Február 3-tól 10-ig síeltünk Brianconban (Serre Chavelier-ban), tehát az utolsó héten a francia síszünet és a főszezon előtt, azaz aki később indul, az általunk tapasztaltnál már nagyobb tömegre számíthat.
Busszal utaztunk, és nagyon hamar, péntek éjszakai indulás után már szombat délután megérkeztünk, még a hatalmas brianconi Casinóban is volt időnk bevásárolni a hétre, ahol jóval nagyobb a választék és valamivel jobbak az árak, mint a sífalvak kis boltjaiban.
Mi a négy, a völgyben található helység közül Villeneuve-ben szálltunk meg, és ha újra jönnék, biztos, hogy újra itt foglalnék szállást. Villeneuve ugyanis pont a völgy közepén van, a szállásunk mögül két hosszú felvonó is indult a terep kellős közepére, ahonnan bármelyik irányba könnyedén át lehetett csúszni; ezzel szemben Brianconból csak egyetlen felvonó indul, ami elsőre kevesebb pályát érint, hosszabb idő átcsúszni a többi pálya irányába, ráadásul az ottani felvonóhoz (Prorel) minden egyes csúszás után le kell csatolni, és léccel a vállunkon lépcsőzni. Villeneuve-ben is minden van, amire szükség van: kicsi, de a célnak teljesen megfelelő közért, sportboltok, stb. Mi a Concorde nevű apartmankomplexumban szálltunk meg egy kétszemélyes, apró lakásban: persze nem luxus, de abszolút semmiben nem szenvedtünk hiányt, és az első felvonó 2-3 perc alatt elérhető volt (nagy parkoló is van, ha valaki autóval érkezne). A síbusz egyébként idéntől fejenként 2 euróért visz át a másik falvakba/városokba, de aki először utazik vele, érdemes mindig előre megtudakolnia, pontosan hol is lesz a visszafelé menő irányban a buszmegálló, a brianconi üzletközpontnál például nagyon el van dugva.

