Menü ≡
ROVATOK    HÍREK    HÓJELENTÉS    WEBKAMERÁK
TÉLI SPORTOK    FELSZERELÉS    GALÉRIA
JÁTÉK    AKCIÓK    FÓRUM    SZAKÉRTŐK
SÍTEREPAJÁNLÓ
Kreischberg - Murau
Aktív nyári üdülés Murau városkában és Kreischbergen
Bledi-tó
Aktív szálláscsomagok a festői Bledi-tó környékén!
UTASBIZTOSÍTÁS -10%
KÖVESS MINKET!
facebook twitter googleplus youtube instagram

Amit a lavinákról tudni érdemes

2009.12.01. | Frissítve: 2012.11.05. | Szerző: Monostori András
Bár ez az írás nagy segítség lehet a hó és a szabadság szerelmeseinek, a téma mélyebb megismerése, a terep tanulmányozása, az eszközök helyes használatának megtanulása nélkül annyit sem ér, mint a könyvből tanult vezetés!
Kilépés a vetítésből
másodpercenként
3
váltás
Jó, ha tudod:
  • Lavinaveszély = életveszély
  • A baleseteket okozó lavinák 95%-át maguk a síelők/túrázók indítják el.
  • A havas hegységekben túrázók az évek múlásával hajlamosak egyre inkább alábecsülni a veszélyt, ezért könnyebben válhatnak áldozattá, mint az óvatos kezdők.

Néhány alapszabály (sí)túrázóknak és terepsízőknek:

  • 1. Soha ne menj egyedül!
  • 2. Mindig legyen nálad pieps, szonda, lapát - ezek gyors használatát tanuld meg és gyakorold!
  • 3. A túra megkezdésekor kapcsoljátok be a jeladókat és ellenőrizzétek le azok helyes működését adó és kereső üzemmódban egyaránt!
  • 4. Mély hóban, ill. lavinaveszélyes lejtőkön ne használd síkötésed szökevénypántját! (sífék vagy semmi!)
  • 5. Síbotod pántját se tedd a csuklódra! (ezek lehúznak a mélybe, ha elsodor egy lavina)
  • 6. Lehetőség szerint használj légzsákot (ABS, SNOWPULSE): ezek a lezúduló, hömpölygő, örvénylő hótömeg felszínén tartanak.
  • 7. Mind felmenetben, mind lesikláskor tartsatok kellő távolságot egymástól:
    - így remélhetőleg egyszerre maximum csak egy ember tartózkodik kitett, veszélyes helyen (akit a többiek figyelnek)
    - mert az egymás közelében túrázók/síelők hatványozottan terhelik a hótakarót!
  • 8. Meredek lejtőkön:
    - a nagyobb társaságok váljanak 4-5 fős csoportokra
    - felmenetben ill. gyaloglás közben az egyes túrázók min. 10 méteres távolságból kövessék egymást
    - kerüljétek a kötelékben síelést, az ugrásokat és az esést!

Lavinabaleset estén

a) Ha korábbi lavina nyomait látjuk: nézzünk körül alaposan, nincs-e olyan sí- vagy lábnyom, mely csak befele vezet a területre, ill. nincsenek-e a felszínen szétszóródott tárgyak. Ha átmenő emberi nyomokat takart be a lavinanyom, próbáljuk megbecsülni, hogy új vagy régi lavinanyomról lehet-e szó (pl. nemrég havazott, de a lavinanyom láthatóan friss).
Ha bármi gyanúsat észlelünk, haladéktalanul riasszuk a hegyimentőket és kezdjük meg a kutatást!

