Napsütéssel búcsúzott Zell am See, a mai délutánt az itteni sípályákon töltöttem. Kedden azt írtam, hogy üresek voltak a pályák, ha akkor így fogalmaztam, akkor nehezen találok megfelelő jelzőt a mai délutánra. A Hirschkogel Express és Gloknerwiese négyüléseseket csak miattam kapcsolták be, amikor kiszálltam a Hirschkogelből egyből le is állították. Mikor felértem kissé befelhősödött, aztán három óra körül újra a napsütésé lett a főszerep. Lenn a völgyben smaragzöld színben pompáztak a mezők, a nap sugarai meg-meg csillantak a Zelli tó mélykék víztükrén. S a pályák? Egy élmény, kiváló firn. A Breiteck Alm széles lejtője ezúttal is jó választásnak tűnt. A Kettingbahn és Kapellenbahn libegőknél a 8-as, 6-os és 3-as fenomenális volt. Rég síeltem ilyen jót a fekete Wilder Kaiseron (6-os).
Ahol szerdán friss porhóban rajzoltuk a hegyoldalt, most nagyszerű firn fogadott, olyan, amit utoljára jó egy hete a Katschbergi Snowbowle-ban élvezhettem.

Zárásra feltámadt a szél, a fenyőfák ágai csak úgy lengedeztek, mintha integetnének, ők is búcsúznának.

A mai délutánt ismételten Zell am See-ben töltöttük. Ahogy tegnap írtam a kilátás meseszép volt a tóra, ma ebben nem gyönyörködhettünk, de nem bántunk, hiszen helyette igencsak megrázta Holle Anyó a dunyháját és Kaprunhoz hasonlóan itt is temérdek hó esett le, a hóhatár kb. 1100-1200 méteren mozgott.

A pályán kívül valami hihetetlen élményben volt részünk, és tényleg csak mi voltunk azon a bizonyos hegyoldalon, senki más. A hatüléses Kettingbahn melletti erdős részen igazi tree skiing élményben részesültünk, de jónak bizonyult a Hahnkopf melletti fenyőfákkal övezett rész is.

A tegnapi naphoz hasonlóan ma sem kellett embereket kerülgetni, különösen nem a pályáktól távol. Egy igazi téli nap, sok-sok mélyhavas csúszással, kicsi olyan volt mint az október közepi Planai szezon nyitó freeride-unk, de ez a délután sokkalta aktívabbra sikerült, egymás után soroztuk a lejtőket.

Soha rosszabb áprilist !

A kedd délutánt Zell am See-ben töltöttem, és meg kell mondanom; igen jó választás volt. Ilyen üresen még nem láttam a síterepet, csak te és a hegy. Felfelé a felvonókon hihetetlen nagy csend volt, csak itt-ott csicseregtek a madarak.
A teljes csendet és ürességet csak helyenként "zavarta" meg néhány kóbor angol és belga síelő.

A Breiteckalm sípályája kitűnő, jókat lehetett rajta carvingolni. A Hahnkopfnál némi kis tree skiing-el fűszereztem meg ezt a csodás napot.

A völgypályák közül hivatalosan a fekete Standardabfahrt tart nyitva, ami még négy óra után is meglepően jó állapotba volt.

Egészen zárásig pislákolt a nap a szürke felhők közül, az utolsó menetnél egy-két eltévedt hópihe táncolgatott alább; előhírnökei a holnapra várható havazásnak.

A kilátás a tóra igen pazar, lenn már üde zöldek a rétek.

Az elmúlt hétvégét, részben itt szerveződött társasággal, Zell am Seeben és Kaprunban töltöttük. Minden nagyszerű volt, a csapat, az idő és a pályák, szóval nagyon összejött. Meleg volt, sütött a nap így a hó lent firnes volt. Utolsó napra Kaprunba mentünk, ami igen jó választásnak volt. A hó és az idő is csodás volt.
Pár kép a hangulat kedvéért:

A hétfői és keddi havas és meglehetősen téli napokat szerdán verőfényes napsütés váltotta. Nem lehetett kérdés, hogy ezen a napon korán kell kelni és nyitásra kinn lenni, hogy elsőként élvezhessük a csodás időt és a friss havat.
Már csak azért is, mivel némi porhavazás volt tervben, ugyanakkor az előrejelzések enyhülést mutattak, és ki tudja, hogy délben még porhó lesz vagy már nem (később kiderült, hogy nem csak délben, de még csütörtökön is).

Hivatalosan 8.30 h-kor kezdenek a felvonók, de a Schmittental végéből induló Schmittenhöhebahn nagykabinos már rendszerint 8 óra után 10 perccel startol. A "váróban" néhány helyi és egy-két alkalmazott, no meg 2-3 elszánt freerider toporgott, várva, hogy a forgókapukon zöldre váltson a jelzés.

S végre, zöld utat kaptunk, irány a kabin, ami el is indul, hogy gyorsan a magasba röpítsen. Bár a modern nagykabin lcd kijelzőkkel van felvértezve, ahol különféle sífilmeket vetítenek; ezúttal a tekintetek a tájra összpontosultak; frissen kezelt lejtők, behavazott fenyőfák , a fehér hegyoldal és a mélykék ég lélegzetelállító kontrasztja.
Kivasalt lejtőkön az első íveket húzni mindig is nagy élmény, csak te és a hegy, a lejtő.
A Breiteckalm valami fenomenális volt, hasonlóan a négyüléses Kapellenbahn melletti Sissi Hang.
Végül aztán a Rome Park melletti ritkás fenyvesbe kötöttem ki, ahol meglepően sok mélyhó fogadott; sehol egy nyom.
Míg délutánra a Sonnalm egyes lejtői már kissé firnesedtek, másutt még porhóban rajzolhattuk az íveket. A 15-ös Südabfahrt ekkora maga volt a tavaszi élmény; mintha késként kented volna a vajat.

Másnap újra Schmitten, az idő hasonlóan meseszerű, a kilátás ugyanúgy pazar. A csúcsról vagy 30-40 háromezrest számolhatunk össze, köztük Ausztria legmagasabbát, a Grossglocknert.
De lesz e még porhó odafenn ? A válasz igen, a Kettingbahn északabbi oldalán "némi" tree skiing, lényegében a szabad órákat szinte csak itt töltöttem, nem lehetett megunni. Ráadásul a meredekség is adott; egy jó piros, fekete pályának felel meg. Az itt vezető freeride útvonal azonban a naposabb oldalon van, és az már firnes volt. Hihetetlen, hogy mennyire számít, hogy hogyan éri a Nap, vagy éppen hogyan nem. A kicsit más fekvésű lejtők már tavaszi firnet kínáltak, míg tőle két-három méterre csak úgy porzott a fehér molekula.

Mindez képekben:
https://sielok.hu/fotoalbum/zellamee-marcius2010/galeria/