Élménybeszámolók

Január 5-én csúszkáltunk itt, utazásunk harmadik, befejező napján. Itt volt ugyan pályaszállásunk, de mivel csupán a Hoteltől induló 2 ülőlift működött 1-1 pályával, ezért az első nap még útközben Roglán álltunk meg síelni, ott több pályát sikerült üzemben tartaniuk. A középső napon inkább pihentünk és elmentünk a tengerpartra kirándulni, oda szebb időt mondtak... :-)
Tisztában vagyok vele, hogy ez az időszak nem a leghógazdagabb a szezonban, de mivel december közepén még volt hó bőven és hóágyúik is vannak, az itteni szállást hagytuk meg, a roglait lemondtuk.
A terep előzetesen nagyon szimpatikus volt, odaérve azonban nem győzött meg minket a hozzáállásuk. A decemberi havazásokkor láthatóan több pályát elkezdtek felkészíteni, de úgy tűnt, mintha ezzel megelégedtek volna és arra számítottak, hogy a elég hideg lesz, megmarad a hó, nem kell ágyúzniuk. Tudom, most sok oka lehet annak, hogy spórolnak az ágyúzással, de Rogla esete is mutatja, hogy lehetett ilyen magasságban hatékonyan sípályát üzemeltetni ebben az időszakban is.
Reggel először a kétüléses melletti piros pályát nyitották meg, a háromüléses liftet a kék pályával csak később, amikor már sokan szenvedtek a piros alsó összeszűkülésénél a földfoltokkal és a buckákkal. A kék közepén is volt egy hosszú szűk balkanyar, az fél1-1-re összetúrt kásává változott és általában tele volt a havon fekvő kezdőkkel, mert az oktatók nem tudták máshova vinni őket. Nem irigyeltem őket (sem az oktatókat, sem a tanulókat), nehéz helyzetben voltak.
Pár kör erejéig még visszatértünk a pirosra, aztán 2 előtt befejeztük a csúszást. Az idő szép volt, a terep is nagyon kellemes hangulatú, továbbra is tetszik nekünk. Biztos jövünk még amikor lesz hó! :-)

https://sielok.hu/fotoalbum/golte-2...023-01-05/galeria/

A közölt információik szerint 4 felvonó működik. Ez csak akkor jön ki, ha beleszámítják a gyerekterülethez tartozó varázsszőnyeget és a kabinost ami mellet nincs pálya. De így végülis tényleg kijön a 4. :-)

Régen azon tűnődtem, hogy miért utaznak az emberek ekkora távolságra Magyarországról, Cseh- és Lengyelországból egy egész hétre egy ilyen kicsi síterepre. Aztán amióta sít oktatok, átértékelődött számomra egy terep használhatóságának értékelése. Fontosabb, hogy a pályák között meglegyen a tudásszintek közötti átmenet, szóval amikor bevállaltam 3 februári hetet Ravascletton, már nem voltak előítéleteim.
A pályák összes hossza, talán a terep tagoltsága miatt nekem többnek tűnik mint az itt feltüntetett 22km.
Kezdő terület 3 is van. Lent Ravasclettoban a nagykabinos aljában, fent a nagykabinos tetejénél és a hegy túloldalán az Enzo Moro szállodánál. Nekem a fenti kettőt volt szerencsém használni. Aki lent kezd és továbblépne, annak a nagykabinossal kell a kék pályákhoz felmennie, majd ugyanígy lejönnie. A kabinos tetejénél nagy tágas terület van hüttével, gyülekezésre alkalmas hellyel, varázsszőnyeggel. Az innen induló kék pálya az első szakaszon keskeny, szerpentines, ezért a kezdők gyorsan kitolják a havat a védőháló felőli szélére, de “lezuhanásra” nincs esély, itt rendes védőhálók vannak kifeszítve. Ez a szakasz egy kicsit bátrabb továbblépőkkel gyorsan levágható egy széles, barátságosabb piros szakasszal. Ezután a kék pálya becsatlakozik a többi lifttől jövő kék pályákba, ezek jól variálhatók unalom ellen és tudásszintnek megfelelően is. A pályák között és a kékek alján vannak lapos átcsúszók, ezekre rá kell gyorsítani.
A piros és fekete pályák között nehézségben nem mindig éreztem a különbséget. Pl a 6-os pirosat viszonylag gyorsan lesíelték, míg a nem igazán meredekebb 8-as feketén jó maradt a hó és csoporttal is élvezetesebb, könnyebb volt rajta lecsúszni. Persze ez pszichológiailag ez mindenhol így működik… :-)
Élmény szempontjából két piros pályát emelnék ki, a Tamai tetejéről levezető 9-es jelzésűt és a Ravasclettoba visszatérő 10-es Lavettát. Előbbire nem csupán a valóban egyedülálló kilátás miatt érdemes felmenni, hanem a lecsúszás is élvezetes az először kellemes, majd a végén erősebb lejtésű pályán. Utóbbi pedig változatos lejtésű, kb. 4km hosszú síélményt tartogat számunkra több mint 800m szintkülönbséggel. Ráadásul a legmeredekebb rész a középállomás felé kikerülhető (a piros pályákkal éppcsak ismerkedőknek így sem ajánlanám) és még a falu előtt a lapos részen lévő hütténél ki is pihenhetjük magunkat.
Haladóbb gyermekekkel rendelkezők számára kötelező a Val di Nuf (az alpakás :-) ) felvonó melletti tározóval szemben induló “Yeti pálya” aminek első, unalmas szakaszára kicsiknek és nagyoknak egyaránt mókás alternatíva a mellette lévő vízfolyás medre, ami aztán később egy keskeny, félcsőszerű síúttá válik, a végén buckákkal, természetes ugratókkal.
Aki épített akadályokra vágyik, a Tamai oldalában a 8-as fekete és a 6-os piros között találja a parkot amit egy tányéros felvonó szolgál ki.
A pályamenti hüttékben az árak az osztrák árszínvonal alatt maradnak, talán meglepő, de jók a pizzák és a kávék, de a bombardino is egészen élvezhető és ha már ott vagyunk, a különböző grappákat is érdemes kipróbálni. A leghangulatosabb (és egyben legkisebb) hütte a Rifugio Tamai, ami nevével ellentétben nem a Tamain található, hanem a Val di Nuf felvonó alatt a kék összekötőszakaszok csomópontjában található. Állítólag itt nagyon jó a rák, de ezt nem próbáltuk… A ház mellett, közvetlenül a felvonó alatt egy bekerített részen 3 alpaka él megállásra, fotózásra csábítva a síelőket, innen az előbb említett “alpakás felvonó” ragadványnév.
A síterep valóban minden tudásszinthez tartalmaz pályákat, 100%-ban hóágyúzható, minden adott egy élvezetes síhéthez az egész családnak/csapatnak. Én személy szerint pozitívan csalódtam...
A galériában megpróbáltam megragadni a 3 hóban gazdag, de túlnyomóan napos hét hangulatait. ;-)

