Múlt héten márc. 2-6. között voltunk - az időjárást nézve - pár piszok szerencsés napot Mariazellben. Gyerekoktatás miatt nem túl távoli terepet kerestünk, olyat, ahol kabinos lift megy a településről a hegyre és van minimum ülős felvonóval ellátott kék pálya. Szóba jött még Annaberg a hosszú varázsszőnyeg miatt, de a kinézett szálláshelyen nem tudtak már fogadni minket. Nagyjából véletlenül néztem meg Mariazell Bürgeralpe pályatérképét, és meglepődve láttam a gondolás liftet, városközpontból indulva, hegytetőn hüttével, játszótérrel (előzetesen úgy nézett ki, még arra is szükségünk lehet...), kilátóval, fórumokon szolid kék pályának mondott, ülőliftes résszel.
A helyi turizmusirodának írtam, nagyon gyorsan kaptunk sok ajánlatot, végül mégsem a Mariazell központjában tobzódó hotelekből választottunk, hanem a St. Sebastianban, a négyüléses Bürgeralpe Nord-West lifttel szemben, az út túloldalán álló Hotel Bartelbauerben szálltunk meg, tulajdonképpen pályaszállásunk volt. A hotel mindenkinek ajánlom, három felnőttel és két gyerekkel kétszobás, két fürdőszobás, néhány éve készült lakosztályt kaptunk, a félpanziós ellátás bődületesen sok és nagyon finom volt, a személyzet egy része magyar, és mindenki hihetetlenül kedves és segítőkész!
(Ahogy lentebb is írtam, nem tapasztaltam nagy különbséget a mariazelli és a St. Sebastian-i szállásajánlatok között, egyedül néhány olyan apró plusz szolgáltatás miatt választottam a hotelt, amikre a gyerekek miatt volt szükségünk.)
Időjárás, amivel kezdtem: hihetetlen szerencsénk volt ebben a - február végéig - hószegény szezonban! Odautazásunk napján +5 fok alá nem ment a hőmérséklet, hó már csak a pályákon volt, és azok közül is csak 3 volt nyitva (1 - fekete, 2 - piros, 4 - kék). Másnap hajnalban azonban elkezdett erősen havazni, így első nap havazásban, egyre gyarapodó, délutánra jelentősen buckásodó hóban boardoztunk (néhány négyzetméteren még a jeges alap is előjött, de nem volt zavaró). Másnap felhős időben, de tökéletesre elkészített pályán csúszhattunk, csak a 3. nap délelőttjén kezdett megint olvadni, de akkor meg az ifjak is inkább a síelést akarták kipróbálni, nem is mentünk fel velük a hegyre, pár tíz métert húzogattam őket a szállásunkkal szemben. Mikor mindkettő megunta - kb. negyed óra után :-) - a nagyobbikkal mentünk még egy kört a kék pályán, aminek egy része ugyan le volt zárva verseny miatt, de így is elfértünk rajta.
A Mariazell déli részére levezető pályák zárva voltak, a havazás után sem nyitották meg, és talán esti szánkózás sem volt már.
Snowboard szempontjából arra, amire most nekünk kellett, bejött a hely, a kék pálya valóban jó volt a kezdők tanítására, nekem itt csak annyi jutott, hogy rolózásban közlekedtem a többiek előtt-mögött a 4-es pályán, meg háromszor lejöttem a piroson, kétszer ebből úgy, hogy egy gyerek-board volt a hátizsákomon, egy felnőtt deszka meg a hónom alatt. Volt benne kihívás, pláne, hogy azt a piros pályát még a helyi oktatók is inkább feketének mondják! :-)
A kék pálya tetején, a húzólift mellett van egy elkerített rész, ahol szimulált versenykörülmények között videót lehet készíttetni magadról a bérlet felhasználásával, majd a skiline.cc oldalon letölteni. (Sokat fejlődött azóta a technika, hogy legutóbb külföldi síterepen jártam, az ezekkel a szolgáltatásokkal való bíbelődés egész jól ki tudja tölteni a 16:00 és a 9:00 közötti időt...)
Kisgyerekesként nekünk nagyon bejött a síterep, ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a szomszédos Gemeindealpe-ra is gyorsan, ugyanazzal a bérlettel át lehet ruccanni (rövid beszámoló a vonatkozó topikban hamarosan), ahol azért komolyabb/freeride meneteket is lehet menni egy-egy "gyerekmentes" délutánon, akkor meg különösen jó élmény, még ha "csak" 800-1200 méter közötti pályákról is beszélünk.
Robi
Keresés
25 cm