A Serre Chevalier síterepet mindenkinek csak ajánlani tudom, minden szempontból tökéletes volt. Egyrészt minden tudásnak megfelelő pályából rengeteg van, a kellemes természetnéző zöld lankáktól a gyorsulásra és gyakorlásra is alkalmas kékeken, a lazább és a meredekebb pirosokon át egészen az olyan feketékig, amelyeken az úri síelők is lejöhetnek, és az olyanokig, amik a kezeletlen hegyoldalak kedvelőinek jók. (És persze végig, hihetetlen nagyságú területen van lehetőség pályán kívüli síelésre, egy hét alatt nem is nagyon láttunk olyan hegyoldalt, ami ne lett volna tele lécnyomokkal.) Másrészt pedig – nekünk ez a legfontosabb – rengeteget lehet egyhuzamban csúszni, legalább tucatnyi lehetőség van arra, hogy 6-8 kilométereket lehessen megállás és felvonózás nélkül, egyhuzamban síelni. Ráadásul – talán mert hatalmas rendszerről van szó – nagyon jól eloszlanak a síelők, mi az egy hét alatt, írd és mondd, egyetlen egyszer sem álltunk sorba felvonónál két percnél többet, de tízből kilencszer csak becsúsztunk, és már ülhettünk is a felvonóba, még a reggeli pályanyitáskor is ez volt a helyzet. (Aki Brianconban száll meg, ezen a téren talán rosszabbul jár, de ezt nem tudom biztosan, reggel sosem indultunk onnan.) Hüttéből is sok van, a gourmet éttermektől kezdve a snackbárokig, bár ezeket nem a csúcsokon, inkább egy szinttel lejjebb érdemes keresni. A felvonórendszer is nagyon jó: nincs egyetlen pálya sem, amit irreálisan bonyolult lenne elérni, és úgy van kialakítva a rendszer, hogy sokat lehessen csúszni két felvonózás között, azaz soha nem kell mondjuk a reggeli első órát csak felvonó és felvonó között utazgatva tölteni, ami nagy előny.
Nekünk a hóhelyzettel és az időjárással is szerencsénk volt. Mielőtt érkeztünk, sok hó esett, és az ottlétünk egyik napján is hullott pár centi. Úgyhogy az összes pálya végig nyitva volt, és egy bizonyos magasságig minden nap végig is ment a pályákon a ratrak – bár nekem kicsit furcsa volt, hogy egy szint fölött már hagyták a pályákat úgy, ahogy voltak, és azért hat nap után ez már több pályára rányomta a bélyegét, bár tényleg igazán rossz állapotú, ezen-soha-többet pályával talán csak eggyel találkoztunk. Illetve ami még furcsa volt számomra, hogy egy-két pályára egyik nap nagyon zavaró hókupacokat építettek műhóból, amit nem ratrakoltak le, csak jelezték zászlókkal, hogy vigyázzunk. Délután 3-4 felé pedig még ilyen kevés emberrel is érződött azért a hóminőségen, hogy melyik pályák a legnépszerűbbek, melyikek vezetnek a szállások felé: ezek délutánra sokszor jegesre voltak gyalulva és rendesen ki voltak buckázva. Érdemes tehát már kilenckor elkezdeni a napot, ha az ember a jobb hóminőséget szereti.
A pályákról: haladó síelők vagyunk, leginkább a piros pályákat szeretjük. Ezek közül két kedvencünk volt: a villeneuve-i szakaszt a monetier-ivel összekötő, hosszabb Cucumelle (a Vallons felvonó mellett), ahol nagyon jól váltakoznak a meredek és a lankás szakaszok, és végig széles, így az sem baj, ha tömeg van, ráadásul még hóágyúk is vannak, úgyhogy a hó miatt sem kell aggódni. A másik pedig a Col du Prorel csúcstól Brianconba vezető összes pálya, főképp a végén a Vauban nevű: itt sok-sok kilométert lehet egyhuzamban csúszni, aki csak piroson szeretne, az a Prorel 1-2 felvonó végétől indulhat, de egyszer-kétszer érdemes felmenni a csúcsig, ahonnan egy hosszú kék szakasz után lehet a pirosra csatlakozni. (A kék, Chemin nevű pályán van 1-2 kilométer „természetjáró”, nagyon lankás, de nagyon szép szakasz is, aki irtózik a lassú andalgástól, ezt talán kerülje el.) Illetve az Yret csúcsról levezető piros pálya is nagyon jó, bár rövidebb, viszont innen is rá lehet kanyarodni a kék Eychaudára, majd mondjuk a piros Corvariára, hogy 6-8 kilométeren keresztül, a csúcstól egészen a faluig csússzunk. (A Clot Gaillard pálya is elég jó lenne, de vigyázat, ebben van egy szakasz, ahol több emelkedő követi egymást, lehetetlen eléggé felgyorsulni ahhoz, hogy gyaloglás-mászás nélkül megoldjuk a csúszást, én legalábbis egyszer sem láttam senkit, aki elég lendületet tudott volna venni ehhez.)
Ajánlanék egy fekete pályát is, amit mindenkinek érdemes kipróbálnia, aki legalább középhaladónak érzi magát: nem is „igazi” fekete pályáról van szó, hanem egy, bár elég meredek, de nagyon széles és szépen kezelt, hosszú (3,5 kilométeres) pályáról. Ez a Casse du Boeuf az azonos nevű felvonóval párhuzamosan. Szerintem ezt csak-egy két hosszabb meredek szakasz miatt nevezik feketének, és nem pirosnak, de mivel széles, ezeken a szakaszokon is vígan húzhatja az S-eket, aki nem elég magabiztos.
A kék és zöld pályákról pedig semmi rosszat nem tudok elmondani, a Serre Chevalier terep tökéletesen megfelelő a kezdők számára is: rengeteg az ilyen pálya is, és kivétel nélkül mindegyik nagyon élvezetes még haladóknak is. És ezen a terepen még az átlagosnál is jobban lehet bízni a franciákban: nem találkoztam olyan kék pályával, ami valójában félelmetes lehetett volna egy kezdő számára.
Összességében nagyon ajánlom mindenkinek a terepet, ráadásul ez van az egyik legközelebb Magyarországhoz, úgyhogy még azoknak is megfelelő, akik ódzkodnak a hosszú utazástól: kora reggeli indulással autóval már estére itt lehet lenni. És tényleg nagyon megéri.

