Az odébbfúrásról.
45-50 évvel ezelőtt az akkor elérhető síkötések összes sablonját (rugós marker, GEZE, korai Tyrolia, stb. még Kandahár kötés is volt a kezem alatt!) beszereztem, mivel az ismeretségi körömbe tartozó síelni szándékozók (nem véletlen, mindenkit én indítottam be) valamennyien rám bízták a szerelésüket, tudván, hogy nagy barkács-macher vagyok.
Ehhez képest most szembesültem azzal az üzletileg szerelt Marker Carve kötéssel, amit az eladó nagyon a vevő cipőjére méretezve szerelt fel, holott van 37 mm állíthatósága, tehát felszerelhették volna 27-40,7-re, de nem, az én 31,9-es bakim éppen 3 mm-rel nem fért bele. Na most jött az átfúrás kérdése: a sarokkötés 4 csavarral ül a lécen. Ahogy szétszedtem, kiderült, hogy 6 lehetséges befúrási hely van. (A kötésemelő eltolása is elég érdekes, de megoldható.) Tehát két furat "megmenthető", azaz a kötésen lévő előrébb lévő lyukakba kell becsavarni a csavarokat (így nyertem 27 mm-t) és csak két új furatot kellett fúrni, így csak kettőt kell műgyantával kitölteni. Node: az egyik eredeti furatban az áthelyezett kötés alatt a csavar már nem tartott (az eredeti felszerelő kicsit lazára fúrta?), tehát aszimmetrikusra kellett fúrnom. A vége az, hogy ez a kötés már szinte kölcsönzői szintű - azaz 28-tól 32-ig állítható. A síbaki közép-jelölését nem merem elemezni (az orr kötés természetesen a helyén maradt) - de erre van tapasztalatom: 2-3 mm hátrább terhelt cipővel kisebb a flatterolás "csúnyasága", azaz nem látszik annyira. WFeri