A három napos karácsonyi evés-ivás után úgy döntöttünk, hogy kiugrunk a szlovákiai Skalkára, és pár napos sífutással kezeljük az ünnepek alatt felgyűlt mozgáshiányt. Ez már bevált program, ahogy a korábbi években, most is sikerült itt last minute szállást foglalni, nem volt teltház a hegyi panzióban, de a büfékben és este a Relax Centerben is kevesen voltak.

Skalka, mint síterep hanyatlik (a régi húzóliftek egy része hiába szerepel a sítérképen, nem működik), de sífutóterepként Szlovákia egyik legjobbja. December közepén hatalmas hó esett, ennek sajnos már csak a fele van meg, de így is elfogadható körülmények között tudtunk sífutni és úgy láttuk, az itt síelők sem jártak rosszul. Az ülőszékes lift (Limba) és két húzólift üzemelt folyamatosan, a székek kb. fele üresen járt, nem voltak sokan a pályán. A napijegy csak 19 euró. Lassan készült el, de erre a szezonra végre átadták az új hüttét a libegő felső állomásánál: nagyon jól néz ki és a körpanoráma miatt is érdemes meglátogatni.

Néhány fotó az új épületről és a pályákról:
https://sielok.hu/fotoalbum/skalka-2023-december/galeria/

A sífutópályák használatáért elvileg 4 eurót kell fizetni, de a pénztárban nem találtunk senkit, így végül ingyenes lett, de az is lehet, hogy a jegessé vált, messze nem tökéletesen kezelt pályák miatt nem szedték a belépőt. Nem voltak ideálisak a hóviszonyok, pedig Skalka igazán hóbiztos hely, sokan járnak ide a környékről is kirándulni, szánkózni, a parkolók a nap közepére megteltek. A szállásunkat a jegessé vált út miatt csak hólánccal tudtuk megközelíteni, de szerencsére ez rutinosan ment. Összességében, amiért mentünk, azt hozta a hely: izomlázasra síeltük magunkat és havas környezetben tudtunk pár napot aktívan pihenni, hüttézni, szaunázni, mindezt elfogadható áron (szállás 50 euró/fő félpanzióval + szauna-wellness 12 euró/óra).

Hazafelé még belefért egy városnézés Világörökséghez tartozó Selmecbányán, amit mindenkinek nagyon tudok ajánlani. Különleges hangulatú hely, egykor virágzó, ma már inkább turistákból élő dimbes-dombos város, az itteni séta is aktív program a sok szintkülönbség miatt. Egybéként itt is van a város mellett egy sípálya (Salamandra Ski Centrum), ha valaki a határhoz közeli helyet keres pályaszállással.

Szombaton Skalka sípterepet választottam, mert honlapjuk szerint ment az összes nem freeride-os pálya, hó is esett és az időjárási körülmények is kedvezőnek tűntek. Továbbá érdekeltek a jelenlegi állapotok is.

Előzetes informálódás
Már az egy kisebb rejtélyt okozott, hogy pontosan milyen pályák és liftek is működnek. Nehezítette a tájékozódást, hogy a honlap csak és kizárólag szlovákul érhető el (zászlók csak dísznek), úgy hogy a pályák és a liftek nincsenek megszámozva/betűzve és mindehhez egy újnak mondott térkép (ezen nem szerepel újként a négyüléses), amin megint máshogy vannak jelölve (illetve nem jelölve) a felvonók és a pályák. Mindenesetre az kiderült, hogy a régi nagy tányéros liftek már nem fognak működni. Pályák közül a kettes teteje becsúszópályaként továbbra is üzemel, valamint a nagy pálya mellett még kettő kisebb (nagy pálya részeként) és a Blondy, bébi mennek.

