Élménybeszámolók

Most értünk vissza Skalkáról, 4 napot sífutottunk. Etalon hóviszonyok vannak. A napsütés messze elkerült minket, néha a felhő is ráült a csúcsra, cserébe hero snow és kevés ember. A pályakezeléssel most nem voltunk megelégedve, csak vasárnap este mentek ki a gépek, ez a meredekebben lejtő kanyarokat már túl izgalmassá tette, máshol persze nem volt zavaró.
A Limbában szálltunk meg, egyre gyengébb a hely, régebben ebédidőben tolongtak az emberek az étteremben, most pang az ürességtől.
A síelőket nem kényeztették el, a fekete pályákat nem kezelik, de nem is megy rajtuk senki, pedig jó kis mogul lehetne így. A feketék liftjei sem járnak, bár be lehet csúszni az ülőshöz kis botozással. Csak a nagy piros megy a négyülésessel.

Márciusban voltam egy napot. Havazás után, de meleg volt és napsütés, sajnos a felső pályákon is vizesedett kicsit a hó. Gyönyörű terep, lélegzetelállító a látvány, mintha már mélyen a Dolomitokban síelnél. Indulás előtt megnéztük, megy-e a szlovén kapcsolat (miért ne menne, 2 méter hó, szélcsend és napsütés - ideális feltételek), a honlapon jelezték, hogy persze megy. Odaértem, és kiderült, hogy egy ideje már nem vakarták ki az ülőliftet a hó alól, így csak fókával lehetett átjutni, én meg azt és a másik lécet, amin a túrázásra is alkalmas kötés van naívan a szálláson hagytam. Így maradt az olasz oldal, ahol így is kellemesen elfáradtam. Idén visszatérek, mert mindenképpen megnézném a túloldalt is.

Ruzomberokról mentünk át, ahol tömeg és nehéz, vizes hó volt - nagyon megérte. Ketten a Paseky oldalon síeltünk egész nap, 11-ig nagyon kevés ember mozgott a pályán. Itt is elég meleg volt, de épp elég hideg volt ahhoz, hogy a pálya kifagyjon, így jó ideig kiválóak voltak a viszonyok. Délutánra a melegedéssel párhuzamosan persze egyre vastagodott a fellazított réteg és egyre szebb eltolható puha buckák alakultak ki a piros lejtésű részeken. Persze itt is nehéz volt a hó, ez főleg a pálya melletti kezeletlen részeken jött ki.
Sajnos a legfelső tányéros lift nem ment, így a felső pályának csak a feléig sikerült feljutnunk a jobb oldali kis Pomával. Itt alig lézengett valaki.
A környék gyönyörű. A természeti adottságai is kiemelkedőek, de soha nem láttam még Szlovákiában ennyire rendezett, takaros falvakat. A hüttékben is gond nélkül tudtunk angolul kommunikálni, sőt, mivel kasszazárás után 7 perccel értünk le és automata nincs, a lenti nagy hüttébe tértünk be, hogy megkérdezzük, hogyan tudnánk a jegyeket visszaváltani: a kasszából visszaadták a letétet!
Szóval Vrátna kicsike terep, de jó síélményt nyújt. Rengeteg a túrasíző is, szintes, de technikailag egyszerű útvonalon megfókázható a környék legmagasabb csúcsa, a Kriván, de a Paseky lejtőin a pálya mellett is rengetegen másztak felfelé.

