Élménybeszámolók

Karácsonykor volt szerencsénk kipróbálni a Lungaui triumvirátust, megérte.
Fanningberg: a hajnalban leesett friss hó és a napközbeni mindenféle időjárás (eső, hó, szél, napsütés) ellenére jó pályák voltak. A két ülőslift sok, és változatos pályát szolgál ki, sajnos a csákányos felvonó nem ment.
Katschberg: ide már csak az A1 miatt is érdemes eljönni, de talán még izgalmasabb a 11-es pálya, ami Katscbbergi oldalra visz át. A két síterület összekötésére érdekes megoldást találtak, kicsit erőltetett, nem is nagyon szeretik szerintem. Délelőtt besíelhető a Tschaneck, délután pedig az Aineck (a nap járása miatt ebben a sorrendben szerencsésebb).
Grosseck: Ahogy előbbi beszámolókból is kiderül, valóban van egy-két idősebb és lassabb ülősfelvonó, de hangulatában talán ez a síhely a legjobb a három közül, főleg, ha családban van valaki, aki csak gyalogolni szeretne.
Ahogy egy helyi osztrák srác mondta a felvonón, a három közül Fanningberg pályáit kezelik a legjobban, a legszívesebben talán oda mennénk vissza.

Sziasztok! Ma Fanningbergen 8-tól sürűn esett a hó, több kellett volna, kb 9-re vége is lett. Indultunk Grosseckre. Majdnem teltházas volt a parkoló. Fizetni nem kell. Pénztáraknál 3-4-n voltak előttünk. 1-s kabinos felvonóval 6 fős? Gyorsan jutottunk A hegyre. 5 a-b-c valamelyikén Enyhe kékes kanyarokon le a völgybe. 5-s felvonó ami 3 üléses székes,, piros egyenes pálya vezet le ami most részben lezárt edzés miatt.. 5-s felvono 6 üléses buborékos, fel a hegyre 2413 méterre. Gyönyörü a panoráma. Kékes piros visz le a völgybe ebból ágazódik le a 4a 4b ffeket a völgybe. Ítt kevesen voltak nem is volt bucka. A gerincen pirosnal jelzett kékes pálya megy a 2-s felvonó tetejéig. Itt van egy hütte jó gulyáslevessel. A 2-s Sonne pálya kék és piros része ma dél körül már igazi bucka sízős volt annak aki szereti. Nekünk az árnyékos oldal jobb volt délután A visszaút a a parkolóba jeges erdei és inkabb piros buckással váltakozott. Grosseck inkább tapasztaltaknak jó pálya. 1 napra jó kikapcsolódás.

Kezdő szemmel.
Én, mint örök kezdő,a bátortalan sporttársaknak üzennék.
Márc. 21.-24. voltunk Lungau régióban.
1. nap Fanninberg,
2. nap. Grossek
3. nap. Katschberg-Ainek, beszámoló ott.
Már javában tavasz van. Otthon 20 fok és itt is 14 fok körüli hőmérséklet. Még a hegyen is. Hiába olvastam az időjárás jelentésben hogy a hegyen 4-6 fok várható, ennél sokkal melegebb volt. Ami a pályákon nagyon is meglátszik.
Fanninbergen csak egy délutánt voltunk.
A beszámolók alapján választottuk ezt elsőként.
Be kell vallanom nekem nem jött be. A tavaszias időjárás miatt a túl lankás pályák már nem élvezhetőek. Ilyen volt a 14-es. Latyakos hóban botozni nem az én favoritom. Télies időben jó hóviszonyok között biztosan más érzetet nyújtott volna.
A 8-as eleje pedig rutinos kezdőknek való. Bátortalanoknak nem ajánlom. A hosszú széles és egyenes része az olvadozó hó miatt szintén nem azt adta amire számítottam. Nem mondom hogy soha többé nem jövünk vissza, de az biztos, hogy csak tökéletes téli időben.
Grossek-Speiereck
Itt a pályákat, reggelre tökéletesen rendbe teszik, éjszaka kicsit megfagy és reggelre inkább korcsolya pályára emlékeztet. Ez mondjuk 10 óra magasságára megszűnik, és a pályák kezdenek felpuhulni.Déltől pedig a tempósabb részek nagyon durván buckásak már.
Na de melyik pálya is jó egy kezdőnek?
Hát a Grosseck-i oldalon egyik sem. Felmentünk, körülnéztem és visszaültem a Grosseckbahnba és irány a parkoló. Nem mertem bevállalni az átcsúszást Speiereckre. A férjem, utánam csúszott a 3a-b és 1a combón. Az 1a már a felvonóról is roppant keskenynek tűnt. Az elmondása alapján a látottak igazak voltak. Nagyon keskeny pálya hajtűkanyarokkal. Szerintem nem kezdőbarát.
Átmentünk Spiereck-re. Ott a hegyoldalon már semmi hó nem volt.Csak a völgybe vezető pályákat ágyuzták. Hát??? Nem volt túl bíztató. De hát a remény hal meg utoljára, így irány a Sonnenbah.
Fent mindenütt hó. És szuper pályák.
A 7a a kezdők kánaánja. Nagyon jó lejtésű, és szinte semmi átmenő forgalom nincs rajta a gyorsabb pályákról. Vagyis nem tolnak hátulról az ámokfutók.
A pálya egy kb. 8-10m széles résszel kezdődik ami a fele táv után kiszélesedik a sok-sok sokszorosára. Csodás látvány ez egy kezdőnek. Lankásabb, tempósabb, kisebb és nagyobb hullámokkal, és tükör sima felületekkel. Nagyon szuper!!
Mikor itt már bemelegedtem, irány a 6a. Szuper pálya az is. Itt már számolni kell a sebességet kedvelő síelőkkel is. Ennek az aljából a 4 üléses a 4a piros pálya, utolsó harmadára visz fel. Rutinos kezdőként kellemesen teljesíthető ez a szakasz, és utána ismét a 6a-n csúszhatunk, ami igazi élményt ad. Egész nap ezen a 2 pályán csúsztam és nem tudtam megunni.
Nekem nagyon bejött ez a hely. Előbb utóbb minden pályát be szeretnék itt járni.

Ami Grosseck-Speiereck rendszert illeti, tényleg nagyon vegyes lehet a benyomás, ám összességében szerintem bőven pozitív.
A liftek nem a legmodernebbek, de a 2 kabinos és a csúcsra vivő, zárható ülős a pályák többségét kiszolgálja, így a régi nyitott, lasabb ülős lifteken nem szükséges sokat pörögni.

A rendszer legnagyobb erőssége, a völgypályák.
Jó hőmérsékleti viszonyok között a csúcsról lejövő 4/a, majd a 2-es völgybe vezető pálya kombinációval több mint 1.000 méter szintkülönbség és közel 10 km út teljesíthető miközben szinte a magashegyi környezetből a gyöngyörű fenyerdők közé ereszkedik a síelő kellően változatos vonalvezetésű pályán. A 2-es pálya problematikája a déli fekvésből ered, ezért írtam a jó hőmérsékleti viszonyokra való utalást, azaz tavaszi melegben már biztos hamar ronggyá síelhető.
Az északi fekvésű 1-es völgypálya is igazán élvezetes, de az teljesen más jellegű, mivel napsütésben a 2-es kellemes utazás, míg az 1-es sokkal zordabb jellegű lehet az árnyékosabb útvonal miatt (decemberben alacsonyabb napállás mellett tapasztaltak alapján).
A fenti "katlan" pályák között vannak szerintem nagyon élvetesek (pld-ul: 5c), de a hozzájuk kapcsolódó régi nyitott liftek elég sok időt rabolnak el.

A szentestét követően napon jártunk erre és akkor sorba állni szinte sosem kellett, a pályán sem volt tumultus, míg egy nappal később Fanningbergen már azért jóval többen voltak, de még az is bőven élvezhető volt (ott már voltak sorok, de a leghosszabb is max. 5 perces volt).

A bérletárak is - amennyiben csak a helyi terepre veszel 1 vagy 2 naposat - közel 20 %-kal olcsóbbak a nagyobb salzburgi rendszerekhez képest.

Egy "titkos tipp", még a Petersbründllift, amely tulajdonképpen egy különálló csákányos lift.
Ez a lift egy tréning pályát (kb. 800 méter hosszú) szolgál ki a település (St. Michael im Lungau) másik oldalán, a katschbergi hágóra vezető út mellett. Nagyon kedvező áron lehet itt síelni, bár a tréningek miatt alkalmazkodni szükséges, mert volt, hogy egyszerűen megkértek, várjunk még egy órát, amíg befejezik az edzést. Utána mondjuk 2 órán keresztül saját pályánk volt:) Nagyon jó, gyöngyörű fenyvesekkel körülvett egész széles lejtő, amely fokozatosan "vadul" be lefelé haladva.

A két Murauban töltött nap közé beiktattunk egy Grosseckit is. 4 éve jártunk már itt, de akkor csak egy csúszásra futotta az utazás utáni érkezéskor, a többi napot Fanningbergen töltöttük. Na, de vissza a mostani eltöltött napunkhoz. Majdnem nyitásra, 9-re érkeztünk meg a kihalt Mautendorfi parkolóba. Sor nem volt, se a felvonónál, se a kasszánál. Az 5b-n csúsztunk le először, a kétüléseshez, de ez a pálya már ekkor is nagyon jeges volt és a nap folyamán folyton romlott a helyzet. A 2a pálya mellett döntöttünk bemelegítés gyanánt, de óriásit csalódtunk, a St.Michaelbe levezető pálya unalmas, olvadt, néhol jeges volt. Ezek után Mautendorfi oldalban lévő erdei pályát már csak (sajnos) az utolsó csúszásnál mertük kipróbálni. Ezután a 4a pályán kezdtünk csúszkálni, ami a legjobb pálya az egész rendszerben. Jó a lejtése, a hozzá tartozó felvonó a többihez képest gyors. A kabinosokon és ezen kívül az összes felvonó régi, de cserébe még lassú is. Az 1-es pályákon kívül délelőtt az összeset kipróbáltuk, de a legtöbb vagy rövid, vagy lapos volt. Csalódásunkat a Panorama Almban pihentük ki, amely korrekt, árait és ételeit tekintve is. Még pár csúszás délután a 4a-n, aztán mentünk le Mautendorfba. Az 1-es pálya nagyon jó, széles, van lejtése, lehet rajta menni, és a kilátás is szép. A mellette elhaladó piros szintén jó. Kár, hogy csak az utolsó csúszáskor jöttünk rá, hogy talán ez a legjobb pálya mind közül. Összességében közepes, és kicsit elmaradott síterep, aki idáig jön, az érthetően megy tovább Obertauern felé, de szerintem 1-2 napra Fanningberg is jobb választás.