Utazás
Budapestről szokásos útvonalon (2-es, 66-os) mentem egészen Hontnémetiig, onnan pedig 51-esen Selmecbánya felé egészen az R1-es autóútig, majd egy keveset az autóút mellet aztán Martin felé egy kicsit aztán fel a szerpentinen Körmöcbányánál. (a település belvárosa hangulatos) Az 51-es minősége és útvezetése azért hagyott kívánni valót maga után. Az út 3 óra 10 percig tartott.

Első benyomás és helyzetkép
Szocreál a javában. Kátyús jeges parkoló fogadott, érkezésemkor kb. egy tucatnyi autóval (8:45).
Pénztár felé haladva többszintes felújított panelszállót és kisebb konténeres síkölcsönzőt, bufét láttam. Az egyetlen kasszánál nem volt sor., így gyorsan megvettem a jegyet. (a pénztáros nem tudott angolul)
Aztán elindultam a régi liftek környékére. Az első csalódás rögtön a becsúszópálya tetején (régebben kettes jelzésű) ért. A honlap szerint a pálya jó és üzemel, a helyzet, hogy teljesen használhatatlan, sáros köves alig látni rajta havat. (Ma néztem, hogy szombat reggel 8-kor módosították korlátozottra.) Tovább haladva egy hatalmas mondhatni ipari tányéros felvonó maradványával szembesültem, ami a túraútvonalra ágaskodott. Érdekes látvány volt, ekkor úgy éreztem, hogy a mai nap múzeumlátogatással fog telni. Mellette a Ziarska Romik fekete pályák (4-6), amik felvonó nélküli freeride pályaként vannak nyilvántartva a honlap közlése szerint. A pályán foltokban van hó, annál több kő és már félméteres fenyők nőttek ki pályaszerte. (végül is, ha leesik egy méter, akkor egyszer le lehet menni rajta, aztán mászás és újra). Aztán a Blondy felvonó hangjára lettem figyelmes, ami már megyegetett, szó szerint, mert néha olyan hangja volt, mintha meg akarna állni. Közben ment a pályakarbantartás, miközben a pályán már volt síelő. Egy alkalmazott lapátolta a havat a kikopott részekre. Mentette a menthetőt, bár még így is maradt bőven kikopott felület. (Limba-ról lejebb)
Egyébként azon a részen több talponálló is üzemelt amik egyébként hangulatosak voltak és bele is illetek a tájba. Ha nincs pálya, akkor igyunk mottó is találó lehetne. (fekete pálya tetején találtam egy törött whisky-s üveget).

A pálya

Kis keresgélés és kérdezősködés után megtaláltam a pályához vezető utat, aztán láttam egy modern és szép szállodát és pár teljesen új és igényes apartmant is. (gondolom a panoráma miatt kerültek oda)
A pálya lejtése teljesen rendben van, nincs benne letörés, fent kellemesen piros lent meg kék inkább, valamint a széllessége is megfelelő. Valamivel több mint egy kilométer hosszú és 240 m a szintkülönbsége. Mind a két tányéros a lenti részben van, bal oldalon az egyik a snowboard park mellett, a másik pedig a jobb oldalon a kettes pálya kicsúszásánál. (Ez rosszul van jelölve a térképen.) A pálya minősége a honlap szerint nagyon jó volt, a valóságban szerintem inkább a korlátozottat ütötte meg, hiszen nagy terjedelemben látszódott a föld, sok esetben a kő és a fú is. 11-12 között lehetett a legjobban csúszni, amikor már felszállt a köd, délutánra már kikásásodott és még több kő került elő. Nem értem, hogy lehet itt 50 centi hó. Nem hittem a szememnek.

Az ülőszékes
Teljesen rendben volt. Látszik, hogy pár éves. Egysebességes behúzószalagos, kényelmes beszállni kiszállni, a mikrofonból meg szólt a jó kis zene.

Limba étterem
Délben megérkeztem az étteremhez, mellette láttam egy újabb felvonóleletet és az egykori pályát, aztán beérve szinte minden asztalnál ültek. Nagy fapados étterem, szó szerint (inkább menza jellegű) Kb. 5 melegétel közül lehet választani. Az étel megfelelő minőségű volt az adag azonban lehetett volna több, mindenesetre azért a pénzért drága volt. Egy órára ki is ürült az étterem.