https://sielok.hu/fotoalbum/ravascl...etto-2018-febr/galeria/

Azt hittem, hogy a csupán kb. 50 perces menetidő és az SSSC majd segítenek abban, hogy gyakran, vagy legalább néha-néha felkeresem ezt a számomra kedves síterepet. De nem így lett…
Aztán tavaly márciusban végre összejött, bár a síelés ezúttal kimaradt és ezért elnézést is kérek. Werfenweng egy relatív kicsi hely és autópálya melletti fekvése ellenére eldugott is, legalábbis a környező nagyokhoz képest, mégis a síelésen kívül is van itt mit tenni. Ott a szánkópálya, a kutyaszános hagyományok és a siklóernyőzés, igaz az nem kizárólagosan téli elfoglaltság, de télen nyáron népszerű.
Kicsit húzósra sikerült a telem addigi része, így egy kis alternatív kikapcsolódásra vágytam, tehát a legutóbbi tevékenységet választottuk. Az interneten több cég is ajánl tandemrepülést, mi személyes ismeretség alapján a helyi repülőiskolán keresztül találtunk pilótákat. Az iskola nem messze van az Ikarus völgyállomásától, mi ott parkoltunk le, mert volt időnk és visszasétáltunk, hogy aztán az iskola terepjárójával szállítsanak minket pilótástul, felszerelésestül megintcsak a völgyállonáshoz, mert ugye lesiklani, akárcsak sível, fentről lehet. Többnapos havazás után gyönyörű napos időt fogtunk ki, már a kabinozás is jó élmény volt, a kilátás a Bischlinghöhéről már önmagában megér egy kirándulást. A lejutás viszont most a megszokottól eltérő volt. Ilyen módon még sosem repültem, érdekes érzés a starthelyen állva részt venni az előkészületekben, nem pedig mellőle, kívülállóként figyelni ahogy egyik ernyős startol a másik után. Igen, volt bennem egy kis izgalom, hiszen nem tudjam milyen lesz. Kívülről olyan egyszerűnek tűnik. Valójában utasként az is. Futsz amikor és amerre mondják, leülsz amikor mondják és amikor normálissá válik a légzésed, csak a szél zúgása és a hihetetlenül könnyed repülés élménye marad. Meg az utasítás hangja, hogy tartsad már normálisan azt a kamerát! :-) Aztán elveszik tőled a kamerát és te jössz. Először fura, hogy ott fent, kb 1000m-el a talaj felett minden előzetes kiképzés nélkül húzogathatod a “madzagokat”, de aztán rájössz, hogy ez ott nem nagy ördöngősség amíg nem neked kell leszállni. Bocs, hazudok. Volt kiképzés. “Ha a jobbot húzod jobbra megy, ha balt akkor meg arra.” :-)
A kilátás persze fantasztikus. A Hochkönig, a Dachstein, az Alacsony- és Magas-Tauern, de engem az alattam lévő terep is érdekelt, mert már jó rég nem jártam itt. A pilótám nem is értette miért hívom új kabinosnak a Dorfbahn kabinost. Azt mondta nem veszítettem vele semmit, hogy azt még nem használtam, bár azt elismerte, hogy az új síiskolának nagyon jó, mert könnyű pályák vannak mellette.
Hogy a repülés ne tartson örökké, némi nézelődés és beszélgetés után jött a kérdés, hogy mennyire bírom a hullámvasutat. Mondtam, hogy részemről mehet, tisztában vagyok vele, hogy neki is haza kell előbb-utóbb mennie. :-) A hullámvasút és némi dugóhúzó után a leszállás már nem is tűnt kritikus pontnak.
A tandemrepülés nem olcsó, főleg ha a síelés költségeit is hozzávesszük, mégis azt mondom, ha egy ilyen csodás helyen vagytok és van rá lehetőség, próbáljátok ki!
Kedvcsinálónak töltöttem fel egy kis videót is. Az állandó vigyor az arcomon szerintem mindent elárul... :-)

https://sielok.hu/video/teli-tandem...-repules-werfenweng/

Tegnap kicsit később ébredtem, siettem a buszra, így ki sem néztem az ablakon. Csak az ajtón kilépve vettem észre milyen szép, igazi téli idő van. Az ég félig-meddig felhős volt, a nap sütött és finoman hullott a hó, folytatva amit az éjjel elkezdett. A hágóban hasonló, de még egy kicsit naposabb idő fogadott minket. B kollégával úgy döntöttünk jövünk néhányat a „mi útvonalunkon” amíg A barátunk megérkezik a találkozási pontra. A hó kitűnő volt, könnyű mint a tollpihe és volt belőle elég, hogy eltüntesse a kemény buckákat, illetve kellemesebbé tegye azokat. Mire felértünk eltűnt a nap, a látási viszonyok nem voltak túl jók, ezért a meredekebb részre nem a sziklák mellett, hanem jóval alattuk szálltunk be. Szerintem nem volt olyan rossz menet, de úgy tűnt, ha B-re hallgatok, ez bizony a pályasízés napja lesz...
A megbeszélt időben visszamentünk A-ért a Tschaneckbahn aljához és rövid úton az Aineckre türténő hosszú átbotozást választottuk programul. Ott a csúcson szép napsütés fogadott és B hajthatatlan maradt, szóval a friss hóval borított 30-as Snowbowl pályán végrehajtott élménykarcolás után a Silverjet alja felé vettük az irányt. Mivel minden szép volt, lementünk a 21-es feketén egészen kétüléses aljáig. Felfelé (már a Silverjetben ülve) aztán kezdtük B kollágát pályaelhagyásra invitálni. A javasolt egy útvonalat, ezt mi akceptáltuk is, aztán a közepén A megállt egy letörés előtt és közölte, hogy „ez jó meredek”. Azt hittük járt már ott. De nem. :-) A hó tökéletes volt, így itt el is dőlt a nap sorsa, bejártuk a Gipfelbahn és a Silverjet2 közötti területet a szűz részekre vadászva, de ha lejöttünk egy helyen 3-an egymás mellett elsőként, mire leértünk és visszanéztünk vagy 10 nyom kígyózott már egymás mellett. Mentüökéletes puha-buckás volt, a karcoló sík úgy hasítottak ahogy kell. Combfarkas barátom is megérkezett, de kollégám is azt javasolta, hogy ne a Direttissimán fejezzük be a napot. Lezárásul tehát lekarcoltunk a kellemes Familienabfahrton. Elégedett fáradtsággal értünk haza egy szép nap után...
https://sielok.hu/fotoalbum/760174/...galeria/

Ma szép idő volt, ritkán takarták felhők a napot. Reggel sajnos nem tudtam felmenni csúszni a tegnapi havazás után, ebéd után tudtam csak szétnézni , de addigra már széttúrtak mindent amit lehetett. Azért délután felmentünk még a Tschaneckre, de a nap igazi fénypontja az esti csúszás volt. Csütörtökönként ugyanis 19-22óra között a Königwiese ki van világítba és még a lift is jár mellette, szóval minden adott egy kis esti csúszáshoz. Páran kollégákkal fent maradtunk csúszni. Ők boardra váltottak. mondván síelnek eleget napközben ott, de azért este más. Nincsenek csoportok, kevesebb az ember, az enyhe lejtés ellenére jókat lehet csúszni. Szerintem...
Kevéssel 7 után még nem sok nyom volt előttünk a frissen ratrakolt hóban. Bár a kezelés után nem volt ideje kifagyni, az egész napos mínuszok miatt sokkal jobb volt a pálya mint reggel, jobban tartott. A Tscaneckbahn aljáig tartó picit meredekebb szakaszon szép hosszú karcolt íveket lehetett húzni, utána rövidíteni és már mehettünk is újra fel.
Tömeg nem volt, bár liftnél többnek mutatkozott az embersereg mint valójában volt. A "hullámosodás" itt is jellemző, ki kell várni amíg elmennek az emberek és szinte üres pályán lehet csúszni. Aki erre jár és van csütörtökön érvényes jegye, érdemes kipróbálni.
Holnapra megint havazást mondanak... ;-)

