Előzmény és válaszok a Splitboard topikból

Teljes mértékben egyetértek. Már én is leszámoltam azzal az illúzióval, hogy azért túrázzak, hogy majd egy jót csúszhassak lefelé. Hát nem! A túra -legalábbis nekem- eddig mindig a feljutásról szólt, a lejövetel teljesen másodlagos volt a fáradság miatt és időben is csak töredéke a mászásnak. Tehát számomra kettévált a dolog: vagy túra, vagy csúszás, és akkor azt már inkább a kedvenc (tömör) lapomon.

A splitboard lefelé való alkalmassága nekem olyan 80%-os, de ez nagyban függ attól is, hogy a lap karakterisztikája mennyire áll közel a megszokott tömör lapoméhoz (nem nagyon). Ma már lehetne akár ugyanazt venni splitben is, mert van választék, régebben nem volt, megvettem az elsőt, amit találtam.

A másik dolog, hogy a hagyományos kötés + adapter elhagyásával és egy splitboard-kötés használatával jelentősen csökkent a súly és nőtt a torziós merevség, így lett csak 80%-os, előtte a 30-at is alig érte el és majdnem minden kedvemet elvette.

A síként való használatról nem tudok nyilatkozni, mert sosem síeltem. De csetlek-botlok vele rendesen.

Tucatnyi túra után lefelé boardként továbbra sem kedvelem! Puha hóban elmegy. Szüzhóban nem volt alkalmam még kipróbálni. Kemény, lefagyott havon szenvedés vele menni. Túralécként felfelé kiválló, az oldaltartása viszont gyenge. Ha réz süt kell felfelé mennem, puha hóban elmegy keményebb havon viszont nehéz megtartani. Ugyanez vonatkozik, ha túrázás közben rövid lejt szakasz van. Az egyenes csúszás elmegy, de ha rézsútosan kell csúszni, az katasztrófa. Nem úgy működik, mint a sí. Kanyarodni is borzasztó nehéz vele. Azért kiváncsi lennék, másoknak mi a tapasztalata. Az elmúlt két hónapban én nem találkoztam egyetlen splitboardossal sem. (Viszont engem mindig nagyon megnéztek)