Egyéb
A pálya alján és tetején is van egy-egy röviditalt árusító bódé stand. A lift kiszállójánál pedig egy bunker (félkész valami), amiben gy büfé és egy mosdó is található.
Szép volt a kilátás a hegytetőről, lehetett látni Besztercebányát és a környező hegyeket.
Egyébként úgy láttam, hogy a központ inkább a rekreációra helyezi a hangsúlyt.

Összegezve
Csak síelésre nem javaslom a terepet, a 22 eurós ár ellenében sem.

Ma voltunk Skalkán. Nekünk nagyon nem tetszett. Az oldalukon 50 cm hóról írnak de ez maximum a pálya alapja. Csak az egyes pálya ment a négyüléses felvonóval és a rajta lévő popsissal. A pálya jobb oldala volt csak síelésre alkalmas a bal oldalon kilógó sziklahegyek illetve kövek. A pálya jobb oldala is csak kb 12:00 ig volt alkalmas siíelésre, utánna már csak szenvedés volt. Mivel saját léccel voltunk ezért befejeztük a síelést 14:00-kor. Ekkor már a pálya tele volt kis kavicsokkal amit "kiástak" a sílecek, illetve a pénztártól való bevezetőröl sodortak be.

Tegnap március 27-én voltam itt. A piros pálya a négyülésessel szuper volt egész nap. Csak a felvonó előtti 50 méter lett délutánra széttúrva, különben végig sima pálya,kemény firnes tavaszi hóval. 2 fok volt, és napsütés. 3-ig nyomtam a köröket a snowborddal, majd fél 7-ig sífutottam. A futópályák még jók, csak a lejtőkön kellett figyelni, mert jeges. Körmöcbányán már tavasz van, a várostól 3 km-re az erdőben tél sok hóval.

Most értünk vissza Skalkáról, 4 napot sífutottunk. Etalon hóviszonyok vannak. A napsütés messze elkerült minket, néha a felhő is ráült a csúcsra, cserébe hero snow és kevés ember. A pályakezeléssel most nem voltunk megelégedve, csak vasárnap este mentek ki a gépek, ez a meredekebben lejtő kanyarokat már túl izgalmassá tette, máshol persze nem volt zavaró.
A Limbában szálltunk meg, egyre gyengébb a hely, régebben ebédidőben tolongtak az emberek az étteremben, most pang az ürességtől.
A síelőket nem kényeztették el, a fekete pályákat nem kezelik, de nem is megy rajtuk senki, pedig jó kis mogul lehetne így. A feketék liftjei sem járnak, bár be lehet csúszni az ülőshöz kis botozással. Csak a nagy piros megy a négyülésessel.

2 éve voltam itt, de akkor jeges volt minden, ez sokat rontott az élvezeten.
A mellékelt képen talán jobban érzékelhető ez a bizonyos hegygerinc, annak egyik és másik oldala. Északi oldalon az összes nagypálya, dél felé egyedül a kék 8- as Limba pálya néz(a hotel előtt) . A kék 7- es Blondy, a gerinc tetején (gyerek pálya).
A kék szaggatottal jelölt egy közlekedő sétány, sífutó, stb útvonal, de lehet rajta sível is közlekedni, a lejtése minimális, főleg a kék pályák felé csökken az esése. Az ülőszékes hegyi állomásától lehet használni. Viszont, ha a nagy 1 pálya közepén balra átcsúszol a 2- es rövid erdei szakaszon, a 4-6 fekete pályára jutsz, és annak aljáról lehet felvonzni a kék pályákhoz. Persze előtte érdemes tájékozódni, hogy működik a poma lift is!!! A 2- 3 erdei átkötőn pedig vissza lehet csúszni a nagy 1-es pálya közepére. Így lehet átjutni. A Limba hotelnek csak a mosdóját használtuk, de akkor tiszta, rendes helynek tűnt. Hát remélem jól emlékszem mindenre- különben a hegytető sífutó központ is.

