Keresés
Keresés
Végül személyesen vettem fel a kapcsolatot a Pas de la Casán fekvő Hotel Bell Roc-kal a kapcsolatot. Ők igen nagyszerű árat ajánlattok, ugyanis a hotel ajánlatai közt szerepelt egy ún. White Weeks, azaz fehér hetek akció. Ennek keretében nyolc napért, félpanziós ellátással és hatnapos grandvalirai síbérlettel személyenként 420 eurót fizettünk. Ami úgy gondolom, hogy egy ekkora síterepen, ráadásul pályaszállás (kb. 150 méterre a legközelebbi ülőfelvonótól és pályától) és ilyen kondíciókkal nagyon jó árfekvésnek bizonyult.
Repülőjegy, szállás rendben, mi kell még? Na igen, valahogy el kell jutni a barcelonai repülőtértől Andorrába. Eleinte a buszos megoldásokat vizslattuk, ugyanis több társaság is indít folyamatosan buszokat Andorrába. Rövid számolás után azonban rájöttünk, hogy ötünknek sokkalta kényelmesebb megoldás lenne egy autó bérlése. Autónkat az Europcarnál béreltük.
Miután mindent leszerveztünk, már csak a feszült várakozás maradt, hiszen egyikünk sem síelt még ilyen „messze”, ráadásul repülős sízésben is még újoncok voltunk. Szinte naponta néztük a webkamerákat, a hójelentéseket és a Nevasport fórumában az élménybeszámolókat.
Barcelonába igazi mediterrán hangulat fogadott minket, meleg napsütéssel és szélben lengedező pálmafákkal. Érdekes volt az utunkon is, ahogy a mediterrán-szubmediterrán növényzet váltott át a nálunk is megszokottba, majd következtek a fenyőfák. Bergáig autópályán mentünk, itt azonban vége a „jó világnak” és egy normál, viszonyt teljesen jó főútvonal következett.
A spanyol bevásárló és egyben határváros, Puigcerda után átléptük a spanyol-francia határt, bár ebből sokat nem vettünk észre, mindössze annyit, hogy a spanyol feliratokat franciák váltották fel és a házak udvarában már inkább francia rendszámú autók álltak. A francia Porta előtt egyre erősebben kezdett havazni, szerencsékre pont egy hókotró ment előttünk, így utána letisztított úton haladtunk.
Porta után az út kétfelé ágazik, az egyik alagútba torkollik és átvisz a hegyek alatt, míg a másik a Col de Puymorensre visz fel, ahol egyébként Puymorens sípályái találhatók. Az időjárásra való tekintettel inkább az alagutat választottuk, hiszen a Col de Puymorens közel 2000 méteren fekszik. Az alagút után következett a Pas de la Casa, azaz már Andorra felé vezető út. Hihetetlen, de még mindig nyári gumikkal mentünk, a hókotrók folyamatosan jártak és tisztították az utat! Aztán pár kilométerre végcélunktól már fel kellett tenni a hóláncot. Jó néhányan nem így tettek, ők tehetetlenül csúszkáltak a havas úton.
Szállásunkat, a Hotel Bell Rocot gyorsan megtaláltunk, és a becsekkolás után elfoglaltuk szobáinkat. A hotel amolyan retróhangulatot árasztott, mintha megállt volna az idő benne:) Egyszerűen berendezett, tiszta szobák. Az ellátást a kategóriához képest (kétcsillagos hotelről van szó) igen jónak találtunk; bőséges büféreggeli és háromfogásos menüválasztásos vacsora. A vacsoránál mindig szerepeltek az étlapon a tenger gyümölcsei, különféle halak, languszta, rák vagy éppen polipsaláta…
Ugyanúgy a helyi illetve katalán konyha remekműveit is megkóstolhattuk.
A felvonók összkapacitása 100 400 fő/óra, összesen 66 feljutási lehetőség közül választhatunk, ebből:
Több, mint 1080 hóágyú garantálja a feledhetetlen síélményt.
