2024.03.15-17. között 102 km-t síeltünk. A hegyen 2 méter vastag hó, -4-0C. Tauplitzban most voltunk először.

Tisztában voltunk előre a nem tökéletes viszonyokkal, többször síeltünk már ezen időszakban. A helyzetet jól leírja a parkolók változása. Nyitásra jönnek a helyiek, aki néhány csúszás után mennek haza.

Összességében sincs sok ember, a meredekebb pályák hamar kihaltakká válnak. Nem csak önmagában a buckák teszik nehezen síelhetővé, de maga a hó állaga is valami félig még éppen nem olvadt, de lágy, süppedő valami. Az alsóbb szakaszokon néhol kilátszik a talaj, máshol a pálya jeges alapja. Persze, kerestük a jobbakat, de a harmadik napon ebéd után elindultunk mi is haza, mert ennek nem sok köze volt a síeléshez.

A hüttékben még ilyen unott személyzettel nem találkoztam, fogjuk rá a szezon végére.

Maga a pálya pályarendszer sem jött be, nem is értem, ki tervezte a liftek elhelyezkedését. Sokhoz egyszerűen síelve sem lehetett becsúszni, a bordosoknál halmozottan kínlódás volt.

Fiatal baráti társasággal 4-en voltunk síelni itt január utolsó hetében. Sajnos csak 2 napot tudtunk az itteni pályán síelni, ezen kívül egy napot még Schladmingban voltunk a többi sajnos a hóesés az eső és a szél miatt kimaradt.

Pension Gewessler nevű apartmanban szálltunk meg, ami a kék 2-es pálya mellett található, így kedvező hóviszonyok mellett egészen a buszállomásig le tudtunk volna csúszni. De ez akkor nem volt meg teljesen, így csak egy darabig tudtunk csúszni, kb 200 métert gyalogoltunk utána. 2x le kellett csatolni mivel a pálya utolsó szakasza kereszteződik az úttal. Mivel a helyiek traktorral takarítják az utakat, így a lecsatolás gondolom mindig szükséges.

A szállás szuper volt ár-érték arányban, ajánljuk 4 vagy akár 6 fős társaságnak is. Mi az 5-ös számú apartmanban voltunk. A háznak van fűtött sítárolója, szóval ez is hibátlan volt. Illetve egy patak folyik a ház mellett, így tényleg csodás környezetben található.

Az első nap végén gond nélkül egészen a szállásig csúsztunk a kék 2-esen. Mondjuk egy kis hóviharral megspékelve (villámlás, dörgés), ekkor épp a ÖAV-Berggasthof Hollhaus hüttében ebédeltünk, ami számunkra a legjobb hütte volt a pályán, kaja és sör tekintetében. Amikor kicsit csendesedett a vihar, akkor elindultunk, de még így is néhol hatalmas szél kíséretében mentünk lefelé. Én mondjuk ilyent még nem láttam és éltem át, de kalandos volt lefelé szóval mindenképp nagy élmény volt.


Rólam tudni kell, hogy 1 éve kezdtem síelni, azóta ez volt a második "egy hetes" síelésem aminek végére bármelyik piros pályán magabiztosan és igen jó sebességgel tudtam lejönni. Aki a kék pályákon már magabiztosan tud lejönni, annak ez ideális terep lehet a fejlődésre.

A 23-as pályán síeltünk a legtöbbet, ez a legszélesebb pálya és az 1-es Taupliztba vezető pálya után a leghosszabb. Viszont, ha lecsúszol egészen Tauplitzig az 1-esen, onnan a hegy tetejére felvezető út igen hosszú, így arra csak nap végén mentünk, amikor ott parkoltunk a kocsival.

A legtöbbet a piros 23,27,15 pályákon mentünk, illetve egyszer-kétszer lecsúsztunk a kék 29(keskeny),23d(keskeny),17 pályákon. A 29-es pályán gyönyörű kilátás tárul elénk, valamint nyilván, ha a 26-os pálya melletti felvonó nyitva van, akkor onnan a csúcsról még gyönyörűbb látvány vár minket. De ezt a felvonót valamiért sokszor nem nyitják meg, akár napokig.

A tauplitzalmi részt abszolút nem használtuk, maximum csak átsíelésre, mivel a pályák hossza számunkra nem volt ideális.