Sziasztok!
Februar 20-24 kozott csuszkaltunk Grossecken negy napot. A palyarendszer ugyan nem tul nagy, de haladok sieloknek nehany napra tokeletes valasztas lehet: a viszonylag hosszu, remek lejtesu piros palyak kifejezetten elveztesek, bar mi ezt csak korlatozottan tapasztalhattuk meg a rendkivul meleg idojaras miatt. A Speierecken vegigfuto palyak deli fekvesuknek es a napkozbeni +10-15 foknak koszonhetoen mar delelott erosen buckasodtak es kasasodtak, delutan pedig feltavtol komoly kihivast jelentettek a hianyos vizisi tudassal rendelkezok reszere. A grossecki oldal sokkal jobban birta a nagy meleget, ezt nem tuzi ugy a nap, ezert meg delutan is lehett elvezeteseket siklani. Penteken eleg szeles ido fogadott minket, igy a csucsra vezeto 4-es liftet nem inditottak be, masnap 11-kor sikerult ujra felulnunk ra.
A ket csucsrol levezeto hosszu piros palyat kiseri 1-1 kek is a gerincen, ezek amolyan bameszkodos-allvasielos utvonalak, amik cserebe viszont itt-ott eleg keskenyek, igy nyugodt szivvel azert nem ajanlanam total kezdoknek.
Kis csapatunk szerves reszet kepezte egy 3 eves kisgyermek is, igy kulon pozitivum volt, hogy vele is konnyen meg lehetett szerettetni a hegyet es a sielest: a Sonnenbahnnal, amely 300 meterre volt a szallasunktol, biztonsagosan fel tudott jonni a hegyre, ahol siiskola es csakanyos lifttel ellatott szep, egyenletes lejtesu kekes-zoldes tanulopalya fogadta.
A palyan az arak szokasos osztrak arak, a legkedvesebb szemelyzettel a Speiereckhutteben talakoztunk.
Tomeg egyik nap sem volt, 2 percnel csak vasarnap reggel vartunk a liftre a volgyallomasnal. Jegyvasarlasnal erdemes elore gondolkodni, ugyanis ha nem szeretnenk a kornyekbeli palyakon is sielni, akkor erdemesebb lehet a kizarolag helyi berleteket megvaltani, amelybol legfeljebb ketnapos erheto el (pl. 3-napos Lungau berlet Grosseck-Katschberg-Fanningbergre 137€, mig ugyanez csak Grosseckre 79,50€ ketnapos + 42€ egynapos, azaz egy pizza + 1 korso sor kulonbseg!)
Udv: cp

Barátaimmal (5-en) a dec. 15-i szombati obertauerni bérlet akció okán jöttünk a lungaui régioba és mivel a szállásunk Mauterndorf közelében volt (egy kétszintes rusztikus alpesi ház alsó szintje volt a mienk) két nap obertauerni csúszkálás után a hazautazás napján a közelben lévő grossecki pályarendszert választottuk. Reggel 9 órakor velünk együtt kb. 10 kocsi volt a parkolóban. A bérlet előszezoni áron 40 euro volt. A Grosseckbahn kabinos lifttel felérve verőfényes napsütés, enyhe szellő -5 fokos tökéletes síidő fogadott minket. A széles, éjjel tökéletesen kifagyott frissen ratrakolt szinte üres pályák, ideális keménységű felülettel, a természetes és készített hó keveredése következtében álomszerű körülményeket nyujtott a tempós, lendületes carvingoláshoz. Első csúszásként rögtön a kabinos alatti 1a-1b pályát választottuk és akkora élmény volt, hogy a következő csúszásra már a 4 ülésessel felmentünk a Grosseck tetejére és onnan a 3b-1a-1b egymásban folytatódó pályákon megállás nélkül leszáguldottunk a kabinos aljába, az 1400 méteres, kb. 5 km hosszú fantasztikus, néptelen pályát nem egész 4 és fél perc alatt abszolválva. Ezután átmentünk a másik oldalra ahol a szintén hibátlan széles piros 4a jelzésű "autópályán" hasítottunk le többször (a gps szerint 98-al), a sárga plexis 4 üléses aljába. A tökéletes sínapot, csak az árnyékolta be, hogy a A St. Michaelbe vezető piros 2-es és kék 2a, tök jó erdei pályák sajnos le voltak zárva. Szomorúan konstatáltuk, hogy a Sonnenbahn aljába síléccel nem lehet lejutni, bár a felvonó járt. Ez meg a 4b-4c fekete volt a hiányzó 10 km, amiért az 50-ből csak 40 km ment és ezt nagyon sajnáltuk. De sebaj "bosszúból" többször végig síeltünk minden pályát, váltogattuk az oldalakat, kiváncsiságból végig kipróbáltuk a kék 1a erdei pályát, ami azért nem akkora élmény mint a piros 1b, de jópofa kis pinentető/ bemelegítő csúszás. Lehet a síkilométereket gyűjteni és botozni sem kell szerencsére rajta. Miután ilyen gyönyörű idő és pazar körülmények voltak, hüttézni sem álltunk meg nagyon. Egy gyors forraltbort (4,5 euro) löttyintettünk az arcunkba az Oberfeld Alm hüttében és már húztunk is tovább (mármint íveket). A népsűrüség szerencsére délután sem növekedett, így a pályák szinte semmit nem romlottak. Délután megjelent néhány felhő foszlány, de az sem takarta el szerencsére a napot, az viszont látszott, hogy Obertauern fölött befelhősödött, de mi örültünk, hogy nem ott vagyunk. Azt terveztük, hogy a hazaindulás végett korábban abbahagyjuk egy kicsivel, de nem volt szívünk itthagyni a kiváló pályákat. Összességében nekem ez most jobban teszett mint az előző két obertauerni nap, mert bár nem volt sok a pálya és az egyik régi kedvencem nem is ment, de az itteni néhány pálya pont azt nyújtotta, amiért a síelést imádom, a hosszú, széles, néptelen pályákon való kompromisszum nélküli biztonságos száguldást.

Egy fergeteges zárónap a hó jegyében. Március 29-én, útban Lungauból hazafelé álltunk meg a Grosseck-Speiereck síterületnél egy fél napos síelésre. Mauterndorfnál a völgyben csepperészett az eső, de a hegyen a hó volt a jellemző. Meg a köd. A szél szerencsére nem támadt fel, csendes idő volt. Váltakozva hol esett valami kemény zuzmarás havas dolog, hol egy kis köd. A Grosseckbahn kabinos felvonóval mentünk fel, ami egy tojás, egy körpadon le is lehet ülni, viszont a léceknek kívül nincs tárolójuk, úgyhogy azt be kellett vinni a kabinba magunkkal. Ugyan úgy mint a Katschbergen, itt is rengeteg hó volt a pályán is és azon kívül is. A síterület nem túl nagy, két csúcsra, a 2066 m magas Grosseckre és a 2411 m-es Speiereck-re épül. A csúcsokra ülőszékesekkel lehet felmenni. Szerencsére a legmagasabb részre buborékossal visz fel, ami most ebben a csapadékos időben jól jött. A fél nap alatt nagyjából be is síeltük az egészet, egyedül a 2-esen nem mentünk le. Bár elég nagy volt a köd, de jókat mentünk a Speiereck körül a 4-eseket variálva, hol fekete, hol piros pályán. Sok a síiskola, lépten-nyomon a kis tekergő lurkókba botlunk. Még az is megtörtént, hogy megkértek minket, segítsük felkísérni a kicsiket az ülőszékesen. Aztán a bérlet érvényességéig az 1-esen nagyokat pörögtünk a kabinossal. Ez egy nagyon változatos rész. Széles, néhol meredekebb, néhol lankásabb az indulása, majd egy fenyőfás erdei úton kanyarog lefelé. A végén pár kanyar erejéig újra kiszélesedik és szabályos befutója van a Schizentrum Mauterndorf-ig.

Hosszasan meditáltam, hogy zárónapunkon odahagyjuk-e a tutit és merjünk felfedezni Groseck-re. Mertünk és nem bántuk meg. Eltekintve attól, hogy az alja már kásásodott, egy remek síterepet fedezhettünk fel, amely az alábbiak szerint zajlott. P2-k2a nagyon jó lejtésű és vonalvezetésű, igen hosszú pálya, de szerintem pont ezért inkább az alja is piros. Kék 7a, na ez igazán a kezdők álma lehet, bátran ajánlom egészen friss síelőknek is, csákányos, hosszú amennyire kell és lájtos.
Kék 6a kicsit bátrabbaknak. Majd át a túloldalra és ott megismerhettük az erdei pályák királyt (k1a). Nem mondom, hogy a kezdők kék pályájának királyát, mert egyrészt két kemény piros lejtővel indul a dolog, másrészt ezek a keskeny erdei pályák hajtűkanyarokkal azért nem kezdőknek valók. Minden esetre azt kell mondjam, hogy ide kásásodás nélküli időszakban még vissza kell jönni, extrém hosszú, de mégis lendületes.
A következő favorit természetesen a p4a csúcspálya és ebből a szempontból nem tudok választani, mert ha végigmegyek a gerincen vagy levágok fekete 4b felé, mindkettő rendkívülmód élvezetes. A maradék pirosakon is jókat lehet lendülni.
Szóval markánsan felkerült a sítérképemre ez a terep is.
Soha rosszabb szezont, mint ez volt és már megint az utolsó nap, utolsó csúszásakor tudtam a legjobban síelni. 8-)

Tíz hónap bőjtölés után, éppen egy hete érkeztünk meg a ide, a Speiereck-i kabinos lift alsó állomásához. A lifttől 100 méterre volt a szállásunk, amit csak dícsérni tudok.
Ugyan Lungo bérletet vettünk, mert terveztük átbóklászni a környékbeli terepekre is, de végül az ideális viszonyok miatt nem került rá sor. Ideális viszonyok alatt a szokatlanul alacsony számú síelőt, és a ma már szintén szokatlanul jó minőségű havat értem. Persze, ennek oka lehetett a ma már szintén szokatlan -10 fok alatti hőmérséklet. Ebédidő környékén kiürültek a pályák, olyannyira, hogy du. 3 órától rajtunk kívül egy lélek sem csúszott.
Nem tudtuk megunni a 4a pályát, ami pirosnak van jelölve, de inkább csak átmenet a piros és kék között. Szezonyitónak jobban élveztem, mint a Großeck-i kabinoshoz levezető, szintén piros pálya meredek részeit. Ott viszont minden meredek után jött egy kis kék pihenő, ahol regenerálódhattunk.
Talán hamarabb ráununk, ha nem kellett volna napközben az 5 és 7 éves kislányainkkal is foglalkoznunk. Idén másodjára próbálkoztak a síeléssel, és ügyesen ráéreztek, sőt élvezték is.
Sokan mondták, és talán itt is azt olvastam, hogy Großeck-Speiereck terepe a leggyengébb Lungauban. Ha ez így van, soha többé nem utazom messzebb, mert 4 napra tökéletes választás volt.