November 16-án pénteken délután értem a gleccservasút aljához. Felmenni már nem lett volna értelme, csak megvettem a Topskipass Kärnten-Osttirol szezonjegyet és nekiálltam a szálláskeresésnek, mert korábban mentem a tervezettnél. Persze ez nem ott derült ki, de azt gondoltam nem lesz nehéz novemberben szállást találni. Aztán közölték velem, hogy Intersport Skiopening van... Bejártam egész Außerfragantot, Kleindorfot és Flattach egy részét, az összes szobakiadóshoz bekopogtam, de minden tele volt, igaz a szállodákat nem forszíroztam. Mivel közben besötétedett és nem találtam tourinfós helyet, inkább átmentem Obervellachba, mégis nagyobb hely, hátha ott könnyebb lesz. Némi bóklászás után találtam egy Früstückpensiont, ami viszont töksötét volt. Már épp a papíron kiakasztott telefonszámot bogoztam a sötétben amikor jött egy magyar pár akiknek oda volt foglalásuk. Bemenni azonban ők sem tudtak, hiszen az ajtó zárva volt. Hosszas telefonálás után kiderült, hogy ha hátramentünk volna az udvarra, akkor leghátul van egy ajtó ami szintén zárva volt ugyan, de volt csengő. Lényeg ami lényeg, bekvártélyoztam magam én is, aztán az esti sétakor szembesültem vele, hogy a Gemeideamt oldalában van egy információs pont ahol online lehet csekkolni a szabad szállásokat. Persze először elsétáltam mellette... :-)
Másnap aztán nem túl korán, kevéssel 9 után értem a parkolóba. Volt egyfajta tömeg, az biztos. Sorbanállás, araszolás, metrózás után már nem is tudom mikor értem fel, de az időjárás kárpótolt még a tömegért is. Léctesztet nem próbáltam, bár több gyártó is felsorakozott a kabinos tetejénél, de célom némi akklimatizáció volt a vasárnap kezdődő hosszú programra. Szépen bejártam hát a működő pályákat, csak a 10-es fekete maradt ki, nem is értettem a nap végén hogyan, de valahogy kiesett a látókörömből...
A nap tanulsága persze az volt mint a szezonnyitó napjaimnak szinte mindig, hogy nagyon szép nap volt, de nem tudok síelni és haza akarok menni!!! :-)
Ilyen érzésekkel szálltam ki másnap a Hotel Badmeisternél ahol a karintiai oktatószövetség Anwärter képzésének regisztrációs pontja, valamint a következő 10 éjszakára a lakhelyünk volt. A regisztráció alatt/tán gyorsan kiderült, hogy nem vagyok egyedüli magyar, 4 honfitársunkat szintén odasodorta a szél. Síterepjellemzés szempontjából a tanfolyam menete, fizikai és szellemi megpróbáltatásaink nem túlzottan érdekesek, annyit azonban elárulhatok, hogy a magyar különítmény maradéktalanul sikeresen vizsgázott a végén. :-)
A számomra összességében 12 sínap időjárására a napsütés volt a jellemző. A pályák az elején néhol kissé jegesek, kemények voltak - mint írtam is korábban - de egyik nap és éjjel kaptak némi utánpótlást, ami sokat javított az állapotokon. Persze mentek az ágyúk is rendszeresen. Az egynapos megingást ismét napos időszak követte egészen az utolsó előtti napig, amikor megjött a szél, a köd és a havazás is. Az is felmerült, hogy másnap az utolsó vizsgához másznunk kell a metró hegyállomásától, ha nem megy a kabinos a szél miatt. De ment... Egy idő után a kedves pályakarbantartók eldolgozták nekünk a havat a 9-esen, így már csak a szembeszéllel kellett megküzdenünk, meg a nem legideálisabb látási viszonyokkal. Persze mi magyarok (és két kedvenc osztrák suhancunk) még felmentünk csúszni néhányat vizsga után is. ;-)
Most jártam itt először, így nem tudom milyen amikor az összes pálya nyitva van, de így nem tűnt túlzottan kezdőbarátnak a hely. Persze, ha megy a többi lift és a hozzájuk tartozó pályák, akkor más a dolog. Most csak a kabinos, a Schareckre vivő 6üléses (tömeg esetén a 2es is), az Alteck 4üléses és a valamiért még mindig 2üléses Panoramabahn ment. A pályák is korlátozottan voltak nyitva, de a nem üzemelők helyén így lehetett freeride-olni, bár az elején nem volt hozzá ideális a hó.
Összességében így is egy kellemes terep benyomását keltette, a kilátás a magasabb helyekről meglehetősen impozáns, különös tekintettel a Grossglockner látványára. Meg kellene nézni olyankor is amikor minden nyitva van...

28-án este már eljöttem haza, nem akartam még egy éjszakát maradni, ilyen időben úgysem síeltem volna. Másnap aztán olvastam, hogy reggelre elmosta az eső az utat, le sem tudtam volna jönni... Király! :-)

Képek a profilom alatti albumban találhatók:
https://sielok.hu/fotoalbum/molltal...-gletscher-2012november/g...

Valami csoda folytán az időjárás meggondolta magát és megkegyelmezett nekünk, szikrázó napsütést varázsolt utazásunk utolsó sínapjára (2012.04.17) Alpe d'Huezbe.
2 Alpes 1800 és a Pic Blanc közötti távolság légvonalban mindössze 11km, de ennek legyőzésére a jelenleg rendelkezésre álló közlekedési eszközöket igénybe véve kb 1 óra buszozás és még legalább 20percnyi felvonózás szükséges.
Éjjel fagyott, így az alsó régiókban is kifagyott pályák vártak minket, bár ezzel nem sokat foglalkoztunk, irány a csúcs. Fent gyönyörű panoráma és kitűnő hóviszonyok fogadtak minket. A Sarenne alsó szakasza sajnos le volt zárva, szóval csúsztunk néhányat fent, de nem akartunk itt leragadni, nagy ez a terep. A lábaim a nap elején kicsit fáradtan viselkedtek, szóval pnnyadtságomban nem akartam bevállalni a Tunnel buckáit, ezt utólag kicsit bánom... A többi fekete - és a pirosak is - viszont kitűnő állapotban volt, sehol egy bucka. 2000m felett nem is olvadt, csak talán délután egy picit, de a pályák jó állapotban maradtak. A Clocher de Macle és a Dome des Petites Rousses pályáit jártuk be alaposabban és az tetszett, hogy nem isgazán voltak a pályákat összekötő szakaszok, szekérutak, hanem csak sípályák. Bármerre ment az ember lehetett menni rendesen, esetleg a pályák végén találni "megengedős" szakaszokat (a Les Rousses végén azért elég jól meg kell engedni, de még ezt is élveztem. Sütött a nap!!! :-) ).
Az alacsonyabb részeket nem jártuk be, pedig a Signal és a Signal de l'Homme széles piros pályái csábítóak voltak ürességükkel - gondolom szezonban ezek a legzsúfoltabbak, de most valószínűleg kásásak lehettek délutánra - de sajnos 3-kor indulnunk kellett vissza Les 2 Alpesra apartmanokat nézni... Lent a tanulórészek pályái már latyakosak voltak, de a kicsik rótták a köröket lelkesen. Hogy ne kelljen a buszig felfelé gyalogolnunk 50m-t, mentünk egyet az egyik tányérossal. Közvetlenül a nyomvonal mellett -majdnem belelógott - volt egy csatornafedél!!! :-) Már leolvadt róla a hó...
Bepakoltunk a buszba és visszafelé vettük az irányt. Ha az utazás nem is, a szezon ezzel legtöbbünk számára végetért. De legalább egy szép nappal tette ezt, ráadásul senki nem mondta, hogy szezonon kívül nem lehet síelni... ;-)
A buszról még láttuk, hogy a Huezbe (1500m) levivő pályán is le lehet még csúszni, igaz a lift előtt 30m-el elfogyott a hó, de home runnak megfelel.
A terep nálam abszolút 5*. Annyi, hogy a pályák lehetnének néhol szélesebbek egy picit. Tömegben néha necces lehet.