b) Ha szemtanúja vagyunk, hogy egy vagy több társunkat elsodorja a lavina:
  • 1. Próbáljuk szemmel követni társunk, ill. az őt mozgató hótömeg mozgását, megjegyezve:
    - hol volt a lavina megindulásakor
    - hol bukkant fel utoljára (az örvénylő mozgás többször is a felszínre hozhatja, majd újból a mélybe ragadja)
    - hol áll meg az a hótömeg, mely elragadta társunkat.
  • 2. Azonnal hívjunk segítséget mobilon, adó-vevőn vagy a nemzetközi vészjel jelzéseivel! – egy ember telefonál, a többi felkészül a mentésre. (Higgadtan, határozottan és gyorsan cselekedjünk!)
  • 3. MINDENKI!!! azonnal keresőre állítja a jeladóját (ha közben mások is érkeznek a helyszínre, őket is figyelmeztessük!)
  • 4. Megkezdjük a szisztematikus keresést a piepsekkel, de egy valaki szemmel tartja a lejtőt, figyelmezteti a többieket, ha megindul egy második lavina (ekkor mindenki visszavált adóra és menekül).
    - Ha biztosan tudjuk, hogy a lavinába került személyen van jeladó, nem hagyjuk, hogy a felszínen heverő, szétszóródott tárgyak (nem integető kéz!) eltérítsenek a keresés metódusától.
    - Ha társunknál vagy nálunk nincs pieps, csak a szondázásban és a vak szerencsében bízhatunk - esélyünk minimális..!!
  • 5. Megközelítjük eltemetett társunkat amennyire csak lehet, majd szondázással megállapítjuk pontos helyzetét a hó alatt. (Közben nem beszélünk hülyeségeket, reményvesztésre okot adó dolgokat, mert az eltemetett mindent hall!)
  • 6. Ha megvan, nem húzzuk ki a szondát a hóból, hogy tudjuk: hol és milyen mélyen van a társunk.
  • 7. Azonnal megkezdjük az ásást, de nem közvetlenül az eltemetett fölött, hanem néhány lapátnyomnyival a szonda mellett. Az utolsó centiken kézzel kutatunk, nehogy sérülést okozzunk a lapáttal.
    Ehhez már 1 ember is elég, a többiek folytatják a kutatást, ha több embert is elsodort a lavina!
  • 8. Ha elértük társunkat, haladéktalanul szabaddá tesszük légútjait, megszabadítjuk a mellkasát szorító hótól, hogy szabadon tudjon lélegezni és azonnal kikapcsoljuk a piepsét, hogy annak adása ne zavarja a további kutatást!
  • 9. Kiássuk és a lehető legnagyobb óvatossággal emeljük ki, ügyelve arra, hogy súlyos (akár gerinc) sérülései is lehetnek.
  • 10. Azonnal gondoskodunk melegen tartásáról ill. felmelegítéséről.
    A továbbiakban az elsősegélynyújtás általános szabályai szerint járunk el.

Mennyi időnk áll rendelkezésünkre minderre? Európai segélyhívó szám: 112


Egyes országok segélyhívói:
Ausztria/Svájc: 144
Németország: 110
Olaszország: 118
Szlovákia: 18300

Nemzetközi vészjelzés és válaszjel:

Erre akkor van szükség, ha nem tudunk telefonálni, ill. látó- vagy hallótávolságban tartózkodhatnak mások, akik a segítségünkre lehetnek.

VÉSZJEL: 1 perc alatt 6 jelzés (píjjogás, síp- vagy fényjel), majd 1 perc szünet. Ezt ismételgetjük 10szer, majd 10 perc szünetet tartunk, és kezdjük elölről. Ha érkezett válaszjel, de nem vagyunk jól láthatóak (köd, sötétség, túlságosan tagolt felszín), nem hagyunk fel a jelzésekkel, amíg meg nem érkezik a segítség.

VÁLASZJEL: 1 perc alatt 3 jelzés (píjjogás, síp- vagy fényjel), majd 1 perc szünet. De csak akkor jelzünk vissza, ha tudunk segíteni: megyünk (mert tudunk) menteni, vagy tudunk telefonálni, vagy sikeresen továbbítottuk a jelet.

Mit tehetünk, ha minket sodor el a lavina?