Lungau nyáron is fantasztikus! Sok egyéb program mellett felmentünk az Aineckre (Aineckbahn), a Grosseckre (Grosseckbahn), a Speiereckre (Sonnenbahn) és Fanningbergre is. A sípályák remekül néznek ki, buja zöld minden, és tele van tehénnel (valamint a tehenek járulékos termékeivel) :) Néhány hütte működik, ki is használtuk a lehetőséget... A Grossecken lesétáltunk a Trog Alm hüttébe, majd a 3-as piros pályát felfelé teljesítettük gyalogosan. Sível lefelé egyszerűbb, sokkal gyorsabb, valamint kevésbé fárasztó. A gyerekek persze szaladtak felfelé is. Fanningbergen épül egy pályaszállás komplexum 12 db 6+2 személyes házzal, közvetlenül a pálya aljában, a kis csákányos és a hatüléses között, ahol tavaly még az óriás hóember volt. Szép, szép, de kb. 50-60 euró/fő/éj ellátás nélkül - a hirdetések szerint ennyibe fog kerülni - kicsit húzósnak tűnik... Mindenesetre mi nem ide, hanem a faluba foglaltuk a Karácsony-Szilveszter szállást :) A Lungau Card remek találmány, mi egészen pontosan 301 eurót spóroltunk vele, ami egy hét alatt elég jelentős támogatás. Jövünk jövő nyáron is!

Először jártunk a márciusi hosszú hétvégén Grosseck-Speiereck-en. Nagyon jó választás volt, osztrák viszonylatban egy kisebb síterep, de ezért nem volt olyan tömeg, mint máshol. A felvonóknál soha nem álltunk sorban! Persze egy nap alatt körbe síelhető a két hegy, de két kisgyerekkel mi felváltva síeltünk, így 3 óra tömény síelés jutott egy napra. Nagyon szépen kezeltek a pályák, szélesek is, csak a pályák alján buckásodott némelyik, mert ott kásásabb volt a hó. A kabinos és az újabb beülős lifteken kívül van néhány régi 2-3 személyes beülős, amiknél tudjuk hogy olyan lábra odavágós a beszállás, de itt minden felvonónál ott áll egy kezelő, aki kézzel lelassítja az ülést, és szó szerint a feneked alá teszi, ami nagyon tetszett, mint extra szolgáltatás. A pályákról nem írok külön, mert egyszerűen mind nagyon jó volt, csatolok néhány képet. Mautendorf melletti campingben volt a szállásunk egy panzióban, 100 méterre a kabinos felvonótól, nagyon tetszett az is. És mily meglepő a Schi Alm-ban két magyar lány is dolgozik:)

Előzmény itt: https://sielok.hu/forum/viewtopic.p...hp?t=2571&onemessagei...

A karintiai Klippitz után Salzburg, illetve Mauterndorf felé vettük az irányt. Teljesen ismeretlen tájakon, sohasem látott vidéken, hegyeken-hágókon, mesebeli osztrák falvakon át vezetett az út, hiszen az autópályára, gyorsforgalmi utakra visszatérni kerülő lett volna. Megérte kalandozni.

Grosseck-Speiereck terepén jártuk már korábban, de szilveszterkor, az annak megfelelő zsúfoltsággal. Szerencsére most, február-március fordulóján egészen más volt a helyzet. Végre rendesen átláttam a rendszert. Illetve ez túlzás, mert látni éppen nem nagyon láttam, mivel kezdetben extra köd nehezítette dolgunk. Bár nem láttuk, de legalább éreztük, hogy kitűnő minőségű havon síelünk, főleg a hegy tetején.

A Speiereck-Gipfelbahn mellett lejövő piros, illetve fekete pálya nagyon jók, a fekete sem vészes, mert nagyon széles. A négyes beülős pedig gyorsan pörget, lehet variálni, kombinálni a piros és a fekete pályát.

Nagyon élvezetes csúszás a két talfahrt is a hegy két oldalára, de itt már változatosabbak a hóviszonyok. A déli lejtő, St.Michael felé jónak indul, de a Sonnenbahn kabinos felé közeledve egyre kásásabbá vált a hó, itt érdemes rögtön reggel lejönni, akkor még rendben van a pálya.

A másik oldal, Mauterndorf felé szintén kitűnő minőségű hóval indul a lejtő, lejjebb érve reggel elég kemény, alaposan kifagyott a pálya – csábít a száguldásra. Aztán napközben a ratrakok nyoma eltűnt, maradt a jég, óvatosnak kellett lenni. Délutánra viszont már olvadt annyit, hogy ismét nagyon jó itt lejönni. Aki annyira nem szereti a kihívásokat, annak van egy elkerülő kék szerpentin is, elég lassú, de csúszás közbeni nézelődésre tökéletes.

A terep két “érdekessége” a “Trogalmbahn” kettes, és a “Grosseckbahn II” hármas beülős, ezeknek ugyanis a világon semmi értelme. Az előbbi csak keresztben átvisz egy olyan részre, ami egy jóval hosszabb és élvezetesebb csúszással is elérhető a már említett Speiereck-Gipfelbahn segítségével. Erre a felvnóra egyszer sem ültünk fel. Hasonlóan értelmetlen a Grosseckbahn II. Erre ugyan felültünk, mert ködben nem láttuk, hogy egy olyan “csúcsra” visz fel, ami nem több néhány száz méternél és két kanyarnál, aztán máris a Grosseckbahn kabinos felső állomásánál találja magát az ember. Apropó, ezen a ponton található a terep legjobb hüttéje, tágas, nincs tömeg, és gyönyörű a panoráma.

Grosseck-Speiereck után másnap Obertauern-t vettük célba, hogy aztán a negyedik, és egyben utolsó napra még visszatérjünk ide, akkor már gyönyörű, napsütéses időben. Grosseckről még talán annyit, hogy azért az az 50 kilométer, ami itt található 1-2 nap alatt megunható, így érdemes a többi közeli tereppel is számolni, főleg Katschberg-gel.

Folytatás itt: https://sielok.hu/forum/viewtopic.p...hp?t=1562&onemessagei...

Képek itt: https://www.flickr.com/photos/tenge.../albums/72157665471097416...

A jól sikerült tavalyi síelésünk miatt idén január 16-21. között ismét a Lungau régiót céloztuk meg. Tavaly a négy elérhető terep (Lungo bérlet) közül csak Fanningbergen és Obertauernben jártunk. Idén besíeltük a további kettőt is. Végig kemény mínuszok, néha szél -általában csak a tetőn-, néha havazás, de legtöbbször azért napsütéses hideg. Bár tavaly ilyenkor több volt a hó, igazából nem lehetett okunk panaszra a mennyiség és minőség tekintetében. Mi gyakorlatilag Fanningberg lábánál laktunk, így a legtöbbet (szom.,kedd, csüt.) itt síeltünk, szeretjük is. Itt sajnos még nem üzemel a moserkopfi két pálya, pedig tavaly nagyon szerettük, csak ne húzós lift szolgálná ki... A többi hozta amit elvártunk. 17.-én vasárnap átmentünk Grosseckre. Akkor még sajnos nem ment a spierecki felső 4-es (a,b,c,d), de a többi pályát be tudtuk síelni, bár az éjszakai havazás miatt elég hamar buckásodott mind. Szerencsére a hideg miatt a buckásodás sem volt annyira zavaró, nem tapadt össze a hó. A két hosszú völgypálya közül nekem a 2-es tetszett valamivel jobban, nem tudom miért. A völgymenetek kék pályáira boardosok ne tévedjenek semmiképp, síelők is csak bottal, illetve ha pár szép képet szeretnének készíteni. Néhány helyen a pirosak is eléggé leszűkülnek -vagy inkább néhány helyen kiszélesednek-, nagyobb forgalom esetén észnél kell lenni. A felső öreg "odavágós" lifteken (3,5,6) elég hideg tudott lenni a szélben. Összességében a négy elérhető terep közül ez fogott meg a legkevésbé. A felső 4-esek két nap múlva már működtek, de akkor mi inkább Katschberget választottuk, de arról a saját fórumában. Mi nagyon megszerettük ezt a régiót: közel van, 250 km pálya, megfizethető, 6 napos bérlet 191,- EUR januárban, mindenki megtalálhatja a számítását.
Fotók:
https://sielok.hu/fotoalbum/fanning...berg-2016januar/kep/1/
https://sielok.hu/fotoalbum/grossec...k-spiereck-2016-01-17/kep...

