Szombaton az előző szezon Síelj Itthon! síútlevél játékában kapott nyeremény jegyünket mentünk lesíelni. Kicsit felhős, de azért többnyire napsütés idő fogadott minket. A reggeli -1 körüli hőmérséklet dél felé már átment plusz 2-3 fokba, a pályák a napsütésnek kitett részeken kezdtek kissé felengedni, de azért nagyon jókat lehetett csúszni.
A parkolók telítettek voltak, a jó idő sok embert kicsalogatott a természetbe. A felvonóknál jelentős sorok alakultak ki, de nem mondanám vészesnek. A kezelők, akik nagyon szolgálatkészek voltak, a csákányosoknál igyekeztek a lehető legudvariasabban a páros felvonózás felé terelgetni minket, fogyott is a sor gyorsan.
Teljes nagyüzem volt. Ugyan az 1-es ekkor még nem volt megnyitva, de ha valaki a gyorsabb, lendületesebb síelésre vágyott, a 3-ason nagyon jókat lehetett menni. Annál is inkább, mert a nagy többség a 4-es, lankásabb pálya felé vette az irányt. Itt aztán többféle utat is lehetett választani. Hol egy élesebb kanyarral be a felvonó híd alá, hol a kis csákányost megkerülve, az 5-ös alját is érintve, dupla kanyarral tovább a 4-esen. Ez utóbbi, a felső részen érintve a 6-oson elhelyezett kis dobbantókat is, nagyon változatos nyomvonal választás és itt a leghosszabb lesiklás is. A két gyerekkel felváltva kombináltuk az adrenalin fokozó 3-ast és a változatos 4-6-5-4-3-ast.
A hüttében a kaják nagyon finomak, ízletesek, és az osztrák árszínvonallal vetekszenek. Ami talán még nem is lenne baj, mert a 2600 forintos rántott szelet jó nagy adag volt, még szerencse, hogy én csak egy 850 Ft-os szlovák káposzta levest kértem, és így be tudtam segíteni a gyereknek, végül is elfogyott. Ha lennének gyerekadagok, vagy fél adagok, vagy esetleg lenne olyan, hogy akár a körbárban gyors étel, hot dog, pogácsa, zsíros kenyér vagy ilyesmik egy teával, lehet jobb lenne. Nagyobb választási lehetőség lenne.
A gyerekeknek annyira tetszett a síelés, hogy eredetileg ugyan nem így terveztük, de rábeszéltek, maradjunk estére is. Egy „kis” logisztikai szervezés, telefon, mindent beígérünk anyunak, csak jók leszünk ezután, holnap vasárnap, a lecke már rég megvan, meg minden, maradunk. Nem bántuk meg, nagyon hangulatos síelésben volt részünk. Sokan haza mentek, gyakorlatilag a felvonóknál sorban állásról nem is lehetett beszélni. Minden addigi pálya nyitva maradt, a rövid fél órás szünetben pedig a nagy részét még egy kicsit le is ratrakolták. Vagy 6 óráig nem is találom a két gyereket sehol, aztán a nagy csákányos aljában összefutunk. A Hol voltatok? kérdésre egymás szavába vágva özönlik belőlük az élmény. Az elsimított 3-ason igazi „élvezeti” síelés. Egymás után várakozás nélkül több kör. Aztán nagyobb körbe le, rá az ugratókra. Meg be a híd alá, ami váltakozó fényekkel van megvilágítva. Aztán vissza a 3-asra. De már mennek is tovább. 8 óra felé kérdezem: - Forró csoki? - De nem megyünk még haza? – jön a válasz. Mivel a hütte nem a kijáratnál van, úgyis vissza fel kell csatolni, mehetünk még utána pár kört. Azt már mindenki elfelejtette, hogy azt ígértük anyának, nem maradunk zárásig. Majdnem zárásig maradunk, aztán mind a villám cipőcsere, cuccok gyorsan be a boxba, a többi majd otthon.
Megyünk el a kivilágított pálya mellett, nézik a gyerekek és kérdik – Visszajövünk még? – Mindenhová vissza szeretnék menni, ahol jól éreztük magunkat. Ide is. Remélem lesz még idén annyi hó, hogy mikor majd időnk engedi, vissza tudjunk menni. Úgy érzem, hogy MSZI betölti azt a szerepet, amit egyébként el is szeretne érni, és amire az adottságai révén lehetősége is van, hogy Magyarország egyik legnagyobb sí központja legyen.

.