Torinó: a snowboardosok bevonulása

Az alábbiakban az olimpiai snowboard történet néhány fontos vagy furcsa momentumával és a 2006-os játékok tudnivalóival ismerkedhettek.

Füves rebellisek?

A snowboardosok „befogadása” az olimpia családba nem ment zökkenőmentesen. Az ötkarikás játékok fiatalítása érdekében vették be az akkor még rebellisnek tartott sportágat a programba, és 1998-ra írták ki az első hivatalos olimpiai versenyeket. Ekkor, a kilencvenes évek közepén két szervezet küzdött az elit snowboard versenyek szervezéséért, az ISF (Nemzetközi Snowboard Szövetség) és a FIS (Nemzetközi Síszövetség). A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1996-ban úgy döntött, hogy a FIS-t bízza meg az olimpiai kvalifikációs versenyek szervezésével. A riderek nagy része tiltakozott, mondván, hogy a FIS síszervezet, egyáltalán nem értenek a snowboardhoz, és csak azért akarják „rátenni a kezüket a sportágra, mert olimpiai sportággá válás után sokkal több pénzt tudnak belőle kiszedni”.

Végül a versenyzők nagy része beadta a derekát, és hajlandó volt részt venni a kvalifikációs versenyeken és elutazni Nagano-ba, ahol két szakágban hirdettek bajnokokat. Az egyik az alpesi síhez legközelebb álló óriásműlesiklás (GS), a másik pedig a szabadstílushoz tartozó félcső (HP) volt, mindkettőben nőknek és férfiaknak is rendeztek versenyt.

Naganóban nők óriásműlesikló versenyének főszereplője a hó volt, ami megállás nélkül esett. A körülményekkel a 20 éves francia Karine Ruby birkózott meg legjobban, két oldalára a német Heidi Renoth és az osztrák Gitte Köck állhatott fel a dobogón.

A férfiak GS versenyét olyasvalaki nyerte, aki az olimpia snowboard történetének máig legnagyobb „ügyét” okozta. Történt ugyanis, hogy a kanadai Ross Rebagliati volt a leggyorsabb, meg is kapta a teljesítményéért járó aranyérmet, de aztán megbukott a doppingteszten. Szervezetében azonban nem a klasszikus értelemben vett teljesítménynövelőt, hanem marijuanát találtak. Ez persze még jobban erősítette a snowboardosokról kialakult „huligán” képet. Rebagliatitól elvették az aranyérmet, de ő fellebbezett, mondván, hogy ő maga nem fogyasztott marijuanát, mindössze a baráti társaságának néhány tagja, ő csak passzívan belélegezte. A kanadai ridert végül rehabilitálták, de az új sportág helyett az ő ügye került az újságok címlapjára. Rebagliati mögött az olasz Thomas Prugger lett a második, a bronzérmet a svájci Ueli Kestenholz szerezte meg.

A meg nem jelent főszereplő

A másik diszciplina, a félcső verseny sem nélkülözte a botrányszagot. Ott azonban a főszereplő olyasvalaki volt, aki meg sem jelent Naganóban. Ő a norvég Terje Haakonsen, aki olyannyira ellenezte az olimpiai sportággá válással együtt járó kötelezettségeket (csapatruha, meghatározott szponzorok, stb.), hogy tiltakozásul nem ment el Japánba, pedig neki volt a legnagyobb esélye az aranyéremre. Végül Terje nélkül is került norvég a dobogóra. A 20 éves svájci Gian Simmen lett a félcsőbajnok a norvég Daniel Franck és a 18 éves amerikai Ross Powers előtt. A nőknél is egy 20 éves lett az olimpia bajnok - a német Nicola Thost, aki mögött itt is egy norvég, Stine Brun Kjeldaas végzett, az amerikai Shannon Dunn előtt.

„Born in the U.S.A.”