Tavaszi körutunk harmadik sínapja (2012.04.16) Les 2 Alpes-on virradt ránk, bár ezt a ködtől nem nagyon láttuk...
Nem nagyon siettünk felfelé minden tejfehér volt. Időközben azt a hírt kaptuk, hogy 3200 felett süt a nap. Hát mondjuk 3300 felett, de ehhez még a barlangvasúttal is fel kellett menni. Mire felértünk, csak a gleccserpálya volt teljes egészében napos, de az állapota is kitűnő volt. A hőmérséklet bőven fagypont alatt, nagyszerűeket lehetett hasítani. Ádám a szervező közös freeride-ot szervezett. Bár részemről nem sok esélyt láttam rá, lementünk 3200-ra a találkozóra, ahol már semmit nem láttunk. Azért adtam neki egy esélyt. A piros Dome pályán elindulva a felső szakas kiváló volt, de a beszállási pontnál már ismét 0 volt a látótávolság. Voltak akik csúsztak egy kicsit, néhányan pedig továbbintultunk a pálya aljáig, ez már nem volt jó. Irány vissza a gleccserre, ott csúszkáltunk amíg láttunk, aztán szépen visszafelvonóztunk a völgybe...
Sajnálom, mert ezt (is) nagyon vártam. Nagyon érdekes ez a hosszan elnyúló pályarendszer. Biztosan jó lehet lecsúszni egyben, de bármilyen jók is a felvonók, kb egy óra a visszajutás a csúcsra, ez azért nem kevés. Amennyit láttam belőle, a pályák szélesek, a meredekségük is jó, de a vonalvezetést nem tudom... A völgybe levivő feketék nem vészesek, a tavaszi időjárás miatt most eléggé kásásak voltak, a lenti tanulófelvonók már nem mentek, a város közepén levő pályán viszont jó darabig le lehetett csúszni, este még ratrakolták is. Ha valaki lecsúszás után nem haza ér, a síbusz rendszeresen közlekedik és összeköt mindent mindennel, ez szerintem példásan működik.
Három éjszakát töltöttünk itt, a társaság nagy része egy 24fős apartmanban lakott, ez egészen korrekt volt. A közös helyiségben a többiek is elfértek, a konyhában volt némi sorbanállás, a hálószobák 2ágyasak, a társalgóban/előszobában senkinek sem kellett aludni.
A második napon kisütött a nap, így láthattuk a helyet, de már nem itt síeltünk, hanem a szomszédos Alpe d'Huezben, ahonnan siettünk vissza még apartmanokat nézni. Hát, a harmadiknál elvettem a fonalat, de egészen korrektek is voltak, érdemes errefelé menni.
Este egy magyar üzemeltetésű szállodában (Hotel Pied Moutet) kaptunk vacsorát, amit ezúton is köszönünk a nagyon kedves vendéglátóknak! Ők egyébként itt az oldalon is megtalálhatók.
A város, a környék és amit a pályákból tapasztaltam arra késztet, hogy egyszer kedvezőbb körülmények közt is vissza akarjak térni... :-)

A szavojai Aflenz Bürgeralm. :-) Talán így tudnám a legtömörebben jellemezni a helyet,
- mert sok a retro lift, még ha nem is annyira öregek mint Aflenzben, de mégis. Nem gondolnám, hogy annyira sok hó volt, de az ülőszék több helyen a bakancsot ütötte meg és a kiszállónál is nagyot kellett emelni a hátsót. Viszont szinte mindenhova el lehet jutni ülősökkel, tehát kényelmes a terep.
- mert sok a nyílt fátlan terület ahol megfelelő hómennyiség esetén arra megy az ember amerre csak akar.
- mert a főbb, főleg piros pályák feljebb vannak, egy kabinos lifttel érhetők el, amihez egy hosszú völgypályán csúszhatunk vissza, ha nyitva van. Gondolom általában azért nyitva van.
- és végül, mert április közepi ottlétünkkor az időjárás és a helyzet régebbi március közepi aflenzi csúszásokat idézett, nevezetesen enyhén ködös, havazós nap, a ratrakolt pályákon 15-20cm friss hó amit otthagytak, így a pályán szűzhavazás esete állt fent és bár voltak síelők, mégis voltak helyek ahol csak mi jártunk.
Ezek persze a Crey du Quart és a Grand Plateau Valloire felé lejtő oldalára vonatkoznak. A Setaz erdősebb, más jellegű hegy, de a liftek itt is hasonlók. A Velmeinier oldal már le volt zárva, így a Crey du Quart arrafelé eső része is, pedig az még érdekes lehet.
Reggel (egy napot síeltünk itt)a köd miatt azon gondolkodtam, hogy egyáltalán kimenjek-e csúszni, de aztán az út egyik legjobb sínapja kerekedett belőle a frissen hullott hónak köszönhetően.
Pályán kívül tényleg sok lehetőség van, de most nem volt már sok az alap, így könnyen kaphat követ aki nem ismeri a helyet. A völgypályák közül sajnos csak a Setaz oldali Crampampule volt végig nyitva, de szezonban igazi barangolásra csábító hegyoldalak ezek, pl. a csúcsról (Crey du Quart) a blanchon-mulot-mysotis-crampampule pályák kombinációja egy hosszú változatos csúszás 1000m szintkülönbséggel, ezt ki is próbáltuk.
A nap igazi fénypontja persze a szűzhó volt, illetve egy nem üzemelő tányéros alatti ratrakolt, de elég puha nyomvonalában csapatás az utolsó körben. Az fenomenális volt! :-)
Szállásunk a Madame Vacances apartmanházak egyikében volt a zöld völgypálya alagútjánál. Ha van rajta hó, háztól házig lehet csúszni. Ez az apartman azért már hasonlított arra amit a francia szállásokról hallottam. 4főnek egy kétágyas szoba és egy kihúzható franciaágy - iszonyú kényelmetlen volt - a konyhában. Viszont mosogatógép is van.
Sokan mondják, hogy egy hétre nem érdemes ide elmenni, ezzel nem feltétlenül értek egyet. A Valmeinier oldallal együtt 150km pálya azért nem kevés. A pályák jók, még a zöldek (amiken mentünk) sem szekérút szélességűek és van lejtésük, nem csak utazni, síelni is lehet rajtuk, kezdőknek egyenesen ideális.
Egy próbát szerintem mindenképpen megér...

