A nálam tapasztaltabbak tanácsát követve Svájcból hazajövet kerestünk egy útmenti tiroli síterepet. Épp St. Anton volt ez.
Szombaton reggel 5h30-kor elindultunk Lausanne mellől, hogy időben odaérjünk. Sajnos útközben két baleset miatt is dugóban voltunk. Ráadásul a hétvége miatt a Feldkirch-Innsbruck úton is hatalmas forgalom volt és dugó is kialakult. Így 10 óra helyett kb. 11-re értünk oda.
Konferenciáról jövet volt nálunk pár laptop és tablet. Nem akartuk ezeket a parkolóban hagyni ezért csomagmegőrzőt kerestünk. Az emilre nem válaszoltak, a telefonban a St. Anton információs iroda semmit nem tudott a többi, a terephez tartozó helyszínről. Ezért benéztünk a stubeni info-point-ba, de ott nem volt rá lehetőség, és a központi (St. Anton) irodába küldtek. Ott kiderült, hogy a St. Anton vasútállomáson van csomagmegőrző. Volt pár automata, de mind tele volt. Ez azért egy elitnek mondott síterepen szerintem elég gáz az ún. információs társadalom korában. Végül a vasúti pénztáros bácsi könyörült meg rajtunk, és nála lerakhattuk a cuccot. Már csak parkolóhelyet kellett keresni. Minden parkoló (a fizetősek is) tele volt és a parkolóőrök a legkevésbé sem voltak segítőkészek, elküldtek. Ahol ilyen tömeg van, azért lehetne valami központi nyilvántartás és irányítás. Végül találtunk egy üres helyet az út szélén. Itt is 7 € volt 3 órára a parkolás. Kb. 500 métert kellett síbakancsban gyalogolni a jegypénztárig. Így 12h20-kor tudtunk a Nasserein felvonóba szállni.

Elég meleg volt (2000 méteren is +1-2 fok) ezért bemelegítésként a 20 + 4 kék pályán lementünk a Zammermogg felvonóhoz. A felvonóból elég nagy forgalmat láttunk ezen az oldalon, ezért nyugatra húzódtunk a 8-as, 11-es és 17-es pályára. Sajnos a 11 és a 17 már ekkorra erősen buckásodtak (kb. a Kreischberg-i buckapálya szintjére, főleg a 17-es). Úgyhogy erősen munkás dolog volt rajtuk lemenni. Csekély vigasz volt, hogy az osztrák sítársak jelentős része is hozzánk hasonlóan szenvedett.

Ilyen erőgyűjtés után felmentünk a Valluga nagy kabinos felvonóval (kb. 20 perc sorállás után) a Schindler Spitze 2660 méter magas csúcsára. Innen a St. Anton faluba kb. 10km-es út vezet.

A kilátásért feltétlenül megérte ide jönni. Felemelő volt körban mindenhol a hósipkás hatalmas hegyeket látni.
A 19-es piros és a 14-es piros teteje pedig kimondottan könnyen síelhető volt, nagyon jó hóval. Ez igazi élvezet volt. Elszaladt az idő, mehettünk lefele (12-4-1). Az 1-es alján hatalmas tömeg, jeges, túrt, buckás porhó szegélyezte. Munkás dolog volt, de 16h30-ra leértünk. 17h30-kor pedig már indulhattunk is haza. Hajnali 1h30-ra már Pesten is voltunk.

Ilyen rövid idő alatt csak mintát tudtunk venni a hatalmas terepből. Nagyon szép volt a környezet. De a szervezettségen van mit javítani. A hétvégi tömeg miatt nehéz volt a sízés. Talán hét közben jobb a helyzet. Összességében nagyon örültünk, hogy ha rövid időre is, de itt lehettünk.