Úgy alakult, hogy az elmúlt (hosszított) hétvégét Arlbergben, a Sonnenkopf aljában töltöttük.
- Csütörtök: 850 km-nyi utazás
- Péntek: eszméletlen gyönyörű idő, tökéletes hó, a teli parkoló ellenére mínusz 3 perc várakozás a lifteknél (errefelé valami ok folytán nincs sorállás – most, igaz, sok volt a gyalogos túrázó: taposott téli túra utakat is készítenek). Mi hihetetlen jókat carvingoltunk, pályán kívül és belül. Egy adott pillanatban azt hittük, hogy hirtelen változni fog az idő, mert egy csapásra 5 fokkal csökkent a hőmérséklet – aztán rájöttünk, hogy épp napfogyatkozás van Később erőteljesen barnultunk, a Riedkopfhütte hőmérője 23 fokot mutatott, mégse lágyult a hó.
- Szombat: csepergő esőre ébredtünk (lakhelyünk, Wald am Arlberg, 1000 m-en fekszik), de 1500 m fölött ez átváltott havazásra. Szerencsére időnként felszakadozott a köd, így zavartalanul csapattunk. Hazafelé végig lementünk a völgymeneten (pedig félúttól le volt zárva), az igaz, hogy tökig áztunk, mert a vége felé zuhogott az eső. De megvigasztalódtunk a Kelobar-ban (szerintem ez labancföld egyik legjobb apres-ski-je), nem kevés sör és a Dreirad (= tricikli) nevű zenekar live koncertje mellett.
- Vasárnap: a tél lejött a völgybe is, 10 cm-nyi havat sepertem le reggel az autóról, utána következett a szomorú, hazafelé vezető újabb 850 km…
(Egyébként mindenkinek nagyon ajánlom ezt a síterepet, családbarát is, van kisgyereknek való pályától kezdve durva feketéig minden, korlátlan freeride lehetőséggel fűszerezve, 1000 m-től 2300-ig. Nyáron hegymászás és MTB trekkek. csak hát egy „kissé” messze van.)