A 23-as piros pálya nem vészesen meredek viszont elég széles, így tényleg a fejlődni vágyóknak ideális lehet, akik még csak most kacérkodnának a piros pályán való lecsúszással.

Összességében inkább kezdőknek és középhaladóknak ajánlanám a pályát, haladó síelőknek már valószínűleg kevés lesz.

Mivel kevés infó van a terepről, gondoltam én is leírom a tapasztalataimat.
Szerencsés szállás választásnak köszönhetően (a Hotel Hierzeggerben foglaltunk) sikerült abszolút festői környezetben megszállnunk. Ratrakos, illetve motoros szános transzferrel jutottunk el a felső parkolótól a szállásig. Ennek a parkolónak a kapcsán felmerül a kérdés, hogy ide minek jön az, aki nem itt száll meg, mivel innen gyakorlatilag csak lefele lehet síelni, mivel felfele, a Tauplitzalmra nem visz innen lift, ami szerintem egy fontos hiányosság.
Az elmúlt hetek intenzív havazása miatt (ami ott tartózkodásunkkor is hellyel-közzel folytatódott), hóhiányra nem lehetett panaszkodni, viszont ennek köszönhetően a pályák többnyire buckásak voltak. A harmadik napon kisütött a nap, és az összes ratrakot csatasorban állították, így tükör sima hegy várt minket.
Két felvonó létesítésével (a tauplitzalmon, illetve a kabinos aljától a tauplitzalmig) teljesen kompromisszum mentessé lehetne tenni az egész pályarendszert

Tudván a barátságos hóhelyzetet az Alpokban, kihelyeztük a húsvétolást Stájerország nyugati csücskébe:
- lakhely: Bad Mitterndorf, egy magyar tulajdonba került, volt helyőrségi kiképzőközpont épületéből készült, leginkább méretes baráti társaságoknak szánt hacienda (ha valakit érdekel, privátban írok részleteket és elérhetőséget)
- sízésünk körülményeit leginkább az időjárás határozta meg:
--magyarán: szombaton tavasz volt, a völgyben váltakozva eső és havaseső, ezért Hauser Kaiblingba mentünk, mivel elég magasra visznek a pályak. Bőven volt parkoló autó, de a lifteknél semmi sor. Eleinte nem sokat láttunk, de aztán elhúztak a felhők és megjött a tavasz: kellemes firn hó 1347 métertől 2000-ig, a völgyállomásoknál (pl. Höfi alja) +16 fok. Miáltal még a völgyben is 1 m a hóréteg, kevés jele volt az olvadásnak.
--vasárnap hűvösebb reggelre ébredtünk, hol dara hol havas eső volt. Mivel még sohasem síztem Tauplitz/Bad Mitterndorfban, félórai autózáshoz se volt kedvem, helyi sportolásra indultunk. Aki ismeri a helyet, tudja, hogy fizetős út visz fel Bad Mitterndorfból. A jegyvásárlás elején a pénztáros első kérdése az volt, hogy összkerék meghajtású-e az autóm (ez már elővetítette a jövőt...). Mondtam igen és adta a jegyeket. Aztán félúttól felfelé egyre növekvő havon közlekedtünk a kabin indulási helyéig. A köztes állomásig még lehetett látni, de a csúcson már rendes hóvihar volt (lehetett vagy 60km/h sebességű szél). Annyira nem láttunk, hogy elindulva a kék pályán simán rátévedtünk a feketére :)) Ezért inkább a köztes állomástól lefelé síztünk, de kiváncsiságból csak átmentünk Tauplitz felé is, igaz utánunk kitették a 'zárva' táblát. Megálltunk egy sörre, gondolván felmegyünk még vagy kétszer a középállomásig, de délután 3-kor lezártak minden liftet. Hazatérve aztán a sífutópálya mentén elkutyagoltunk jól megnézni a Kulm-i sírepülő sáncot. Mondhatnám, nem semmi!
Mindezek ellenére, úgy tűnik, hogy családi sívakációra, családtagok okítására (ez benne volt a programomban lévén a vejem kezdő) rendesen megfelel terület. Hátha sikerül jobb időjárás kürülmények között arra keveredni, mert a táj az szép (lehet). Sőt, nyári elfoglatságokra (túrázás, bringázás) is kiváló!
(pardon, a síugrósáncos képet nem tudom elfordítani... - közben beszereztem egy állóképet a sáncról)

