A múltheti Chopok-i kitérő után a mai napon ismét Lomnic volt a célpont. Az időjárás előrejelzést figyelembe véve, úgy döntöttünk, hogy nem a jól bevált Bánréve-Dobsina-Poprád útvonalon megyünk, hanem Tornyosnémeti-Kassa-Poprád felé autópályán. Azért választottuk ezt, mert nem akartunk friss hóesés után és közben átmenni a Dobsinától Poprádig tartó hegyi szakaszon és azt gondoltuk, hogy kihasználva az autópálya által nyújtott előnyöket egy kicsit kényelmesebben tudunk haladni. Ez be is jött, de Magyarországon a 3-as főút országhatár közeli szakasza siralmas, és megkockáztatom, hogy balesetveszélyes is. Hóesésben, kamionok között kerülgetni a kátyúkat nem kis feladat, visszafelé sötétedés után pedig egyenesen életveszélyes. Értem én az új 1km autópályát, de hogy lehet addig eljutni? Ez nem egy mellékút, ez a 3-as számú főút, amely Magyarországot köti össze Szlovákia 2. legnagyobb városával, ja és Lengyelországot is erre lehet megközelíteni. Elnézést, nem akarom off-olni a topicot, de ezt el szerettem volna mondani, mert sajnos nekünk autózni kell, ha síelni szeretnénk és senkinek sem mindegy, hogy biztonságosan vagy balesetveszélyes körülmények között tudja megközelíteni a sípályákat.
Tátralomnic napsütéssel és enyhe havazással fogadott minket. Parkolni a Humno Tatry étterem melletti területen sikerült az első nagy parkolóval szemben így nem kellett sokat gyalogolni a liftig. Az autók számát figyelve sejtettük, hogy ma sem leszünk kevesen a pályán. A napsütés a Start állomásig tartott, attól kezdve bekerültünk a felhőbe és a nap végéig benne is maradtunk. Ezért cserébe gyönyörű szép hóesést kaptunk. A nyeregben a nap folyamán 20-25 cm friss hó hullott. A köd nem volt túl sűrű, de a buckákat néha nem lehetett rendesen látni a kontraszt nélküli "fehérségben". Nagyon érdekes volt, hogy a síelők nagy többsége nem a fekete pályát használta, hanem a pálya melletti területeket. Néha a kezelt sáv teljesen kiürült, habár a "kezelt" jelző most nem volt igaz. A friss hó hatására igazi freeride paradicsommá vált a "Legenda". A Kőpataki-tó - Start szakasz a nap végére inkább rendhagyó korcsolyapályára emlékeztetett minket, ahol a hóbuckákat glatt jeges szakaszok tarkították. Szerencsére délutánra kiürült a pálya piros szakasza, így tömeg nélkül biztonságosnak éreztük. A utolsó csúszásunk alkalmával a 6-os pályán ketten síeltünk, sem előttünk, sem mögöttünk nem volt senki. A számunkra rendkívül nehéznek tűnő körülmények és a délutánra kialakult fáradtság miatt az utolsó kört fél óra alatt tudtuk teljesíteni a Nyereg tetejétől a pálya aljáig, habár én a lavinafogóktól is elköszöntem átcsúszva közöttük. Háromnegyed négyre fejeztük be a napot rendkívül jó élményekkel és fáradt izmokkal.
Végre megérkezett a havazás a Tátrába is, és már nem nézzük irigykedve a sógorok időjárás jelentéseit.