Egyéb érdekességek
A síparadicsom szervezettsége példaszerű, az embernek az az érzése, hogy lépten-nyomon mindenhol jelen van az általam csak GV-feelingre keresztelt érzés.
GV égisze alatt működik az összes síiskola, a liftesek ruhája is ugyanaz GV felirattal. De a pályaszéli éttermekben is GV-és poharakban szolgálják el az üdítőket és a melegszendvicset is GV-és zacskókba teszik.
A pályák rendkívül jól kitáblázottak, egy-egy kereszteződésnél nem csak az szerepel az infótáblákon, hogy melyik pályát vagy liftet érhetjük el továbbhaladva/lekanyarodva, hanem az is, hogy az melyik szektorba visz. Egyébiránt minden szektornak megvan a maga saját színe, eképpen a felvonók völgyállomása is hol rózsaszínre, hol zöldre van festve, függően attól, hogy melyik szektorban foglal helyet. Továbbá a lifteknél feltüntetik, hogy azok hova visznek, illetve melyik szektorok között jelentik az összeköttetést. Meglehetősen sok helyütt találhatunk pályatérképeket is, ahol az adott tartózkodási pontunkat is szerepel. Egyedül a pályatérkép lehet néhány helyen kissé csalóka, mivel némely pálya, ami a térképen lejt az a valóságban emelkedik, vagy úgy is fogalmazhatok, hogy a másik irányba lejt. Igaz ez csak első pillantásra megtévesztő, de miután szemügyre vesszük a magasságokat rögtön világossá, válik, hogy melyik is a helyes irány.
Az éttermek mellett italautomatákat is találunk, így aki nem akar leülni, kivárni a sort, esetleg még kicsatolni sem az némi aprópénz ellenében olthatja szomját, majd gyorsan tovább is suhanhat. Az árak inkább francia árfekvésűek, mintsem osztrákok, igaz 15 euróért igazi kulináris élvezetben lehet részünk, megkóstolhatjuk a helyi specialitásukat és nem holmi mirelit ételt kapunk asztalhoz. Ha nem szándékozunk ennyit költeni, akkor számunkra a Xiri Xuca gyors éttermeit találták ki, ahol hat euróért már nagyon ízletes és laktató baguetteket kaphatunk.
Délutánra ismét elkezdek tornyosulni a hófelhők és elkezdett havazni, ami a csütörtöki napon végig kitartott.
Aznap hihetetlen jó minőségű és nagyon könnyű porhó esett le. Ilyenben talán még nem is síeltem…
Pénteken mintha egy másik Világba csöppentünk volna; a csütörtöki télnek semmi nyoma; kék ég és kellemes hőmérsékletek fogadtak minket. Hasonló időt élvezhettünk a hétvégén is, igaz vasárnap már valami újból elkezdődött. A Coll de Blancon az erős széllökések szó szerint vitték le az embereket a pályáról, ilyet még síterepen nem éltem át.
Lejjebb, az alsóbb régiókban már sokkal barátságosabb volt a helyzet. Még aznap este elkezdett intenzíven szakadni a hó és pár óra alatt annyi jött le az égből, hogy néhány snowboardos a pas de la casai utcákon deszkázott!
Elutazásunk napján ismételten havas, télies arcával búcsúzott Grandvalira.
Porte des Neiges a legfiatalabb szektor, hiszen alig van pár éve, hogy létrehozták. A szektort a hatüléses Estany és két lejtő; a kék Amateur és a piros Union , továbbá egy szőnyegfelvonó alkotja. Ez az egyetlen olyan szektor, ami már nem Andorrában, hanem Franciaországban fekszik, és a közeljövőben várhatóan fontos összekötő kapocs lesz Porte Puymorens felé, ami egy közelben fekvő francia síterep.
Továbbá igen példaértékű az, hogy szinte minden egyes felvonónál, de még sokszor a pályák mellett is szemeteseket állítottak fel! Ezt a szokást jó néhány síközpont átvehetné!
A kedvenc pályáim a kék Isards, és a piros Llac illetve Gavatxa voltak ebben a szektorban.
