7 fő ok amiért érdemes megismerkedni a sífutással

1. A sífutás technikája könnyen elsajátítható.
Ha valaki elhatározza, hogy megtanul sífutni, a lesiklásnál összehasonlíthatatlanul hamarabb szerezhet rutint. Ha oktatótól tanulunk, a sífutás elsajátítása is könnyebben megy, azonban kis rátermettséggel magunk is boldogulhatunk. A sítudás nem szükséges feltétel, sőt gyakran nem is előny, hiszen aki korábban már gyakorolta a lesiklást, azt zavarhatja a felszerelés és a mozgás alapvető különbözősége. Ez azonban ne riasszon el senkit a sízők közül! Próbálják ki, mennyivel színesebb a sívakáció, ha a két sportágat váltogatják!

2. A sífutás miatt nem kell túlzott költségekbe vernünk magunkat.
Ahogyan a sífutás technikája könnyebben megtanulható, úgy a felszerelés is egyszerűbb és olcsóbb. Egy teljes sífutó-felszerelés egy alpesi léc, kötés, cipő és bot árának felébe, harmadába kerül. Az itthon kapható futólécválaszték ugyan szerény, cserébe azonban gyakoribbak a leárazások. Nem elhanyagolható költségtényező a síbérlet ára sem, amelyet a sífutók - pályától függően - többnyire megtakaríthatnak, a sorban állással töltött idővel együtt. További előny, hogy a magyarországi hó- és terepviszonyok jóval alkalmasabbak a sífutásra, mint a lesiklásra, így néhány centi havon, lakóhelyünk közelében is elkezdhetjük a tanulást.

3. A sífutás rendkívül egészséges.
Ha ez elsőre nem hangzana túl izgalmasan, mondjuk úgy, hogy a sífutás egyike a legtöbb zsírt elégető mozgásoknak. A sífutás továbbá - az úszás, kerékpározás és futás mellett - a legjobb módszer a szív és az érrendszer karbantartására, általános edzettségünk javítására. A sífutás tehát fitté tesz és kisimítja idegeinket. Mindezeken túl a sífutás átmozgat minden izomcsoportot. Erősíti a lábakat és a karokat, de a hátat és a hasat is. A harmonikus mozgás kíméli az ízületeket és - nem kell mondanunk - a sífutók sérülésveszélye is elhanyagolható. Ha tehát hatékonyan akarunk fogyni, szeretnénk az infarktust és a stresszbetegségeket hosszú távon elkerülni, korunknál fiatalabbnak látszani, vágjunk bele a sífutásba!

4. A sífutást szinte korhatár nélkül űzhetjük.
Tévedés, hogy a sífutáshoz emberfeletti erőre lenne szükség. Ahogyan a futásnak is vannak - sebességtől és távolságtól függően - fokozatai, úgy a sífutás is űzhető kocogó, sprinter és maratoni stílusban. Edzésünk lehet könyörtelenül dinamikus, de hasonlíthat egy romantikus erdei sétára is. Ennek megfelelően a nyugdíjkorhatár felettiek is bátran gyakorolhatják, mint ahogyan azt az észak-európai országokban - akár 80 év felett - meg is teszik. Sok síoktató ajánlja egyébként síelni vágyó gyerekek szüleinek, hogy az ismerkedést a szabadabb és természetes mozgássorokból felépülő, könnyű felszereléssel űzhető sífutással kezdjék.

5. A család együtt sífuthat.
Mivel a sífutópályák általában kevésbé hegyes-völgyes és kanyargós, síelőkkel teli terepeken vezetnek, az előttünk és mögöttünk haladókat is szemmel tarthatjuk. A gyakorlottabb, gyorsabb futók könnyen tudnak alkalmazkodni a lassabbakhoz, nem jelent hát gondot, hogy a család együtt túrázhasson. Ha valaki esetleg elesne, bármikor visszafordulhatunk, megállhatunk.

6. Ahol lesiklópálya van, ott sífutni is lehet.
Ma már szinte nem is találunk olyan síterepet a környező országokban, ahol a lesiklópályák közelében ne lennének kijelölt sífutópályák is. Ezeket többnyire úgy alakították ki, hogy legyen köztük rövidebb, inkább síkra épült, és hosszabb, hegyi útvonal is. Magyarországon a legnépszerűbbek a bánkúti és a Galya-tetői pályák, de a budapestiek gyakorolhatnak az Anna-réten vagy a Hármashatár-hegyen is.

7. A sífutás remek kikapcsolódás.
Aki szereti a téli természetet, annak a sífutás a harmonikus korcsolyázó, vagy a klasszikus technikával még több élményt fog szerezni. Sífutóléceinken megszökhetünk a zsúfolt és hangos síterepekről, hogy a testet-lelket felüdítő erdei utakon síelhessünk, szabadon, csendben elmélkedve, vagy éppen hangosan levegőért kapkodva, miután teljesítettük minden korábbinál keményebb edzéstervünket.