Még sosem síeltem Franciaországban (leszámítva persze azt a rövidke pályát a Pireneusokban ami Andorrába vitt vissza), szóval itt volt már az ideje. Travelexes tavaszi utazásunk első síállomása Les Arcs volt.
Érkezésünkkor - április 12-én este - elkezdett havazni, de látszott, hogy amúgy sincs probléma a hóval, az elmúlt napokban is havazott, s reggelre még jobban felfrissült a hóréteg. Ködös, felhőátvonulásos napnak ígérkezett, ami engem annyira nem dobott fel, de bíztató volt a helyzet. Némi bemelegítés tán 10körül találkoztunk a csapattal és 2 helyi vezetővel a Varet kabinos aljában, ami sajnos ekkor még nem üzemelt - az általa és a felette lévő Aiguille Rouge kabinos által kiszolgált területet vizsgálat alatt állt, utóbbi lavinaveszély miatt egész nap zárva maradt. Vezetőink a síterepen való körbekalandozásra csábítottak minket, de sajnos rossz irányba - lefelé a ködbe - vittek minket, pedig a felső pályákon ragyogott a nap. Persze ez sem volt rossz, megismerhettük a szomszéd falu, Arc1950 szerintem kanadai stílusú belvárosát amin keresztülvisz a sípálya, illetve kellemes lejtésű nem széles, de nem is keskeny összekötő jellegű pályákon jártuk végig a terep alsó régióit. Használtuk a világ leglassabb 3üléses felvonóját ami a vastag köd mögött bújkáló nap miatt úgy tűnt mintha egyenesen az örökkévalóságba vinne minket :-) lementünk egészen Arc 1600-ig ahová a völgyből sívasúttal is fel lehet jönni, majd Arc 1800 és Vallandry környékén ahol már a köd oszladozott, nagyon élvezetes köröket mentünk a viszonylag széles lendületes kék és kellemes piros pályákon. Innen visszafelé vettük az irányt, hogy az időközben többfelé szakadt csapatot (a másik két fórumozó, Rera és Hunyadee is lemorzsolódott) 2600m-en egyesítsük. Némi táplálkozás után aztán nekiláttunk a felső résznek, immár hivatalosan különválva. A 2800m fölé vivő Grand Col felvonó mellett ég volt egy élvezhető csúszásunk, aztán mire a Varet kabinossal felmentünk, teljesen beködösödött és a nagy fehérség miatt megjött a hányingerem is, így lejjebb csúsztunk, majd át az alacsonyabb, kevésbé ködös régiókba, ahonnan a TransArc kabinossal tértünk vissza 2600ra, majd a ködben visszacsúsztunk a szálláshoz.
A ködöt és a lejjebb néha csepergő esőt leszámítva kellemes sínap volt, nagy területeket jártunk be. Amikor a terepet ****-ra értékelem, az értelemszerűen csak a Les Arcs részre vonatkozik és azért nem 5*, mert kicsit széttagoltnak éreztem, a jó részek között nem jó pályákon, hanem lapos összekötőkön lehet közlekedni. Egyébként teljesen jó hely, érdemes elmenni. Azt nagyon sajnálom, hogy a legfelső részeken nem járhattunk, az még érdekes lehet hosszú piros és fekete pályákkal. A kilátásról sajnos nem tudok beszámolni, csupán a Vanoise Express környékén láttunk át a La Plagne oldal köd alatti részeire.
Szállásunk a Chalet Altitude-ban volt Arc 2000-en. Hát, azt hiszem ilyennel ritkán találkozik az ember az olcsó francia síutak során. Lent az előtér nagyon ízléses, hatalmas 10fős apartmanunkban tágas közös helyiség, kandalló, nagy terasz, 3 fürdőszoba, kényelmes hálószobák, esztétikus berendezés... A szauna viszont el van szúrva. Nagy tér, kis kályha, egyszintes pad. Ennyi embernek szinte hideg volt. De ez persze csak azért, hogy valami negatív is legyen. ;-)

Szépen sorban majd a többi terepről is beszámolok a saját topikjaikban, de a laptopot sajnos itthon hagytam, így utólag kell leírnom az emlékeket, elnézést a késlekedésért...

A sielok.hu és bfabry felhasználó jóvoltából idén is kaptunk néhány aflenzi ingyenjegyet így a szezon végéhez közeledve, amit ezúton is szeretnék megköszönni!
Azt gondolná az ember, hogy az ingyenjegy vonzó, kapva-kap mindenki a lehetőségem, hogy eljöhessen velem ;-), de nem így volt. Talán az lehet az oka, hogy aki ilyenkor is lelkes még, az már tudja hova megy, aki meg már nem lelkes az nem az és kész. Pedig hó még volt bőven, hiánytól nem kellett tartani, persze a tavaszi időjárásnak megfelelő állapotokra kell készülni, így elkerülhető a csalódás. Végül március 24-én mégis összejöttünk 4-en, ketten a Győr-Móvár tengelyről Zoli barátommal, Yovena és Boardza pedig Grazból. Lent a völgyben köd honolt, de a megérzésem inverziót, azaz fentre ragyogó napsütést prognosztizált. Így is lett. Természetesen. :-) A pályák reggel nem kifagyottak, de nagyon élvezetesek voltak az éjszakai hűvösebb idő és a ratrakolás hatására. Az első néhány csúszás amolyan igazi "kurjantgatós" élmény volt, aztán a nap előrehaladtával a pálya egyre puhult, dél körülre a hátsó csákányos melletti pályák maradtak élvezetesek, azért a többi is elment még, de egyre többet hagytuk el a ratrakolt lejtőket. Pályán kívül néhol egészen érdekes élmény volt. A havon lévő porréteg meglehetősen fogóssá tette a felületet, sokkal hátrébb kellett terhelni mint azt a hó keménysége/puhasága indokolta volna, hogy elkerülje az ember az orrabukást.
Később aztán felhősödni kezdett. Hogy az esetleges eső előtt minél többet csúszhassunk, ebédet csak hátizsákból fogyasztottunk a szakadék szélén gyorsan, aztán uzsgyi az erdő. Már reggel láttam, de csak délután jutottunk el arra a lejtőre ami a csákányos mögötti kék pályán túl a völgy felé vezet. Az oka egyszerű, visszamászós a hely ha az ember a felvonó vonala alá csúszik, de megéri. Nyom alig volt, a hó teteje nem volt poros, az állaga mesebeli vajfirn. Újra kurjongatós kedvem lett! :-) Túlzásba nem vittük, mert meleg volt a mászáshoz, így aztán visszatértünk a háromüléses alatti erdőbe, s ott is maradtunk zárásig. Persze nem állandóra, hanem át meg átcsúsztunk rajta. ;-)
Az időjárás délután változatosan alakult, azaz a homokvihart leszámítva szinte minden volt. Napsütés, hó, szemerkélő eső, jégdara, aztán megint hó. De a komoly sötét felhők épp elhúztak mellettünk, épp csak a széléből kaptunk valamicskét, nem volt zavaró. 3 után még a szél is megjelent a csúcs környékén, hogy velünk együtt búcsúztassa az aflenzi szezont. Nincs mit tenni, március utolsó hétvégéjén szokás szerint bezárnak, még ha van elég hó, akkor is. Minden j(h)ónak vége szakad egyszer.
https://sielok.hu/fotoalbum/aflenz-...2012-03-24/kep/1/

