Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Argentína
Argentina - Cerro Castor
síterep infó oldal
ÜZENETEK (24)Időben csökkenő Időben csökkenő
Stani
5439 élménybeszámolót írt
5439
Admin
2010.09.18. 09:17
Igény mindenképpen van rá, szóval ezen ne múljon :) Kicsit azért irigyellek, hogy sikerült eljutnod és ott síelned :D
Előzmény: (pálinkás 89880)
pálinkás
408 élménybeszámolót írt
408
17 éve tag
2010.09.17. 15:20
Majd jelentkezem Banffból is, ha igény lesz rá...:)

Nagyon elszálltak sajnos az elmúlt években a dél-amerikai repjegy árak. Majdnem három hónappal korábban megvettem és így 385.000 Ft-ért mérték a Budapest-Madrid-Buenos Aires-Ushuaia desztinációt oda-vissza. Megúszhattam volna harminccal olcsóbban, ha Madridig fapadon megyek, de a rövid átszállási idő (kevesebb, mint két óra) és a gyakori fapados-késések miatt azt kockáztattam volna, hogy bebukom a többi jegyemet. Illetve egy-egy éjszakát Madridban kellett volna aludnom, just for sure, de akkor meg annak a költségével kellett volna számolni pluszban.

Szóval mindent egybevetve ez volt a legolcsóbb megoldás.
Előzmény: (Stani 89871)
Stani
5439 élménybeszámolót írt
5439
Admin
2010.09.17. 11:55
Ezek szerint februárban Banffból jelentkezel ?:)

Ha nem titok, mennyiért sikerült repjegyet szerezni? Pár éve nézegettem, és ha időben (fél évvel előtte) foglaltál, akkor úgy 250-300e huf körül ki lehetett hozni a retúrt, egyébként ennek a 2-3szorosa volt.
Előzmény: (pálinkás 89780)
Foglalj szállást a legjobb síterepeken!
KERESÉS
pálinkás
408 élménybeszámolót írt
408
17 éve tag
2010.09.09. 22:22
Az utazás költségeit - függetlenül a helyszíntől - mindenki maga állja.

A táborok finanszírozását viszont jórészt szponzorációból biztosítják a szervezők.
Így az idei részvételi díj 185 Euro volt az egy hétre, ami tartalmazta az összes költséget: transzferek, szállás, reggeli-vacsora, ebéd a pályán valamelyik "hüttében", síbérlet, síkölcsönzés, programok.

Nem olyan rossz :)

A táborok általában télen vannak, most csak a déli félteke miatt került nyárra. Következő meeting 2011 február, Banff.
Stani
5439 élménybeszámolót írt
5439
Admin
2010.09.09. 18:44
Gondolom a költségeket mindenki maga fizeti?

Biztos jó lehetett, jövő nyáron hova szerveznek?
Előzmény: (pálinkás 89693)
Agent
1646 élménybeszámolót írt
1646
20 éve tag
2010.09.07. 20:27
Hát igen, gondolom, hogy meg tudja keverni az embert, az ő északi sarkuk a déli sark:) Nem úgy mennek nyáron nyaralni, hogy "leugrunk délre", hanem, hogy "felugrunk északra":):)
Előzmény: (pálinkás 89751)
pálinkás
408 élménybeszámolót írt
408
17 éve tag
2010.09.07. 18:46
Köszi Agent, igen, ez még megvolt saját kútfőből is.

Azon gondolkoztunk el inkább, hogy itthon, ha délben szemben állsz a nappal, akkor tudod, hogy a jobb kezed irányában fog lemenni. Itt viszont éppen fordítva volt, ahogy mentünk fel a hosszú lifttel, ami elvileg nagyjából az észak-dél tengelyen fekszik, délben éppen szemből sütött a nap (pedig mint utólag kiderült, észak felé haladtunk) és aztán ahogy jött a délután, egyre inkább a bal kezünk felé mozgott, majd ott ment le.