Január 7-től 12-ig síeltünk Brianconban (Serre Chevalier) és mivel a bérletünk lehetőséget adott, egy-egy napra átmentünk Montgenevre, ill. Sestriere (Via Lattea) síterepeire is. Itt most megpróbálom a 3 helyet dióhéjban minimálisan összehasonlítani, de részletesebben mindegyikről inkább a saját topikjában írok.
A szállásunk Brianconban a Prorel lift hasonló nevű apartman házában volt. A Franciaországban szokásos nem túl nagy terek aránylag elviselhetőek voltak, miután 5-en voltunk a 6 fősnek mondott apartmanban. Bár az egyik szoba 3x2 méteres volt egy emeletes ággyal, de 1 embernek elviselhető volt és a galéria is jól nézett ki. A konyha aránylag felszerelt, elektromos főzőlapok, mikro, mosogatógép, grill sütő. Az 1 mosdó-fürdő, 5 embernek éppen még elegendő a melegvíz már kevésbé, az elektromos bojlernek köszönhetően, ami inkább éjszaka fűtötte a vizet. A szobából viszont pompás kilátás nyílt a városra egy nagy panoráma ablakon keresztül. A berendezés kissé régies, nem egy modern felújított apartman volt. Fűtés elektromos, könnyen szabályozható, nem fáztunk, nem volt túl meleg. A földszinten minden szobához volt egy zárható szekrény a léceknek, deszkáknak, de a bakancsokat föl kellett vinni a 6-ra (volt lift és működött) a szobába kiszárítani és kerülgetni, de alapvetően megfelelt az elvárásoknak. Viszont a WI-FI, kód ide, kód oda nem működött, sőt még a mobil netet sem tudtuk használni a gyenge térerő miatt. Eddigi tapasztalatom alapján a franciák és az olaszok WI-FI ellátottságban az őskorban járnak, ennél még Bosniában is 100x jobb volt a helyzet.
Az időjárás ezen a héten sajnos nem volt túl kegyes hozzánk és az is kiderült, hogy a túl sok hó egy síterepen ugyanolyan probléma mint a kevés.
Első nap: Felhős szélcsendes időben síelhettünk, a magasabb helyeken némi hószálingózással, enyhe légmozgással. A szállásunktól 30 méterre és 50 lépcsőfokra (itt a lift sajnos nem működött) lévő Prorel kabinos sífelvonóval felérve elindulhattunk egy nagyon kellemes hosszú piros pályán a Prorel aljába, (vagy a középállomásig) avagy választhattuk, hogy elindulunk a további 4 falu felé. Serre Chevalier-re egyrészt a jól kezelt erdei kék és piros pályák, ill. a fahatár fölötti széles nem buckás gleccser szerű kellemes, ennyi hó esetén nem is jeges kék és piros pályák jellemzőek. Akad néhány fekete is, de ilyen hóviszonyok mellett kevésbé tapasztalt síelőknek sem okoz gondot, főleg, hogy ezek sok helyen nem is esnének fekete besorolás alá. De nincs hiány hosszú zöld vagy kék erdei átcsúszókban sem, ahol még botozni sem kell (ellentétben Sestrier-rel). Mondjuk, hogy melyik pálya éppen miért azt a besorolást kapta a franciáktól amit, azt mi nem tudtuk megfejteni. A tájékozódás nagyon egyszerű, minden nagyon jól ki van táblázva, a táblákon a cél felvonó neve szerepel (ellentétben Sestrierrel) és a nagyobb liftek tetején minden térkép zöld ledekkel mutatja az épp nyitva tartó lifteket. Nagyon praktikus, hogy minden pályán a pálya elejétől 100 méterenként jelzik, hogy mennyi még a távolság a pálya végéig, vagy a következő nagyobb elágazásig, minden táblán a pálya nevét is feltüntetve. Már első nap nagyot síeltünk, kissé korlátozottabb látási viszonyok között és az 5 hegyből 4-et ki is próbáltunk, de 2800-ra sajnos nem lehetett felmenni. A pályák nem mindenhol voltak kezeltek, az éjszakai hóesés miatt, de a napsütés hiányától eltekintve nagyon jó napot zártunk.