Némi határozatlankodás tán végül itt töltöttük a hosszú hétvége első két napját. Mivel későn döntöttünk, szállást már kicsit nehézkesebb volt találni, gondoltuk, hogy minden magyarokkal lesz tele, de legalább a helyiek dolgoznak és nem növelik a tömeget...
Érkezésünk előtt 2 napig havaseső esett, éjjel fagyott, majd mire odaértünk az időjárás átbillent és a tökéletes arcát mutatta. Ennek hatására aztán egészen érdekes hóviszonyok alakultak ki. A havat borító jégkéreg a déli oldalakon kellemesen (később kásásan) megolvadt, az északi részeken viszont egész nap megmaradt. Olyan vastag volt, hogy simán megbírta az ember súlyát, úgy lehetett rajta síelni mint egy nagyon kemény jeges pályán. A hangja sem volt semmi... :-) Az északi pályákon a ratrakok ezt a réteget aprították össze, csütörtökön csak később nyitották meg a häsingi pályákat, a Karabfahrtot pedig csak pénteken, mindegyik jégzúzalékkal volt borítva, de péntekre jobb volt egy kicsit. Az időjárás a fákon is hagyott nyomot. Szél felőli oldalukat vastagon jégpáncél borította. Olyanok voltak, mintha a jégkirálynő elvarázsolta volna őket, aztán a nap hatására engedett a szoros ruházat és egyre másra robogva potyogott a jég a fákról. Néha kísérteties hangulata volt... :-) Délutánra persze buckásodtak a pályák, de a déli oldalakon pályán kívül kellemesen laza hóban jókat lehetett menni akkor is, ráadásul alig bóklászott arra valaki.
Bár valóban nem voltak kevesen, a pályákon ezt annyira nem lehetett érezni, igazi sorbanállás is csak az Almliftnél volt néha. Azért pozitívuma is volt a hosszú hétvégének, végre olyan fórumozókkal is csúszhattam együtt, akikkel még sípályán (esetleg egyáltalán) nem találkoztam még.
Szállásunk Göstlingben a Kékszőlőhöz címzett fogadóban volt. Alapvetően meg voltunk elégedve mindennel (pici, egyszerű szoba, készséges kiszolgálás), de a szobákban lehet dohányozni és úgy néz ki a vendégek ezt ki is szokták használni. Az átlag vendég lehet észre sem venné, de én különösen érzékeny vagyok rá, így ez zavart egy kicsit.
A terepre visszatérve, én kimondottan szeretem a tavaszi körülményeket a pályán, így nagyon jól éreztem, illetve éreztük magunkat, a szezon eddigi legjobb síelése keveredett belőle. Persze ebben a társaság is segített! ;-)
A képek talán segítenek elmondani milyen volt:
https://sielok.hu/fotoalbum/170056/...galeria/

A héten rendhagyó módon csütörtök helyett szerdán sikerült kilátogatnom Eplénybe. Kivételesen sikerült időben elindulnom, így 1615-kor már felfelé robogtunk a reggel óta a lejtőket koptató Maci-Lacival, Csaborral – akivel a nyári gurulás után verge a közös téli csúszás is összejött – és a meglepetésvendég Zirci Veteránnal – akinek ezúton is köszönöm a megismerkedésünk örömére rögtönzött carvingtörténeti léctesztet. :-)
Az általános vélekedés az volt, hogy délutánra már kásás lett a pálya, nem túl nagy élmény, de mire felértünk, árnyékba került a pálya nagy része és azonnal elkezdett visszahűlni és gyorsulni a hó. Már az elején egész jókat csúsztunk, aztán fokozatos fogyással 6 előtt egyedül maradtam. Az idő múlásával tényleg egyre jobb lett a pálya (nem jegesre fagyott, hanem még harapta a kantni, de jó gyors volt), kevesen is voltak, így nekem nagyon jóra sikeredett ez a csúszás. Nem vagyok az a kurjongatós fajta, de néha legszívesebben nagyokat kurjongatva jöttem volna lefelé, jelezve hangulatom pozitív voltát.
A pálya közepe környékén túrt volt a hó, néhyány bucka is volt, ez gondolom nem mindenkinek tetszett, de sajnos ilyen most az időjárás. Azóta még melegebb van napközben, mostantól néhány napig ott sem fagy talán éjjelente sem. Tapasztalatom, hogy még ha a levegő nem is hűl fagypont alá, a műhó keményre hűti magát éjjelente, így reggel és este még a mostani meleg időben is érdemes lehet kimenni. Persze ízlés kérdése, én kifejezetten kedvelem a firnesedő havat... Utolsó csúszásnál elkövettem egy amatőr hibát. Már mentek az alsó hóágyúk, de tartani akartam a tempót. Még meg is jegyeztem, hogy na, valaki pont a végén esett el amikor majdnem orra estem. Néhány perce mehetett csak az ágyú, de úgy fogott alatta a hó, hogy ihaj! :-)
Felvonózás: sötétedés után már csak a Sólyom megy, amivel nincs is problémám, de megfigyeltem valamit. Az ember felvesz egy ritmust, abban síel és ezzel nagyjából állandó köridőket megy a felvonó sebességétől (meg-megállások, lassítások) függően. Nálam ez kb. 8-10perc (csekkolástól csekkolásig). Tehát, ha 2019-kor csekkolok, nagy kellene legyen az esélyem, hogy 2028-ra a kapunál legyek és menjek még egyet. Viszont 10-15perccel zárás előtt belassítják a felvonót és fent elkezdik lecsukogatni az üléseket, ennek következtében pont annyival lesz lassabb a kör, hogy már nem lehet visszaérni egy bú[:csú:]szásra... Persze ettől még 2030ig vannak nyitva, de nekem kicsit kedvszegő dolog ez a végére. Még egy kis Sólymozás. Mikor vették ki az elválasztót az ülésről? Nekem bejön, mert tudok középen ülni ha egyedül megyek, meg nem ül rá senki beszálláskor, kevesebb a lassítás miatta.
Ezt már mondta valaki, de tényleg fura, hogy HolleAnyó is pont 2030-ig van nyitva, egy perccel sem tovább, így indulás előtt már nem dobhat be a zember egy teát vagy szenyát. Nekem nincs rá igényem, többnyire viszek magammal mindent ami kell, de szerintem többeknek lenne.
Még valami ami múltkor nem jutott eszembe, hogy ki van írva, hogy az arena területén szánkózni tilos. A pályamunkásoknak szabad hólapáttal lecsúszni az 1-esen? Ráadásul nem is a szélén...
Remélem minél több fagyos éjszaka lesz még, mert tervezek még menni! ;-)

Kicsit megkésve, de!
Amikor bakonyszentkirályi elágazásnál beálltam a villogó rendőrautó által parkolásra kényszerített kamionok mögé és kisvártatva megjelent egy láthatósági mellényes figura aki közölte, hogy "Most még el tudsz menni a busz után, de csak Dudar felé, aztán utána nem tudom mi lesz!", bizony felmerült bennem, hogy a múlt hét csütörtöki időjárásban nem biztos, hogy életem legjobb és legalaposabban átgondolt döntése volt elindulni a szokásos munka utáni csúszásra. Viszont ha már ott voltam, követtem a buszt, akárhova is megy - azt végülis nem mondta a fényvisszaverős arc. :-) Dudar után aztán volt, hogy nem is láttam a buszt a hófúvásban, pedig 10méterre volt előttem. Ekkor úgy gondoltam vissza kellett volna fordulnom. Aztán amikor nem sokkal Zirc előtt megálltunk a dombon felfelé és azon gondolkodtam vajon rámcsúszik-e a busz induláskor, már vissza akartam fordulni, de nem tudtam. A dombtetőn várva, hogy elkotorják a havat az útról és a hólánc nélküli tolólapátos traktor le tudjon kecmeregni az útról, eldöntöttem, Zircen visszafordulok. Amikor lefelé menet jött velem szembe egy busz aminek lógott az eleje, egy másik jobbhátsóval az árokban parkolt (a sofőrje talpig Volános pulcsiban sétált a dombtető felé...), emberek ladákra hóláncot szereltek, más autók visszafelé csúsztak. Egy döntést mindig meg lehet változtatni, tehát nem fordultam vissza. "Ha törik, ha szakad, síelek amíg eláll a szél!" - gondoltam magamban.
Az eredeti tervhez képest késve érkezve sajnos tapasztaltam, hogy épp állítják le a 3-as csákányost, így a hóágyúkkal+természetes hóval felturbózott 4-esen való bemelegítés sajna elmaradt. Irány a tető a két csákányossal. A 2-es nyomvonala néhol füves volt, de a srácok lapátolták rá a havat rendesen. A felvonókezelő jelezte, hogy rettenetes napjuk volt, rájuk jár a rúd rendesen és még a világítás is kiment a 2-es csákányoson, de dolgoznak rajt, hátha sikerül megjavítani. Nem sikerült. Sötétedés után ez is leállt.
Maradt az 1-es alsó szakasza, mivel a Sólyom a nagy szél miatt egész nap nem ment. Szerintem estére be lehetett volna már indítani, ment az már ennél nagyobb szélben is, de ki volt kommunikálva, így nem érhette szó a ház elejét... A hó a pálya erdő felőli szélén kiváló volt, a többi részről lefújta a szél a friss havat, így kemény volt de csak a "letörés" közepe körül volt jeges. Ez így nem egy változatos terep, unaloműzésnek gyakorolgattam, induláskor bepofátlankodtam a boardosok elé az ugratóra, illetve az erdő mellett egy-egy félkanyaros "mélyhósízést" imitáltam. A mozgás megvolt, elfáradni így is el lehet.
A végén úgy döntöttem biztosan ellapátolták már a keresztbe fordult kamiont a cseszneki szerpentinről és nem veszek ki extra szabit másnapra, hogy a frissen kapott SZÉP kártyám "szállászsebét" a Holle Anyóban felavatva péntekre is ott maradjak. Nem volt rossz döntés. Néhány könnyen abszolválható hóátfúvás kivételével teljesen zavartalan utam volt hazáig.
Aztán másnap megjött az eső... Remélem tényleg tudnak még esténként ágyúzni és húzhatják még egy darabig a szezont!