De akkor a magyarázat ez, valójában egyszerűen a "másik oldaláról" láttuk a napot és így a mozgása is "tükörképe" volt az itthoninak.

Küldöm a kulcstartót :)
Agent
1646 élménybeszámolót írt
1646
20 éve tag
2010.09.07. 08:25
"Furcsa volt és az első napokban nem is igazán értettük, hogy mi a furcsa - ellentétes oldalról süt a nap? Lehetséges vajon?"

Igen, az északi féltekén a déli oldalak "néznek" az egyenlítő irányába, a déli féltekén az északiak, - lásd még: a déli féltekén minél délebbre mész annál hidegebb az éghajlat, minél északabbra, annál melegebb (egészen az egyenlítőig):) Sőt, még a kádból lefolyó víz örvényességének forgásiránya is ellenkező irányú mint az északi féltekén.
Előzmény: (pálinkás 89688)
Koty
862 élménybeszámolót írt
862
17 éve tag
2010.09.05. 15:31
Kösz a kimerítő választ.
Ezek szerint nekem másik világjáró szervezetet kell keresnem :)
on
Előzmény: (pálinkás 89693)
pálinkás
408 élménybeszámolót írt
408
17 éve tag
2010.09.05. 13:46
Szia Koty, a SCIJ egy 57 éves szervezet, mely azért jött létre annak idején, hogy a világ különböző pontjain dolgozó és síelni szerető újságírók ismerkedhessenek egymással.

http://www.scij.info/

Tagsága a nemzeti team-ekből épül fel. Minden nemzeti team-nek van egy kapitánya, náluk lehet kérni a tagfelvételt.

A tagság feltétele az eredeti alapszabály szerint, hogy valamelyik "national or major" médiánál dolgozzon a jelölt. Mára ugye ez eléggé értelmét vesztette és átalakult, hiszen mi számít manapság a "nemzeti" és mi a "fő" médiának...

Az azonban elengedhetetlen, hogy az ember újságíró legyen, azaz abból éljen, hogy rendszeresen "publikál" valamilyen módon nyomtatott, elektronikus vagy "digitális" médiában. Nevezzük inkább médiamunkásnak. Továbbá természetesen szükséges a sítudás és az angol és/vagy francia nyelv ismerete (inkább persze az angol, a francia mint második alapnyelv csak a tradíciók miatt maradt meg).

Röviden ennyi, többiektől bocs az offért.
Előzmény: (Koty 89690)
Koty
862 élménybeszámolót írt
862
17 éve tag
2010.09.05. 08:35
Fejben én is végigsíeltem a síterepet,kösz.
Hogy lehet valaki tagja - mondjuk én :) - a Ski Club International of Journalists-nak?
Előzmény: (pálinkás 89688)
pálinkás
408 élménybeszámolót írt
408
17 éve tag
2010.09.05. 03:46
Azért a tavasz Cerro Castorban is tavasz, hogy egy méretes közhellyel kezdjem.

Csütörtökön meleg volt, bőven pluszban járt a hőmérő, 4-5 fok lehetett. Az 5 kilométeres cross country pálya enyhén latyakosodott itt-ott, szegény svédjeink nem győzték vaxolgatni a léceiket.
Most már tudom milyen a sífutás. Kellemes sportnak tűnik, talán érdemes lett volna megtanulni a technikát és gyakorolni a télen, akkor nem lettem volna tökutolsó (megosztozva a helyen egy spanyol seniorral) úgy, hogy még a superseniorok közül is mindenki megvert.