Jan.19-24 között sieltünk Lungauban, a kedvenc síterepemen. Az utóbbi évek legjobb sielését sikerült kifognunk, jó idővel és kítűnő pályákkal. Korábban Mauterndorfban laktunk, de mmár évek óta St.Margarethenbe megyünk, közel az Aineckbanhoz, 1 buszmegállónyira. Az időről: végig kemény hideg, a tetőn legtöbbször szeles, helyenként csodás napos idővel, kevés havazással. A pályákról:Katscbergen csak az Ainecki oldalon sieltünk, egyszer mentem le a 11-es pályán Katschbergre, de olyan ellenszél volt, hogy gyorsan visszamenekültem. Az Ainecki oldal a völgyig kiváló volt, az A1 is, kemény, de nem jeges pályák, még du.4-kor is. Grossecken a Mauterndorfi oldal 1-es pályája inkább jeges volt, de a többi kiváló. Menyitották a 4-es pályát is a csúcson, így a 2-es pályával együtt 1400 m-es szintkülönbséget lehetett végigsíelni a Sonnenbahn aljáig ideális pályán. Fanninbergre szombaton mentünk, ahol kissebb hóvihar fogadott, ami később intenzív havazássá váltott, így délután visszamentünk az Aineckre, ahol sokkal jobb idájárás fogadott. Vasárnap visszamentünk Fanninbergre, ahol szikrázó napsütésben tudtunk síelni, az előző napi hótól felfrissült pályákon. Az Aineckbahn és a Sonnenbahn között (St.Margaerethen - St. Michael)nagyon gyakori a síbuszjárat, ezt most fedeztük fel, így majdnem minden nap egyik helyről a másikra átmentünk. Összességében az idő vasárnapra megenyhült, számottevő havazás nem volt, de mindhárom síterepen kiválóak a pályák.

2015.03.02 és 2015.03.06 között voltunk itt. Szállásunk Maunterndorfban volt, nagyszerű, magyar vezetésű panzióban.

A szállásról: A St korona panzió elhelyezkedése kiváló, négy nagy síterep is elérhető közelségben van. A szobák nagyok, remekül felszereltek, a félpanziós ellátásban bőséges reggeli és háromfogásos vacsora volt. Nem éheztünk. Van konditerem, tényleg jól felszerelt, és szauna is, amit mi egyszer próbáltunk ki, mivel nem sikerült 50° fölé tornázni a hómérsékletet. A személyzet tündéri, kedvesek, segítőkészek és végighallgatták a beszámolóinkat. Nekik külön köszönet.
Utazás: Mi kocsival mentünk ki, de ott ingyenes buszjárat vitt bennünket Grosseck-be. Visszafelé mindenkit a szállodáig vitt, csak szólni kellett hol is lakunk.
A pályák: Főleg Grosseckben csúsztunk, mivel kedvesem kezdő boardos, neki az itteni tanulópálya jött be igazán. Az odafelé úton sehol sem láttunk havat, ettől kétségbe is estünk, de ott remek hóviszony fogadott, ráadásul már aznap este esett megint. Volt napsütés, friss hó, szél. Emiatt sajnos a Speireck-i csúcsra vezető felvonót lezárták, oda nem jutottunk fel. Ehelyett lecsúsztunk az erdei pályán, ami rettenetesen lankás és keskeny. A piros pálya elég sok meredek szakaszt tartalmaz. Sehol sem kellett sorban állni, de a felvonónál - mint megtudtuk, helyi szokás szerint - nem segítenek, ha kiesel ott röhögnek rajtad. Ez a kezdőknek nem jó.

Összességében jól éreztük magunkat, a Speirecki csúcs kimaradt, ezt fájlalom. Ha valaki nagyobb bulikra vágyik, Obertauernbe is szerencsét próbálhat, rengeteg pálya van, bár egyik sem hosszú. Itt majd 5 kilométert csúsztunk megszakítás nélkül.

Január végén voltunk ezen a pályán néhány napot. Remek időnk volt és nagyon jót sieltünk. Ami nagyon pozitív volt , hogy szinte semmi sorban állás nem volt a lifteknél. Ajánlani tudnám mindenkinek , aki nem szeret hosszasan sorban állni, várakozni, viszont a pályákon kényelmesen tömegtől távol szeretne egy jót sielni.

Sziasztok!
A mostani hétvégét Lungau-ban töltöttük. Pénteken Fanningberg, szo-vas. Grosseck-Speiereck síterepén, szállásunk Mauterndorfban, magánháznál volt. A változatos, erősen szeles és többé-kevésbé napos-felhős időjárás ellenére, remek síhétvége volt. Minden pálya remek alappal rendelkezik, ezért ott ahol a szél lefújta a friss havat a lejtőkről, az elő-elő bukkanó kisebb jegesedő foltok sem rontották az élvezetet. Annak ellenére, hogy a környéken szinte sehol sincs rendes mennyiségű hó (a 100-120cm itt is "marketing" centiméter), nagyon kevesen voltak a pályákon. Szombat délután a Speiereck csúcsára vezető buborékost a nagy szél miatt leállították és vasárnap sem ment ez a rész. A St.Michael-be vezető déli pálya szinte 100%-ban műhóból készült, de üzemelt és jól síelhető volt, növelve ezáltal a besíelhető kilométerek számát. Összefoglalva elmondhatom, hogy jó választás volt!

Lungaui túránkat Grossecken zártuk tegnap. Valahogy éreztük, hogy ez lesz a leggyengébb, talán ezért is hagytuk a végére, a hazautazás napjára.
Reggel 5-6 centi igazi porhavat kellett letakarítani a kocsiról, ami általában jó jel, ám itt most ez sem segített. Nem vártunk csodát, hisz tudtuk, hogy itt is csak egy része megy a pályáknak és a felvonóknak, de ennek ellenére csalódás volt. A friss hó valamiért inkább tapadós volt, mint por, ráadásul az alappal együtt sok helyen hamar kikopott. Az volt az érzésem, hogy sokkal gyengébb alapot sikerült itt összehozni, mint a másik 3 terepen. Csúsztunk, csúsztunk, de nem volt az igazi, még szerencse, hogy volt előtte 4 szuper napunk a régióban.
Pozitívumok: gyönyörű napsütés, nem túl sok ember, sorban állás nélküli felvonózások.

kicsit megkésve tudom csak leírni az itteni tapasztalatokat...
2hete, egy 26fős baráti társasággal töltöttük itt szokásos éves "nagytáborunkat". Kezdőbbek, profik, boardosok és síelők vegyesen. St.Michael domboldalában egy parasztházban volt a szállásunk, minden nap más-más pályát jártunk be, kocsival közlekedtünk a terepek között, mert a települések között busz nem jött volna fel úgysem a hegyre, ezért mindenképp elő kellett volna venni naponta az autókat, ezért a bérlethez nem kértük a buszos felárat.
Első napra mindenki belendült, hogy kezdjünk Obertauern-en, mert az a leghíresebb/hírhedtebb pályarendszer, többen jártak már itt korábban, azzal nem tudunk melléfogni. Vasárnap volt, így előre prognosztizálni lehetett a tömeget, ami mondjuk csak a parkolásnál okozott gondot, mert kb 20percbe tellett üres helyeket találni, viszont a felvonóknál nem volt soha nagyobb sor, mint kb 3-4perc. Jól kezelt, széles pályák vannak itt, mindenki megtalálja a tudásszintjének megfelelőt, sőt nyugodtan lehet menni "kirándulni" pályán kívülre is. Délutántól látványosan fogy a nép, mindenki megy Hüttézni, diszkózni!!! Erre a napra 10/8 (mert túl nagyok voltak az elvárásaim)
2.nap Katschbergnek indultunk, de az Aineck-i oldal vihar miatt zárva volt, ezért maradt "csak" a katsch-i hóhinta. Szép, széles, carvingozós pályákkal, de rettenetesen sok csákányos felvonóval. E miatt csak 10/9.
3.nap jött a házunk alatti Gosseck-Speiereck síterep. A legjobb pálya élmény! Változatos, jól belátható, mégis hatalmasnak tűnő terep, két hegyről-völgyig pályával, ami a hosszan csúszók mennyországa :-) A túrázni vágyó boardosok is élvezhetik itt a szűzhavazást, mert egy kellemes kürtő az egész hegyvonulat, így nehezen lehet eltévedni "túrázás"közben. A kezdőkre külön rész vár, nekik kitűnő gyakorló pályák vannak, így senki nem zavar senkit. Tele élménypontokkal a pálya, panorámapont, fotópont, stb. Ide nagyon szerettem volna még visszajönni, de ha nem is ezen a héten, de még 2-3szezon múlva biztos jövök! 10/10!!!
4.nap Vissza akartunk menni Katschbergre, mert jónak tűnt az idő, hátha ma az Aineck is nyitva lesz...lett!!! Újból egy hosszú pálya paradicsom, az A1 lett az új szerelem, holott a pálya alján már inkább vízisízni lehetett az enyhe idő miatt. De ezen az oldalon is sokat tudják élvezni az igasí sí élményt. Remek meredek piros-feketék, de a haladóknak is laza tempó mellett élvezhető széles pályák. Maradtunk is egész nap ezen az oldalon. 10/10.
5.nap már sokaknak nehezen ment a reggeli korán kelés így, az első szabad autóba beültem, így vitt utam 2sítárssal újra Obertauernre. Így 3-as kiscsopotban még élvezhetőbb volt, mint az első nap. Sokkal kevesebb ember, inkább most a csoportos ifi oktatás volt. (Még soha nem láttam ezelőtt 6-7éves profik lesikló edzését :-D)Mindhárman több 10éve síeltünk, így nem okozott komoly feladatot majd' körbecsúszni a 100km-ert. Végig toltuk az S7-et, ami minden csúcsra felmegy és le, majd tovább. (a körbecsúszós TRunde-kat nem akartuk a sok kék szakasz miatt) Levezetésnek pedig még kicsit bohóckodtunk a Funparban. (jelzem, h ekkora fun-parkot még sehol nem láttam, ahol ilyen profi felszerelésekkel várják a léceseket is, minden szinten és merészségi fokkal) 10/10. (merőben javított az első napi élményen, hogy megállók nélkül, a többiekre nem várva, szabadon mehettünk)
6.nap Leesett 20cm hó éjjel és kb 1méter volt a látótávolság, úgyhogy nem maradt más, mint a közeli Katschberg, mert azt már láttuk a-z-ig, nem okozhat komoly gondot a tájékozásban a köd. Hittük mi azt! de tényleg semmit nem láttunk! A fluoreszkáló pályaszél jelző "botok" talán segíthettek valamit, de elég kemény nap volt. De, hát jó magyar szokás szerint "megvettem a bérletet, lecsúszom az egész összeget" címszóval nem csatoltunk le, bírtuk délután 2ig. Majd gondolunk valami pihenőre, de fenn a hegyen nem találtunk nyitva Hüttét, a völgy véliek pedig tele voltak a nem csúszó "lustálkodókkal" elég illuminált állapotban már. Úgyhogy maradt egy búcsú-csúszás vissza a kocsiig, de így is le magunk előtt, h 3ig bírtuk ilyen időjárási körülmények között. Ezt inkább nem pontozom...
ÖSSZEGZÉS: Azért választottuk ezt a helyszínt, mert a bérletben 4helyszín volt, mindegyik elég sok km-rel. Viszonylag közel volt hozzánk, mert a csapat soproni, zalaegerszegi és pesti személyekből állt. A tavalyi olasz túra után sokkal olcsóbban jöttünk ki út-szállás-bérlet viszonylatban, így biztosan több hétvégi csúszás fér még a szezonban, akár 1napos, akár hosszú-hétvégés viszonylatban is. A szállásunktól minden pálya max 20perc kocsiútra volt. Fanningberg kimaradt, mert túl kicsinek találtuk és inkább családias, kezdő-haladók részére ajánlották. Max egy nagyon másnapos csúszásnak szántuk volna, de nem jött össze így sem. Talán majd idősebb korunkba itt ismertetjük meg a gyerekekkel a síelést, ha újból ezen a terepen leszünk... mert az biztos, h én szívesen jönnék a környékre vissza, mert csupa pozitív élményünk volt :-)
Más: sajnos az egy hét alatt két főt elvesztettünk, mindegyiket térdszalag szakadás miatt. Itt is megmutatkoztak a szokásos sztereotípiák, amiket érdemes lenne megfontolni... (folyt. egy új bejegyzésben, bár nem biztos, h jó helyre írom, majd a biztosítás topic-ba is átmásolom)

A múlt heti karácsonyi időszakot ebben a régióban töltöttük.