Tegnap egy váratlan meghívás következtében nappali sízésre vetemedtem Eplényben egy kis tanulással egybekötve. Nem bántam nagyon, szép téli nap volt a tegnapi. Az utak szárazak, a nap sütött, a Bakonyban több hó volt mint nálunk, amikor megérkeztem, mindenhol síelőket láttam sürögni, többeket rajtszámmal ellátva. Egyszóval elkapott a hangulat, hogy egy igazi síközpontban vagyok. Aztán mikor Maci-Laci megérkezett (mint kiderült, ő is épp arrafelé járt), az első mondata az volt, hogy: "Ennél még nálunk a városban is több hó van!" :-) Persze azért ez nem szegte kedvünket.
A hó délelőtt teljesen OK volt, csak az 1-es legalja volt jeges, hideg volt, a nap sütött (bocs, ezt már említettem), így képzelek el egy ideális téli napot. Hétköznap ellenére elég sokan voltak, gondolom részben a verseny miatt, így ebédszünet utánra már eléggé leharcolt volt a pálya, nagy területek voltak jegese. Miután a csapat nagyobb része 4körül hazament, megnéztük a 4-est is. Nem volt igazán élmény, főleg a meredek rész tele volt szórva fagyott földdarabokkal (ezt ma ki is írták a honlapra, ez sztem korrekt), így többet nem is mentünk rajta. Mivel nem kövekről volt szó, annyira nem lett szörnyű a talp, de jobb vigyázni...
5 után egyedül maradtam, 6kor még ittam egy teát fent és hazafelé vettem az irányt. Be kell valljam el voltam fáradva.
Viszont hóágyúzásra utaló jeleket az utóbbi időben nem láttam. Elfogyhatott a víz? Vagy elfagyott a rendszer?

Az elméletem - miszerint a napijegyes időszak végén (17:00) az emberek nagy része hazamegy - bevált. Tegnap 4 után érkezünk a parkolóba, ekkor már nem csak a távoli végeken volt hely, hanem közelebb is akadt 1-2, illetve folyamatosan szállingóztak a sporttársak a kocsik felé.
Napközben nincs ratakolás, de a pályák a hidegnek köszönhetően (szerintem) nem buckásodtak jelentősen a nagyszámú érdeklődő ellenére sem. A hó jó volt, eddig a szezonban a legjobb - legalábbis amikor én voltam ahhoz viszonyítva - de azért kisebb jegesedések előfordultak, de ezek nem voltak vészesek. A 2-es most nyitott meg ugratókkal együtt. A pályán azért akadtak érdekes dolgok (kő vagy fagyott földdarabok, ezt nem tudtam eldönteni) illetve ha jól emlékszem azt írták, hogy a becsatlakozást az 1-esbe kiszélesítették, hát ezt mi nem éreztük. Ez a szakasz továbbra is keskeny és jeges, bizonytalanoknak nem ajánlom, pedig pont kezdőbbeknek való lenne a 2-es... A boardosok már birtokba vették az ugratókat, ment is a fotózás este rendesen.
Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy sötétedés után kb annyian voltunk mint egy forgalmasabb hétköznap este. A 4-es alján folyamatosan mentek az ágyúk, remélem annak sem kell már sok! (Utána remélem a 3-asnak is nekiállnak... ;-) )

Tegnap munka ismét kimentem, kíváncsi voltam a helyzetre.
Megközelítés: Az utak szárazak voltak, a cseszneki szerpentin után a földeken lehetett hófoltokat látni, plusz a havas tetejű Ámos hegy már messziről látszott. Ezért még eddig nem morogtam, de egy kicsit lehetne jobban kitáblázva az Aréna. A kacskaringós úton közvetlenül a kereszteződés előtt lévő pici síelős figurát ábrázoló tábla nem túl látványos tájékoztatás. Bevallom, néha túlhajtok még így is, hogy sokat járok oda, főleg ha mennek előttem. Tegnap nem így volt, viszont jött utánam egy Merci a lefelé vezető úton, ami le akart tolni az útról, pedig bevallom nem annyival mentem mint ami elő van irányozva. Amikor betértem a parkolóba, továbbviharzott a házig. Pár perc múlva meg vissza. Mire elérte a parkoló végénél a 30-as táblát, sztem kb 3-szor annyival ment. Ha a síterephez tartozik ahogy gondolom, az szerintem gáz...
Időjárás: Hideg volt. Végre! A 4-esen és a kettesen már amikor odaértem bőgtek az ágyúk és porlasztották a vizet, ami a levegőben meg is fagyott annak rendje és módja szerint. Ez így van jól... Szerintem ha így marad, akkor hétvégére akár ezek a pályák is beindulhatnak. A szél természetesen fújt, az első kör után el kellett mennem a szemüvegemért, hogy ne könnyezzek, hiszen nem voltam szomorú és nem is fájt semmi.
Pálya: Azt hittem kemény lesz és jeges, de gondolom ágyúzhattak előtte éjjel, így egész kellemes meglepetés volt. Egy elkapott beszélgetésből megtudtam, hogy az egész pálya rettentően jeges, de ezt én nem tapasztaltam. Néhol kemény volt, de jól síelhető.
Sólyom: Valóban nem megy a szőnyeg és így tényleg üt a szék. Mint megannyi külföldi társa, pl. a hochkari Lekerplan négyüléses, vagy sorolhatnám. Huligan megoldása sem rossz ;-) én hátranyúlok és a tenyeremmel enyhítem a lökést, így le tudok ülni mielőtt elérné a lábamat. Már régóta bevált. A fenti kiszállóval semmi gond, persze továbbra is kádasodik, mindenki a legszűkebb íven akar fordulni és rögtön meg is áll a kanyarban tollászkodni. Tehát nem változott semmi és a teret sem érzem nagyobbnak mint tavaly. A felcsúszásnál akadályt most csak a kevés lendülettel érkezők okoztak, illetve az egyik alkalommal az ÚT KÖZEPÉN KERESZTBE LERAKOTT 2 PÁR SÍLÉC! Vannak érdekes emberek...
Tömeg: Nem egyedül voltam mint 2 hete, de azért kellemes mennyiségű látogató volt. 8 körül volt 1-2 kör amikor azt hittem ismét magamra maradtam, de aztán utolértem a többieket. Voltak még talán öten is!
Jó, hogy végre itt a hideg, remélem állandó vendég marad jó darabig...