Négy évvel később az amerikai Salt Lake City adott otthont a játékoknak, ahol az óriásműlesiklást (GS) a párhuzamos óriásműlesiklás (PGS) váltotta fel, mivel a két egymás melletti pályán nem csak az idővel, de egymással is küzdő deszkások versengését izgalmasabbnak ítélték meg, mint az egyenkénti indítást. A Utah állambeli olimpia végül leginkább az órási nézőszámról lett nevezetes. Persze nem is csoda, hogy annyian nézték a snowboard versenyeket, hisz a házigazdák igencsak arattak! Félcsőben a legtöbben a finn Heikki Sorsa győzelmére voksoltak volna, de ő végül csak hetedik lett. A dobogót teljes egészében kisajátították az amerikaiak! 1956-ban fordult elő utoljára, hogy három amerikai állt volna a téli olimpia egyik számának dobogóján. A férfiak versenyében ugyanis a Ross Powers, Danny Kass, Jarret Thomas sorrend született a 4,9 méter magas szupercsőben. Az amerikaiak persze nem győzték hangsúlyozni, hogy a snowboard amerikai találmány. Főleg miután a női félcső versenyt is egy amerikai lány nyerte. A 18 éves Kelly Clark 2001 világbajnokát, a francia Doriane Vidalt és a svájci Fabienne Reutelert győzte le a döntőben.

Alpinban előnyben az alpesiek

Míg félcsőben taroltak a házigazdák, az alpesi számban Salt Lake City-ben is érezhető volt az európaiak fölénye, ami azóta csak tovább növekedett. A nőknél az óriásműlesiklásban francia uralom volt megfigyelhető. A címvédő olimpiai bajnok Karine Ruby ekkor is bejutott a döntőbe, azonban Salt Lake City-ben „csak” ezüsttel gazdagíthatta éremkollekcióját. Ugyanis csapattársa, Isabelle Blanc még nála is gyorsabb volt. (Blanc Nagano-ban elrontotta a második futamát, és a második helyről végül a 22-dikre esett vissza.) Az olasz Lidia Trettel, aki 1998-ban negyedik lett, most a kisdöntőben legyőzte a lengyel Jagna Marczulajtis-t, és így harmadik lett.

A férfiak párhuzamos óriásműlesikló (PGS) versenyét - meglepetésre - a svájci Philipp Schoch nyerte, a svéd Richard Richardsson előtt. A kisdöntőben a házigazdák örömére az amerikai Chris Klug legyőzte az akkori világbajnok francia Nicolas Huet-t. Bár 2002-ben még meglepő volt a svájci győzelem, 2006-ban inkább az lenne meglepő, ha nem Svájcból kerülne ki a győztes. A svájciak ugyanis az utóbbi években szinte kisajátították maguknak az alpesi számokat, és taroltak a világkupában. Az egyetlen sikertelenebb versenyük a 2005-ös világbajnokság volt, de ez talán még jobban növeli az étvágyukat az olimpiára.

Haladni kell a korral

Hogy 2006-ra mennyire fontossá vált az olimpia a snowboardosok számára, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy már ebben a sportágban is olimpiai évként kezelik a 2005-06-os szezont, és a versenyeket, a felkészülési időszakot úgy szervezik, hogy a riderek februárra kerüljenek csúcsformába. És már a szezonkezdet óta folyik az univerzális találgatás, hogy vajon Torinóban kinek jön ki majd legjobban a lépés. (Természetesen még mindig az X-Games számít a legrangosabb snowboard versenynek, de azt minden évben megrendezik.)

A legnagyobb újdonság 2006-ban az, hogy a félcső és a párhuzamos óriásműlesiklás mellé egy új szakág is bekerül a programba. Ez a snowboardcross (SBX), ahol négyen haladnak egy pályán – hasonlóan a motocrosszosokhoz, és az nyer, aki leggyorsabban leér a célba. Bár a SBX alapvetően alpin szakág, sokkal inkább kontaktsport, mint a különböző lesiklószámok. A test-test elleni küzdelem, az esések miatt akciódúsabb, így a szervezők remélik, hogy a fiatalabb korosztályt meg tudják vele nyerni, nagy nézettséget produkálva.

A szabályok szerint az első két SBX futamon a versenyzők egyenként indulnak. A 32 legjobb jut tovább a döntőbe, ahol már négyes rider kerül egy futamba és a két legjobb jut tovább, egészen addig, míg végül csak négyen maradnak, és közülük a leggyorsabb lesz az olimpiai bajnok.

Hol lesznek a versenyek?

A snowboard versenyekre a Torinótól 80 km-re fekvő Bardonecchiában kerül majd sor, a francia határ mentén. A Melezet síközpont 23-as lejtőjén rendezik majd a párhuzamos óriásműlesikló és a snowboardcross versenyeket, ahol a nézők a tribünökről teljes hosszában beláthatják majd a pályát. A félcső legjobbjai pedig a Slope 24-en küzdenek majd egymással egy 130 méter hosszú félcsőben. (A két lejtőt a Dora Melezet folyó választja el egymástól.)

Lássuk, kik indulnak legnagyobb eséllyel Torinóban?