Három sínapot töltöttünk Vogelen a hosszú hétvégén. Eleve jó hóviszonyokra számítottunk, hiszen 3,3 méter hóban nem lehet nagy hiba, nem is kellett csalódnunk. Ahogy az előző bejegyzésemben is írtam, első nap csak a 4-es, a 2-es és a 3-mas pálya volt nyitva a szél miatt és persze a Zagarjev, amin a nap végén lesíelhettünk. Hétfő-kedden viszont már nyitva volt az összes pálya, ment az összes lift, a Zagarjev völgypályáját viszont lezárták, mert olyan mély volt már rajta a kása (ettől függetlenül le lehetett síelni rajta, ahogy meg is tettem mindkét nap). Érdemes volt viszont nyitott szemmel nagy ívben kerülgetni a foltokat, ahonnan a kollégák már lehordták a hó nagy részét, mivel előkerültek a nagyobb kövek, amik errefelé trükkösen fehérek, szóval alig lehet őket észrevenni. Ilyesmivel persze a fenti, hivatalosan is megnyitott pályákon nem kellett számolni. A hó pályasízésre fenomenális volt, kemény, a népszerűbb pályákon egy fellazított porréteggel. Buckák sehol, cserébe pályán kívül a szél által keményre fújt firnhó várt, nem volt nagy élmény. Egy héttel korábban bezzeg álom lehetett, 1 méter friss porhóval!
Meglepően sok magyar volt, ami korábban nem volt jellemző, mert a legtöbben Roglánál, Golténél nem mentek tovább. Pedig Vogelre menni érdemes, főleg a tél második felében, mert mindig rengeteg hó van még áprilisban is, és igen jó áron lehet síelni, ahogy a szállások is baráti árúak.
Aki nem járt még a terepen, annak szummázva annyit, hogy rövid lendületes piros pályák várják, valamint sok nagyon barátságos kék, amikben rendszeresen előfordulnak vízszintes szakaszok, vagy enyhe emelkedők is. A legnagyobb egyben lecsúszható szint csaknem 1300 méter!

Eredetileg Skalkára akartunk menni sífutni két napra, majd ez egy napra zsugorodott a hóréteg zsugorodásával egyenes arányban, végül le is mondtunk róla, mert ott most versenyt is rendeztek, így nem maradt volna használható pálya.
Tibb írt, hogy még nem járt a Valcsai-völgyben, kipróbálná. Ez nincs is messze az eredeti célpontunktól, a hóadatok és a webkamera is bíztató képet mutattak, nekivágtunk.
Kezdjük az árakkal: ma már alig van olyan síterep, ahol 17 petákért vehetsz napijegyet, ezért az összegért egy jól kezelt kis pályát raknak alád a szomszédok. Nem voltak illúzióink, az egy hete tartó felmelegedés és az éjszakai kifagyás miatt természetesen közel-távol minden természetes hó elolvadt, de a pályán valóban megvolt az 50-60 centi, kövek sehol, kivétel az egyik felvonónyomban, de az könnyen kerülhető volt. A széles lenti pályák alsó része nagyon lapos, a teteje jó esésű piros. Érdekes, hogy bár a nap egyformán sütötte, a bal oldali piros kemény maradt, a jobb oldalit szétfékezgették és már du. 1-körül formás kis buckákkal volt tele széltől-szélig. A felső, hosszú pálya, amit egy ülőfelvonó szolgál ki, szintén kellemes, de a nagy letörése végig árnyékban maradt, gyakorlatilag betonkemény felszínnel. Deszkával nem volt egy élmény, de léccel ok, a pálya többi része élvezetes volt.
Szóval Valcianska Dolina a katasztrofális hóhelyzet ellenére hozta az elvárhatót, sőt annál többet is. Visszamennék megnézni, milyen, ha természetes hóból is van a terepen bőven.

Vasárnap megjártuk Chopokot, ami nekem idén a szezonkezdést jelentette. Soha ilyen kevés hóban nem csúsztam még itt, a pályán kívül lent egyáltalán nincs, fent pedig inkább csak mutatóban van némi hó. Ragyogó napsütés volt egész nap, kora délután majd plusz tíz fokos hőmérséklettel. Az északi pályák árnyékban maradtak, kemény, jeges felülettel, és a szélekre kitolt puha porhóval. Mi hamar visszatértünk a déli oldalra, ahol délelőtt még csak kicsit, délután már meglehetősen szottyos volt a hó, cserébe a lesíelt szakaszokon sem volt túl jeges. A nyitva tartó 33a és a 31-es rövid, meredekebb szakaszán folyamatosan nőttek a buckák, de a végén is vállalhatóak maradtak. Az alsó 36-os majdnem zárásig kiváló állapotban maradt. Sajnos a 33a alsó részén és a 34b kék összekötőn elég sok kő jött elő - nem, nem kavics, bazi nagy kövek - két mélyebb sérüléssel gazdagodtam a nap végére, bár lehet, hogy a lezárt, nem hóágyúzott, lesíelt északi pályák kövei harapdálták meg a deszkát. https://sielok.hu/fotoalbum/228586/...galeria/

