn a csúcson csodás kilátás, ma igen messze el lehetett látni. A kis nézelődés után a kapruni meredély következett, a Gipfelsteilhang. Az egyébként soha nem kezelt sípálya ezúttal zárva volt, legalábbis hivatalosan. Azt, hogy miért, nem tudom, mivel hó még bőven volt rajta, sőt nagyon jó minőségben! Igazi kompakt, kemény hó, aminek mindössze a teteje volt 1-2 cm vastagságban felfirnesedve. Egy élmény !
Kettő óra fele befejeztem a síelést és irány a völgy, vissza egy másik évszakba; a nyárba.
A Zelli tó még kissé hűvös; 17-18 fok, bár ez láthatóan sokakat nem zavart, igaz a legtöbben inkább a parton napoztak, vagy a tavon szörföztek, vitorláztak.
Néhány kép, többi idővel.