De aztán felmentünk a hegyre. A meleg ellenére a pályák kiválóak voltak, épp annyira kásásodott egészen enyhén a hó teteje, hogy tavaszélményünk legyen. Jó volt. Aztán jött a meglepetés. Az első pályán kívüli próbálkozásnál egyszerűen megálltunk egyhelyben. Ahogy a korábban már megénekelt sűrű, száraz porhó egy kicsit felmelegedett, valami elképesztő tömör és homogén állagot öltött. Nem jó szó az, amit az áprilisi hóra szoktunk használni, mármint hogy "tapadós", ehhez konkrétan odaragadtak a lécek. Egyáltalán nem nevezném kásásnak, firnesnek, egyszerűen melegebb volt a kelleténél, ettől gondolom átnedvesedett és úgy fogta a lécet, mint egy pattex-reklám. Meredeken volt esély rajta csúszni, de csakis annyira munkásan, hogy minden lendületnél azt hittem, leszakad és ottmarad a lábam. Enyhébb terepen pedig botozva sem nagyon lehetett haladni. Én még ilyet nem láttam.

Maradtunk hát a pályán, a fekete és középső hosszú piros lett a favorit, ezeket váltogatva csúszkáltunk záróráig.

Este lent Ushuaiaban elkezdett esni - sajnos az eső. Tanakodtunk, hogy ez fent vajon mi. Aztán reggelre színtiszta napsütéssel és mínusz 6 fokkal keltünk. Felfelé haladva már észleltünk 2-3 cm friss havat az út mentén. A pályák annyira kifagytak, hogy rendesen kopogott rajtuk a bakancs, azon viccelődtünk, hogy nem szabad elesni, mert a ratraknyom csíkokra vágja a ruhánkat. A pályán kívül is kemény jégkéreg a havon mindenütt, ezt gazdagítva az előző napi olvadt hóba karcolt nyomok és a feltúrt részek mintegy jégakadályba fagyva nehezítették a terepet.

Megintcsak maradtunk a pályán, ami egész nap tartotta magát, hiába vártuk, nem kezdett megolvadni a teteje.
A lécem egyébként sem volt túl pengére köszörülve, de ez a kőkemény felület úgy kivette délutánra az élét, mint ha smirglivel direkt lekerekítették volna. Az utolsó körökben nem is mertem vagánykodni, örültem, ha koordinálni tudtam a sebességemet. De így is jó volt.

Érdekes, hogy Cerro Castor pályái déli fekvésűek. Itt ugyanis az a hidegebb oldal. Furcsa volt és az első napokban nem is igazán értettük, hogy mi a furcsa - ellentétes oldalról süt a nap? Lehetséges vajon? A helyes megfejtők között egy nyakba akasztható Cerro Castoros kulcstartót sorsolok ki :)

Ennyi volt a déli kaland, ezt már Buenos Airesből írom, amit két nap alatt szeretnék bebiciklizni, mielőtt hazaindulok. Don't cry for me Argentina :)
DSC09772.JPG
DSC09780.JPG
DSC09786.JPG
DSC09784.JPG
DSC09795.JPG
DSC09798.JPG
DSC09799.JPG
DSC09778.JPG
DSC09806.JPG
DSC09791.JPG
DSC09803.JPG
DSC09793.JPG
pálinkás
408 élménybeszámolót írt
408
17 éve tag
2010.09.04. 18:59
Ushuaiaból jelentem: a városban csendesen hull a hó, fenn a hegyen, Cerro Castorban szakad. Sajnos már nem élvezhetem holnap a friss púdert, mert kevesebb mint két óra múlva indul a gépem. Hamarosan beszámolok az utolsó két nap új és igen érdekes tapasztatairól.
pálinkás
408 élménybeszámolót írt
408
17 éve tag
2010.09.02. 00:37
Iberian Airlines-al repültem Madridon keresztül Buenos Airesbe. Optimális csatlakozása van, este hétkor száll fel Ferihegyen, Madridban csak két és fél óra a várakozás, de közben terminált kell váltani, szóval gyorsan elmegy az idő, hajnali 0:40-kor száll fel a nagygép, és 13 óra utazás után (amit jobb esetben végigalszol, mint most én) landol Buenos Airesben reggel 8-kor. Akár még aznap tovább lehetne utazni Ushuaiaba, mert vagy 5 gép megy egy nap, de nekem dolgom volt a városban, így csak reggel utaztam tovább. Ez egy jó négy órás út, szerencsére a végén már nem volt felhős az ég, amint azt a korábbi fotókból is láthatjátok.