Skalka újratöltve! Gyűlnek a körmöci gleccseren idén eltöltött napjaink. Legutóbb még meleg és kökeményre fagyott pályák fogadtak, most viszont zseniálisak voltak a hóviszonyok. Már érkezésünkkor sem volt panasz a hómennyiségre és minőségre, de pénteken leszakadt majd 30 centi, ami alapjaiban borította fel a hétvégi terveimet. Így péntekig szorgalmasan izzadtunk sífutólécen, de szombat reggel már a lesiklásé volt a hangsúly. Miután megérkezett boardos cimborám, kölcsönöztem egy muzeális Oxygen deszkát és onnantól szinte csak az erdőt jártuk. A pályán is fantasztikus, puha porhó, persze emiatt már 11-től szépen buckásodik. Pályán kívül megfelelő mennyiségű pow, bár érdemes nézni a hófelszínt, mert a kivágott fák csonkjait még nem fedi elég hó, én is megtaláltam párat fordulóban. A kidőlt fákon mindenhol át lehet csúszni.
A két fekete pályát nem kezelték így ott szombat reggel érintetlen szűzhó fogadott. Délutánra persze már jó pár nyom futott rajta, de még mindig nem volt összeszabdalva. A feketékhez tartozó Pomákat érthetetlen módon nem indították be, így sajnos mindig vissza kellett csúszni a piros pálya négyüléseséhez, ezért a legjobb freeride útvonalak nagy része kiesett.
A Chata Limba ismét leszerepelt. Mint szállás nincs vele gond, de a fél- és teljes panzióhoz biztosított étel minősége és mennyisége szánalmas. A svédasztalról elfogyott ételeket van, hogy 15-20 percig nem pótolják, így, ha rossz ütemben érkezik az ember, sokáig kell ácsorognia.

Friss élményekből sajnos nem táplálkozhatok, mivel idén Dobogókőn még nem esett síeléshez elegendő hó. Igen, itt csak akkor lehet csúszni, ha Holle anyó kegyes hozzánk. Minimális erőforrásokból, minimális személyzettel dolgozó kis pálya.
Kezdőknek nem ajánlott, mivel legalább az első körben le kell jutni a piros, vagy inkább bordó pályán.
Van egy hosszabb elkerülő is, de az sajnos nincs rendesen kiépítve. Túl keskeny, nem kezelt, egy részén gyakorlatilag egy szűk vályú. Aki itt hóekével fékezne, az inkább neki se vágjon!
Aki viszont már tud síelni, annak egy fél napos csúszásra jó élmény. Hétvégi fél napos, munka előtti, vagy utáni csúszásokra tökéletes, főleg, ha a visegrádinál meredekebb, technikásabb terepre vágyik az ember. A meredekség miatt hamar előkerülnek a buckák is, így garantáltan megdolgoztat. Kevés olyan terep van ráadásul, ahol freerideolni is lehet, márpedig itt lehet. Szerencsére pont a pálya mellett alig van aljnövényzet, a fák pedig elég nagyok ahhoz, hogy bőven legyen tér közöttük.
A tányéros felvonó kimondottan kényelmes, és jó gyorsan lehet vele pörgetni a köröket, ez talán annak is köszönhető, hogy nincs a terepnek óriási forgalma, így a sorbanállás is minimális. 3000-3500 Ft között benzinnel együtt kijön egy fél nap, ami kimondottan jónak mondható, a Zsindelyesben ráadásul nagyon jó a kajaválaszték és korrektek az árak. A közepes osztályzatot a pálya csak a szerény adottságai miatt kapta.

Kis pálya, kis szint, de nagyon jó légkör és vidám hangulat. A tanulópályát leszámítva két rövid kék pálya, tolókaros és tavalytól tányéros lifttel. A hosszabb piroshoz még nem volt szerencsém, mivel a felső szakaszt nem hóágyúzzák, így csak akkor nyit meg, ha elegendő természetes hó esik. Sajnos ma ez évente csak pár napot jelent.
Tanulóknak tökéletes desztináció, bár kezdő boardosoknak a tolókaros felvonóval meggyűlhet a bajuk, pláne, hogy a lift alatti nyomot a síelők tapossák, így egyenesnek, vagy simának jó szándékkal sem mondható.
A kezdőkön kívül viszont szép számmal járnak ide megszállott síelők, arra pont elég a pálya, hogy szlalom léccel pár szép ívet karcoljanak a hóba, mielőtt véget ér a pálya. Jómagam munka utáni, vagy hétvégén reggeli csúszásokra szoktam kimenni, 2-3 óra lécen, korrekt jegyárak, minimális benzinköltség Budapestről.