Alpin:
A párhuzamos óriásműlesiklásban megvannak a „szokásos gyanúsítottak”. A svájciak két fő favoritja Daniela Meuli és Ursula Bruhin, akik a franciáktól tarthatnak leginkább – Julie Pomagalski és Isabelle Blanc várhatóan mindent megtesznek majd, hogy a tricolor lengjen a pódium tetején. Mellettük az osztrákok férhetnek fel leginkább még a dobogóra, különösen Manuela Riegler.

A férfiaknál is a svájci gárda indul legnagyobb esélyesként, főként a Schoch testvérpárra teszik sokan a voksukat. Ellenünk az „összesített európai haderő” veheti fel a harcot, főként az osztrák Sigi Grabner és a francia Nicolas Huet. Az észak-amerikaiak közül az érmek elosztásába leginkább a kanadai Jasey Jay Anderson szólhat bele. Persze alpin számról lévén szó, a kapuk is fontos szerepet játszanak, hisz egy bukás alapvetően felboríthatja a sorrendet.

Félcső:
A félcsőben nyoma sincs az alpinban érzékelhető európai dominanciának. Itt az utóbbi egy-két évben a japánok fejlődtek a legtöbbet. A nőknél Soko Yamaoka, Mero Narita és Chikako Fushimi egyaránt éremesélyesként indulnak az olimpiára. Az amerikaiak nagy reménysége a 18 éves Hannah Teter, akitől azt várják, hogy bebizonyítsa, hogy az amerikai riderek jobbak a japánoknál. Teter az USA-ban 2005. december 2-án a mozikba került First Descent c. akció-doku egyik főszereplője is, nagy médiakedvenc országában. Ha mégis kerül európai a félcső dobogóra a lányoknál, akkor az talán a lengyel Paulina Ligocka lesz. A férfiaknál kicsit összetettebb a helyzet. Itt is találunk japán éremesélyeseket – Kazuhiro Kokubo és Domu Narita egyaránt arannyal is hazatérhet, de - főként a finn Antti Auttinak hála - az európaiak sem indulnak esélytelenül. Autti mellett a német Xaver Hoffmann és két csapattársa, Vinzenz Lueps és Jam Michaelis reménykedhet még egy éremben. Persze itt sem jégbe vésett szabály, hogy az esélyeseknek kell nyerniük, a finnek okozhatnak meglepetést, de meglepő lenne, ha nem állna japán a dobogón.

Snowboardcross:
Az amerikaiak talán legnagyobb aranyesélyese a 20 éves Lindsey Jacobellis, aki snowboardcrossban szinte verhetetlen. A szőke loknis lánnyal forgatta a torinói játékok egyik főszponzora, a VISA egyik olimpiai reklámját. Lindsey legnagyobb riválisai európaiak - leginkább a franciákra kell majd figyelnie. Deborah Anthonioz, Julie Pomagalski és Marie Laissus mind-mind veszélyesek, de a svájciak (Tanja Frieden és Olivia Nobs) és az osztrák Doresia Krings is nyerhet. Sőt, a kanadai lányok közül is felférhet valaki a pódiumra, mondjuk Maelle Ricker. A snowboardcross különlegessége, hogy „kontaktsport” lévén sokkal nagyobb az esélye, hogy valaki elesik, lesérül, és máris elveszti az esélyét, hogy ő legyen a világ első snowboardcross olimpiai bajnoka.

Természetesen a fiúk is nagyon készülnek a számra. A kanadai JJ Anderson az alpin mellett itt is esélyes. Várhatóan a francia Xavier Delerue is ott lesz a négyes nagydöntőben, talán csatlakozik hozzá az osztrák Lukas Grüner, két amerikaival. Nate Hollanddal és Seth Wescottal egyetemben. A házigazda olaszok nem snowboardban fogják megszedni magukat érmek tekintetében, talán Alberto Schiavonnak van a legnagyobb esélye egy bravúros éremszerzésre snowboardcross-ban, de ahhoz a szerencsére is szüksége lesz.

Persze az olimpia pont attól különleges, hogy nem mindig előre megjósolható a győztes személye. Elég csak a 2002-es téli olimpia síugró számaira gondolni, ahol a svájci Simon Ammann úgy lett kétszeres olimpia bajnok, hogy sem előtte, sem azóta nem alkotott maradandót sem világbajnokságokon, sem a világkupában. Formaidőzítés és szerencse kérdése is, hogy melyik snowboardos gazdagítja majd olimpiai éremmel a kollekcióját.