A nap biztatóan indult. Esett ugyan a hó és a szél miatt nem ment a 2üléses, a Häsing és a buborékos sem, de a felhőalap magasan volt, elképzelhetőnek tűnt, hogy valóban felszakadozik néha a felhőzet. A szél néha nagyon komoly volt a felső részeken, egyre csak hordta a havat, csökkentve a látótávolságot. Amikor nagyon megromlott, szokás szerint a Draxlerlochba menekültünk. Amikor már itt is vízszintesen esett a hó, betértünk egy kis ebédszünetre. Na,akkor romlott el igazán az idő. Ebéd után maradtunk egy darabig a gödörben, aztán elindultunk megkeresni harmadik kollégánkat aki lankásabb lejtőkre vágyott. Mentünk fent is 1-2 kört, de ott már köd is volt a dúsabb fajtából, be kellett vonulnunk egy kis időre hüttézni újból, mert a szél-hó-köd triumvirátus nem ismert kegyelmet. Amikor egy picit többet lttnk az ablakon keresztül, tettünk egy utolsó kísérletet. Kicsit fel, aztán le a lyukba ismét. Mire leértünk, ne ment a felvonó. :-) A felvonósbácsi mondta, hogy menjünk a Karhütte mögé, ott felvesz minket a kisbusz. Így is lett. Bár addigra többet láttunk, megbeszéltük, hogy inkább elindulunk időben (akkor 15:30 volt és már csak én akartam volna csúszni). Mire levettem a cipőmet, már teljesen felszállt a köd - ahogy szokott ilyenkor - de már nem volt mit tenni.
Viszont a hó és a pályák minősége szerintem 5-ös! Részben olyan hó is esett, mint a hungarocell amit hollywoodi filmekben szórnak a szélgép elé és pörög az úton, de nem olvad el. :-)Nem mindenki szereti, ha a ratrakolt pályán friss hó van, de én igen. A pályák közül talán a 4-es volt a legjobb, nagyon kellemes volt az állaga, nem túl kemény, de én így szeretem. Pályán kívül csak 1-2 levágást csináltam, meg pályaszélen túrkáltam, de sajnáltam, hogy nem volt velem valaki hasonló beállítottsággal, mert akkor ki sem jöttem volna az erőből. Szerintem.
A nap fő tanulsága, hogy bár ez itthon nem látszik, nem kell Salzburgig vagy Tirolig menni az igazi télhez... :-)
Hazafelé láttuk, hogy végig az Ybbs mentén és a Bécsi-erdőben (A21 mellett) is havazott.

Hogy reggel elraktam a kocsiba a cuccomat, az egy dolog. Az, hogy elindultam úgy, hogy látszott, áll a csákányos, az már az már más. Nem mondom, hogy nem volt bennem némi provokatív kíváncsiság, hogy mi történik ha odamegyek és áll minden, de reményre adott okot, hogy napközben láttam azért síelőket, ha nem is sokat.
Már messziről látszott, hogy nincs bekapcsolva a pályavilágítás, de akkor már nem volt visszaút... :-)
A parkolóvilágítás működött, meg Holle anyónál is volt élet, így körbepuhatolóztam. A kérdésemre adott válasz "Ha jön valaki síelni, elindítjuk" része átöltözésre késztetett. Mire visszaértem a kocsihoz, már égtek a lámpák a pályán. Közben jött még egy autó, de ők nem voltak annyira elszántak mint én, így a felvonó kizárólagosan nekem indult el.
A pálya kemény volt, ahogy az műhótól várható, nagy meglepetés nem ért. Néhány kör után felgyorsították a felvonót - talán, hogy gyorsabban elfáradjak ;-) - így a tömeg ellenére (hehe) nagyon jól lehetett pörögni. Az igazság az, hogy ilyenkor nincs pofája pihenni az embernek, hisz "csak miattam megy az egész", szóval menni kell... Azért ilyen pályán kicsit több idő kell ahhoz, hogy elengedjem magam és próbáljak úgy menni mint normális körülmények között, így gondolom nem lehettem túl esztétikus, főleg az elején. Aztán amikor már mertem karcolni a laposon, onnan kicsit jobb volt és egyre jobban felbátorodtam. Ha lettünk volna 5-6-an, fél óra alatt egész jól fellazítottuk volna a tetejét, hogy teljesen élvezhető lett volna, de csak egy kutya társult be majdnem a felvonózásba mellém, így olyan volt amilyen, de én jól éreztem magam. Még gyakorlatokat is próbáltam csinálni. Ha nem egyedül lettem volna, biztosan maradok zárásig, de így 3/4 8 körül megkegyelmeztem a srácoknak (egyáltalán nem éreztették velem, hogy mehetnék már a..., de azért fura volt egy kicsit a szitu) és levonultam a pályáról. Egységnyi idő alatt úgyis többet csúsztam mint egy átlagos este.
Ha szabad javasolnom, aki mostanában megy - amíg ilyen a pálya - lehetőleg ne egyedül menjen, úgy gyorsabban élvezhetővé lehet csiszolni a pályát. A tárgyilagossághoz azért hozzátartozik, hogy ha valakinek nincs szezonjegye, azért gondolja meg, hogy teljes árat érdemes-e ezért fizetnie.
Ha viszont valaki szeretné úgy érezni, hogy van egy teljes síközpont ami "csak miatta" működik, hát HAJRÁ! :-)

Már amikor közeledtünk, éreztem, hogy ez nem lesz teljesen felhőtlen nap - a szó szoros értelmében. (Tudni kell, hogy tejködben hányingeres rosszullét kerülget csúszás közben...) Hochkar az egyike azon kevés helyeknek ahol a sűrű köd és az erős szél jól megfér egymás mellett. A délelőtt folyamán az Almlift kb. felétől felfelé volt köd és szél, lejjebb csak havazott, de azt azért becsülettel. Néha amikor fellebbent kicsit, felmerészkedtem a Häsingre is, de gyorsan visszatelepedett a köd, én nem tudtam ezt a részt élvezni sajnos. Ebéd után egy rövid időre még lejjebb szállt a köd, így a többieket is rá tudtam venni a Draxlerlochba való lemenekülésre. Ott aztán mindent bejártunk amit lehetett, még egy kis edőjárás is belefért, majd a nap vége felé a Leckerplan felső szakaszai is élvezhetőkké váltak. A szél persze maradt...
A pályák általában jeges alappal rendelkeznek, amit friss hó takar, de az ünnepi mennyiségű ember azért könnyen feltárja az alapokat. A megnyitott pályák használhatóak, a még meg nem nyitottakat délutántól erősen lőtték (pl. Sykora-Hang). A népszerűbb erdei részek már ki vannak járva, de fehér utánpótlás itt is akad, hiszen pl. ma is esett valamennyi, de érezni, hogy megolvadt/kifagyott az alap, főleg a nyílt részeken.
A nap végére egész jó csúszkálás kerekedett belőle.

Kiegészítés a sorbanállásal kapcsolatosan:
Almlift, Hochkarbahn: néhány perc
Häsing, Leckerplan: alig
Draxlerloch: 0-néhány perc
A Großes Kart és a csákányost nem figyeltem.