Ushuaia kisváros, 17ezer lakossal, a reptér 10 perc busszal a központtól, és minden kényelmesen bejárható gyalog. Mi a városban lakunk egy hotelben, kulturált, kényelmes, meleg, ennyi. A város főutcáján jó sok shop és étterem van, előbbiek közül a legtöbb outdoor cuccokat és ajándékokat árul, míg a kajáldákban nagyon látványosan, szabad tűz felett sütik a szétnyitott egész bárányokat, egész borjúcombokat és különböző helyi kolbászokat. Menő még a seafood is, óriási rákok vannak errefelé, amik nem hasonlítanak északi pajtásaikhoz, és bármikor ehetsz még lámát és hódot, mert ezek is igen leterjedtek. Persze az argentin steak mindent visz, elképesztő jó alapanyagokból dolgoznak, nem tudom leírni sajnos (illetve le tudnám, csak nem érdemes) milyen látvány, amikor belevágsz egy négy centi vastag, medium-rare megsütött T-bone szeletbe.

A városból minibusszal (30 pesos, 1 peso 56 Ft) vagy taxival (140 pesos, ez jó drága) lehet eljutni a pályákhoz.

A pályák mellett nincsenek szállások, legalábbis én egyet sem láttam. Pár kilométerrel lejjebb a Panamerican mentén van egy kis üdülőfalunak kinéző telep, de nincs nagy mozgás. A hütték egészen modernek, azonban helyi, hagyományos stílusban építették őket, kőből, vastag farönkökből és fából. Klasszul néznek ki. A lenti amolyan picike pláza, mint pl Zauchensee központi épülete, csak nincs alatta parkoló, és hozza ugyanúgy a többi stílusát, vannak benne boltok, éttermek, síkölcsönző, pénztár, melegedő, stb. Emellett még két kisebb kölcsönző-kajálda combó található a völgyben, közvetlen szomszédságban. A középállomásnál van egy nagy önkiszolgáló hütte komoly választékkal, és a hátsó székesnél egy kisebb hütte, itt csak néhány főétel, snack és piák kaphatók. Mindenhol nagy vaskandallókban fűtenek, nagyon jó a hangulatuk a nyílt tűz miatt.

A fák egyébként nem havasak, ez furcsa volt először. Egyrészt nem fenyvesben, hanem lombhullató erdők között mennek a pályák, és kb 600 méter az erdőhatár. A fák viszonylag alacsonyak és sűrűn nőttek, szinte bokrosak, ezért egyelőre csak ott mertünk bemenni az erdőbe, ahol jól beláthatóan irtás volt. Talán a hóminőség lehet még az oka a "szürke" erdőknek, annyira finom és száraz hogy nem tapad meg az ágakon.

És hogy miért éppen Cerro Castor? Nem én választottam. Tagja vagyok egy SCIJ (Ski Club of International Journalists) nevű szervezetnek, minden évben van egy egyhetes meetingünk valamelyik tagország szervezésében(sípályán of course), és Argentína nyerte el az idei tábor rendezési jogát (illetve volt már egy februárban Marokkóban, de mivel itt most van tél, így kettő van ebben az évben). Egy 26 országból érkezett, 90 fős társaság egyik emberkéje vagyok tehát, közösen síelünk, ismerkedünk a világgal, beszélgetünk a dolgokról, eszünk-iszunk, mulatunk.
A verseny, amit korábban említettem, szintén ennek a tábornak a része, 25-től 70 felettig mindenki indul rajta, giant slalomnak nevezik de olyan pályát tűznek, hogy mindenki abszolválhassa. Holnap pedig cross country race, soha nem próbáltam még és mindjárt egy 5 kilométeres versennyel kezdeni, hát lesz itt nevetgélés (és talán sírás is). Inkább a "versenytársakat" nézegetem majd, pl a finn Kimmo-t, aki futóléccel jár télen (novembertől áprilisig) dolgozni, vagy a svédeket, akik halálosan komolyan vesznek minden versenyt.