Obertauern, az első 2 nap célpontja, kellemes napsütéses időt, ezáltal a napos részeken néhol kásásodó havat, de összességében a körülményekhez képest jó hóviszonyokat tartogatott, de meglátszott, hogy 2 hete nem esett a hó. Írtam is már róla inkább csak a pár újdonságot emelném ki (3 éve voltunk legutóbb)

A Schaidberg liftnél a kedves idős házaspár helyett már mások viszik a helyet és velük együtt repült a finom pizza is sajnos. A 4d számozású sítúra útvonalból lassan "rendes" pálya lesz, a tetejére kerültek már hóágyúk.
A szállásunk továbbra is Twengben volt a Hotel Gell-ben, ingyenes síbusz a ház előtt és 5 perc alatt fent is van.
Hütte szempontból ajánlanám a Gruber Stadl nevű hüttét ami a fekvése miatt nem olcsó, de finomak ételek és kedves a kiszolgálás.

Grosseck - Speiereck, a harmadik nap délelőttjének célpontja. Miután felrobogtunk Mautendorból a kabinossal szomorúan konstatáltuk a ködöt, így irány a völgy. Nem bántunk meg! Az elején átkötőből induló 1b pálya talán a régió egyik legjobb pályája. Volt rajta hó is bőven, ahhoz képest, hogy lekanyargott a parkolóba. A kanyargós 1a-t egy darabig bírtuk, inkább visszatértünk a pályára, de a kezdőknek nagy élmény lehet. A fenti részen a régi ülőlifteket és a rövid pályákat inkább mellőztük így egyből megcéloztuk a Speiereck csúcsot. Itt a gerincen fut egy széles pálya amiről eredezik a völgyirányba több pálya is.
Az élvezeti faktort jelentősen csökkentette a tejfölszerű köd, a St. Michael völgypályát meg inkább nem mertük bepróbálni a hóviszonyok miatt. Összességében a Mautendorfi völgypálya és a csúcsról induló megér egy napot, de többet nem nagyon. Délután Obertauernben napsütés várt minket.

A csütörtöki nap kalandosan indult, felmentem 3/4 9-re, gyenge hószállingózás és 1-1 szellő fogadott, 9.10 még mindig csak 3 csákányos és az Edelweiss megy, érdeklődök a pénztárnál. A vihar miatt nem tudják indítani a lifteket, felnézek mondom nem tűnik vészesnek, napközben lehet megnyitnak pár liftek, de a havazást délután mondják inkább menjek máshova. Vissza a szállásra, időközben megeredt Twengben. Grosseck kilőve, Fanningberg péntek akkor irány Katschberg.

Ránézve a térképre az Ainecki oldal 1000 méter, akkor inkább a hágó, 500 méterre vagyunk a céltól majd rendőrök fordítják vissza a kocsikat a havazás miatt. Így maradt Aineck, a kettesülőssel felcsoszogtunk a középállomásra ahol már havazás fogadott. Itt mentek a csákányosok és a kabinos, itt ezek mellett lehetett pörögni, de sajnos nagyon rossz látási viszonyok között. Nem nagy meglepetésre a csúcslift nem üzemelt a szél miatt. Az A1 nagyon megtetszett, meg az üzemelő rész is, ez a hely megér még egy próbát majd egy kedvezőbb időjárással. Csütörtök este még Obertauernben voltunk éjszakai síelésen szakadó hóesésben, mindenkinek ajánlom főleg, hogy ingyenes is.

Péntekre maradt Fanningberg amelyről itt nagyon sok jót hallottam, felértünk a szűk kis szerpentinen látva egy nagy rakás autót, azt gondoltam lesz vagy 2-3 autó. Ennek ellenére a Sámsonnál minimális sorban állás volt, a másik liftnél pedig egyből lehetett menni. A pályák úgy néztek ki, hogy fent 15-20 cm friss hó aztán lefelé egyre kevesebb az aljánál meg inkább jeges alap. Nagyon széles pályák, és annak ellenére, hogy családbarát a haladók is megtalálják a számításaikat elég csak ránézni a pályatérképre. Az ebéd az itt is dicsért Pizzastadl-ban volt ahol 7€-tól indulnak a pizzák. Sajnos a csákányos lift nem ment, így az itt kedvencnek mondott pályákat nem tudtuk kipróbálni, de így is elnyerte a tetszésünket.

Összességében kellemes 5 napot töltöttünk itt, a Lungo bérlet abszolút megéri a pár eurós felárat. Egy kiadós havazás jót tenne a régiónak, bár a csütörtök esti is javított a helyzeten.

Magamról csak annyit, hogy még a múlt század hetvenes éveiben, Szlovákiában ismerkedtem a síelés rejtelmeivel. Azóta a szorgalmas gyakorlásnak és a technika fejlődésének köszönhetően elfogadható kinézetűre sikerült alakítani a tudásom. Időközben nem csak a feleségem, hanem a lányaim is gyakorlott síelők lettek. Alapvetően együtt, magunkban járunk síelni, ritkán társasággal. Még egy alapvető szokás, mi a kezelt pályákon érezzük jól magunkat (de ott jöhet bármilyen szín), és csak néha-néha hagyjuk el kíváncsiságból a járt utat. Hét ország több mint 30 síterepén jártunk már, ezek alapján fogalmaztam meg a legutóbb, Lungau régióban tett kirándulásunk tapasztalatait.
Szállás, szállásfoglalás: az egyik legismertebb online szállásközvetítő portál segítségével kerestünk egy apartmant a régió központjában, Mauterndorfban. A kiválasztott apartman két hálószobás, kb. 70 nm-es volt, jól felszerelt konyhával, ingyenes WIFI-vel, napi 70 euróért. Azt kaptuk, amit előzetesen ígértek, ezt a megoldást csak ajánlani tudom mindenkinek.
Utazás: Csak két dolog miatt érdemel említést a téma. Ha Murau irányából megyünk Tamsweg felé, akkor semmiképp ne kövessék a GPS vagy a Google ajánlását, menjenek Murauban egyenesen tovább, maradjanak a kicsit hosszabb, de sokkal kényelmesebb déli úton. A másik jó tanács: fel kell ragasztani az autópálya matricát a szélvédőre, mert úgy fognak járni, mint én, hiába vettem meg a matricát, mégis 120 euró büntetést kellett fizetnem.
Pályák: A régiós (Lungo) bérletnek köszönhetően három területet is kipróbáltunk. Három napot töltöttünk Obertauerben, kettőt Katschi-n és egyet helyben, a Grossecken. Szorosan kapcsolódik a témához az időjárás is, mert a pályák és az időjárás együttesen szolgáltatják az alapot a sí-élményhez. Ebben a tekintetben a hetünk pozitív volt, mert kettő verőfényes, három átlagos és csak egy ködös/hóeséses napunk volt, ami január végéhez mérten összességében kedvezőnek mondható, főleg ha hozzátesszük azt is, hogy a hőmérő soha nem ment le mínusz 7 fok alá.
Obertauern-ről nagyon sokat olvastam és nagyon vártam a találkozást. A várva várt katarzis sajnos elmaradt. Alapvetően jó benyomásokat szereztünk, kellemes piros és kék pályákon síeltünk, de meg kell erősítenem több társam véleményét a pályák kezeltségét illetően. A legtöbb pálya már kora délutánra felbuckásodott. Egy jó tanács: a 4. számú felvonó mellett - a felvonóból nézve - jobbra található 4d jelű piros pálya az nem pálya, hanem síút (skiroute)! Csak gyakorlott sízőknek ajánlott, de azoknak nagyon, mert egy nagyon jó fekete résszel rendelkezik, élvezet rajta síelni. Ha kevésbé gyakorlott síelő rátéved az útra, könnyen bajba kerülhet. Két lehetősége lesz: a meredek pálya vagy a mellette lévő mély hó. Mindegyik komoly veszélyeket rejt magában, rövid idő alatt több látványos bukásnak lehettünk tanúi.
Katschberg-Aineck régióban két napot töltöttünk. A „csúcstámadásra” sajnos nem volt ideális az idő, mert az egyik napon a csúcs ködben volt, a másik napon a hideggel kemény szél párosult, ami jelentősen lerontotta a hely élvezeti értékét. Két felvonót is érdemes lenne az üzemeltetőknek kicserélni, az Aineckre St Margarethenből induló kétszemélyes székest (14) és a hegy túloldaláról induló háromszemélyes székest (1). Ezt leszámítva a hely kellemes, egy pályaszállással kombinált 5/4-re ideális. A pályák besorolását illetően az a tapasztalatom, hogy fölé vannak a pályák pozícionálva. A híres piros A1 két rövid szakasztól eltekintve egy kellemes, széles kék pálya, a 21-es fekete is csak egy piros nehézségével ér fel.
Grosseck-Speierck pályáin egy napot töltöttünk, de úgy gondolom, hogy ennyi elég is volt. A terület egy becsületes pályarendszer, de nem sok izgalmat tartogat, egy nap alatt besíelhető. A Grosseckről Mauterdofba menő pályát mindenkinek ajánlom, mert egy hosszú, nagyon kellemes piros pálya, de a St. Michaelbe vezetőt csak szükség esetén használják, mert az alja keskeny és elég korán buckásodik, inkább munkás, mint élvezetes.
Wellness: a régióban két wellness fürdő található. Az egyik este meglátogattuk a Mariapfarrban lévő SAMSUN nevű létesítményt, mert nagyon jókat írtak róla. Mielőtt bárki rászánná magát a fürdő meglátogatására, nagyon figyelmesen olvassa el a fürdő honlapját, mert ellenkező esetben úgy jár, mint mi: csak a fürdőbe lépve találkozik a meztelen valósággal, ugyanis a létesítmény területén a fürdőruha használata nem megengedett. Mivel mi nem szoktunk családilag együtt meztelenkedni, meglátogattuk a másik létesítményt is Taswegben. Ez egy átlagos fürdő, hideg és meleg medencékkel, pezsgőfürdővel, szaunával. Úszkálni, pezsegni jó, de pihenni sajnos nem lehet az állandó gyerekzsivaj miatt.
Összegzésképpen elmondható, hogy kellemes hetet töltöttünk el, néhány meglepetéssel tarkítva, de az az érzés, ami Saalbach-Hinterglemm vagy Breuil-Cervinia/Zermatt után éreztünk, az most nem jött, maradt bennünk egy kis hiányérzet.

