Mölltal - Sportgastein freeride átcsúszás

Szia Kálmán!

Van egy webkamera linkem
https://www.gasteinertal.com/webcam/sportgastein/current/1600.jpg
amin látható a déli kuloár, de sajnos az északi már nem. Szezonban erre gyakran rá szoktam nézni. Úgy emlékszem, hogy már húsvétkor is láttam a kuloárban a lavina nyomát.
Szerintem az északi, kis kuloár a biztonságosabb, de a felette levő kitett rész a platóig nagyon veszélyes, mert ha ott lejön valami, akkor az lesodorja az embert a szakadékba.

Jó volt olvasni a beszámolód, köszönet érte. Nekem is felelevenedtek az emlékeim. Akkor nem írtam róla ide, de megkerestem a levelem, amit utána egy kedves ismerősömnek írtam, és bemásolom ide azt a részt, hogy milyen volt a másik irányból, Sportgasteinből feljutni a csúcsig.

"Megírom, hogy volt. Jött ez a havazás és hideg. Figyeltem a webkamerákon. Ilyenkor nehéz nyugton maradni. Csütörtök este vonultak el a felhők. Csillagfényes hideg éjszaka. Hajnalban felkelt a Hold és bevilágította a völgyet. Eldöntöttem, vagyis még nem egészen, mert hihetetlennek tűnt, hogy én most kimenjek.
Már majdnem hajnalodott, amikor megérkeztem. Nehezen tudtam elaludni. Vittem hálózsákot és szivacsot. Ilyenkor ez a legjobb. Végül aludhattam egy órát.
Öt óra előtt jelzett a telefon, felöltöztem, készülődtem. Még fenn voltak a csillagok, de már világosodott. Érkezett még 1-2 autó. Állt ott egy ottalvós kisbusz is. Ők is készülődtek.
Az eleje jeges volt, mert előző nap olvadt. Gyorsan haladtam, aztán jobbra tartva letértem az útról a kis kuloár irányába. A meredek részen úgy tűnt, hogy nem tudok felmenni, mert annyira jeges volt. Kerestem egy követ, aminek a tövében lecsatoltam és felvettem a hágóvasat. Akkor értek oda a többiek. Ők nem jöttek fel a csúszós hegyoldalra, hanem az előző napi nyomokban haladtak. Senki nem csatolt le.
Ez is egy tapasztalat. Azért cikk-cakkban felmenni a splittel valószínűleg még úgysem tudtam volna. Így hát gyalogoltam 2 órát, mire felértem a platóra. A többiek már messze előttem jártak. Ekkor volt 9 óra. Sebaj, gyorsan átszereltem és a spliten folytattam.
A két meredek átjáró közül az elsővel még nem volt különösebb gond. A nyom profin volt vezetve, mindig úgy fordult, hogy állandó legyen az emelkedése. Minél meredekebb lett a terep, annál élesebbeket fordult. A második átjárónál, ami már 45-50 fokos, kezdődtek a bajok. Feltámadt a szél. Friss porhóval fújta be a nyomot. Emiatt könnyen kicsúsztam, nem tartott a fóka. A fordulókkal szenvedtem. Alig tudtam kirángatni a deszka lehajló orrát a mély, táblásodó hó alól. Közben volt, hogy a másik lábam kicsúszott és pár métert szánkáztam lefelé, mire meg tudtam fogni. Alig tudtam kitekeredett lábakkal felállni. A szél pedig egyre hevesebben fújt. Fázni kezdtem.
Végül sikerült feltornáznom magam a gleccserig. A szél veszettül fújt. Ekkor gondoltam arra, hogy visszafordulok. De szerencsére nem volt alkalmas a hely és az erős szél kikapta volna a kezemből a fókát, ha itt megpróbáltam volna átszerelni. Tehát tovább másztam, ami már innen nem annyira nehéz. Követtem a nyomot, ami a gleccsert kikerülve felment a gerincre és ott kanyargott tovább egyre feljebb. Kikerültem a szélcsatornából is, és már kellemesebbnek éreztem az időt. Már nem akartam visszafordulni.
Ekkor voltam kb. 2600m-en. Kezdtem fáradni. Az utolsó átjáróért túl sok energiával fizettem, amire itt lett volna még szükség, mert bár nem volt nagyon meredek, de azért könnyű sem. Még 500m volt a csúcsig. Ekkor már gyakran meg kellett állnom, hogy kifújjam magam, ahol fordult a nyom, ott megálltam és pihentem egy percet. Aztán a vége előtt már minden 10-15 lépés után. De közben elámulva gyönyörködtem a tájban és a gyorsan rohanó felhők fényjátékában. Már felülről láttam a környező hegycsúcsokra. Szemben ott volt Sportgastein csúcsa is, de már az is alattam.
2 órára voltam fenn. Nyugodtan átszereltem, közben pihentem. Azután még felmásztam a kereszthez, hogy tényleg a legmagasabb pontról indulhassak el lefelé. A völgyet éppen akkor érte el az árnyék. Jó lesz sietni!
A lecsúszás közben csak arra figyeltem, hogy mindig meglegyen a kontroll, és semmi váratlan ne történjen. Nem távolodtam el nagyon a nyomtól, amin felfelé jöttem. A kis kuloár felett még óvatosabb voltam, de odafigyelve nem kell tőle félni.
A hegy aljánál már elolvadt a reggeli hó, úgyhogy a végét gyalog tettem meg a parkolóig.
Utána: teljesen megnyugodtam, ezzel lett teljes ez a szezon, hogy ne legyen hiányérzetem. Ennek így kellett történnie."