Második nap: Az előző naphoz hasonló élmények reggel még jól síelhető korrekt pályákkal, első csúszásra egy tökéletes piros pályával a Prorel alatt de délutánra jelentősebb havazás kezdődött és a látási viszonyok is romlottak (főleg magasabban. Mivel a Prorel felvonóhoz vezető átkötő lift csak 16 óra 5 percig jár, időben vissza kell indulni a pályarendszer másik végéből (Monetier), ha nem akar az ember haza síbuszozni, ezért mi inkább reggel mentünk el a másik végébe és délelőtt ott síelgettünk, míg délután már inkább a középrészen síeltünk, vagy hüttéztünk (ki-ki kedve szerint), a Ratier, vagy az Aravet hüttékben, mivel innen aránylag egyszerűen, egy felvonóval elérhető a Prorel átkötő lift. Az árak Átlagos francia hütteárak, pohár sör 3.20, forralt bor 3.70, leves 7-8, melegétel 10-15 euro. Sestrier-ben, már kicsit drágább, pl. forralt bor 5 euro.
Harmadik nap. Lent a völgyben Brianconban (1200 m) esőre ébredtünk ami fönt hó formájában okozott problémát. Az éjszaka leesett jelentős mennyiségű hó miatt lavinaveszély okán nem indultak el a liftek (9-kor indulnak a lentiek), majd kis késéssel a Prorel mégis elindult, de csak közép állomásig, máshol semmi. A Prorel közepétől még két tányérossal lehetett egy kicsit feljebb menni, de a jó 30 centis kezeletlen szűzhavon való síelés, nem tartozik a kedvenceim közé, így leérve a lift aljába és látva, hogy a többi falu fölötti alsó pályák is kezdenek sorban megnyílni, úgy döntöttünk, hogy az ingyenes síbusszal arrébb megyünk egy faluval és ott nagyobb perspektíva nyílt kezeltebb pályákon jobb körülmények között síelni. A síbusz egyébként napközben elég sűrűn jár és 10 perc alatt átért Chantemerle felvonóihoz. A nap további részében folyamatosan nyíltak meg a magasabban fekvő pályák is, de egész nap hallottuk ahogy lőtték a lavinát és a fa határ fölött elég cudar idő uralkodott, szél, helyenként köd, felhő, hóesés, kezeletlen mélyhavas pályákkal, úgyhogy a nap jelentős részét a kicsit komfortosabb erdőhatár alatti pályákon töltöttük, ahol délután helyenként még a nap is ki-ki bukkant. Ennek ellenére du. 3 körül visszaindultunk, mert bár a táblák szerint járt a felvonó a Prorel teteje egész nap egy nagy felhővel takarózott és gondoltuk, hogy a hazaút nem lesz leányálom. Jól gondoltuk. Az átkötő lift tetejére érve brutális köd, szél és hóesés fogadott, szinte vakon kellett a majd fél méternyi szűzhavon a pályát keresve leevickélni. Sikerült.
Negyedik nap: Ezt a napot Montgenevre síterepén töltöttük napos/felhős időben, helyenként kis hószállingózás közepette. Erről a terepről bővebben majd a Montgenevre topikban írnék, itt csak annyit jegyeznék meg, hogy nekem ez volt a kedvencem. Brianconból kb. fél órás autózással a szerpentinen (14 km) közelíthető meg, de most elég sokszor leállítottak és csak felváltva haladhatott a forgalom, az előző napi nagy havazás következményeinek eltüntetése miatt. A nagy hó miatt csak kevés parkolót nyitottak meg, nagyrészt fizetőst, de ha időben felér az ember még talál az ingyenesekben is helyet, mi pont megcsíptük az utolsót a Les Chalmettes lift közelében. Érdekes módon Sestrierben és Montgenever-en, jóval tovább tartanak nyitva a liftek mint Serre Chevalieren, ahol 16.30 után már sehová nem lehet feljutni, míg a másik két terepen 17 óráig is mennek a liftek.