Úgy látszik egy napot érdemes volt várni! Ratrakolt, jol előkészített pályák vártak ma, csodás időben. Igaz a legátogatottabbakra délre 70 centis buckákat túrt a nép, de még élvezhető volt.
A pályarendszer lényege, hogy két átszállással besíelhető 8 km egyben!!!
A Lawinenstein- Tauplitztal piros egyes teljesíthető így. A gondoláig is kb 4 km egyben.
Kezdőknek valóban nem valóak a pályák. A Mitterstein durva fekete, és Tauplitzalmnál is van egy ilyen.A gondolaig es volgyekig vannak kellemes pirosak, és még sok nagyon rövid pálya van az Tauplitzalmnál, gyereknek, kezdőknek jók tanulni. A mitterdorfi völgypálya már zárva, de kiváló busz visz fel a gondola alsó állomására, ami síbérlettel ingyenes. Még egy hónapog nyitva lesznek, Tauplitzalmnál több mint 1.5 m hó van. A napijegy most 40 helyi pénz.
Minden pincér magyar vagy cseh, németül nem kell tudni-:))))
Jó csúszást!

2017.01.07-én érkeztünk 2 nap síelésre.
A síterep hóbiztosságáról szóló beszámolók igazak lehetnek, szombatról vasárnapra virradóra 50cm feletti hó esett, vasárnap is végig havazott, további kb +10cm esett napközben, szóval vasárnap fél méteres szűzhó volt a pályán mindenhol, ami hatalmas élmény volt, ritka az ilyen.

Tőlem a síterep 3*-ot kapott, mert nekem egyik pálya sem tetszett különösebben. A piros pályák sem igazán meredekek, 1-1 lejtő van, ami piros szintű, viszont rengeteg szinte vízszintes szakasz van ezekben is, és nem igazán hosszúak a pályák, ráadásul nem is túl szélesek.
A társaságunkban lévő kezdők számára viszont ez a meredekség pont jó volt, volt, ők szerették.

Pozitívum, hogy nincs tömeg, negatívum, hogy a felvonórendszer miatt a hegy fele (Bad Mitterndorfi rész) síelhető egyben, a Tauplitzi részről éppen ezért nincs is tapasztalatunk.

Én a két nap alatt ratrakot nem láttam, illetve a nyomát sem láttam, hogy ratrakoltak volna. Ez, mivel kevesen voltak, és sok friss hó volt, nem is hiányzott, de a szezon vége felé okozhat gondot a pályák állapota.

Mi a Bad Mitterndorf feletti parkolóban tettük le az autót, olyan 9 körül érkeztünk, bőven volt hely, rajtunk kívül kb 50 kocsi állt ott, de állítólag az a parkoló megtelik korán reggel.
Ha havazás van, akkor ennek a parkolónak a megközelítéséhez szükséges lehet a hólánc, érdemes a lenti részen felrakni, mert az út elég szűk, a forgalom miatt nem igazán lehet az úton felrakni a hóláncot.

A sors úgy hozta, hogy idén muszáj volt itt síelni újra egy napot. Ugyanolyan vacak volt, mint tavaly, nagyon kevés pozitív élményt adott. És most jöttem rá, hogy miért is olyan gáz az egész pályarendszer. Ha valahol - egy normálisabb sípályarendszerben - talál valaki, egy neki szimpatikus pályát, akkor ott síel néhányat...felül a liftre (vagy felhúzatja magát), és megy, akár többször is. Itt Tauplitzon, ez az, ami megoldhatatlan. Volt itt 2-3 jó pálya, de nincs közvetlen lift hozzájuk. Ahhoz, hogy v.melyik szimpatikus pályán még egyszer lecsússzak, 2-3 liftet kell igénybe vennem, és 2-3 másik pályán átcsúszni, amihez mondjuk semmi kedvem, és eltelik néha több mint fél óra is egy kör megtételére. Ésszerűtlenül, átgondolatlanul megtervezett sípályarendszer, csak az ami emlékezetes, hogy szép időben gyönyörű a kilátás odafent. Csodálom, hogy az ausztriai top-listán, akár a 100-ba is bekerülhet.

