Sípályák színjelölései (fekete-piros-kék-zöld)

Kriszmasz!

Az idézett szöveg 2007-ben keletkezett. Talán más topicban is érdeklődnöd, vagy olvasgatnod kellene. (az ikonod piros, így széles pályaválaszték áll rendelkezésedre)

Csabor a dátumfigyelő

Szia !

Tanácsot kérnék tőled , szerinted Ausztriában mi az a közepes síterep ,ahol jó sok ,széles, és hosszú kék (tényleg kék ) pálya található ?
Fontos lenne még a nem túl drága bérlet ár ,illetve a kabinossal való megközelíthetőség !
Előre is köszönöm ha szánsz rám időt és válaszolsz !
Szia

Ráadásul az a bizonyos meredek rész általában glatt jég, ami még nehezebbé teszi a dolgokat!

A kék pálya közti nagy difik ebből is adódhatnak (alább írtam):
"Kék pálya 0-tól 25%-ig "

erdei ösvény...nem freeride :D

Első nap erdőbe? érdekes hozzáállás az is mondjuk :)

Volt szerencsém azon a pályán tanulni :D

Egy kedves lány azt mondta ki tudjuk kerülni az erdőben...hát ja...pont a közepén van az erdei kerülő vége úgyhogy első nap ismerkedhettem azzal a szakasszal :D

én is furcsának találtam, hogy kék, pedig a szlovákok nem szokták "alulértékelni" a pályákat... ez kivétel, szerintem is megüti a piros szintet!

No igen kék és kék között is van külömbség.Erről mindíg az jut eszembe amikor Jasnán tanutam és felmentünk a kis pirossal Otupnétól ami a térképen végig kékkel jelölt.Az első harmada tényleg kíválló tanuló rész de utána esik le mindenki ála, én is megkaptam az instrukciót:síelő még nem maradt fent így vagy úgy leért:):)Üvöltő vadász kutya legyek ha az kék,Én vastag pirosnak tenném,borult is mindenki rendesen:):)Idősebbek mondták ennek a résznek sirató a neve és régen még dúrvább volt csak alakítottak rajta.

Egy érdekes példa a színváltozásokra. A francia La Plagne az idei szezonra átszínezte néhány pályáját tavalyhoz képest. Pl.

a piros Loup Garou kék lett,

hat darab kék pálya (Bretelle Farandole, Col I, Fornelet, Gavotte, Les Mines és a de la Rossa ) piros lett,

a La Chiaupe piros pályából fekete lett.

A francia zöld jelölés nem más, mint a normál körülmények közt használt gyalogutak, erdei utak esetleg kocsiutak jelölése, azért hogy hozzá tudják adni a pályarendszer kilométeréhez. Általában télen ezek is behavazódnak, egy ratraknyommal végig tudnak rajta menni, a lejtése pedig minimális, sokszor még szerpentines is. Ezért lehet látni sok fr sipálya térképen a cikkcakkban felfelé menő zöld jelzésű pályát.
A baj akkor van, ha véletlenül rátévedsz, vagy kezdők azt hiszik, ez a jó pálya nekik.
A fekete pálya jelölése sokszor nem csak a meredekség miatt fekete, hanem a szélesség(keskenység) és egyébb tényezők miatt(buckák), amitől esetleg extrém nehézségűvé válik.

Én is tudnék példákat sorolni az "anomáliákra", mégis úgy érzem, hogy a színjelölés általában korrekt és informatív, legalábbis Ausztriában, ahol mi előfordulunk. Amúgy meg egy pálya nehézségének megítélése nem csak az egyéntől, hanem a hóviszonyoktól függően is eltérő lehet. Mentem én már ugyanazon a pályán fütyörészve porhóban, de vért izzadva is jégen. És egy meredekebb, de széles, belátható pálya is tűnhet kevésbé komolynak, mint egy halványabb színű, de keskeny, hirtelen forduló, vagy éppen egy műúthoz levezető, korlátban végződő, ahol szűk helyen kell hirtelen megállni. A variációk száma "végtelen".
Végső soron azonban nyugodtan támaszkodhatunk a pályarajzokon alkalmazott jelölésekre, hisz épp azért vannak. És még valami, a pszihés hatás: Állítom, hogy egy kevésbé gyakorlott síelő ugyanazon a pályán magabiztosabban lemegy, ha az piros (hisz piroson ő már tud!!!), mint ha fekete. Mert a feketétől ugye még félni kell!?
A véleményem sommázva: figyeljük a színeket, de méginkább a hóviszonyokat. Sztem nem a meredekség, hanem a hó minősége a döntő tényező.

Speciel van egységes:
Kék pálya 0-tól 25%-ig , piros pálya 25-40 % között, a fekete pálya meg 40 % felett.
Ez mind a hosszanti, ment harántesésre vonatkozik.
Ezek az adatok a germán területekre vonatkoznak, de tudtommal szinte egész Európa ezekkel az értékekkel dolgozik. Annyi, hogy helyenként bejön a zöld pálya (ld franciák), ami a kék pálya tág értékeit hivatott egy kicsit kordában tartani.
Ugyanúgy a skandinávoknál is léteik zöld pálya .

