Splitboard

Halottnak nem nevezném, csak kompromisszumnak. Felfelé rosszabb, mint a túrasí, lefelé pedig sokkal rosszabb, mint a tömör lap egy jó kötéssel. Először én is csalódást éreztem, amikor ez tudatosult bennem. Ki is hagytam egy szezont a splittel. De idén ismét rám jött az érzés, hogy túrázni jó dolog, és valóban, még akkor is jó, ha a túrasível alig tartható a lépés, lefelé pedig semmi örömöt nem tudott okozni. Mégis megérte a túra, mert nekem, aki soha nem síelt, nincs más alternatíva. A tapasztalatokkal felvértezve már ki tudnám hozni belőle a maximumot, de ahhoz egy új lap kellene, ami ugyanaz splitben, mint valamelyik kedvenc tömör lapom. Na ez az, amit még nem döntöttem el, mert nem elég erős a motiváció, ugyanis felfelé bármi jó, a lecsúszás pedig úgyis másodlagos.

A te problémád abban látom, hogy az SP kötés ugyanazt a rácsúsztatható sínt használja mint a Voilé adapter, és annak van egy holtjátéka, ami miatt a két felet nem rögzíti eléggé mereven egymáshoz. Ha ehhez még a kapcsok sem elég feszesek, akkor a deszka torziós merevsége annyira lecsökken, hogy kemény havon használhatatlanná válik.

Tehát egy olyan kötés kell, ami mechanikusan zárható és mereven rögzíti a két oldalt egymáshoz. A kapcsok is legyenek karral záródóak és ezzel össze is húzzák a két felet egymáshoz. A Karakoram tudja ezt, de az általános minősége rossz, hiába rohadt drága, de pl. a háttámlája és a sarokemelője is egy gagyi műanyag szar. Megéri-e? Nem. A többi márkáról nem tudok nyilatkozni, szét kell nézni, mert lehet, hogy már van jobb.

Semmi sem tökéletes, de talán a kedvenc lap párja splitben egy mechanikusan záródó kötéssel + kapcsokkal és egy meghekkelt fém sarokemelővel lenne a legjobb megoldás. Már csak azt kellene eldönteni, hogy ez megéri-e azt a sok pénzt, vagy azt költsem inkább csúszásra.