Sziasztok. Három napot töltöttünk Tauplitz sípályáin 2016.03.9-11 között. Remek napos időben, kiváló pályákon. Mindenki számára van megfelelő sípálya, a kék lankástól a fekete meredekig. Mindegyik kiválóan síelhető. Negatívum a pályarendszer tagoltsága, a felvonók kissé kaotikus rendszere.

Étterem ajánló: Tauplitz négy személyes lift völgyi állomásánál található a Laszlo's Restaurant nevezetű étterem. Senki ne hagyja ki, rendkívül kedves magyar személyzet, konszolidált árak és barátságos környezet vár ránk. Az ételek kifejezetten ízletesek, finomak (Jó a séf). Van menü és wifi s :). Csak ajánlani tudom.

Január 16-án voltunk itt egy napot, hogy kipróbáljunk egy új pályát. Hát elsőre nem nyerte el a tetszésünket. Már reggel a kabinosnál akartunk kezdeni, de azt az infót kaptuk, hogy az zárva van, így nem engedtek fel és visszamentünk Tauplitzba. Onnan már fel tudtunk jutni és a nagy hó bizakodóvá tett minket. Aztán ahogy felértünk nem tudtuk merre menjünk valahogy semerre se láttuk az átcsúszást a központi részre. Végül le a csákányos aljába, ami szinte ugyanoda hozzott vissza és onnan csúszhattunk tovább. Ha mi ülősünket tíz méterrel feljebb teszik, erre nincs szükség. A pálya lankásságával egész nap megküzdöttünk gyakorlatilag nem volt olyan kör amikor ne kellett volna csatolni, pedig ha valahol ki lehet csúszni mi azért kiszoktunk, de sokszor már a felvonótól lankás volt. A színek sincsenek rendben a Tauplitzi völgybe vezető piros sok helyen még kék se, sokszor izgultam, hogy áttudok-e csúszni, nem is beszélve a beiktatott kis köteles felvonóról, ahol természetesen nem lehet felmenni, de legalább nem hajtós. Ez egy piros pálya közepe..
A sok lankás rész miatt a pályán kívűlre is csak óvatosan merészkedtünk, mert féltünk, hogy beragadunk. Ráadásul a szaggatott fekete pálya aljára jelzett felvonó is hiányzott. Így az is gyaloglós volt. A végére nagyon elegünk lett és bár semmilyen interaktív térképet nem találtunk lementünk a kabinos aljába, hátha nyitva van. Sokat már nem veszthettünk és nyitva volt. Amiután felmentünk ezzel a felvonóval a véleményem teljesen megváltozott. Végre egy pálya ami egyenesen megy lefelé, így nyugodtan elhagyhattuk a pályát. Az egész napos havazásnak köszönhetően térdig, néha derékig érő mély hóban csúszhattunk, fantasztikus volt. Szinte már mindent megbocsátottam. Majd 3:55-kor már alíg akartak beengedni a kabinosba, ez kellemetlen volt, hiszen 4-ig van nyitva hivatalosan. De még ennél is rosszabb volt, hogy a tetőről csak újabb köteles felvonóval lehet visszacsúszni a másik völgybe, ez természetesen már zárva volt mire a felértünk a kabinossal. Tehát gyalog mehettünk fel a hegyen kb 100 másik társunkkal együtt. Ezután mentünk lefelé egyet a szaggatott feketén, mivel tudtok, hogy vége és úgy is sétálunk így bátran vágtunk a közepébe. Utána természetesen ismét séta. Majd a központból egy tányérost mégelindítottak a kedvünkért, de ugye a piroson megint van egy köteles felvonó, ez természetesen szintén leállítva, pedig ezekhez kezelő sem kell. Nem értem, hogy miért nem lehet ezeket egy kicsit működtetni.
Összefoglalva a terepen rengeteg a lankás rész. A kiszolgálás, informálás szintén elmarad az Ausztriában megszokottól. Viszont így, hogy megismertem a kabinos részt is és figyelembe véve a nagyon jó hó körülményeket a környéken tapasztalhatókhoz képest, lehet, hogy mégis vissza fogok még térni, ha úgy adódik.