Február 25-28 között voltunk Nassfelden.
A síterep nagy, változatos és gyönyörű tájélményt nyújt. A néhány tanulópályán kívül szinte nincs kék pálya, a pirosak meredekebb szakaszai jellemzően hosszabbak, lankásabb szakaszai rövidebbek az átlagnál, tehát sportosabb, fizikailag fárasztóbb hely.
Az érkezés előtti napon esett 20 cm havat az úri közönség csinos buckákká gyúrta, ez alapot is adhatna némi elkeseredésre, de érdekes módon ez senkinek eszébe sem jutott, hanem akkor buckasí tudásunkat csiszoltuk és a további napokra szépen mindig legyalulták a ratrakok, de délutánra letöréseken újra képződtek, de sebaj.
Méretéből adódóan sok hosszú pálya van, jó vonalvezetéssel. Pozíciójából adódóan sok az ember, de a liftek nagyok és gyorsak, tehát várakozás még így sem jellemző (reggeli felmenetelt kivéve). A Carnia természetesen népszerű, emiatt torlódás lehetséges, eleje piros, közepe kék, vége fekete, inkább délelőtt ajánlott, akkor még jók a pályák. Kedvenc? Az egész terep, ahogy van.
Kezdők kerüljék, nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy a körülmények miatti zúzósabb pályaképek ellenére sem volt zokogás, sírógörcs és totyorgás, aki jött az mindenki tudott síelni, néha akár egy összeszokott darázsraj. Érdekes volt.
A többit szokás szerint képekben.