Ez vár rám holnap :)
DSC09729.JPG
DSC09730.JPG
DSC09733.JPG
DSC09738.JPG
DSC09739.JPG
DSC09753.JPG
DSC09754.JPG
DSC09755.JPG
DSC09746.JPG
DSC09757.JPG
DSC09720.JPG
DSC09749.JPG
Stani
5439 élménybeszámolót írt
5439
Admin
2010.09.01. 21:54
Hogyan repültél, melyik légitársaság, és honnan? BA-ból közvetlen U.? Milyenek a helyi ízek, a szállások? Miben más egy castori hütte, mint például egy ausztriai?
Ja, és miért pont Cerro Castor?
Tudom, sok a kérdés :)

Jó olvasni a kis beszámolókat, lelki szemeim előtt megjelentek Cerro Castor havas lejtőit, a behavazott fák.
Érdekes, amit írtál a hóról, majd később kifejtem miért :)
Előzmény: (pálinkás 89640)
Bata Attila
2086 élménybeszámolót írt
2086
17 éve tag
2010.09.01. 14:40
Köszi a képet, hát ebből tényleg nem sok látszik :)
Itt egy más profilú kép még márciusból. Jelusic a bal szélen, Janica Kostelic a jobb oldalon, köztük Ivica Kostelic izlandi barátnője. (ha jól tippelem)

Natko Zrnicic-Dim kamikáze második futamjait nagyon bírom, az idén már jobb rajtszámokkal indulhat végre az elsőben is.
Előzmény: (pálinkás 89640)
horvatok.jpg
pálinkás
408 élménybeszámolót írt
408
17 éve tag
2010.09.01. 14:14
Kiderült a hó rejtélye: nagyon száraz a levegő, és folyamatosan mozog a sarkköri áramlatok miatt. Hóesés közben ez "kifújja" a nedvességet a hópelyhekből, amik ettől szétesnek kb 10-15 apróbb szemcsére, mire leérnek. Az elaprózottság miatt sokkal jobban tömörödik, mint a normál hópelyhek, szinte mintha száraz homokban csúszna az ember. Előre is elnézést a meteorológusoktól, az "elméletet" egy helyi okosembertől hallottam.

Azon gondolkoztam, hogy késői szezonzárásnak vagy korai kezdésnek fogjam-e fel ezt a túrát. Mindesetre egy biztos, talán a szezon legjobb napja volt a tegnapi, és ezt megelőlegezem akkor is, ha ez most a szezonkezdés. Reggelre esett kb 30 cm hó, sehol nem volt ratrakolva. Mivel ugye tömör ez a cucc, nem süllyedsz bele olyan mélyen, mint mifelénk a friss hóba, ha ugrasz, akkor is csak kb 15-20 centire mélyed be a lábad. Ezért könnyebb a tetején maradni, és nagyon szép íveket lehet bele hasítani.
De emiatt persze elég fárasztó is, mert nem olyan könnyedén spriccel szét a lábad előtt a hó.
Elég meredek oldalakat választottunk, és gyakorlatilag mindegy volt, hol mentünk, mert a pályán szinte ugyanolyan mély hó volt, mint kívül.