Ez a negyedik francia terep, ahol jártam, és mindeddig a legjobb, számomra legalábbis. A rendszer óriási és a legnagyobb része összefüggő, síbusz használata nélkül elérhető. A hangulata pedig inkább az alacsonyabb osztrák rendszereket idézi - ellentétben sok francia terep magashegységi környezetével Les Portes du Soleilen az erdei pályák dominálnak, így legtöbbször az idő is barátságosabb. Az alacsonyabb régió persze kisebb hóbiztosságot is jelent, de még ezen a gyenge télen is bőségesen jutott anyag a pályákra és a pályákon kívülre is.
Aki pályán kívülre indul, itt is nézze meg, mi várható az adott lejtőkön mert az alacsonyabb fekvés ellenére bele lehet futni komoly sziklafalakba, vagy völgyekbe, ahova csak akkor érdemes lejutni, ha fókát is vitt az ember, különben a visszaút elég körülményes lehet, de nagy általánosságban elmondható, hogy irdatlan tömegű lejtőt be lehet csúszni úgy, hogy lift várjon az alján.
A pályakezelésre nem lehet panasz, igaz, ha éjjel esik hó, azt reggel már nem dolgozzák el - így az utolsó napunkon pl pályán is 30 centi friss matéria fogadott minket, amivel sokaknak meggyűlt a baja. Nekünk viszont fülig ért a szánk :)
Van számtalan kezeletlen, de jelölt piros és fekete pálya is, amit ők snowcrossnak hívnak, aki szereti a buckákat, nem fog csalódni.
Rengeteg az enyhe lejtésű kék pálya, de van bőségesen piros is, kevés feketével tarkítva. Zöldek is vannak bőven, bár sok kék átcsúszórésze is inkább zöldes árnyalatot kaphatna. Mindenki megtalálja a számítását.
A liftpark változatos. A legtöbb lift kimondottan kezdő és boardbarát, könnyű, enyhe lejtésű kiszállóval. A lábkiütős régi egysebességesek ülőkéjét a kezelők többnyire hátrahúzzák beszálláskor, hogy a vádlink is megmaradjon. Az Avoriaz régióban, illetve a svájci lejtők egy részén a kabinos és a kétsebességes ülőliftek dominálnak, Morzine-ban és a svájci oldal kisebbik részén viszont sok a lassú, öreg egysebességes.
Mindenkinek ajánlom a terepet, azokat kivéve, akik a hosszú, egybefüggő csúszásokat kedvelik. Itt egybefüggően nem lehet gigantikus szinteket síelni.

Még tavaly találtam ezt a terepet, amikor egy hójelentés szerint itt hullott a legtöbb friss hó. Ez megismétlődött idén is, és bár akkor nem találtam útitársakat, három héttel később sikerült felfedeznünk azt a barátságos kis hegyet. Már csak pár kilométerre voltunk a céltól, de a hőmérő 7-8 fokot mutatott, és csak foltokban volt hó. Mégis pár kanyarral feljebb már igazi téli világ fogadott, igazi mikroklímája van a helynek.
Nem egy nagy rendszer, de tetszettek a pályák. Rövid, lendületes meneteket lehet rajtuk nyomni (azért a rövidet ne úgy értsd, mint visegrádon). Mivel szombaton a pálya alsó részén eső, feljebb hó esett, vasárnap végig havazott, rengeteg friss hó várt minket. A kék pályákat nap közben átratrakolták, a pirosaknak a felét igen, a másik felét - feltehetőleg szándékosan - meghagyták, így volt, ahol 30 centi friss hó fedte a régi megolvadt szottyos réteget.
Aki pályán kívüli élményekre vágyik, máshol keresgéljen. A pályák közötti keskeny erdősávokban nagyokat nem lehet csapatni, többnyire a lejtés is elég szerény, ráadásul most a sűrű fenyvesbe nem tudott beesni a friss hó, a vizes régi betonnehéz havon meg nem volt nagy élmény forgatni a lapot.
Igen, csak csákányos felvonók vannak. De elég gyorsak, ha nincs tömeg (most alig lézengtek a pályákon) a kapacitásuk is több, mint elég, aki pedig nem rutinos a felvonóhasználatban, annak a személyzet készségesen segít. Megtetszett a hely, néha egy-egy hétvégére érdemes eljönni. Családdal, kezdőkkel pláne ajánlott. Aránylag olcsó, és a határközeli pályák zsúfoltságának itt se híre, se hamva.