Grosseck-Speiereck

2012.12.14-15.

A december 14-15.-ei hétvégén két napot töltöttünk itt, de az év végi nyüzsgés miatt csak most, amikor már a karácsonyi süteményekkel szemezgetünk tudtam megírni a beszámolót.
Szállásunk egy szállodában volt Mariapfarrban, amit már karácsonyi díszbe öltöztettek. Szerencsére, mert különben nem találtuk volna meg. Klippitztörlből jöttünk át ide, s a sokfelé járt ember biztonságával mozogtunk a terepen, vagy legalábbis én, mint kocsivezető igyekeztem azt a látszatot kelteni. Tanulság, hogy a szálloda címét mindig vigye magával az ember, ne bízza a dolgot az emlékeire.
A közelben több kellemes síterep van. Obertauern, Katschberg, Fanninberg és Grosseck választhat mindenki kedvére. Már többször írtam, hogy Obertauern nem tartozik a liblingjeim közé. Ridegnek tartom, s igazándiból soha nem síeltem ott egy jót. Vagy sokan voltak, vagy rossz volt a hó, vagy pocsék az idő, vagy ezek elegye. Katschbergről, amit nagyon szeretek nem jöttek jó hírek, Vasssy sem volt ott, s ahogy az arra gyakran előfordul, nem volt átjárás a két hegy között. Így végül Grossecket választottuk. Választásunkban egyéb szempontok is közrejátszottak, de erről majd később.
Grossecket sokan Mautendorfnak is hívják, mert az egyik felfelé menő kabinosnak ott a végállomása. Mautendorf egy kedves kis városka, impozáns, masszív várral. Onnan már csak egy ugrás a szép, nagy tágas parkírozó.
A körülményekhez képest nem voltak sokan. Körülményeken azt értem, hogy 19 euró volt a napijegy, s mint a pénztárosnő mondta, következő nap is ennyi lesz. A dolog eldőlt, nem kell bérletet venni, hisz a 19 eurós napi árral a magyar síterepek sem igazán vetélkedhetnek. Arról, hogy például egy Lungo bérletbe hogyan számítanák bele a napi kedvezményt a pénztáros semmit sem tudott. Igazán nem is értette, miért akarnánk bérletet venni, amikor gombokért adják a napijegyet.
Szép kényelmesen besétáltunk a fülkébe s kezdtünk felülemelkedni a kinti világ apróságain. Azért azon el kellett volna gondolkodni, hogy a fülkében 3 db marmonkanna is velünk utazott. Nekik akkor szoktak szabadjegyet adni, ha nem szeretnék, hogy a nagy szél lengesse az üres kabint. Sokat nem beszélgettünk velük a fülkében. A felső állomásnál kellemesnek nem minősíthető szél fogadott bennünket. Lóhalálában indultunk a völgy felé. Tervem az volt, hogy a völgybe érve felülünk a négyszemélyes felvonóra, amiről azt írják, hogy bubit is kapott, s szép lassan leereszkedünk a Speiereck 2411 méteres csúcsáról, kedvenc 4a jelű piros pályámon. Ez a pálya jó széles, s a gerinc mentén haladva kitűnő kilátást biztosít kanyargás közben. A pálya lejtése lehetővé teszi a kezdők önfeledt csúszkálását, s a magukat haladóknak tartók száguldozását is. Ezt a pályát mindenkinek érdemes megnézni, most én is csak néztem. Nemhogy a bubit nem láttam, de a felvonót sem. Zárva volt. Így szorultságunkban a kétülésessel mentünk át a túloldalra. Ez sem egy kapkodó lift. Így kb. a hegy közepétől csúszhattunk le, s itt ért a másik kellemetlen meglepetés. St. Michael felől is jön fel egy majdnem új, kényelmes buborékos. Nyomvonalát lefelé kerülgetve egy változatos, kellemes pályán csúszhatunk le a faluba. Közben még mindenféle négylábú, szarvas, hosszúszőrű állatokat is láthatunk, mint tettük azt egyszer Klacival. Az állatok fajtájának meghatározására most nem vállalkozom, főleg azért, mert most ez a lefelé menő pálya le volt zárva, s így újabb információhoz nem juthattam.
Visszacsúsztunk a völgybe, s a háromülésessel visszamentünk a túloldalra. Úgy döntöttem, ha az egyik csúcsot elzárták előlem majd jön a másik. Elhatároztuk, hogy lecsúszunk az 1-es pálya melletti háromüléseshez, s azzal felmegyünk a Grosseck 2066 méteres csúcsára. Természetesen induláskor nem a normál pályán akartam lecsúszni, hanem megkerültem a fülkés felvonó végállomását, s onnan közelítettem meg a pályát. A pálya szélén mielőtt rácsúsztam volna jól nevelt sízőként körülnéztem, s indultam szándékoztam tovább. A baj az volt, hogy a bal lécem beleragadt a pálya szélén lévő hókupacba, a jobb lábamon lévő léc pedig velem együtt indult tovább. Egész szép sebességgel, kényelmesen nézegetve csúsztam a hátamon. Mikor már körbeforogva mindent megnéztem, s csúsztam vagy 30 métert, úgy gondoltam valamit tenni kellene, mert a hegy aljára így megérkezni kicsit égő. Egyik lábamon ott a léc, bár soha sem csatolom a csuklómra a botokat, mert nem szeretem eltörni őket ezért inkább eséskor eldobom, most nagyon szorítottam a botokat, hisz a talponsíelőktől születésnapomra ajándékba kapott botok voltak nálam, amelyekben egy-egy deci jóféle pálinka rejtezett, s azt csak nem hagyom el! Valahogy irányba fordultam, s az ABS-t bekapcsolva megálltam. Rögtön ott termett egy hölgy, felrángatott, egyik lécemet előírásszerűen belevágta a hóba, s rögvest kereste a másikat. Én kiabáltam, hogy alles oké, de végül nevetve mutattam ötven méterrel feljebb, ahol fiam éppen akkor szedte össze a másik lécet. A hölgy megnyugodva tovább csúszott. Gondolkodóba estem, hogy engem mindig csak ilyen éltesebb hölgyek segítenek fel. Talán vennem kellene egy másik sisakot, amin nagyobb ellenző van, mondjuk bokáig érő.
Végül csak felkeveredtünk a háromülésesre. Jó lassú lift volt 6 km/órával hasított. Lassú, de annál szelesebb. A tetőről a 3b piroskán csúsztunk le. Nagyon remek, széles pálya volt, s senki sem zavart bennünket, de ennek ellenére igyekeztünk, menekültünk a szél elől.
Itt volt az ideje hüttébe vonulni. Kedvencem a völgyben lévő műintézmény. Jellemző a 19 eurós belépő ellenére tomboló tömegre, hogy a tulaj hozott nekünk egy-egy cirbolya fenyő likőrt, mivel aznap mi voltunk az első kuncsaftjai. Természetesen kötelességünknek tartottuk fellendíteni az üzletmenetet, így kifelé menet a kemencén álldogáló hátizsákos róka már teljesen természetesnek tűnt. (megjegyzem a likőr jobb volt, mint amit én csináltam a Murau környékén gyűjtött tobozokból.)
Az 1-es lefelé tartó pálya, amin már végeztem teljes testfelülettel kezdő csúszásokat olyan technikával, ami sem Ozsi, sem Replaci munkásságában nem szerepel, jól síelhető volt. Kicsit zavart, hogy több helyen nagy erőkkel hóágyúztak, s gyűjtötték hegyekbe a havat. A pályának előnyére vált, hogy a fák között már nem fújt a szél.
Az 50 km pályából így csak kb. a fele volt síelhető, pedig mindent megtettek a kilométerek növelése érdekében, még az 5a pálya is kezelt volt, amit eddig csak szűzhavas területként láttam.
Másnap a helyzet nem változott, ha csak annyiban nem, hogy esett, szakadt a hó. A friss havat nem dolgozták el, a pályák felpuhultak, s az alsóbb részeken a havazás esővé változott. Szóval minden rosszra fordult, s a hüttében sem kaptunk ingyen snapszot.
Hiába még kevés a hó, de azért az első hosszabb hétvégi csúszkálás így is nagyon jól esett. Megfelelő mennyiségű hó esetén mindenkinek ajánlom ezt a családias hangulatú terepet.