  • Amíg lábon/lécen vagyunk, próbáljunk meg menekülni, kitérni oldalra.
  • Ha van légzsákunk, haladéktalanul nyissuk ki, ha van Avalug-unk, csutoráját vegyük a szánkba!
  • Ne foglalkozzunk a sílécek, síbotok leoldásával (nincs rá időnk) - inkább meneküljünk! A lavinák többsége úgy áramlik, mint egy folyó: középen a leggyorsabb és a legmélyebb. A lécek és botok - ha rajtunk maradnak - sajnos horgonyként húznak minket a hótömeg aljára, de valószínűleg maga a lavina szabadít meg bennünket tőlük - hacsak nem kötöztük magunkra felszerelésünket (pl. szökevénypánttal).
  • Hátizsák marad!! Bár régen másképp gondolták, az emberi testnél könnyebb fajsúlya miatt elősegíti, hogy a felszín közelében maradjunk.
  • Ha már belekerültünk a sodrásba, próbáljunk úszó mozdulatokkal a széle felé evickélni, közben minél kevesebb havat nyelni és tüdőzni.
  • Mindenképpen tegyük kezünket az arcunk elé még mielőtt megáll velünk a lavina! Ez döntő jelentőségű lehet!
  • Ha tudunk mozdulni - szerencsénk van: a felszín közelében vagyunk, laza hó vesz körül bennünket.
  • Ha nem bírunk moccanni, ne erőltessük: satuként szorít bennünket a hó. Idejében arcunk elé rakott kezünkkel azonban kaparhatunk magunknak egy légüreget, mely túlélésünk záloga lehet! A felmérések szerint e nélkül átlag 4 percig bírja az áldozat.
  • Ha kész a kis légző-üregünk, próbáljunk nyugodtan lélegezni, minél kevesebb energiát használni, bízni jeladónkban és társainkban. Kiabálni semmi értelme - semmit sem hallani belőle a felszínen!
Az összes európai lavinajelentés egy helyen: www.lawinen.org

Mielőtt elindulnánk:

  • tanulmányozzuk a környékre vonatkozó lavina és időjárás jelentést és ehhez igazítsuk (ha kell, halasszuk el) túránkat
  • tanulmányozzuk alaposan a térképet (min. 1:35.000-es, az 1:50.000-esek nem elég részletesek), fedezzük fel a várhatóan veszélyes területeket, tervezzünk menekülő útvonalakat és mindig legyen ’b’ és ’c’ tervünk (ne ragaszkodjunk a nyári útvonalakhoz, mert ezek télen rendkívül veszélyes helyekre vezethetnek bennünket!)
  • csak felkészültségünkkel és felszerelésünkkel arányos feladatra vállalkozzunk – ennek természetesen túratársainkra is igaznak kell lennie

A helyszínen:

  • a túra megkezdése előtt kapcsoljuk be jeladóinkat, és ellenőrizzük le működésüket mindkét állapotukban (adás-vétel)
  • tervezzük meg túránk időbeosztását - ráhagyással (pihenők, csúcs, visszafordulás, visszaérés)
  • értékeljük a pillanatnyi időjárási körülményeket a hőmérséklet, a felhőzet, a látótávolság és a szélerő és -irány alapján (pl. van-e ’hó-zászló’ a gerincek fölött)
  • figyeljük meg a túra megkezdése előtt, és a túra folyamán többször is a hótakaró állapotát:
    - friss hó vastagsága
    - instabil rétegek a hótakaróban
    - hópárkányok a gerinceken és bordákon
    - szél által felhalmozott hótömeg a szélcsendes oldalakon (nem biztos, hogy most szélcsendes!) az árkokban, mélyedésekben, ill. a gerincek, bordák, erdősávok mögött
    - szélmarás nyomai a hótakaró felszínén
    - ha az erdőhatár alatt egy meredek völgyben vagy bevágásban nem nőnek fák, annak oka lehet!
    - repedés a hó felszínén
    - ha lábunk/léceink körül néhány négyzetméteren beroggyan a hó, az mindig a felszín alatt megbúvó, igen gyenge rétegre utal, mely a fokozott lavinaveszély biztos jeleinek egyike
    - spontán berogyások (jellegzetes "vuuumm" hang)
  • figyeljük meg és kerüljük el a veszélyes lejtőket (veszélyes hópárkányok és az alattuk lévő lejtők, szélfútta hóakkumlációk, vastag, instabil hóval borított meredek / domború / alátámasztás nélküli / esőáztatta vagy erős napsugárzás által fellazult hólejtők)
  • a helyes helyzetértékeléshez síbotunk segítségével állapítsuk meg a lejtő(k) meredekségét! (a lavinák túlnyomó többsége 300 és 600 között indul meg)
  • kérjük ki a helyi szakértők (pl. turistaházak vezetőinek) véleményét az aktuális hóviszonyokról, tervezett túránkról (ezzel jelezzük is, merre mozgunk a hegyen)
  • Tartsuk be a "Néhány alapszabály (sí)túrázóknak és terepsízőknek" bekezdésben foglaltakat!