Idén még nem voltam Juhon, tegnap végre megnéztem két baráttal. A csúcson a kabinosoknak "köszönhetően" sokkal nagyobb a tömeg, és talán valamivel nagyobb népsűrűség a pályákon. Ennek ellenére nem éreztem a dolgot veszélyesnek. Sok helyre mi karcoltuk az első nyomot, a hó pedig az alsó erdős részeken fenomenális és rengeteg! A Deres oldalában is voltak jó részek. A teteje most felhőben ült egész nap, ergo nem nagyon láttuk, mi volt a lábunk alat...
Az új felvonók hozzák a tömeget, de gyorsabb, kényelmesebb is lett a feljutás. Sajnos így már nincs olcsóbb déli jegy sem.

Ide is el kellett már jönni egyszer. Az előrejelzés nem sok jóval kecsegtetett, szombaton még erősen olvadt, így vasárnapra jeges pályákat vártam, szerencsére ez nem jött be, mivel az előző napi eső már este havazásba váltott át, így a leratrakolt szottyos puha jégen már reggel volt egy hóréteg.
Gyakorlatilag egész nap a pálya központjából induló négyes liften pörögtünk. Először kék-piros, aztán inkább a feketét nézegettük, illetve én leginkább a bal oldalán a fenyőligetet.
A folyamatos havazás miatt a feketén egyre nagyobbak lettek a buckák, a köztük támadt jeges foltokat viszont újra és újra belepte a friss hó.
Délutánra bevettük magunkat az erdőbe, legnagyobb meglepetésemre fantasztikus hóviszonyokat találtunk. A régebbi nedves, nehéz, de nem fagyott rétegen 15 centi porhó. Az erdő hihetetlenül jó, elég nagy a távolság a fák közt, lehet tempót menni. Egy akár két napra kiváló uticél lehet Annaberg, ha a hóminőség is rendben van.

Tegnap megvolt a szezonkezdés Dóvalban. Hero snow, ahogy a franciák mondják. Csak a kék pályák voltak nyitva, Nova Hola egyelőre zárva, de este már dolgoztak rajta a ratrakok, gondolom, hamarosan azt is megnyitják, ha a héten ráesik még egy kis hó (ami az előrejelzés szerint meg is fog történni).

Itt a vége, legalábbis nekem -úgy tűnik - ez volt az utolsó napom a szezonban. Most már bringázni kéne, mert nagyon gyenge leszek :))) Megraktuk Csorba tavat, idén utoljára. A két héttel korábbival ellentétben már tapasztaltuk az olvadás nyomait, a pálya alapja kemény, kicsit jeges, viszont egész szép új hóréteget kapott az elmúlt napokban, úgyhogy egy kemény, de nagyon jó állapotú pályának vághattunk neki reggel. A kemény alap miatt nap közben sem keletkeztek buckák, de a meredek részeken helyenként letolták a felső réteget, így előkerült pár jégfolt.
Az előrejelzés nem jött be, délelőtt majdnem végig napos időnk volt, aztán fent időnként ráereszkedett pályákra a felhő. Ez persze hozta magával azt, amikor nem látod a havat magad előtt, nem látod, merre dől, emelkedik, vagy lejt- e a pálya.
Egy szóval (hárommal): nagyon jót csúsztunk.
Az alsó hütte árai hibátlanok. Hét és fél ojróért egy kiváló káposztaleves zsemlével, kis salátatál, meggyes-mákos bájgli, és velka Koffola.
És, bár én nem valószínű, hogy mégegyszer nekiugrok idén, de, ha nem jön nagyobb olvadás (ne felejtsétek el, hogy 1400-on van az alja!), akkor a jelenlegi hóréteg még sokáig kitart, sőt, akár még gyarapodhat is. Aki úgy érzi, hogy nem ért még véget számára a szezon, az a következő hetekben még számíthat Csorba-tóra.

