Tegnapi napon, 2017.03.17-én voltunk családdal, 3,5 és 8 éves gyerekekkel síelni. Egy hosszabb síelésről hazafele jövet gondoltuk megállunk egy napra. Régen sokat jártam ide, még gyerekek nélkül. Szerethető síterep Bp. viszonylagos közelsége, széles, gondozott pályái miatt.
Nagyon meleg volt, de március végén ez azért gyakori.

Ezt követően kétszer meggondolom, hogy gyerekkel még egyszer idelátogatunk. A legnagyobb gondom kedves magyar honfitársaimmal volt. Síelési kultúra közelít a nullához, nem az a baj, hogy sok a kezdő síelő és mellettük a gyerekeket nem érzem olyan biztonságban, hanem:
- állok a két gyerekkel a sorban a csákányos felvonónál a sorban, jön egy fiatal hölgy és tolakszik elénk ezerrel, úgy, hogy kb 10-en álltunk sorban összesen?!! Persze magyar volt..
- a sípályán viszonylagos nagy sebességgel közlekedő fiatal srác szándékosan úgy megy el mellettünk, hogy kb 2 cm-rel kerül ki az utolsó pillanatban. Aztán mikor szólok neki, hogy nem így kellene, akkor kaján vigyorral úgy tesz mintha nem is értené miről beszélek. Persze ő is magyar volt...

Úgy látszik, ahogy sok minden másban van még hova fejlődni.

Legközelebb inkább továbbmegyünk 100-150 km-rel ahol arányaiban kevesebb a magyar.

Voltunk idén Svájcban, Sölden-ben, stb, de sehol sem találkozott az ember ezzel a mentalistással. Sőt a korábban igen negatív tapasztalatként megélt Chopokon sem volt semmi gondunk 3 gyerekkel, pedig rengetegen voltak a pályán. Szlovákok túl tudtak lépni saját árnyékukon, a magyarok nem. Siralmas, ezért tartunk itt, ahol...