A túlélés/mentés eszközei (avagy mit vigyünk magunkkal):

  • Pieps (ARVA stb.): Lavina esetére kifejlesztett jeladó-vevő készülék, melyet a túrázók magukra csatolnak közel a testükhöz (kabát, pulcsi alá) és induláskor bekapcsolják. Ettől kezdve a készülék folyamatosan kis hatótávolságú rádiójeleket bocsát ki. Tehát az egész túra alatt mindenki, folyamatosan rádiójeleket küld a környezetébe, függetlenül attól, hogy síel, napozik vagy jeget mászik éppen. Ha betemeti egy lavina, akkor is – a hó alól is – érkeznek a jelek. Ekkor a többiek (mindenki!) vételre, azaz keresésre állítják készülékeiket. A modern készülékek kiírják, kb. hány méterre lehet eltűnt társunk, de csak akkor, ha már 10-60 méterre (készülék és rutin függő) megközelítettük. A keresés persze nem ilyen egyszerű. A piepsek használata tanulást, gyakorlást igényel! Csak gyakorlatokkal sajátítható el a gyors, tehát sikeres mentés!
  • Szonda: 2-4 méter hosszú - rövid darabokból pillanatok alatt összeállítható - keresőrúd. Ezzel kutatjuk át a vevőkészülékkel megközelített néhány négyzetméteres területet, hogy megállapítsuk társunk pontos helyzetét. Szonda nélkül – ha nincs szerencsénk (hát még az eltűntnek!) - akár 6-10 m3 havat is át kellene mozgatnunk, ami végzetesen sok időt igényel...
  • I-Probe: a PIEPS cég újgenerációs szondája, mely a beépített mini-pieps segítségével töredékére csökkentheti a keresési időt.
  • Lapát: kivehető és teleszkópos nyelű, fém vagy műanyag fejű, könnyű, erős lapát. Szétszedve minimális helyet foglal a hátizsákban. Ha mentenünk kell, lapát nélkül szinte reménytelenül lassú lesz az ásás... (nemrég egy tanfolyamos egy nagyáruházban vásárolt, autósoknak szánt, látszatra erős műanyag lapátot hozott. Az első mozdulatnál tört szilánkokra. Még szerencse, hogy csak gyakorlat volt!)
  • Avalung: könnyű, tömlőszerű, passzív légző-berendezés, melynek csutoráját szánkba véve máshova fújjuk ki a meleg, elhasznált levegőt, és máshonnan szívjuk be a frisset. Így egyrészt jelentősen meghosszabbodik a hó alatt rendelkezésünkre álló idő (akár egy óra is lehet), másrészt sodródásunk alatt nem nyeljük/tüdőzzük le a havat, ami pedig gyors fulladáshoz vezetne.
  • Légzsák (ABS, Snowpulse) : hátizsákba épített, palackkal ellátott, rendkívül kopásálló légzsákok. Ha lavinába kerülünk, egy fogantyú meghúzásával aktiválhatjuk. A légzsákok pillanatok alatt felfújódnak, többszörösére növelve térfogatunkat. Fajsúlyunk kisebb lesz a minket szállító hóénál, így a massza tetején maradunk. Kitűnő eredményeket mutató eszköz (98%-os túlélési arány!). Csak ijedtünkben el ne felejtsük aktiválni!
  • Mentőfólia: pille könnyű, vékony, fémezett hőszigetelő fólia, mellyel sérült társunkat beburkolva, megakadályozhatjuk testének gyors kihűlését.
  • Mobil telefon: az Alpok túlnyomó részéről indítható segélyhívás.
  • Fejlámpa: télen rövidek a nappalok...
  • Bivakzsák: erős, általában hőszigetelő réteggel ellátott, 1 vagy 2 személyes zsák. Elsősorban kényszerű szabadban-éjszakázások átvészelésére szolgál, de használhatjuk a mentőfólia kiegészítésére, vagy szükség esetén "hordágyat" is készíthetünk belőle. A sérült szállítását - ha csak lehet - bízzuk a hegyimentőkre!
  • + térkép, tájoló, GPS, elsősegély csomag, tartalék csoki-tea, tartalék kesztyű-sapka, tartalék ruha, sí- és napszemüveg, napkrém
Lejátszó betöltése...