Vasárnap kilátogattam Selmecbányára, mivel az egyik legközelebbi terep és 90 centi jó minőségű havat jelzett a honlap, 10 centi friss púderrel. Bár volt egy olyan félelmem, hogy a múlt heti olvadás miatt feltehetőleg a régi hó jeges az ezer méter alatti pályákon, de gondoltam, hogy 10 centi friss matériával nagy gond nem lehet. Tévedtem. Nagyot. A 90 centis hó 89 centi áttetsző jégből és az azt borító 1 centi hóból állt össze. Az egy él kevesebb, mint kettő alapon az első lejtőn halomra borultak a boardosok, velem az élen. Attól tartok, a következő havazásig javulás nem várható. Pedig a pálya hangulatos, széles, egy modern bubis felvonóval, a jegy olcsó (16 Eur), a büfé szintúgy és csak két óra Budapestről.

Skalka - más szemszögből. Szombaton jártunk először kint, nagyon pozitív élményekkel gazdagodtunk. Nem csúszni, hanem sífutni mentünk, mert két barátunk is ajánlotta a terepet.
Az első meglepetés az volt, hogy a parkolóban is sokkal több futó, mint lesiklóléc került elő. Féltem, hogy jeges lesz a pálya, de annak ellenére, hogy hetek óta nem esett értékelhető mennyiségű hó, nagyon jó volt a pályák állapota. A pályák többsége skate-elhető, sőt, klasszikus nyomot csak elvétve találtunk. De ami igazán hihetetlen, hogy több szakasz olyan széles, mint egy négysávos autóút. A lejtők is nagyon jók, lendületesen lehet rajtuk engedni.
Egy hibája a rendszernek, hogy a futópályák mellett nincs hütte - hiába sífutó a látogatók többsége - keresni kellett, hol tudunk enni-inni. Végül a lesiklópályák tetején megtaláltuk.
Az utat két és fél óra alatt le lehet darálni BP-ről. A felvezetőn viszont érdemes ésszel menni. A keréknyomokban jég volt. Ez felfelé kevébé zavart, lefele sem okozott nagy izgalmat, de okozhatott volna, ha egy kicsit megengedem. Megtévsztő kerekek által taposott nyom fekete színe - nem aszfalt, hanem jég. Érdemes a nyomon kívül, a hóban menni lefele.

Még Július 7-én megraktuk Tuxot. Nem a csúszásért mentünk ki, csak ha már úgyis útba esik a Garda-tó fele... A völgyben már reggel is meleg volt, élményszámba ment felvenni a sígatyót és a bakit. Liftbe be, és hajrá! Örömmel tapasztaltuk, hogy nem csak a felső négy liftet lehetett használni, és nem csak a legfelső pályák mentek, le lehetett csúszni egészen a 2600-as állomásig, és onnan a kabinossal újra fel a csúcsra. Az egy egész hosszú pálya, kék-piros meredekséggel, vagy 500 m szinttel. Nem nyitásra mentünk, így sajnos a ratraknyomon karcolgatás kimaradt. Meglepően sokan voltak, de persze nem annyira, hogy kerülgetni kelljen az embereket. A hó vizes volt, és kitartóan buckásodott a nap folyamán, de így is élvezhető volt a csúszás (vagy már nagyon ki voltam éhezve).
1:30-kor leállították a felső csákányosokat és csak a kabinos és egy ősrégi ülőlift maradt. 2 körül a 2600-as állomás éttermében megebédeltünk, a hőmérő 20 fokot mutatott, körülöttünk rövidgatyás kirándulók sörözgettek.
Azt nem tudom, hogy az utána következő kánikula mennyit rontott a helyzeten. Nekünk, ha vizesen is, de jutott hó, nem kevés.