Az Isardson embertelenül jót lehetett carvingolni, ráadásul fekvése is mesebeli. A piros Llac és Gavatxa szintén igen jó carvingozhatósága miatt lopódzott be a szívembe.
Míg Grau Roig, Pas de la Casa felé közelebb eső oldalán megannyi felvonó áll rendelkezésünkre, addig a szemközti oldalon mindösszesen egy; a négyüléses Cubil, ami az összeköttetést is jelenti Roig következő hegyoldala és Soldeu között/felé. Itt a Cubil mellett öt lejtőn csúszhatunk vissza, köztük két feketén. Számomra a favorit a Pix Baix del Cubil hegy alatt kígyózó Camí de Pessons volt. A pályatérképen pirossal jelölt pálya a valóságban inkább kék, bár kétségtelen, hogy a felső részén még a fekete Mirador lejtőjén szükségeltetik lejönni, de utána már egy igen kellemes, utazós rész következik, ami a Pessons étteremnél vált át egy lazább carvingpályába. S miért lett ez a favorit? Természetesen nem a technikás mivolta miatt, de fekvése egyszerűen lenyűgöző.
A Cubil túloldalán két egymással párhuzamosan futó felvonót; egy tányérost (ami ottjártunkkor nem üzemelt, igaz erre nem is mutatkozott szükség) és a négyszékes Llac del Cubilt találjuk. Ezek mellett öt sípálya fut, amiből négy a Llac del Cubilhoz vezet, vagyis a vele megegyező nevű libegő aljához, és a már másik hegyoldalon illetve egyben már a Soldeu-i szektorban futó négyszemélyes Enradorthoz.
A Pla de les Pedres Soldeuval a soldeui pályák rengetegében kalandozhatunk. Utóbbival a Solanelleshez érünk fel, ahonnan egyrészt továbbmehetünk, vagy visszacsúszhatunk a Pla de les Pedresre. A két „Pedres” felvonó közt hat sípálya közül is választhatunk. A Solannelesről választhatjuk az Obaga I és II piros pályákat, amiknek a bemenete meglehetősen meredek, inkább a feketével cimborál. Esetleg mehetünk az Obac Solánán is, ami az Obaga testvérekkel egyetemben a négyszékes Solanelles és Assalodors libegőkhöz visz minket. Míg a Solanelles vissza a nevével megegyező hegyre, addig a másik Soldeu és El Tarter között jelenti az összeköttetést. Ahogy korábban írtam, az összeköttetések mindenegyes felvonónál kiírva találjuk, így eltéveszteni nem lehet!
Az Assalodors mellett kiváló carvingpályák várnak minket, mint például a Marmota. Ez a libegő a Tossal de la Llosada csúcshoz visz, ahonnan felfedezhetjük El Tartert is. Amennyiben Soldeuban szeretnénk még maradni, úgy a fent említett libegők aljából induló Fura és Obaga könnyű pályákon indulhatunk tovább, mindkét pálya a hatszékes Solanához vezet minket, igaz a Furáról lekanyarodhatunk az Espiolets tányéros felé, amivel elérhetjük Soldeu Espioletsre keresztelt részék, ahol kitűnő kezdőpályákat hoztak létre. A Solanales hatülésesét azonban gyorsabban is elérhetjük; ebben az esetben a Solanellesről a Serra de les Solanneles, majd ezt követően a Serrat de la Posa lejtőt választjuk. Érdemes a Solanával is felmennünk, hiszen itt is nagyszerű carvingpályákon karcolhatunk, így az Óson vagy a Ducon, a teljesség igénye nélkül.
A Óson továbbhaladva felfedezhetjük Soldeu alsóbb részeit, amik már a fahatár alatt fekszenek. Itt az Ós ill. Bos Fosc kék pályákat leszámítva középnehéz és nehéz lejtőket találunk. Mindegyiknek nagyon jó a vonalvezetése, és valahogy ezeken szinte alig lézengtek az emberek. Itt két pályát ajánlanék; a fekete Slalom és a piros Torralardona; utóbbi a közepétől nagyszerű carvingolásra is. Soldeu aljából egy hatülésessel és egy nyolcfős kabinossal mehetünk vissza az Espioletsre, ami amolyan középállomásnak tekinthető ebben a szektorban. A szektor aljában fekszik a hatalmas Hotel Hermitage. A kabinos felvonót és egyben a szobákat a hotelben közlekedő személyszállító liftekkel érhetjük el, így nem szükséges semmit sem gyalogolni, lépcsőzni.