5. nap: Egy tökéletes nap! Verőfényes napsütés, még egy felhő sem az égen, kicsit hideg időjárással, amitől még nem fázik az ember, de a pályák sem romlanak. Minden felvonó és szinte minden pálya ment, de a free-rider-ek szinte mindenhol össze vissza cikáztak a hegyen a pályák mellett, bár 3-4-es fokozatú lavinaveszély volt érvényben. Feljutottunk 2800-ra, gyönyörű kilátás fogadott. Első felvonó reggel, utolsó délután, 90 pályakilométer, tökéletes pályákon. Nekem aznap a Casse de Boeuf nevü fekete pálya és a Cucumelle volt a kedvencem, de tobzódtunk a jobbnál jobb pályákban, bár délutánra a legalján a faluba vezető részek kissé jegesedtek, de szinte minden veszélyesebb letörést el lehet kerülni zöld, vagy kék erdei pályákon, ha valaki úgy érzi. Frenetikus sínap volt! Utána este egy óra úszás/ jakuzzi és sauna a városi usziban (5 euro!) Nem is részletezném tovább. Aki élt már meg ilyet tudja miről írok/ nem írok.
6. nap: Sestrier.
Montgenevre utáni faluig Claviere-ig kellett csak tovább autózni, de Montgenevre felelől lécen is elérhető, de az 1+1-es bérlet konstrukció miatt az olasz oldalon kellett érvényesíttetni a bérletünket. Részletsebben erről a terepről is a saját topikjában írnék, ide csak annyit, hogy a Montgenever-i tapasztalatok után lehet, hogy túl nagy elvárásokkal mentem oda, de nekem kicsit csalódást okozott, bár az idő sem volt olyan mint előző nap Serre-n, de nem csak ezzel volt bajom. Míg Montgenevre (és Serre Chevalier is) francia terep létére nekem olyan volt, mint az általam leginkább kedvelt olasz síterepek (Val Gardena, Val di Fiemme stb.) addig Sestriere (és Bardonecchia) bár olasz nekem mégis inkább az általam kevésbé kedvelt francia (pl. Les 2 Alpes, Les Orres) síterepekhez hasonlít.
Az utazás Budapestről, oda is vissza is kb. 14 óra volt 4 megállással, különösebb esemény nélkül, 90 %-ban autópálya. Briancon óvárosa nagyon szép, hangulatos, az emberek kedvesek, mosolygósak. Az egyik havas napon a liftkezelő, egy nagy partfissal még a lift ülését is havatlanította nekünk, ilyenben még csak Ausztriában, vagy Olaszban volt részem. A felvonóik nem túl korszerűek, nem túl gyorsak, újabb, vagy régebbi POMA-k. Buborékos ülőlifttel, vagy fűtöttel sehol nem találkoztunk, az újabbak többnyire 4-6 személyesek, de van néhány 2-3 személyes szűk őskövület (mint pl. a 2800-ra vezető) ami olyat üt mint Mike Tyson, ha az ember nem vigyáz. A kezelők időnként próbálnak segíteni, de az még akkor is gáz. Sok kabinos felvonó is van, jó időben, ha lehet én kerülöm, mert a le-föl csatolás és a ki-be szállás miatt lassúbb vele a feljutás mint az ülőssel, de rossz idő esetén jó szolgálatot tesz. Bár abból is találtam olyat, ami még 2 embernek is szűk. A csákányost nem ismerik, ahol nem ülős van minden esetben régebbi POMA tányérosokkal lehet találkozni, de azokkal nincs semmi gond. A pályákon nem voltak tömegek, voltak részek ahol szinte senkivel nem találkoztunk. Sorállás sehol nem volt, szerintem ez a főszezonban sem lehet gond itt. Egy-egy jobb pályát, vagy pályarészt viszont le-le zárnak a versenyzők edzése miatt, de ez mindenhol így van. A városban a szupermarketek árai szinte egy az egyben magyarországi árak, nem érdemes semmit ki cipelni itthonról. Összességében egy nagyon ajánlott síterep. A franciák kedvezményes szállás-bérlet megoldásának köszönhetően, ami több magyar utazásközvetítőnél is elérhető, ár-érték arányban szerintem a leges legjobb síterep, nem beszélve arról, hogyha még az 1+1-es bérlet konstrukciót is hozzászámoljuk 650 km síterepen síelhetünk 6 napot, mégha nem is összefüggően, de kevés pályák közti utazgatással és méltányos áron. Nekem most így visszagondolva Serre Chevalier és Montgenevre nagyjából egyformán tetszett, Sestrierrel kapcsolatban vannak fenntartásaim, de erről majd a hozzá tartozó topikban bővebben. Uhh visszanézve nem lett rövid ez a kis beszi, de hát annyi volt az élmény... Mindenesetre mindenkinek köszi a fáradtságot és a türelmet aki végig olvasta!

