Botonddal először, talán 2000 vagy 2001 lehetett, egy HóShow alkalmából találkoztam. Régen volt, valószínűleg fogalma sincs ki vagyok, annyit soha nem beszéltünk. Akkor egy farmeros-pulóveres fiatalember ott az egyik bejáratnál szórólapot osztogatott. Elmondta, hogy van egy húzós felvonó Donovaly síterep oldalában, amit Ő üzemeltet és ezt népszerűsíti itt nálunk is. Oktatást is vállal. Aztán voltunk a családdal, oktatáson is. Láthatólag szépen fejlődött a vállalkozás. Valamelyik következő HóShow-n, ahol Szlovákia volt a fő kiállító, Botondot már öltönyösen, komolyabb pozícióban láttam. Hosszabban is beszélgettünk, hiszen akkor már megvolt a Fun Park. Gyermekem kapott is tőle egy ajándék jegyet. Aztán mi más irányba kanyarodtunk, de a hírek a Patty Skiről azért folyamatosan jöttek. Nem mindig túl jók. De jöttek a magyarázatok is. Így van ez egy sikeres vállakozásnál is. Nagyobb vállalás, nagyobb gondok, nagyobb megoldandó problémák.
Nem tudom mi történt, nem tudom mit történik. Nem hinném, hogy hirtelen csak úgy elborulna valaki agya. Inkább gyanítom, hogy ez egy olyan folyamat volt, ami lehet, hogy éppen egy ártatlan szereplőn csapódott le. De ez általában mindig így történik. Valószínűsítem, hogy tulajdonosként Botond tudta mit tesz. Lehet, hogy ez már csak egy csepp volt a pohárban, ami aztán itt csordult túl. Valószínűsítem, hogy Botond felmérte tettének súlyát, következményeit és felvállalta, hogy ezek a vendégek rossz hírét fogják vinni. De úgy nézem, nem nagyon érdekelte.
Lehet, hogy elege van belőlünk? Neki is? Miért van az, hogy előbb utóbb a szállásadók tartanak a magyar vendégektől? Azt mondjátok menjünk nyugatra, mert itt csúnyán bánnak velünk. És amikor Ausztriában kiírják, hogy magyar ne lopj? El kéne gondolkodni rajta, hogy ki mit tett a megítélésünkért. Mert mindig a legártatlanabbak szívják meg.