Megtaláltuk a legszebb részét a terepnek. A hosszú lift felett (térképen bal oldalon) van egy nagy szikla, fel kell mászni kb 50 méter szintet mögötte, megkerülni, és onnan le lehet síelni egészen a völgyállomásig, a felső részen óriási kiterjedésű, érintetlen, változó meredekségű hegyoldalon, alatta pedig keresztül az erdőn, 800 méter szint, nyomok szinte sehol, ááááááááááá

Nem túl nagy ez a síterep, de a sok freeride lehetőség miatt egyáltalán nem unalmas, sőt igen élvezetes. Mondhatni amazing :)

Tegnap egy buliban jártunk, ott volt az olasz és a horvát válogatott is, Natko Zrnicic-Dim-el dumáltam, és élsportoló ide vagy oda, ivott egyet a barackpálinkánkból.

Batus, tegnap lefotóztam Ana Jelusic-ot a pályán, csak neked megpróbálom feltölteni, ha nem sikerül, akkor majd otthonról, igaz, ebből még nem derül ki, hogy csinos-e :)

(este ott volt ő is, jelentem: valóban csinos...)
DSC09743.JPG
pálinkás
408 élménybeszámolót írt
408
17 éve tag
2010.08.31. 02:41
Ushuaiaban kezdődik és egészen Alaszkáig vezet a Panamerican országút a kontinens nyugati partja mentén.

Ezen kell elindulnunk, hogy mintegy fél óra (23km) után Cerro Castorba érjünk. A resort parkolója közvetlenül az országút mellett fekszik. Ez Argentína és valószínűleg egész Dél-Amerika legifjabb síterepe, ami főleg a kiszolgáló létesítmények állagából és minőségéből látszik, már első pillantásra. A síkölcsönzők kis komplexumok is egyben, étteremmel, bárokkal, boltokkal.

Meglepő, hogy ebben a spanyol kötődésű országban nem tarolnak a Rossignol lécek, a mi kölcsönzőnk éppen Salomonnal van tele. Ami nem baj persze, sőt, hiszen otthon is azzal csúszok, de a legjobb, amit találtam, egy Xwing Tornado, ebből szereztem egy 178-asat.

Az első meglepetés az első lift, ami a parkolószintről szállít kb 300 méterrel feljebb, a 480 méter magasan felépített nagy étteremig, innen lehet aztán két másik négyszékessel a gerinc két pontjára feljutni. Olyan szlovák szabású masinák ezek (POMA), nagyon lassúak és sajnos nincs rajtuk buborék, ami az Antarktisz felől kegyetlenül fújó szél esetén azért hátránynak mondható. Egészen hátul egy kieső részen találunk viszont egy gyors csákányost, ez is a chopoki kilövős fajta, de hasít rendesen. Kétoldalt szép piros pályákkal.

A hó valami elképesztően jó. Száraz és kemény, nagyon szépen porzik a teteje és szinte egyáltalán nem tapad. Nem a megszokott szép kristályokból áll, amit karácsonykor rajzolunk a gyerekeknek, hanem egészen pici kis "szemekből".
Igazán nem lehet mást mondani, mint hogy álomszerű, Auszriában ilyet évente egyszer-kétszer lehet elcsípni és akkor is mínusz 15 kell hozzá (de talán még az sem ilyen állagú). Itt pedig mínusz 3-5 fok van és a helyiek szerint kiszámíthatóan mindig ilyen a hó, ráadásul szinte semmi különbség nincs a hegy alja és teteje között. Állítólag az Antarktisz közelsége miatt ilyen a helyzet.

A lejtők nem túl meredekek, a jobb oldalon van egy hosszabb fekete pálya, ami ugyan a végére ellaposodik, de ha hozzátesszük még a csúcsról azt a jó darab meredek off-piste szakaszt, amit nyerhetünk a pályába becsatlakozásig, nagyszerű 800 méteres "abfahrtot" lehet nyomni, a lankásabb, széles részeken itt-ott carvinggal kiegészítve. A középső pályák inkább piros-rózsaszín és kék között váltakoznak, illetve megy egy "zöld" is le a parkolóig. A bal szélső piros környékén megint csak számtalan freeride lehetőség, sziklák között, de biztonságosan. Sajnos itt nem túl nagy a szintkülönbség (270 méter), de azért lehet élvezni rendesen.

