Hóvadász

Chopok-Dél, 2015.02.10
Az előző napokban jelentős hó esett erős szél mellett. Ezért, mint ahogy arra számítani lehetett, a hó minősége igen nagy változatosságot mutatott. A fenti részeken a szél teljesen lefújta, itt előbukkant az olvadt és visszafagyott réteg. Lejjebb a törpefenyves már megfogta a havat, itt lenyomott, de sima porhavat találtunk, amin nagyon jól esett a csúszás. Azért az óvatosság nem ártott, mert itt-ott méretes jégfoltokat tett szabaddá a szél. Erre csak akkor jöttem rá, amikor ezerrel eresztve akkorát estem, hogy csillagokat láttam (mint a macska a Disney rajzfilmekben).

A pálya aljában -1 fok volt, ez napközben nem nőtt, hanem inkább csökkent. A csúcson -8 fok, köd és erős szél, igazi Chopok-feeling. Szerencsére a kabin egész nap járt, valószínűleg az északi szélre kevésbé érzékeny, mint ha oldalról kapná és az összeköttetést is biztosította az északi oldallal.

Az első csúszáshoz kitértünk jobbra, majd a Predné Dereše felvonó jobb oldalán a törpefenyők között csúsztunk le a síútig és bevártuk egymást. Itt tértünk le balra, be az erdőbe. Az egyik kedvenc útvonalam a Krupová-gerinc. Itt még viszonylag nem sok az elpusztult, kidőlt fa. A hó az erdőben bőven elegendő, nagyon jó minőségű volt. Természetesen :) ezen a napon itt mi voltunk az elsők. (Ezért szeretem a rossz időt.) A meredek gerincen (40-50 fok) tett néhány gyors kanyar maga volt a Mennyország. Hát igen, itt még minden olyan, mint régen.

Ezután csúsztunk egyet a Kosodrevina szállodától balra. A törpefenyves itt csak alacsonyabb szinttől vált kellemessé, mint ahogy arra számítottam. Az erdőben most a rövidebb, a patak jobb oldalán kivezető útvonalat választottuk. A hó itt is elegendő volt, és ügyes előrelátással még a kidőlt fák ágai között is át lehetett siklani.

A harmadik csúszáshoz a Predné Dereše pályán ereszkedtünk le a síútig, majd arról a közepe táján jobbra letérve kipróbáltuk, hogy a középső erdő milyen. Vagyis a helye, mert itt már olyan előrehaladott az erdőpusztulás, hogy inkább egy apokaliptikus filmre emlékeztet a látvány. Mindenhol derékba tört csonka fatörzsek, előttünk keresztben kidőlt fák, lándzsaként előremeredő ágakkal. Óvatosan, apró finom fordulókkal szökellve azért le lehetett jutni, de jobban belegondolva ez elég veszélyes volt. Régen ez volt az egyik legszebb, legélvezetesebb útvonal, melynek már csak az emléke maradt meg.

Következett egy megismételt Krupová-gerinc, ahol még találtunk érintetlen sávokat, de ehhez én tovább kimentem balra.

Az idő nem javult, hanem inkább rosszabbra fordult, ezért az északi oldal kuloárjairól erre a napra lemondtunk. De délen is maradt még egy útvonal: a Deres hátsó. A kedvencem. A sűrű ködben elég nehéz volt a szintet megtartva kicsúszni jobbra és keresztezni a Deres előtti széles katlant, amíg elértük a Deres húzós liftet. Itt már valamennyire ritkult a köd. A felvonó nyomvonalán kicsit lejjebb ereszkedtünk. A közepe táján jobbra van egy mélyedés, melyben kb. 45 fokos irányt tartva folytathatjuk az utat, hogy majd a hátsó völgyben csúszhassunk le. Itt-ott már beletehettünk pár kanyart is, majd fokozatosan esésvonalba fordulva csúsztunk egyre gyorsabban lefelé. A szél itt nem elvitte, hanem lepakolta a havat. Az erdő is etalon volt, még senki sem járt benne, ami érthető is volt az átcsúszás nehézsége miatt. Egyöntetű vélemény: ez volt a nap legjobbja.

De nem nekünk, mert Koty és én úgy döntöttünk, hogy megismételjük. (A többiek ekkorra már elfáradtak.) Ez még pont belefért az időbe. A kabint épp akkor állították meg, amikor mi ketten kiszálltunk a csúcson. Az idő tovább romlott. Szél, hófúvás, és még sűrűbb lett a köd. Nem baj, mondtam, én már az előbb sem láttam semmit, már úgyis mindegy, marad a hatodik érzék. (Sportgastein megedzett.)

A Deres húzós lift után most hamarabb fordultunk esésvonalba. Jól tettük. A legjobb részt találtuk meg. Rengeteg volt itt a hó, melyből lankás buckákat formált a szél. Ezekről el lehetett ugrálni. A ritka fenyők közé hosszú íveket illesztettünk. Az erdő szélén pedig most már nem álltunk meg, mert a legnagyobb élmény beszáguldani a látszólag sűrű erdőbe, ami belül már egyáltalán nem is olyan sűrű, és kellemes lejtésű, és gyönyörű erdő még mindig.

Ez a nap egy igazi, tipikus Chopok-nap volt, ami pontosan azt adta, amiért szeretem. A következő 2-3 hétben ez tartja majd bennem a reményt, hogy lesz még valami.

(6/10) (a köd miatt)

Kivétel a Deres hátsó, ami a maximális 10 pont!