Csabor

A hosszú hétvége egyik állomása Grosseck Speiereck volt. (2011.12.17)

Mivel ez a nap ingyenes volt, már kora reggel megtelt a parkírozó. Senkinek nem kellett jegyet váltania, s így nekem furcsa volt, hogy a kabátomban lapuló éves régiós bérletre mindig zöld utat mutatott a kapu, s mások pedig piroson is szabadon közlekedhettek.
Az idő nem volt jó. Serénykedő szél hordta nagy kedvvel a havat, s támasztott borzongató időt.
Én társaimnak csodálatos csúszkálást ígértem, de sajnos ígéretemet nem tudtam betartani. Nem ment az "E" jelű felvonó, s így kiesett a Speiereckről induló pályák nagy része. Pedig ott csodálatos piros pálya okozna feledhetetlen örömöket.
Szomorú de a St. Michael felé vezető pályák is le voltak zárva, viszont az új felvonó szorgalmasan körözött, csak tudnám miért.
Sok hóágyú működött. Egyik könnyedén beterítette a látómezőmet. A jégkristályok azonnal ráfagytak a szemüvegemre, s máris megvolt a szezon harmadik esése.
Egy hüttébe kellett bemenni felengedni, mert a jeget nem tudtam lekaparni. (azért ügyes vagyok a kifogások keresésében) Többen tartottak velünk, sőt délfelé elképzelhetetlen tömeg nyomorgott a hüttékben. Nem csoda, hisz ekkor már elszállt az ingyenesség mámora, s helyébe a szél csontdermesztő hidege lépett.
Rettentő buckás volt a terep. A sok ember összetúrta a havat, s a ködben bizony nehéz volt a csúszás.
Talán a Mautendorfba vezető pálya volt a legjobb. Nem a piros, hanem ami az erdőben kanyargott lefelé. Szélárnyék, jó hó, kellemesen kanyaroghatott kedvére az ember.
A szállongó hóesés bizonyára javította a pályák minőségét, s a hóhiány miatt még nem működő pályákat is ki tudják nyitni.
A sanyarú körülmények ellenére én továbbra is mindenkinek ajánlani tudom ezt a kedves kis síterepet.

Csabor aki szerint a kis síterep is lehet jó.

Egy napos lungaui síszafari

A mai napot két lungaui síterepre szántam, az egyiken már jó néhány éve (Grosseck) jártam, akkor az időjárás végett csak a kabinosnál síeltünk, a másikon (Fanningberg) még nem.
11re értem a St Martinból induló duplaüléshez, ami a hegy déli oldalán visz fel. Ennek megfelelően havat itt már nagyítóval kellett keresni, a fehér szín helyett egyre inkább a zöld dominál. Az üde zöld hegyoldalakon fehér csíkként vakított a duplaszékes aljába levezető völgypálya. Aki teheti, az inkább a túloldalon, azaz Mauterndorfnál szálljon be a síterepbe, a kabinossal gyorsabban fel lehet jutni. A St Martini oldalról meglehetősen lassú, igaz mivel sem a szél nem fújt, sem a hó/eső nem esett, így elviseltem, valahogy elütöttem a menet időt. Ennek eredményeként megállapítottam, hogy a felvonó nyomvonalában leszórt szemét (vigyázzunk jobban a természetre !) sorrendben a következő: papír zsebkendő, csokipapír, üdítős dobozok, pályatérkép, cigis doboz.

Végre felérve kissé Aflenz – Bürgeralm flashbackem támadt, ott is egy irdatlan hosszú és lassú duplaüléses visz fel a hegyre, és a környezet is hasonló. Lejjebb, a négyüléses Gipfelbahn-nál, mintha Hochkarra hajazna a táj, a fedett négyes ezt még erősítette.

Irány a Gipfelbahn, ami 2400 méter magasra, a síterep legmagasabb pontjára visz fel, ahonnan szép időben minden bizonnyal csodás lehet a kilátás, most szürke felhők honoltak a környék hegyein. A gerincen futó lejtő jópofa, bár ma igen kemény volt és kissé nyugtalan (kezelés). A Gipfelbahn mellett a térkép szerint elvileg 3 fekete pálya is van, én ezek közül csak egyet láttam, az is csak félig (szélességre értve) volt ratrakolva.

A Mauterndorf felé vezető völgypálya rendben, igaz alul firnes, kásás, de nem a fékezős fajtából. Ugyanez elmondható a másik oldalon, St Martin felé kanyargó völgypályára.

Benyomások: a pályák igen rövidek, leszámítva a gerincen futót, a liftek lassú dupla és háromszékesek (ok van egy kabinos és egy négyüléses). A kék pályák túlnyomórészt síút jellegűek. A St Martini (vagy St Michael) völgypálya az elején szuper, tényleg élvezet rajta menni, de aztán a közepétől egy szűk síútba megy át. Ma nem volt gond, de eltudom képzelni mik játszódhatnak le főszezonban. A Mauterndorfba kígyózó lejtő mondjuk úgy, hogy rendben van, remek a kilátás a mauterndorfi várra.
Freeride: a négyüléses jobb oldalán megfelelő hóviszonyok esetén biztosan jókat lehet mélyhavazni, széles, fától, erdőtől mentes részek. Friss hóesés után azért megnézném még egyszer a helyet. Az, hogy hol van 47 km sípálya még mindig nem értem, ha itt 47 van, akkor Katschbergen legalább 100 :)

Fanningberg

Szűk két óra múlva csatoltam is, és irány Fanningberg, ami mint utóbb kiderül jó választás volt és a mai nap legjobb síelését tartogatja.

Grosseckhez hasonlóan itt sem kellett embereket kerülgetni, a parkolóban alig néhány autó.
A pályák a felső részeken kemények voltak, alul firn, kása, de jobb fajtából. A lejtők carvingra ideálisak, bár a kékek igen laposak, és a pirosok vége (3, 3a) szintén lapos. Feltehetően a legjobb carvingolásra a 3-as piros meredekebb szakasza, onnantól, ahol elágazik a 3a, ami egy lankásabb,de szintén középnehéz. Ezen a részén (3as "meredély" eszméletlenül jókat lehetett húzni, széltől szélig. Már ezért megérte eljönni.
A feketék rendben, igaz a 4-es már zárva volt. Talán a legkeményebb a Radar Steilhang, őt követi a Mausefalle. A síterep felső részéről remek a kilátás, ráadásul a ritkás erdő a különös fenyőkkel egyedi hangulatot kölcsönöz a helynek. Freeride-ra ahogy láttam megfelelő, igaz túlságosan szem előtt vannak, közel a civilizációhoz. Speciel, ebből a szempontból Grossecken a Gipfelbahn jobb oldalán jobban tetszett a backcountry. Bár csak szemlélve, a viszonyok miatt (kemény, fagyott hó) egyik helyen sem mentem terepre.
Fanningon egy mínusz, a kitáblázottság gyenge, sok elágazásnál nincs semmi tábla. Nem egy hatalmas hely, de akkor is, valahogy megszoktuk, hogy minden tüchtig.

Képeket a felhős idő miatt nem lőttem, leszámítva a grossecki hosszú kétülésesen; legközelebb oda valami jó könyvet viszek :)

Itt vagyunk a sielok.hu besízésen a Lungau régióban. Tegnap a Grossecken síeltünk, kevesen voltak, egyetlen percet sem álltunk sorba. Nagyon szép hó van, és nagyüzemben működnek a hóágyúk. Ilyet még nem láttunk: a pálya alsó szakaszán hatalmas hódombokat fújtak az ágyúk, de ez még nem volt eldolgozva a pályán, így vagy ezeket kerülgetve lehet lejönni vagy mintha hullámvasúton utaznál dombról dombra lehet a pályán síelni, néha átbújva a hóágyúbúl kilőtt hólövedék alatt. Vidámpark feeling:)
Főleg a gerincpályán síeltünk, mivel odasütött végig a nap, felhő sem volt az égen, viszont nagyon hideg volt. Főleg a sínap elején és a végén éreztem úgy, hogy leszakad az arcom. Meg is kérdeztünk a liftesfiút, hogy hány fok van, a válasz: -17 !!
Sajnos sem a telefonom sem a fotógépen nem működött ebben a hidegben, néha sikerült egyet-egyet kattintani, aztán besípolt, hogy nincs akku.
Most megyünk reggelizni aztán irány Katschberg!
Ma is szép idő lesz és hideg, ami jó hír az utánunk jövőknek, mert rengeteg havat tudnak ebben az időben legyártani. Ja, és jelenleg zuhog a hó!!!

A márciusi kisízőtáborban már jól bevált Berghotelben van a szállásunk és innen járjuk be a környék síterepeit.
https://sielok.hu/sitabor/sielok-be...sizo-tabor-2009/

Szombaton Katschbergen, vasárnap Großecken sikerült csúszni. Nos, ez előbbin többen voltak, piros pályák voltak nyitva, így a délutánra elég sok füvet kellett kerülgetni. Großecken sem volt sokkal több hó, viszont alig voltak, így a pályák még délután is jól síelhetők voltak. Bár egyik sem volt az igazi, hisz ilyen vékony hóréteg mellett még nem tudnak menni a ratrakok.
A jó hír: reggel óta havazik (a völgyben eddig inkább esett, most váltott át itt is hóra).
Hétvégén nyit Fanningberg is, és szerintem me elég sok hó esik ahhoz, hogy a lenti pályák már akár holnapra is kifejezetten élvezhetővé válnak...

December 15-én hétfőn Ainecken síeltem. Nem volt nyitva az összes pálya a köd miatt (Pl. az Aineckbahn nem működött így nem síeltem át Katschbergre). Szerencsére a köd csak 1800-2000m felett volt jelen, az alsó részeket jól lehetett síelni. Hatalmas mennyiségű hó van a környéken, a fenyőfák ágai csak roskadoztak a nagy hótól. A környék negatívuma, hogy sok a csákányos felvonó, emiatt ha az A1-en le akarsz csúszni ahhoz 4 felvonóval kell menjél amiből három csákányos. Persze a pályák vonalvezetése, szélessége, a környezet nagyon tetszett. Szinte végig erdőben vezetnek a pályák. Tömeg szint semmi alig volt 20-30 kocsi a parkolóban.

December 18-án Grosseck-Speierecen síeltem. Délelőtt hatalmas szél majd havazás volt ezért csak a liftek harmada működött. Ami nagyon tetszett a szintkülönbség Speiereck tetejéről (2411m) egészen Mautendorfig (1100m) vezet a Diretissima pálya 1300 méter szintkülönbséggel. Mivel Radstadt felől mentem útközben az obertauerni hágón láttam az út mellett lerobbant kocsikat . Téli gumival símán fel lehetett menni mindkét oldalról hólánc nélkül. Sajnos itt sem tudtam kipróbálni az összes pályát mivel nem minden lift műdödött, de majd legközelebb ha szép idő lesz ismét visszatérek ide. Nekem tetszett ez a régió.