Ribáról két libegővel is továbbbarangolhatunk, a hatüléses Tosa Espioletssel megannyi feketepályát fedezhetünk fel, és mellékesen El Tarter funparkját is. Feltehetően ez Grandvalira egyetlen olyan síliftje, amitől összesen hat feketepálya indul ki! A többi három könnyű és középnehézségű lejtők.
A Tosa Espioletsről jobbra egy újabb felvonó visz a magasba, méghozzá a hatszékes Llosada, szintén gyönyörű pályákat szolgál ki, így a két kedvencet; a Guineut és a Miquelt. E felvonó segítségével kerekedhetünk fel Canillo felé. De mielőtt átmennénk Canilloba mindenképpen említést érdemel, hogy a Riba fölött magasodó Pic d’Encampadánán catskiingre, magyarán ratrak sízésre és hódeszkázásra nyílik lehetőség. Felérve a Llosádával, hasonlóan az összes hegyállomáshoz, kereszteződéshez megannyi irányba mehetünk tovább. Canilloba a Llosada tányéros mellett futó Oreneta és Teixó lejtőkön juthatunk el.
A Gaig a bemenetnél egy igazi nehéz pálya képet mutatja, amit még tetőz a mellette tornyosuló, szinte függőleges sziklafalak látványa. Mellesleg a kilátás sem utolsó Canillora.
Számomra itt a Rossinyol tűnt a legkedvesebbnek, egy igen szép carvingpálya, nagyszerű vonalvezetéssel, csodálatos fekvéssel.
Leérve a lejtőkön a két négyüléses aljában találjuk magunkat. A Portellával visszamehetünk a szektor tetejére, illetve tovább El Tarter felé.
A másik libegővel, a Juniorral feljutunk a canillói kabinos végállomásához, illetve a síiskolához és éttermekhez.
Előtte azonban érdemes egy kis kitérőt tenni, ugyanis a lejtők aljában, a fenyők takarásában pompás ki tó bujkál, ami kristálytiszta vizével és a benne tükröződő hófedte hegyekkel szép látvány.
Ezenkívül érdemes ellátogatnunk Andorra nagyobb és ismertebb élményfürdőibe is, különösen a fővárosban található Caldeába, ami Nyugat-Európa legnagyobb hegyi-élményfürdője. Különlegességét a megannyi szolgáltatáson kívül a látványos esti showműsorok is fokozzák.
Pas de la Casán is található egy modern külsőbe öltöztetett hatalmas sportcentrum, ahol többek között uszodát, fitness termet, szaunákat találunk.
Az éjszakai élet inkább éjfél körül kezdődik. Az addig szinte kihalt és csendes utcákat fiatalok tömegei lepik el, akik az egyik helyről a másikra vándorolnak (belépő rendszerint nincs). A diszkókban inkább egy fele kezdődik az igazi ereszd el a hajamat, ahol mi voltunk (Bilboard) ott kb. hajnali kettőre telt meg a hely.
Bilboardban elsősorban populáris elektronikus zenét játszanak, ottjártunkkor éppen egy ibizai dj pörgette a lemezeket. Az italárak elfogadhatóak, egy bacardi-cola 4,50 eurót kóstál.
További szórakozóhelyek Pas de la Casán, a teljesség igénye nélkül: KSB, Underground, Crack.
Több helyen happy hours is van, azaz egyet fizet kettőt kap akció, rendszerint délután öt és este nyolc óra között.
