Az én kapcsolatom a téli sportokkal nem túl régi. A választásban egy egyszerű párbeszéd segített, amikor is akkori párom feltette a kérdést egy barátunknak: melyikkel hagyhatjuk ott hamarabb a sípályákat? A válasz természetesen úgy hangzott: egyértelműen a deszkával!
Ígyhát boardos lettem. A kezdeti szívást leszámítva gyorsan és komoly sérülésveszély nélkül tanulható sport. Ellenben el kell ismernem, a sí sokoldalúbb. Erre a túrasís cimbik révén kellett rájönnöm. Mert persze vehet az ember csillióért splitboardot, de nem mindig öröm szerelgetni, főleg metsző szélben. A léccel meg semmi: egy kattintással lezárom a kötést, a fókát meg akár állva is leszedem. Nem beszélve arról, ha lejtőn valami sík részre ér az ember.
Egyébként ma már az sem igaz, hogy a deszkások előnyben vannak pályán kívül. A mai dagi freeride lécekkel ugyanúgy élvezni lehet a porhavat, viszont sokkal több tapasztalatot, tudást igényel, mint az off-piste deszkázás.
De azt sem mondanám, hogy pályára sí való, a deszkának meg maradjon meg a porhó. Nem kell hozzá alpin dekk, elég egy keményebb free lap, hogy az ember szép íveket karcoljon a kezelt pályára.
Felvonó szempontjából megint a sí a nyerő. Boardosként is barátaim az öreg Pomák és Tatra Pomák, a csákányos gyerekjáték, de azt el kell ismernem, hogy fárasztó. Deszkával a húzófelvonó fárasztó. Pláne, ha pl csákányos és meredekre húz, belevág a combomba, vagy ha rézsűs a nyom.
Keresés
30 cm
