10 kihagyhatatlan síközpont a világban

Wengen, Svájc

Wengen az 1880-as években, még az alpesi sízés kezdetei előtt került fel a térképre, mégpedig a környék első hegyi vasútja, a Wengernalpbahn építésekor. A pálya később egészen a Jungfraujochig, 3454 méteres magasságig kiépült, kiérdemelve az „Európa legmagasabban működő vasútállomása” címet. Maga Wengen egy nyugodt, csendes és autómentes téli üdülőhely, ahova az utazók ma is csak vonaton juthatnak el. A helyiek bölcs döntése korlátokat szabott a település terjeszkedésének, így Wengen nem sokat változott az elmúlt évszázad során, megőrizve eredeti báját. A vonzerő nem kis részben az Eiger, a Mönch és a Jungfrau látványának köszönhető, melyek kétségtelenül a világ legszebb hegyei közé sorolhatóak.

1924-ben itt alapították meg a Downhill Only Clubot brit sportemberek, akiknek sikerült meggyőzni a helyi illetékeseket arról, hogy télen is üzemeltessék a hegyi vasutat. Így már nem volt akadálya annak, hogy miután feljutottak a hegytetőre, onnan le is síeljenek. Ma a Jungfrau síbérlet érvényes a szomszédos Grindelwald és Mürren terepeire is, ahogyan kipróbálható vele a wengeni Lauberhorn világkupapálya is. Sőt, a völgyben fekvő Interlaken közlekedési eszközein is elfogadják azoktól, akik après ski programként a városban töltik idejüket.

Jackson Hole, USA

Az amerikai síközpont egy régi hirdetése szerint „Megszületsz, meghalsz, és ha szerencséd van, közben élsz is.” A mondat annak summázása, ahogyan sokan a rusztikus Jackson Hole-ról vélekednek. Bár az idei szezonra elkészülő, az alsó állomás körül kiépített új központ és a csillogó új kabinos felvonó valamelyest enyhítenek a wyomingi síterep zordságán.

A terep hírnevét az olyan „macsó” pályák alapozták meg, mint a legmerészebbeknek való Corbett's Couloir, de persze található itt olyan lejtő is, amelynek bárki nekivághat. Azt mondják, a helynek olyan vonzereje van, amely szinte ragályos minden síző és snowboardos számára. A trendi síruhák és a legújabb cuccok, a luxusszállodák és a gourmet éttermek elfelejthetők, ide a síbarátok azért zarándokolnak, mert imádják a hely utánozhatatlan atmoszféráját. Azt mondják, hogy ha a sízés igazi hangulatát akarja valaki érezni, akkor Jackson Hole-ba kell ellátogatnia.

Riksgränsen, Svédország

Miután Stockholmból az éjszakai vonat átszeli a sarkkört, és megérkezésünk után egy hatalmas munkagép kanalába kell a csomagunkat dobni, hogy azzal szállítsák a szállodához, már tudjuk, hogy jó helyen vagyunk. Riksgränsen a tél közepén olyan sötét és hideg, hogy februárig ki sem nyit, akkortól azonban május végéig napi 24 órában süt a nap, így akár éjféltől hajnalig is síelhetünk, nappali világosságnál. Ez az időszak az, amikor a svéd terep a legjobb formáját nyújta, és ekkor érkeznek a világ legkülönbözőbb pontjairól ide a sízők, hiszen az északi féltekén máshol ekkor már bezártak a síközpontok. Riksgränsenben minden együtt van: a helisízés megfizethető, a sípályák leginkább egy hatalmas terrain parkra hasonlítanak, a pályán kívüli lehetőségek prímák, egyes lejtők átfutnak Norvégiába, majd Svédhonban érnek véget, nem is beszélve a viking après ski programokról.