De ezt a síterepek eléggé individuálisan értelmezik, így nem csak országok, hanem adott országokon belül síterepek között is óriási különbség lehet.
Pl aki tud egy semmeringi vagy kreischbergi kéken sízni, annak lehet kemény dió lesz egy heiligenbluti kék pálya.

Még bonyolultabb a helyzet, ha Európán kívül kalandozunk, különösen a koreaiknál, idézem a koreai írásomat:
„Az országban öt, négy vagy három nehézségi fokozatra osztották a lejtőket, négynél a következőkre; kezdő, középhaladó, haladó és profi szintre. Színjelölésük még ennyire sem egyértelmű. Ahány ház annyi szokás elvét követik, így ezt síparadicsoma válogatja. Van olyan, ahol mindegyik lejtőt egy színnel jelölik, pl. narancssárgával. De egyes helyeken fel-felbukkan egy Európában is szokásos szín, így a kék. Viszont arra vigyázzunk, hogy itt a kék az már a haladó részt jelképezi, ugyanakkor a világosabb kék a kezdő lejtőket. De a legmeglepőbb az, hogy egy adott szín jelentheti az ellentétjét is. Jó példa erre, hogy Jisanban a zöld a középhaladó, míg Phoenix Parknál a profi, "feketepályákat" jelenti. De a pályák lejtésénél is találhatunk érdekességeket. Itt van mindjárt Daemyung, ahol a középhaladó (15 fok) és haladó (17 fok) lejtő között szinte leheletnyi a különbség, mindössze két fok. A kezdőbb pályák szinte tenisztábla simaságúak.”

Ez az individualitás különösen az amerikai síterepek estében érvényes, pl egy Vail-i duplagyémántos épphogy megütné a Whisteri egy gyémántos pályákat…
S akkor még ne is beszéljünk a Midwest egyes sípályáiról, ahol sok helyen vertikál híján egykori szemétdombokra (nem vicc!) épültek felvonókat. Na és néhol itt is találni duplagyémántosokat:D
Szóval itt tényleg a síterep saját magához méri, s nagyon nincs standard,
Azért Európában még lehet tervezgetni e téren, de biztosra menni azért itt sem lehet.

A kis pályák és a "profibb" rendszerek közt e téren nincs különbség (Ausztriánál maradva), sőt sokszor egy kisebb síközpont feketéje sokkalta keményebb, mint a holland síbajnokokhoz igazított tiroli sídorádok.

Legjobb tudomásom szerint nem létezik egységes szabályzat. A pályabesorolás színei a pályák nehézségét jelentik az adott síterep pályáihoz viszonyítva. Tehát attól függ, hogy a terep többi pályájához képest milyen nehéz az adott pálya.
Ettől van az, amit többen is írtak, hogy ami az egyik terepen piros, az a másik helyen maximum sötétkék.

Ezen felül a síterepek is szeretnek játszani a színekkel. Pl. az egyik évben kék a következő évben piros lesz, családi síterepként reklámozott helyen nem néz ki jól, ha nagy a nehéz pályák aránya, a síterepek általában a faluba visszavezető pályákat mindig egy kicsit könnyebbnek jelölik, mint a valóság stb.

Hogy létezik-e valamilyen szabvány azt nem tudom, de én is úgy érzem, hogy pályarendszerenként eltérő a nehézségi fok jelölése. Sokéves síelésem során azt tapasztaltam, hogy minél nagyobb, profibb a síterep, annál szigorúbb a jelölés. Ami a tiroli síterepeken pl. a Kitzbüheli vagy Zillertal Arénai, amit volt szerencsém megismerni) még kék pálya, az egy kisebb, határhoz közeli pályákon már bőven pirosnak minősül. Egy kis pályarendszer feketéje, meg egy komolyabb síterepen még csak piros.
Vegyes tudású csapatnál, ha szeretnék nagyjából egyben tartani a résztvevőket, de viszonylag mindenki szabadon síelhessen, akkor közepes méretű pályarendszert javasolnék, ahol mindegyik nehézségi fok megtalálható. Túl nagy pályarendszrnél úgy szétszéled a csapat, hogy napközben szinte kizárt, hogy találkozzanak, vagy csak nehézségek árán tudnak összejönni. Egy nagy síterep bebarangolása, csak egyforma sítudású emberekkel élvezetes. Ha nem egyforma a sítudás, akkor sokkal jobb egy központban összefutó különböző nehézségi foku, kisebb pályarendszer.

ezért (is) jó ez a fórum, utána kell kérdezni, és a személyes véleményekkel máris többre megy az ember ;)

Az én véleményem az (amint te is írod), hogy a nagy síterepek mindenki számára biztosítanak élményt. Ott az átmenet is fokozatos a bébi pályától a feketéig.
Az biztos, hogy a legjobb az lenne, ha előtte le tudnád meózni a területet. Ha teheted, és főleg egy csoport szórakozását szervezed, akkor a személyes benyomásokra építhetsz legjobban. Én is a személyes tapasztalatot helyezem előtérbe. Csak hát ez nem mindenkinek adatik meg! Többek között nekem sem. Néhány pályán jártam már, de vannak itt
megbízható síoktatók, sítúravezetők akik biztos ellátnak jó tanácsokkal.
Egyébként hova készültök?