Megvolt ez is, szezonzárás Zugspitzén. A Tiroli oldalról mentem fel, hát, lélegzetelállító... Két síelő nyoma vezetett le a régi felvonó felső állomásától, néhol saccra 60°-os meredekséggel, hát...
A pénteki nap ellenére nagyon sokan voltak, a hüttékben is csúcsforgalom volt. A hó minősége tökéletes, csak a egy-két meredekebb részen lazult fel, ahol a nap is jobban éri és a síelők is jobban kifékezgetik.
Vigyázat, a hüttékénél tolvajok bandáznak! Feketék, sárga csőrrel, piros lábakkal. Nekem a kaiserschmarnomba kóstolt bele egyikük...
Lefelé menet, a felső felvonóállomás teraszán állva azon gondolkoztam, mikor volt utoljára részem ilyen látványban. Az U alakban elterülő behavazott gerinc, körbevéve vagy száz havas csúccsal... ..hiba volt lent hagyni a fényképezőm. Az osztrák oldaltól klettersteig is vezet fel, nyáron érdemes volna közelről is megnézni.

Hát ennyi volt. A függöny legördül, legalábbis Chopok délen. Szombatin mentünk Tibivel, nem volt már hibátlan a buli. A pályák nagy részén már reggel is jeletkeztek folytonossági hiányok, t.i. kilátszott a sáááár. Ezt úgy képzeljétek el, hogy adott egy 25 m széles pálya, majd egyszer csak egy olyan szakaszhoz érsz, ahol 23 m széles sárfolt éktelenkedik, persze jó naggy kövekkel. Volt ahol elégett, feldarabolt fatönkök és egy óriási szikla között kellett velehogy átkommandózni, ismétlem, a pályán!!! Persze, olvad a hó, megértjük, de akkor miért nem engednek a jegy árából? Egy kivételével minden lift ment, így "elvileg" mindenhol lehetett csúszni. A liftek nyomvonalán volt, ahol törpefenyőkön át kellett menni, volt ahol 30 centi hely volt két szikla között, és még szlalomozni is kellett volna. Nekem nem sikerült...
Egy valamire nem panaszkodhatok, a pályán kívül még mindig frenetikus volt. Szokni kelett a nehéz, agyonvizesedett hóban a fordulózást, de délután már élveztem minden kört. Alsó szakaszon az erdőzés persze kizárva, csak a fölső nyílt rész és a törpefenyős volt csúszható. Fent, ahol normál esetben teljesen tiszta a terep, most már a sziklákat kell kerülgetni.
Aki a jövő hétvégén gondolkozik, lebeszélném róla. Chopokon vége a szezonnak, sajnos.

Megvolt a mai is. Délre mentünk, de átnéztünk Jasnára is. Hááát. Jasnán rendes szél volt a nyílt felső részen, minden firnes, deszkával nem nagy élmény. Lejjebb vizes a hó, de nagyon jót lehetett csapatni benne - főleg pályán. Viszont mindkét négyes ülőliftet leállítoták a szélre hivatkozva, így a hosszú liftekből maradt az új kabinos, és a hatos bubis, ezutóbbinál rekordméretű sorokkal. Próbáltam erdőzgetni az alsó részeken, de túl vizes már a hó a szűzhavazáshoz. Ha van letaposott nyom, ott el lehet játszani, csak kár, hogy a hosszú lapomat vittem. Végül visszacsűrtem Juh-ra. A déli oldal fenomenális volt. Szél zéro, ragyogó napsütés, az egész hegyoldal egy nagy freeride zóna. A hó olvadt volt, de így is működött a dolog. Záróakkordként mentem két nagy kört a Gyömbér felé, a nyílt részeken és az erdő tetején frenetikusat lehet most csapatni. Az erdő alján sok a kidőlt fa, amit már megint nem fed elég hó, kicsit burleszkesre sikerült a lejutás. A végén a jól bevált patakvölggyel, ahol persze mindig van kijárt nyom.

Tegnap (vasárnap) mi is kint jártunk. Kosodrevina alatt kőkemény jég fogadott. Mint később kiderült tegnap az alsó részeken hó esett nem eső, ami éjjel megfagyott. Persze átratrakolták, buckamentes, csak nem hó... Délelőtt nem járt a Chopok tetejére vezető "gyereklift", persze olyan köd volt, hogy az orrunkig alig láttunk a Doppelmayer tányéros tetején. Átmentünk a Deresre, jó döntés volt. Mindkét Poma lift körül jó volt a hó, a nyílt felső részeken csúszkáltunk egész nap. Egy késői ebéd után síelő barátom a Kosodrevina feletti pályákat nyomta, én pedig eltúráztam a Gyömbér felé. Az összes felhő elszelelt, ragyogó napsütésben majdnem érintetlen hóban karcolhattam az íveket. Az erdő már nem volt nagy élmény, bementem a sűrűjébe, rengeteg óriási kidőlt fa, a hó teteje itt is fagyos, kérges volt... Hiába, az eső nem tesz jót a porhónak...