Innen többféleképpen is elérhetjük a Pireneusoki hercegséget. Egyrészt választhatjuk a menetrendszerint közlekedő buszjáratokat, amik Andorra la Vellába, azaz a fővárosba visznek. A retúr útra 65-70 euróval számoljunk. Azt viszont feltétlenül vegyük számításba, hogy ezek a buszok rendszerint csak a fővárosig közlekednek, ahol át kell szállnunk egy újabb buszra, ami a kívánt településre visz minket. Mivel az andorrai buszok késő este, éjjel nem közlekednek (kivétel a főváros környékén), így az is lehet, hogy taxit kell igénybe vennünk. Pontos árakról, menetrendekről a „Hasznos linkek” alatt tájékozódhatunk.
Sokkalta kényelmesebb és természetesen gyorsabb, rugalmasabb megoldás, ha autót bérlünk. Sőt nagyjából hasonló árban van egy főre levetítve, mind a buszos utazás!
Autót megannyi társaságnál bérelhetünk, kis csapatunk a Europcarnál és a Solmar társaságnál bérelt kocsikat.
Barcelonában bérautókat nyári gumikkal adják ki, tehát mindenképpen kérjünk hozzá hóláncot is!
A reggeli bőséges volt többféle joghurttal, müzlivel, gyümölcsökkel, mini baguettekkel, croissant, három-négy féle felvágott, sajt, méz, lekvárok. Italnak tej, háromféle gyümölcslé továbbá kávé. A vacsora háromfogásos és menüválasztásos, mindegyik fogáshoz nagyjából öt-öt étel tartozott, ami elsősorban a helyi és katalán konyha remekműveit tartalmazta, tenger gyümölcseivel egyetemben. A szobákat mindennap takarították! Mindez egy kétcsillagos hotelben. Nem tudom, hogy minden hasonló kategóriájú hotelnél ilyen a kiszolgálás Andorrában, de ha igen, úgy nyugodtan foglalhatunk.
Természetesen azért olyan könnyen nem ment a szállásfoglalás, lévén azt hosszas, vagy jó másfélhetes "gúglizás" és böngészés előzte meg. Kétségtelen a tény, miszerint igen sok oldalon, portálon találunk andorrai szállásokat, de az árak sokszor kissé magasak, és alapjában véve inkább a nyugati pénztárcát célozzák meg, mint sem az átlag magyart. Általánosságban elmondható, hogy minél inkább feljebb megyünk, és közelebb vagyunk a pályákhoz, annál inkább drágább árakkal találkozhatunk. Eképpen sokszor igen barátságos árfekvésű szállásokat találunk Encampban, de ugyanaz már nem feltétlen mondható el Soldeu és Pas de la Casa esetében. Sőt! Bármilyen furcsa, de a fővárosban fekvő négycsillagos hotelek árai sokszor megegyeznek a kétcsillagos pas de la casai hotelokkal!
Nyilván itt dűlőre kell jutnunk; mi is fontos nekünk; a fényűzés vagy közel lenni, mondhatni egy hógolyódobásnyira a pályáktól. Természetesen a kettőt kombinálni is lehet, hiszen vannak pálya melletti elegáns hotelek is, például a soldeui Hermitage.
Pénztárcabarát árakkal jellemzően az elő és utószezonban találkozunk, de szezonban is többször vannak a hoteleknek akciói! Több szállás ún. csomagot kínál, amiben már a síbérlet is benne foglaltatik
Érdemes a spanyol utazási irodák ajánlatait is böngészni, amik nem egyszer igen pénztárcabarát csomagokat kínálnak. A spanyol utazási irodákat a nevasport.com "Viajes" (=utazás) menüpontja alatt találhatjuk. Itt is elsősorban az egyik legnagyobbat, a Ski-Kamelt ajánlanám.
Továbbá érdemes megrendelni az andorratoerisme.com oldalról a brossurát, amiben többek közt igen sok szállás közül választhatunk.
Ahogy a kártya neve is mutatja megannyi kedvezményt vehetünk igénybe a Vallnord sírégióban; kedvezőbb szállások, olcsóbb bérlet vagy éppen a síiskolánál spórolunk meg vele eurókat.
A klubtagsági igénylése teljesen díjmentes és nem jár semmiféle kötelességekkel. Mi is rendeltünk, a klubkártya pár nap alatt megérkezett Andorrából!
27 cm