Lake Louise, Kanada

A festői kilátás, a pályák kreatív vonalvezetése és meggyőző méretei okán Lake Louise az egyik legremekebb síközpont a világon, mely négy hegyet ölel át és lifthálózata európai léptékű. Azok a sízők, akik számára Észak-Amerika némely híres téli üdülőhelye csalódást okozott, el lesznek varázsolva a hely szépségétől. A 100, névvel megkülönböztetett pályán túl – melyek közül több 10 kilométernél is hosszabb – Lake Louis több ezer hektár porhavas, változatos nyílt tereppel csábít.

Val d'Isère, Franciaország

Val d'Isère és a szomszédos Tignes hatalmas kiterjedésű pályarendszerrel büszkélkedhet, melyet a híres francia síelőről, Jean-Claude Killyről neveztek el. Az idei télen a francia falu a kétévente megrendezett alpesisí-világbajnokság helyszínéül szolgál, belépve ezzel abba a néhány síközpontot tömörítő elit klubba, amelybe világkupák, világbajnokságok vagy olimpiák házigazdái tartoznak. Az eseményt megelőzően számos fejlesztésre – például a gyalogos közlekedési utak bővítésére – is sor került, mégpedig azzal a céllal, hogy a hely még kellemesebb úti cél lehessen. Ami pedig a lesiklókat illeti, őket egy szigorú lejtővel nyitó, szinte végtelen terep várja.

Cairngorm, Skócia

Szinte minden síző, aki már járt itt és a szomszédos Aviemore-ban, rémtörténeteket mesél a lezárt pályákról, vad hóviharokról, hosszú sorokról, szörnyű síkölcsönzőről vagy éppen a hó hiányáról. Akkor miért is ajánljuk ezt a helyet? Egyszerűen csak ezért, mert a pálya üzemeltetői olyan keményen küzdenek az előírásokkal, a gazdasági realitásokkal annak érdekében, hogy lehessen itt síelni, hogy ez minden elismerést megérdemel. Aviemore és a másik négy skóciai központ nélkül jóval kevesebben síelnének Nagy-Britanniában és az ország jóval kevesebb olyan sí- és snowboard-bajnokkal büszkélkedhetne, mint például az olimpiai érmes Alain Baxter. Arról nem is beszélve, hogy ha az időjárási viszonyok jók, a világ legjobb terepei ezek, de ha mégsem, akkor is ott vannak a whisky-túrák. Hogy a tömeget elkerüljük, legjobb a hét közepén kilátogatni, mégpedig a környezetvédelem érdekében vonattal. Érdekes megnézni a hójelentéseket. Idén még tavasszal is príma hóviszonyok között lehetett csúszni, olyannyira, hogy a szezon végén előbb fogytak el a sízők, mint a hó.

Zermatt, Svájc

Zermatt egyike azon kevés téli üdülőhelynek, ahol valóban mindent megtalálni, amire síelő vágyhat, ezért sokak kedvence világszerte. Európa legmagasabban működő sílifthálózata hatalmas pályarendszert sző át, melynek egy pontján az ülőliftben utazva Olaszországba is átruccanhatunk. Itt található továbbá a világ második legnagyobb, sífelvonóval is elérhető szintkülönbségű pályája, és az év minden napján síelhető, 1000 méter szintkülönbségű gleccserterepe is. Említhető azután maga a falu is, amely nemzetközi hírnevének köszönhetően kozmopolita hangulatú és egyáltalán nem kicsi, mégis békés, hiszen a belső égésű motorral hajtott autókat nem látják itt szívesen. Zermatt utcáin így csak a helyben készülő elektromos autók, illetve a lovasszánok közlekednek. A hely további vonzereje a 4000 méteres, nem mindennapi látványt nyújtó Matterhorn és a falut körülölelő 37 másik hegycsúcs. És a helyieknek ez mind nem elég, belefogtak a 39. „csúcs” építésébe a gleccseren, és a közelmúltban át is adták a kontinens legmagasabban működő éttermét és szállodáját. A 4000 méteres magasságba törő építményt olyan gazdagon borították be napelemekkel, hogy az itt termelődő energiából részben még a síliftek működtetésére is futja.

