Davos

A múlt héten három napot Davosban síeltem, erről adnék egy rövid szubjektív összefoglalót. Több, mint 50 helyen síeltem már, Svájcban is 4 helyen (Zermatt, Verbier, St. Moritz, Saas Fee), van némi összehasonlítási alapom.
Ami a síelést illeti, ár/érték arányban Svájc általában, és ezen belül Davos nagyon gyenge, senkinek nem javaslom. Korábban még a 150-170 forintos svájci frank idején síeltem ott, azóta a frank 270 forint lett, és a svájci frank árak is nőttek. Elképesztően drága a bérlet,a síléc bérlés, az étterem még a legjobb osztrák, francia terepekkel összehasonlítva is.
Ami magát Davos/Klosters-t illeti: több széttagolt, lécen nem bejárható terep együttesen. Ezek közül a Parsenn a legnagyobb, a 3 napból két és felet ott töltöttünk. Fél napot a Klostersből induló Madrisa terepen töltöttünk. Sok az olyan pálya, aminek az aljából nincs sílift, csak busz vagy vonat, ami elég nehezen besíelhetővé teszi a terepet. Nekem sehogy nem jön ki a jelzett 350 km. A legnagyobb Parsenn talán 100 km síelhető terep, de szerintem az egész együtt nem lehet 200 felett. A 300 km jelzett pályát valló Val D’Isere/Tignes jóval nagyobbnak tűnik.
A Parsenn önmagában körülbelül méretben Schladming fele lehet, azaz közepes, a szintkülönbségek nagyok ugyanakkor, a legnagyobb egyben síelhető szintkülönbség 1700 méter, ami azért számottevő. A liftrendszer modern, bár van egy-két régi ülőlift, a két legmodernebb lift, amit valaha láttam itt volt. A Furka Passer nevű fűtött, és ami a kuriózum, olyan egymástól elválasztott ülései vannak, mint a foci stadionokban a „kispadon”.
Az első nap a pályák nagyon buckásak voltak, feltehetően az éjszakai havazás miatt, a másik két nap már szép sima volt a terep, de a pályagondozás összességében átlagos. Sok az átcsúszó, szinte vízszintes terep, ugyanakkor a Parsenn és a Madrisa tetejéről lejövő pálya az 1500 méteres szintkülönbségével csodálatos vonalvezetésű.
Kevés a meredek és kevés a tanuló pálya, jellemző a közepes meredekségű piros. Tömeg természetesen nincs, szinte üresek a liftek is és a pályák is, sokszor ketten síeltünk a pályán a párommal, előttünk, mögöttünk több száz méterre senki.
A Parsenn vasút tetejéről egy régi kabinos felvisz a legmagasabb, 2800 feletti csúcsra, onnan jelölt off-piste visz le, viszonylag meredek, de rövid pálya. Jópofa volt, hogy a BMW szponzorálásával kialakítottak egy párhuzamos műlesiklásra alkalmas időméréses terepet kapukkal (ilyet eddig csak szingliben láttam), a gyorsaságmérős pálya meg egész hosszú a máshol láthatóhoz képest, itt fel lehetett gyorsulni elvileg 100 km/h fölé. Sajnos nem a saját lécemmel voltam, hanem egy rövid szlalomlécet béreltem, így csak 98-ig jutottam.
A sok élmény mellett volt néhány rendkívül bosszantó körülmény, amik mellett nem tudok elmenni. Először is a lécbérlés: felszámítottak az ár felett egy kötelező 10%-os biztosítási díjat, azaz gyakorlatilag a feltüntetett árnál 10%-kal többet kellett fizetni. Az indok az volt, hogy ha nagyobb sérülés van a lécen, majd ez fedezi. Nonszensz több okból is, de főleg a kötelező volta miatt, azaz, hogy nem tudom azt mondani, hogy ezt a kockázatot vállalom.
A másik negatívum az egyik boltos, aki nem volt hajlandó a lehúzós kártyát lehúzni, ebből nagy üvöltözés lett (képtelen volt megérteni, hogy nem bedugós, chipes a kártyám).
Harmadik, hogy már többedszer faragtam rá, hogy nem volt benzinkút a reptérre menet. Már több genfi autóbérlés után (ahol szintén nem esik útba Genf felől benzinkút) tapasztaltam, hogy valami turpisság van a dologban, most Zürich felől a reptér felé menet megint nem volt benzinkút (a reptéren az autó leadó után igen, de már időzavarban voltunk). Ez valami svájci specialitás, hogy az autót bérlőket igyekszenek megszívatni, hogy ne tudják teletankolni az autót. Aztán 3 CHF/literért megtankolják.
Összességében én a magas ár és a fenti kellemetlenségek miatt nem javaslom senkinek a svájci síelést. Ausztriában körülbelül tíz év alatt összesen nem volt annyi bosszantó esetem, mint most.