2017.03.11-19.
Az egy hetes síelésünkhöz/snowboardozásunkhoz idén Serre Chevalier síterepét választottuk.

Sokadik éve a Skilines-al utazunk, de idén első alkalommal volt szerencsénk a "nagy" buszt kifogni, ahol végre ha nem is maximális kényelemben, de már majdnem elfogadható helykínálatban volt részünk :)

Mondjuk ha már nagy busz, induláskor tolatás közben szegény sofőrünk odakarmolt egy autónak, de pár perc alatt elintézték a papírokat és indultunk is újra.

A szállásunk a Residence Brianconban volt közvetlenül a kabinos lifttel szemben. Szokásos kicsi apartman, átlagosan felszerelve, de legalább az ablakból és erkélyről láthattuk reggelente, hogy mikor indulnak a felvonók.
Bevásárlás szempontjából nagyon jó itt síelni, mert ha nem is viszünk magunkkal semmit, akkor is simán be tudunk vásárolni, majdnem itthoni árakon.
Az érkezésünk előtti héten leesett 30-40 cm hó nagyon kellett, mert a városban már szombaton 17-18 fok volt amikor leszálltunk a buszról.

A pályarendszer nagyon könnyen kiismerhető, már a második napon alig kellett térképezni.

A Briancon feletti pályák nekem nem nagyon tetszettek, kivéve a Prorel kabinos alatt/melett futó pirosak, amik még nap végére is egész jó állapotúak voltak a nagy meleg ellenére is.
A Prorel csúcs másik oldalán a Chantemerle feletti részhez levezető myrtilles (kék) saludes (piros) viszont egész héten jó állapotban voltak.
Az Aiguilette ülős mellett két nagyon jó lendületes piros pálya van, érdemes menni rajtuk pár kört, ottjártunkkor alig-alig voltak arra síelők.

A Chantemerle rész fölött nagyon jó és széles kék, zöld pályák vannak ülős felvonóval is (Grand Serre) így kezdőknek ideális.
A csúcsról a legjobb útvonal itt a draye piros és a luc alphand fekete pálya végig.

A Villeneuve rész fölött szinte minden pálya nagyon jó volt, így általában itt voltak a legtöbben is.
A sok síelő/snowboardos + meleg miatt ezen pályák állapotba már dél körül eléggé megviselt volt, tele buckákkal.
A Clot Gauthier ülős meletti két piros viszont egész héten szuper volt.
A felvonóból jobbra kicsúszva át lehet menni a Méa/Clot/Barres húzós felvonókkal ellátott részhez, ahol nagyon széles, lankás, jó minőségű, kezdőknek, gyakorolni vágyóknak szuper kék és zöld pályákat találunk!

A Villeneuve részen van még egy jó hosszú kék (Marteau), amin kétszer is sikerült úgy végigmenni, hogy 5 síelőnél többel nem találkoztam rajta.
A legjobb pálya itt a casse du boeuf, ami egy nagyon jó vonalvezetésű, élvezetes, néha könnyebb néha nehezebb, néha lassabb, néha szupergyors, szóval olyan mindenes. Minden napos program volt csúszni rajta egy-két kört :)

A sokak által dicsért cucumelle valóban egy szuper piros pálya, körülötte óriási freeride résszel. Híres is, szép is, jó is, így ismert is, szóval szinte állandóan itt voltak a legtöbben. Ettől függetlenül én nagyon szerettem.

A Monetier rész tetején nagyon jó kék/piros pályák vannak. Kár, hogy az Yret/Cibouit/Eychauda felvonó hármas baromi lassú.
Ezen a részen az egyik kedvenc útvonalam az yret - eychauda - combe rateau - corvaria - aya volt.
A Bachas/Lauziéres felvonó alatti pirosak itt is nagyon szuperek.

A hét végére az összes pálya településekhez közeli levezető része komoly olvadásnak indult, köszönhetően annak, hogy 2000 méter fölött is 4-5 fok volt, lent pedig akár 14-15 is. Sokat le is zártak vagy telerakták táblákkal, mert itt-ott kilátszott már a fű/föld. A levezető pályák mellett pedig szó szerint zöldült a táj!

A nagyon melegnek köszönhetően pár nap alatt is sokat romlott a pályák állaga de úgy gondolom mi még épp jókor voltunk itt ahhoz, hogy egy élvezetes hetet töltsünk el Serre Chevalier síterepén.

Aki még nem volt itt, annak mindenképp ajánlom!