Tegnap voltam itt, Skalkán. Döntésem, azért esett rá, mert a síterep szlovák nyelvű honlapján 50 centiméter hóról írnak, illetve a közelben lévő pályák közül ez van a legmagasabban a tengerszinttől számítva.

Az első negatívummal mindjárt az első 10 percben szembesültem, ugyanis nincs egy térkép, egy tábla arról, hogy merre van a pálya. (Jó na, volt tábla, de szlovákul valami szöveg semmi piktogramm...)
Nagy nehezen végre megtaláltuk a pályát, de persze az odavezető út az még véletlenül se lejt, sőt 1x le is kellett csatolnom, hogy tovább tudjak menni.

Végre odaértem a pályára, ahol szembesültem azzal, hogy a sztereotípiák sajnos nem alaptalanok...
A pályán természetesen sehol nem volt 50 centiméter hó!!
De viszont volt JÉG, de az az egész pálya hosszában.

A kicsit meredekebb, jobban használt részeken a jég alatt sziklák teteje "lóg". Ha próbálsz a pálya szélén menni, akkor meg a buckákba összehordott műhóba találkozol a kis kavicsokkal...

Egy szó mint száz, a pálya pocsék, látszik, hogy nem tartják megfelelően karban. Mintha nem lenne gazdája, olyan állapotok vannak, mintha soha nem dolgoztak volna rajta.

Én senkinek nem ajánlom ezt a pályát, menjetek inkább Mátraszentistván-ra vagy Eplénybe.

Ma nagyon szép időnk volt Skalkán. Sok hó van még fent. Minden ment kivéve a nagy "C" Poma lift. Van kint egy régi térkép amin még a 4 üléses nem szerepel, csak a két tárcsás, a hozzátartozó pályák és a kék pályácskák. Az új térkép, ami a sielők.hu oldalán is szerepel kicsit béna, de végül is a valóságot mutatja. A 3- as erdein nem szabad végig csúszni, mert annak gyaloglás a vége. Egyszer érinti az 1- est és utána a 4-5-6 végét, de legkésőbb itt el kell hagyni az erdei pályát- tovább turistaút megy.
Jó tapasztalataink voltak a helyiekkel- többször segítettek büfénél, tájékozódásban. Komoly sífutó élet van fent a hegyen- kifejezetten jó volt a hangulat.
Egyetlen negatívum az volt, hogy a pályák jegesedtek... Főleg az 1- es délutánra nagyon élvezhetetlen volt. A végén már inkább a 6-ost használtuk, ez is jeges volt, de azért jobban ment. Külön élmény a Poma lift- csak úgy lobog az ember haja felfelé:-)