A lavinák fő csoportjai

Alaplavinálról akkor beszélünk, ha a hóréteg teljes keresztmetszetében lecsúszik a hegyoldalról. Ez esetben a magával ragadott kövekkel, murvával, fadarabokkal tovább növekedhet pusztításának ereje. Az alaplavinák túlnyomórészt kora télen (a meleg felszínre hullott hó alulról átnedvesedik, s így rendkívül gyengén kötődik a talajhoz) és tavasszal indulnak meg, amikor az erős napsugárzás és felmelegedés hatására a hó teljes mélységében átolvad, meglazul és gyakran az olvadékvizek is jelentősen alámossák (nedveshó-lavina). Hatása: gúzsba kötve a víz alatt...

Deszkalavina: ha egymásra igen különböző hórétegek rakódnak, jó eséllyel lesz köztük olyan gyenge réteg - lehet ez eltemetett vagy a hóréteg belsejében keletkezett zúzmara, kipárolgással szivacsossá gyengült régebbi hó - vagy éppenséggel sima, kemény, jeges felület, amely mentén a felette táblába összeállt rétegek könnyedén elmozdulhatnak. E deszkák konkrét repedések mentén válnak el a környezetüktől, majd egyre kisebb darabokra töredezve, félelmetes sebességgel (akár 250 km/óra) szánkóznak le a hegyoldalon. Ha keményebb táblákból állnak, vonatként gázolnak el mindent, ami az útjukba kerül, legyen az erdő, vagy ember. Az éppen meginduló tábláról azonban szerencsés esetben le is futhatunk mely életmentő bravúr már több magyar hegymászónak is sikerült a Magas-Tátrában. De erre azért mégse apelláljunk...

Lazahó- és porhólavina - míg a deszkalavinák a leszakadó táblák szélességének megfelelő párhuzamos pályán pusztítanak - hacsak nem módosítja ezt a lejtő lentebbi domborzata - a lazahólavinák lefelé szélesedő palástként, folyadékszerűen hömpölyögnek lefelé. A porhólavinák az útjukba kerülő levegővel keveredve hatalmas felhőként áradnak a völgyekbe (az áldozat legtöbbször a tüdejébe került, belélegzett tetemes hómennyiségtől fullad meg). Ilyenkor gyakran óriási légnyomáskülönbséget okoznak maguk körül, mely önmagában is pusztító lehet. Míg az előttük felsűrűsödött levegőt képesek maguk alá gyömöszölni, s így sebességüket tovább növelni, az utánuk fellépő vákuum hatása elképesztő lehet. Figyelem!

Bár ez az írás nagy segítség lehet a hó és a szabadság szerelmeseinek, a téma mélyebb megismerése, a terep tanulmányozása, az eszközök helyes használatának megtanulása nélkül annyit sem ér, mint a könyvből tanult vezetés!


A fennmaradó hiányosságok pótlására szervezem meg - idén negyedik éve - a MOUNTEX ADVENTURE LAVINAISMERETI TÁBOR sorozatot: decembertől-márciusig minden hónapban egy alkalommal. Három nap a biztonságért, az élményért!

Monostori András | Tel.: 30/251-50-54 | monostori.andras@mountex.hu
h i r d e t é s
h i r d e t é s
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!
Szeretném megkapni a friss híreket és legjobb síajánlatokat.
Elfogadom az adatvédelmi elveket.
Hírlevél archívum »
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 41 vendég és 0 regisztrált felhasználó látogatja.
Asztali nézet
A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk. Elfogadom. Több infó...