Tegnap hazajottunk. Lugo siberlettel sieltem 7 napot a regioban + Obertauern. A tapasztalatok:

Katschberg-Aineck : Nekem kulonosen Aineck palyaji teszettek. A harom Talabfahrt ( ketto piros/fekete Katschbergbe, A1 St Margarethenbe ) SZUPER! Sajnos a Margarethenbol felvivo lassu ulos + 3 csakanyos nem a legkenyelmessebb, de ilyen liftkapacitas mellett nem voltak "lesielve" nap vegen se a palyak. Katschbergbol a gyakori kod miatt nem sokat lattam, de a palyaji jo szeles piros palyak. (Nekem kicsit unalmasak.)
Ami meg hatrany, hogy mar kb. 40km/h-s szelnel lezarjak a Katchbergbol-St Margarethen fele vivo 3 uleses liftet -> az elmult heten talan 2-szer ment. :-( Pedig az az osszekotes nagyon kene szerintem, ha fent pl. kod van. (Egyik nap en Katschbergben kerestem a lecem veget a kodben, mikozben a tobbiek idealis korulmenyek kozott sieltek St Margarethenben. Az osszekotes persze nem ment.)

Grosseck-Speiereck: Ez nagyon bejott. Mauterndorfnal az also allomas + kabinos teljesen uj, modern. Lent van ingyen internetezesi lehetoseg + 18 honapos kortol be lehet rakni a gyereket gyerekmegorzesre (8EU/1h ill 16EU/2,5h aron.) Ezt a jatszohazat a siiskola uzemelteti, nekunk megengedtek hogy ingyen hasznaljuk, ugy hogy a felesegem ott maradt a gyerekkel. Hat nehez volt a vegen kiszedni onnan a sracot. :-) Fent van meg egy hosszu ulos lift, ami buborekos es gyors. Ez visz a csucsra. Ami elony kb. 1000m-tol 2400-ig megy a terep, igy mindig lehetett olyan reszt talalni ami nem volt kodos. A ho most szuper volt. (Egyik nap 30-50 cm-s porhoban sikerult sielni palyan. ;-) 1 ejszaka alatt esett. ) A St Michaelbe meno erdei palya gyonyoru es hosszu, hatrany a lassu ketuleses ami felvisz. NAGYON KEVESEN VOLTAK! Neha olyan erzese volt az embernek, egyedul megy a a palyan/liften.

Fanniberg:
Itt ket modern Doppelmayer ulolift a fo lift. A palyak jok szelesek. A hatso lift mellett siutak vannak kijelolve, ahol elvben "szuzhavazni" lehet. (A kod miatt ezt nem probaltam.) Itt is kevesen vannak. Kellemes kis terep.

Obertauern:
SOHA TOBBE A 20EU/nap-os szombaton! Irtozatos tomeg, sajna a liftek fele lezarva, Szlovakiat "alazo" sor az Untertauern feloli csakanyosnal. (Ott a kabinos es ulos is zarva volt.) Nap vegere szetsielt buckas palyak. Akkor mar inkabb Fanniberg, Grosseck-Speiereck ezen a specialis napon (mar ha olyan jo ho van ott is, mint most).
Hetkozben (kedd) voltam fent egy napos delelottol. Az megerte. Gyonyoru taj es lenyegesen kevesebb ember mint hetvegen, bar meg mindig tobb mint a masik helyeken. De hetvegere en csak akkor ajanlom, ha nincs mas nyitva. (Meg ha szeret valaki embertomegeket kerulgetni a buckak kozott.)

A szallasunk Mauterndorfban volt. Szerintem ez idealis. Az egesz kozepen van. OT 18km jo uton, Grosseck 1km, St Margarethen 6km, Fanniberg 10km (Roviditeni nem erdemes, mert arra NAGYON szar az ut.) A falu kozepen van egy cukrazda, ott lehet internetezni is. A falu nyagyon hangulatos. Szep regi "belvarosa" van + a var.

Na egy szuszra kb. ennyi, remelem hasznosak az infok es volt turelmetek vegigolvasni. :-)

Pénteken jöttünk meg az egy hetes lungaui síelésünkről. A szállásunk egy parasztgazdaságban volt Mariapfarr mellett, amelyhez járt naponta 3 óra ingyenes belépő a mariapfarri wellness centrumba (samsunn.at). A gyerekek nagyon élvezték (élő tehenek, ingyen friss tej minden nap, traktor vezetés).
Mivel kisgyerekekkel voltunk és kezdő felnőtt is volt velünk, a házigazdáink Fanningberget javasolták. Első nap ott voltunk. Reggel a csákányos melletti tanulópályán melegítettünk, jó széles és elég hosszú is. Délelőtt kellett 5-10 percet sorban állni a samsonjetnél, de délután már nem. A csúcsról balra induló 4-es kék pálya kellemes, szélesen indul, majd átvált egy erdei lankás síútba. A vége felé együtt jön a 3-as jelzésű pirossal, de a 4 éves fiam is megbírkózott vele, nem kell tőle megijedni. Egyébként lehet a csúcsról végig piros vagy nagyrészt fekete pályán is jönni, a felvonó mindkét oldalán. Ha jobbra szállunk ki, ugyancsak választhatunk több pálya közül, bár a kéken vannak elég komoly letörések, amik egy kezdőt elrémiszthetnek, de megéri kipróbálni, mert egy idő után együtt jön a zirbenjetről jövő kék pályával, ami rendkívül széles, kezdőknek kifejezetten ajánlható. A zirbenjetnél soha nem kellett sorban állni egy percet sem!
Második nap Katschberg. Nagy tömeg, a kék pályához tartozó 4 ülésesnél 15-20 perces sor, ezért a gyerekek inkább a gyerekpályát használták. Az ainecki oldal szerintem sokkal jobb és hosszabb pályákkal bír, mint a Katschberg, csak hát az a három csákányos!!!. Amikor átsíeltem, olyan szél volt, hogy a visszajövetelkor a 3 székest már le is állították. Aki fordított irányban használta a hegyet, az mérges lehetett. A katschbergi pirosak jók, de az A1 az igazi itt. Majd jövőre az új liftekkel. A síterep a haladóknak lehet jó választás. Hiába van 15 km kék pálya, azokat egy hegy választja el egymástól piros és fekete pályákkal, vagy 15 km országúton.
Harmadik nap Grosseck-Speiereck. Vegyes érzésekkel hagytuk ott. A fenti pályák jók, csak rövidek. Szerintem a legjobb a buborékos tetejéről levezető pirosból kékbe hajló, a két üléses aljáig síelhető pálya. A St.Michaelbe vezető piros pálya elég ramaty állapotban volt. Mivel déli kitettségű, nagyon olvadt, és kétüléses középállomásától már csak a pályán volt hó, mint egy fehér szőnyegen. Ez így nem volt az igazi. Délután lejöttünk a kabinos alatti kék erdei úton, ez nagyon könnyű utazós, de a legteteje a háromszékes völgyállomásáig az biztos, hogy nem kezdőknek való. A Direttisimat nem próbáltam, mert a családot vezettem lefelé, de jónak tűnt.
Nekünk a legjobban Fanningberg jött be, úgyhogy oda mentünk vissza az utolsó napokra, és utólag sem bántuk meg. Szerintem méltatlanul kevés szó esik róla itt is, bár lehet hogy ezért jó választás annak, aki nem csak a kilóméterek alapján választ síterepet.

Hali!

Grosseck_Speiereck volt az aktuális hétvégi Kanyarsí továbbképzés helyszíne.

Gyönyörű napsütés mindkét napon. A haladó csoporttal bejártuk a Grossecki oldal, a Speirerecki oldal és a "katlan" összes jelölt pályáját.

Kivétel nélkül mindenki magasabb ismeretekkel jött haza, mint oda. Néhány felnőttnél különösen hatékonynak bizonyult az általában jellemző hátul maradás kijavítása.

Néhány ember kiment a gipfelbahn jobb oldalán lévő freeride terepre, de friss hó híján ez a kaland nem bizonyult maradandó élménynek.

Síelős üdvözlettel:

Kedves Sporttársak!

2-án érkeztünk haza az egy hetes lungaui síelésünkről. Három napot töltöttünk Katshbergen, egyet Obertauerneben, és kettőt a Grosseck-Speireck-en. Nem így terveztük, de az obertauerni völgyben annyira elromlott az idő, hogy nem láttuk értelmét a küzdésnek, és a sokkal naposabb Grosecket választottuk. Idén márciusban már voltam itt egy fél napot, de akkor egyáltalán nem ragadott meg. Most viszont teljesen lenyűgözött. Bátran merem ajánlani mindenkinek, két-három napot remekül el lehet itt tölteni. A Speireck csúcs 2411 m magas, és egy nagyon hosszú kékes-piros pálya fut végig a gerincen, amin remek íveket lehet „karcolni”. Egy gyors buborékos lift vissz vissza a spiccre. A St. Martin felőli oldalon egy 4.2 km hosszú pálya van, ami részben az erdőben fut. Innen viszont egy lassú kétüléses jön föl, ami örökkévalóságnak tűnik. A másik oldalon szintén egy hosszú pálya visz le a völgybe, ahonnan egy új, gyors kabinos lifttel lehet visszajutni a hegyre. Van néhány kellemes pálya a fenti völgyben is , de ott régebbi 2-3 üléses felvonók találhatók csak, de a hosszuk miatt ezek elviselhetőek. A várakozási idő sehol nem haladta meg az 1-2 percet.

Katshbergről csak annyit, hogy hozta a szokott formáját. Napsütés és sok hó – sok síelő. Az új A1 elnevezésű 6 km hosszú pálya remek, bár a három csákányos lift az Aineck csúcsára elgondolkodtatja az embert. Főleg egy gyerekkel a lábközt. Ha valóban megvalósul az új gyors lift jövőre, akkor egy nagyon élvezhető hegyoldallá fog válni az Aineck St. Margararethe felőli oldala is. De már most is érdemes kipróbálni!

Amit még érdemes tudni a régióról, hogy ha valaki St. Michaelben lakik, akkor jogosult a Lungau bérletet kedvezményesen megvásárolni. Ez egy hatnapos felnőtt bérlet esetében 30 eurót jelent, ami egy család vonatkozásában már jelentősebb összegnek tekinthető.

Jó síelést!
Üdv.: BL