Skalka .
A múlt hét szombatján látogattuk meg ezt a kis terepet.
Körmöcbányától felfelé az út nem volt teljesen zökkenőmentes mert az egész utat össze-vissza barázdált jégpáncél fedte . Időnként csak a két keréknyomvonal vezette az autót.
Felérve 20 méterre tudtunk megállni a pénztártól ahol 19 euróért sikerült chipes bérletet vennünk. Némi tanácstalanság után elindultunk a többi síelő után mivel nem láttuk a pályát. :) Ez egy 200 méteres átkötő rész ahol az első felét botozással kell megtenni szerencsére csak egyszer. Az átkötő végén megláttuk az ülős felvonót de a pályát alig mert hatalmas köd volt reggelről a hegy felső részén.
Lefelé menet már sokkal jobb volt a helyzet itt már tisztább volt az idő. Ezt a jó széles piros pályát egy gyorsítószőnyeges 4 üléses lift szolgálja ki skidata kapukkal.
Itt még a legnagyobb forgalomnál sem álltunk 1/2 percnél többet. A felvonón utazva az oszlopokról zenét sugároznak nekünk ami véleményem szerint jó ötlet. Azt azonban meg kell jegyezni ,hogy ezen a részen a ratrakos nem volt teljesen a helyzet magaslatán mert itt-ott hórögöket hagyott a pályán amit a tótok egy-egy leszúrt bottal jelöltek meg ! Így is lehet !:)
Pár csúszás után próbáltunk egy normális wc-t keresni mert a kasszánál és az ülős felvonó tetejénél is csak toi toikat láttunk. Megint egy átkötő út de itt már legalább nem kell botozni. A parkoló és a pénztár mellett elcsúszva a hely "központi" részén találtuk magunkat. Itt a chata limba nevű épületben találtunk normális wc-t. Innen elindulva több pályán is tudunk lecsúszni. Van egy kis tanulópálya de ezt mi kihagytuk. Továbbá egy 300 méter hosszú kék pálya valamint innen indul a piros és a fekete pálya is. Egy jó ideig itt köröztünk . Ez a rész mindenkinek elnyerte a tetszését . Jó volt a pályalejtés és az adogatós poma. Én személy szerint nagyon szeretem ezeket a lifteket mert piszok gyorsak. Ha valaki a meredekebb rész ki szeretné kerülni vagy csak változatosabbá szeretné tenni a síelését úgy a piros -nekem inkább kék- 2-es 3-as pályán tud megint a pomához lecsúszni. Egyébként ez a pálya érinti a széles 1-es pályát is tehát átcsúszóként is funkcionál.
Az árakról :
Már szó esett arról,hogy a napi bérletet 19 euróért tudtuk megvenni ami jó ár-érték arány takar. A kolibák -vagy nevezzük inkább csak büfécskéknek- nagyon olcsók és az egyikben magyarul beszélő hölgy is van. 1 hot-dog 1 eu, a tea 50-60 cent, a sör 1,40 és a forralt bor is 1 körül mozog. Mi ebédre a chata limbát választottuk ahol 4,8 euróért rántott húst ettünk sült krumplival ami kiadós volt és finom. Összegezve kellemesen csalódtam a helyben és egy jó kis napot töltöttünk itt kellemes társasággal !

Skalka újratöltve! Gyűlnek a körmöci gleccseren idén eltöltött napjaink. Legutóbb még meleg és kökeményre fagyott pályák fogadtak, most viszont zseniálisak voltak a hóviszonyok. Már érkezésünkkor sem volt panasz a hómennyiségre és minőségre, de pénteken leszakadt majd 30 centi, ami alapjaiban borította fel a hétvégi terveimet. Így péntekig szorgalmasan izzadtunk sífutólécen, de szombat reggel már a lesiklásé volt a hangsúly. Miután megérkezett boardos cimborám, kölcsönöztem egy muzeális Oxygen deszkát és onnantól szinte csak az erdőt jártuk. A pályán is fantasztikus, puha porhó, persze emiatt már 11-től szépen buckásodik. Pályán kívül megfelelő mennyiségű pow, bár érdemes nézni a hófelszínt, mert a kivágott fák csonkjait még nem fedi elég hó, én is megtaláltam párat fordulóban. A kidőlt fákon mindenhol át lehet csúszni.
A két fekete pályát nem kezelték így ott szombat reggel érintetlen szűzhó fogadott. Délutánra persze már jó pár nyom futott rajta, de még mindig nem volt összeszabdalva. A feketékhez tartozó Pomákat érthetetlen módon nem indították be, így sajnos mindig vissza kellett csúszni a piros pálya négyüléseséhez, ezért a legjobb freeride útvonalak nagy része kiesett.
A Chata Limba ismét leszerepelt. Mint szállás nincs vele gond, de a fél- és teljes panzióhoz biztosított étel minősége és mennyisége szánalmas. A svédasztalról elfogyott ételeket van, hogy 15-20 percig nem pótolják, így, ha rossz ütemben érkezik az ember, sokáig kell ácsorognia.