Zsanett, Puy szerintem is nagyon jó hely, csendes, barátságos, de egy négyéves lurkóval szerintem kevés olyan pályát találsz, amit használni tudnátok.
Ha már szóba került és jön a tél, én is leírom, hogy sikerült a tavaszi Puy-i utunk. Elég későn, márc végén, április elején utaztunk Puy-be, ami két dolgott jelentett: üres pályákat, de 2000 m alatt nehéz, vizes havat. Maga a rendszer francia méretekkel számolva nem nagy, de kiválóan el lehet szórakozni rajta egy hétig. Kabinos felvonó nincs, az ülősek átlagosak, kivéve, Pendine-re vivő kétülésest, ami kimondottan lassú. Egyetlen egyszer sikrült úgy belehuppannom, hogy nem vágott lábszáron... Ettől függetlenül ezzel mentem a legtöbbet. Három pálya lett a kedvencem, az egésznap teljesen üresen kongó Bergerie és Clos d'Aval - mindkettő széles, jól kezelt carving pálya - és a legmagasabb Pendine csúcsról levezető Grand Combe pálya. Ez utóbbi csúcspontját a felső "family strecke" stílusú szerpentint felváltó meredek jelentette, ami reggelenként nagyon élvezetes volt. Nap közben viszont egyre többen mentek ott le, akik végigfékezgették ezt a szakaszt, délutánra inkább egy meredek buckapályára hasonlított az egész.
Jópofa a Bois de Coqs erdei pálya is, ezen sem járnak sokan, főleg a nap végi utolsó lecsúszásoknál favorizáltuk, mivel majdnem a szálláshoz vezetett. Az egyetlen rövid feketét a Carment csak rövid időre nyitották meg. Arra jó, hogy a Grand Combe lapos felső szakaszának nagy részét elkerülje az ember. A meleg miatt off-pistázásra csak a felső részek votak alkalmasak, így az erdőzés kompletten kimaradt, de tapasztalt, visszajáró barátaim szerint nagyon jókat lehetet itt pályán kívül csúszni. Utolsó napra kapott a hegy egy jó adag friss havat, ami a felső 4-500 m szinten sokáig porhó maradt. Aznap minden boardos a Pendine-re járt, és senki sem a pályán jött le. Alig hittem el, de az a kevés ember már délre teljesen telekarcolta az összes elérhető hegyoldalt.
A szállásunk a Parc aux Etoiles-ban volt, új építésű, igényes apartmanok, kedvező áron. Csak azért nem tudtunk közvetlenül az erkélyünkig csúszni, mert valami eszement pont az útba épített egy medencét, amit bosszúból használatba is vettünk...

Hát Kriszti, te egy másik Val d'Allosban lehettél, pedig egy időben voltunk. Valóban első vasárnap voltak a legtöbben, de ez nem különösebben zavart, így sem volt nagy zsúfoltság. Második nap reggele: 20-30 centi szűzhó a pályán. Wow! De mivel napközben egyáltalán nem kezelték a pályákat, délutánra minden népszerűbb lejtő buckapályává változott, és La Fouxban alig volt pár ratrak, reggelre a pályarendszer felét sem tudták lekezelni, még jó, hogy a friss hó rendszerint kiegyenlítette a felszínt. Ráadásul lavinaveszély miatt lezárták a Pra-Loupba vezető átjárót, és meg sem nyitották a hét végéig, így bő 70 km-nyi rendszer kiesett.
Kétszer buszoztunk át Le Seignusbe, megérte. Alig volt ember, etalon pályakezelés, viszont nem lehetett sok variációból választani. Szerencsére a csúcsra nagyon kevesen jöttek fel, pedig fent voltak a legjobb pályák.
A szállás leginkább egy lepukkant SZOT-üdülőre hasonlított, bár minden megvolt benne, ami kellett, így a lepukkant kinézet ellenére is teljesen komfortos volt.