Valóban itt edz egész "nyáron" a világ elitje, most éppen a francia, olasz, horvát és svájci válogatott Cuche, Defago, Janka jelenlétével. Emiatt a jobb pályák egész délelőtt gyakorlatilag zárva vannak, de a freeride bőségesen kárpótol. Megpróbálok majd néhány fotót készíteni az edzésről is.

Holnap reggel egy versenyen kell részt vennem, soha nem mentem még komolyan kapuk között, vicces lesz :)

(képeket sajnos nem sikerült feltöltenem, valami miatt iszonyú lassan megy és a végén visszadobja, majd otthonról egyben...)
Bata Attila
2086 élménybeszámolót írt
2086
17 éve tag
2010.08.29. 02:10
Ha látsz egy csinos lányt horvát nemzeti színekbe öltözve szembejönni, az valószínűleg Ana Jelusic lesz, az egyszemélyes női horvát válogatott. És ott vannak a svájciak is Carlo Jankával az élen.

Még egy kis ideig maradnak, szeptember elején szoktak továbbállni a másik argentin terepre, Las Lenas-ra, ahol már vannak hosszabb és meredekebb pályák is.
Előzmény: (pálinkás 89581)
pálinkás
408 élménybeszámolót írt
408
17 éve tag
2010.08.28. 23:34
"It's like a Latin version of Kaurismaki movies" - mondta egy finn a fanyar humorú rendező lassú, szürke filmjeire célozva, miközben a reptér függönyfalán keresztül bámultuk az üres utcákat.
Ushuaia a föld legdélebbi városa, alig 1000 kilométerre az Antarktisztól, utolsó lakott település a senkiföldje előtt, a Canal Beagle partján, de a fent említett director látványvilágával ellentétben minden spanyolul van kiírva, és az időnként előbukkanó helyiek is egészen különböznek tipikus szereplőitől.

Már a gép ablakából látszott, hogy jó lesz: havas hegyek láncai mindenütt. Nem magasak, 1000-1200 közötti csúcsaikkal Európa síelhetőbb részein nem is említenék őket, de mivel gyakorlatilag közvetlen a vízből állnak ki, simán kiadnak egy schladmingnyi szintkülönbséget. A hó állítólag a klimatikus viszonyok miatt mindig száraz, és ma reggel esett utoljára, ami hozott egy kis enyhülést, éppen fagypont alatt a hőmérséklet, a városban enyhén olvad. Furcsa érzés két nap alatt a 30 fokos magyar nyárból a dél-amerikai télbe csöppenni.

Bőven délután érkeztem, így a sípályára ma már nem jutott időm, de este fél hat körül (mínusz 5 óra time difference) jópár autót láttam észak felől érkezni, a tetőcsomagtartókon lécekkel és boardokkal. Szóval már tudom, merre van. És igen, az imént egy európai sétált velem szemben a horvát síválogatott piros kabátjában.

Holnap minden kiderül.
DSC09701.JPG
DSC09702.JPG
DSC09706.JPG
DSC09709.JPG
DSC09710.JPG
DSC09711.JPG
DSC09712.JPG
DSC09713.JPG
DSC09714.JPG
DSC09716.JPG
következőutolsó
h i r d e t é s
h i r d e t é s
Havazás Előrejelzés
UTASBIZTOSÍTÁS
KIEMELT SÍTÁBOROK
MEGÚJULT A SÍELŐK NAPTÁRA
SZAKÜZLET AJÁNLATOK
KIEMELT APRÓHIRDETÉSEK
FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE
facebook twitter youtube instagram linkedin pinterest google cégem rss tiktok

Megjelenési ajánlatunk:
sielok.hu © Copyright 2000-2024 - Síelők Bt.