St. Moritz, Svájc

A svájci város – ahonnan a téli üdülés fogalma is származik – a síelők Mekkája. Egyszer mindenkinek el kell ide utaznia, mégpedig vonaton, hogy aztán a domboldalon felsétáljon az ötcsillagos Kulm Hotelhez. A szálloda mellett ma is látható az a parasztház, ahol a hósportok első brit megszállottjait 1864 telén a hotel vezetője vendégül látta. Johannes Badrutt kiváló marketingérzékkel fedezte fel az üzletet a télben, mellyel ma már több mint 6000 síterep üzemeltetője foglalkozik az Antarktisztól Dubaiig, évente 75 millió vendéget kiszolgálva. A történelmi előzményeket félretéve St. Moritz páratlan elhelyezkedésével, kiváló pályákkal és a rekordnak számító, évente 322 napsütéses nappal is csábítja a világ símániásait. Ne higgye senki, hogy olcsón nem lehet egy St. Moritz-i telelésből kijönni. Hostelek itt is vannak, de utószezoni árakkal az áprilisi időpont is ajánlható.

Mont Sutton, Kanada

Az amerikai–kanadai határ Québec felé eső oldalán emelkedő hegycsúcs láttán minden délről érkező utazó joggal érezheti úgy, hogy egy másik világba csöppent. A többségében francia ajkú tartomány szinte érintetlen keleti régiójában fekvő Sutton hangulata azonnal megragadja az embert, nem úgy, mint oly sok téli üdülőhely a világban, amely csak hirdeti magáról, hogy hangulatos.

Az európai sízőknek feltűnhetnek hasonlóságok a francia terepekkel, azonban itt, Kanadában olyan dolgok is megtalálhatóak és megtapasztalhatóak, amelyek nem feltétlenül jellemzőek az Alpok nagy sírégióira. Nem kérdés, itt a helybeliek barátságosak, az élet nyugodt, a francia konyha remek, a szolgáltatások pedig kifogástalanok.

A sítörténelemkönyvek első fejezeteit itt is nagyon régen megírták, még akkor, amikor a hóbarátok gőzössel érkeztek és gyalog küzdötték le a hegyet, hogy lecsúszhassanak. Akkortájt a sízők számára a legnagyobb problémát a napközben fagyott állapotba kerülő szendvicsek okozták – tudhatjuk meg a helyi múzeumot felkeresve.

Suttonban üdítően újszerű felfogásban tervezték meg a 40 százalékban – csak kevés – fával borított pályák vonalvezetését, aminek eredményeképpen azok 194 ponton keresztezik egymást. Ez azt jelenti, hogy aki itt csúszik, az a több mint 50 lejtő között több tucat helyen tud váltani, megsokszorozva, és igencsak változatossá téve a lesiklási útvonalakat. Az itt élők többsége „síléceken nőtt fel”, így nem ritka az unokákat síelni tanító nagyszülők látványa. Ez a hangulat, ötvözve azzal, hogy itt minden vendég közösségben, és nem egy idegenforgalmi nagyüzemben érezheti magát, egyedi síúticéllá teszik a kanadai terepet.

St. Anton, Ausztria

Ahogyan a Bécshez közeli Lilienfeldet, úgy St. Antont is az első helyek között tartják nyilván, ahol valamivel több mint egy évszázaddal ezelőtt a sísport megszületett. Az ausztriai települést így „a sízés bölcsőjeként” hirdetik, ahol az Alpok első síklubjainak egyikét is megalapították, még 1901-ben. Pont száz évvel később, 2001-ben itt rendezték meg az alpesisí-világbajnokságot. Az arlbergi régióban található síközpontban a karbantartott pályák teljes hossza – a szomszédos Lech és Zürs terepeivel együtt – meghaladja a 280 kilométert, és ehhez még hozzáadhatjuk azt az igen jelentős hosszúságú, 180 kilométernyi előkészítetlen útvonalat, amelyet a gyakorlottabb sízőknek, snowboardosonak ajánlanak felfedezésre.