Piz Gloria - a világ első körbeforgó étterme a svájci Schilthorn csúcson

A 2970 méteres magasságban felépített vendéglőből minden irányba hihetetlen kilátás nyílik - nem mintha azt a rejtőzködő Blofeld sokat élvezte volna. A panoráma része a Mont Blanc a francia-olasz határon, néhány száz további hegy, a németországi Fekete erdővel és a közeli Eiger, Mönch és Jungfrau csúcsokkal együtt.

Kevésbé ismert, hogy a hegyi vendéglő éppen a filmnek köszönheti létezését. A csúcsra vezető hegyi vasút építésére már a XIX. század végén készültek tervek, de a hegy szerkezete nem tette lehetővé, hogy a hegymászók között igen népszerű helyen pályát építsenek. A későbbi évtizedek során jónéhány elképzelés született, hogy miképpen is lehetne a turisták számára is megközelíthetővé tenni a csúcsot, de a kábelvasút-technika fejlődése csak a 60-as években ért el arra a szintre, hogy megbirkózzon a feladattal. Megépült hát a világ leghosszabb kábelvasútja, Ernst Feuz, az ötlet kivitelezője azonban nem elégedett meg ennyivel. Elhatározta, hogy a kirándulókat felejthetetlen élményben részesíti azzal, hogy 3000 méteres magasságban megnyitja a világ első körbe forgó éttermét. 1967-ben azonban elfogyott a társaság pénze.

Ekkor már nagyban folytak a hatodik James Bond-film előkészítő munkálatai. A Ian Fleming regény alapján tervezett filmben egy olyan helyszínre volt szükség, amelyet csak egy magánhasználatú kötélvasúttal lehet megközelíteni. Miután szinten minden szóba jöhető hegycsúcsot megvizsgáltak Közép-Európában, a helyszíneket kereső brit stáb 1967-68 telén elért a Jungfrau régióba. Itt értesült a csapat az új, a Schilthornra vezető vasútról. Miután felértek a hegy legtetejére és körbenézve megcsodálhatták a megragadó alpesi tájat, egyértelművé vált, hogy nem kell tovább kutatni a készülő Bond-film helyszíne után. Egy héttel később a producer is megérkezett, és 24 órán belül meg is állapodott Ernst Feuzzal. A megállapodás szerint a film készítői befejezték az étterem építését, cserébe pedig a három hónapos forgatás idejére használhatták a felvonót és persze magát az épületet is. A film kiagyalói 125 ezer dolláros költséggel, és 500 tonna cement felhasználásával helikopter leszállót is építettek a hegyi étterem szomszédságába. Részben a remek helyszínnek is köszönhetően az Őfelsége titkosszolgálatában nagy siker lett a mozikban, Schilthorn pedig a filmmel hatalmas reklámhoz jutott. A hegyet azóta 007-es hegyként is emlegetik, az idelátogató turisták pedig még mindig felismerik a film helyszínét, amelynek varázsa az elmúlt 34 év alatt sem kopott meg. Az éttermet ma is Piz Gloriának hívják, ugyanúgy, ahogyan Blofeld birodalmát a filmben. A csúcson James Bond relikviákat árulnak, a konyhán James Bond spagettit főznek, a Bond bárban pedig Vodka Martinit kínálnak, igaz keverve, nem felrázva.

A filmben síelő orvlövészek üldözik Bondot, aki a felvonó kabinjának fogságából kiszabadulva lopott sílécekkel menekül. A látványos üldözés autóval folytatódik, ebbe száll be a 007-es ügynök barátnője az útba eső hegyi faluban. Később egy újabb vágta következik a havas lejtőkön, amikor Blofeld egy jelzőrakétával lavinát indít el Bond felett, aki ezt túlélélve, később bobbal ered a megfutamodott főgonosz nyomába. A filmben látható, havon és jégen forgatott akciójeleneteket azóta is a filmtörténet legizgalmasabb, síeléshez kapcsolódó darabjainak tartják, beleértve a későbbi Bond-filmeket is. Érdemes megjegyezni, hogy a kaszkadőrök korántsem a ma megszokott, modern felszereléseket használták, és a film készítői sem alkalmaztak számítógépes trükköket. A filmben hosszú, egybefüggő, precízen megkoreografált jeleneteket láthatunk, ellentétben a mai, gyakori vágásokkal feljavított síelős és snowboardos produkciókkal. A jelenetek egy részét a világhírű Will Bogner fényképezte, hátrafelé sízve, de készültek képek helikopterről lelógatott operatőrrel is. A látványos részek közé tartozik az, amikor az egyik rosszfiút ledarálja a hómaró, vörösre festve a havat.

Forrás: a Símánia Magazin: James Bond síel c. cikke