Valmorel. Eszembe jut az a négy évvel ezelőtti hét, amikor idősödő fejjel, ámde hatalmas elszántsággal és lelkesedéssel először csatoltam a lábamra lécet, és a Foret apartmanok előtti szánkópályán vért izzadva, végletekig elfáradva, ám töretlen jókedvvel kezdtem neki a síelésnek.

Négy év telt el azóta, és március 12-én este ismét begurultunk a faluba, hogy egy hetet sportoljunk a környező hegyekben.

Valmorelt neked találták ki. Minden arról szól, hogy hogyan tegyék egyszerűvé, könnyebbé a reggeledet, napodat, estédet. Boltok, üzletek az apartmanodtól métereken belül. Ha mégsem, az éjjel
fél 12-ig nagyjából 2 percenként járó Telebourg-lifttel könnyen bejutsz a főutcára egy kis bevásárlásra, nézelődésre, vacsorára. Előre lefoglalhatod a felszerelésedet, online, jelentős kedvezménnyel, kupont használva még jobb áron (napi 4000 HUF-ért kaptam Burton rocker board-ot cipővel együtt). Készségesen segít itt mindenki a vendégnek; ha nem jó a cipő, délben bejössz, cserélsz, próbálsz, viszed, élvezed.

A Creve-Coeur apartmanjait kaptuk meg szállásul a hat napra. Mindennel jól felszerelt apartmanokról van szó; az egyetlen hátrány a méretből adódott. A 4 fős apartmanban pótággyal laktunk 5-en. A kis méret miatti hátrányt kompenzálta a jó elosztás; térelválasztó csúsztatható ajtóval az egy légterű ebédlő-nappalit két külön bejáratú szobává lehetett varázsolni. Két kis méretű szobává. :) A ruhák, bélések tárolásának/szárításának/elhelyezésének problémaköre igényelt ugyan egy kis kreativitást, végül mindennek akadt hely.

Az idő nagyon hasonló volt a négy évvel ezelőttihez; a szerdát kivéve tökéletes napsütésben csúszkálhattunk egész héten. Mivel az érkezésünk előtti pár napban nagyon sok hó esett, a nap és a meleg - bár olvasztotta a havat, leginkább a lenti részeken-, az élményt és a hőminőséget nem rontotta el. Az első két napban finom porhó volt jellemző a pályákra. Kiemelném a Combe de Mottet pályát; ez a piros lejtő a tökéletesség megtestesítője volt ebben a két napban. Porhó, tökéletes lejtés a lendületes csúszáshoz, nagyszerű élményt nyújtott mindenki számára. A pálya tetejére felvivő lift kicsit gyorsan kapkodta fel az embereket, illetve nagyon gyorsan köpte ki őket, több más valmoreli lifttel egyetemben itt is fokozottan kellett vigyázni magunk és utastársaink testi épségére be- és kiszállásnál.

A harmadik nap kaptunk friss havat, ezen túl az ezt okozó felhők jelenléte is végig velünk maradt. Hűvös szél fújdogált, és néha félhomályban bóklásztunk. Nem esett jól a baleset miatt leállított Mollaret-liften való ca. félórás rostokolás sem; a hideg ellen még a spontán kialakult barkochbázás sem védett, Tátra-tea meg nem volt nálunk éppen... Viszont ami abszolút pozitív volt a napban, az a szűzhavazás. Szinte bárhol, bármikor el lehetett hagyni a pályát egy kis kitérőért, a puha hó nem csak a jeget, de a technikai felkészületlenség szülte hibákat is jótékonyan fedte el.

A maradék 3 nap ismét ragyogó napsütésben zajlott. Szokásunknak megfelelően naptej az arcra, ajkakra, aztán irány a pálya.

Mindenképpen javasolt a teljes pályabérlet kiváltása; mind a valmoreli, mind a St-Francois-i pályákat kötelező bejárni; nem volt olyan lejtő a 165 km hosszú rendszerben, ami ne nyújtott volna igazán nagyszerű élményt. Talán a la Gollet jeges felületére lehet azt mondani, hogy erős közepes.

A feketék kivételével minden pálya karbantartott, ratrakolt. A friss hó után több helyen találkoztunk már nappal is dolgozó ratrakokkal, amik azon szorgoskodtak, hogy szép sima legyen a hó a lábunk alatt -már napközben is.

Néhány kiemeltebb hely, pálya:

- Combe de Mottet. Nagyon jó vezetésű piros pálya, a középhaladók biztosan élvezni fogják
- Le Renard. A Cote tárcsás felvonóval mehetünk fel erre a kis hegygerincre; pompás élmény felvonózni úgy, hogy másfél-másfél méterre a léctől mindkét oldalon tátong a mélység
- Samurai. Ez a piroska a St Francois gyöngyszeme, tempós, jó vonalvezetésű lejtő.
- Les Creches. Érdemes fellátogatni a Schuss lifttel a rendszer nyugati részébe, és kicsit körülnézni. A völgyben már nyílnak a kerti virágok, míg odafent mindent beborít a hó...
- Lauziere-lift, Reverdy pálya. Csodálatos kilátás dél felé.
- Biollene felvonó és környéke: kezdőknek és haladóknak egyaránt paradicsom; széles, jó lejtésű, tökéletes kék pályák találhatók erre.
- Malatrai felvonó: több tíz kilómétert boadroztam ezen a mini zöld pályán kezdő boardosként. Gyerekeknek, gyermeklelkű kezdő felnőtteknek tökéletes gyakorlási lehetőség, tárcsás lifttel.

Napközbeni étkezéshez érdemes szendvicseket csomagolni magunkkal; ha mégis hüttézni vágyunk, arra is van lehetőség; a francia átlagtól magasabb minőségű étkezdék várják a vendégeket a magasban, mosolygó, kedves kiszolgáló személyzettel.

Valmorel kiemelkedően magas színvonalú, jól karbantartott és igényes síparadicsom Franciaországban. Ha jó időt fog ki valaki, biztosan nem fog csalódni. Jövőre is menni kellene... :)

Most vasárnap tértünk meg Valmoreli síelésünkből.

Szállásunk Doucyban volt, a Le Sappey apartmanház 6 fős 3 légteres apartmanjában. Kényelmes, normálisan felszerelt, kategóriájához képest még jobbnak is tűnt (wifi, műholdas tv).

Meglehetősen melegfrontos volt a hetünk első fele, a hőmérséklet volt, hogy + 12-15 fok körül is volt a hegyen.

Vasárnap az egész napos folyamatos szakadó eső miatt ki sem mentünk, tekintettel arra, hogy a pályarendszerbe való feljutás egy hosszú ülőszékes és két húzós felvonóval lehetséges jó fél óra alatt, így nem kockáztattuk meg a ronggyá ázást.

Erősen aggódtam, mi marad másnapra. Jóllehet, a hőmérséklet éjszaka sem süllyedt 0 fok alá, másnap mégis (alulról) kifagyott ratrakolt pályák fogadtak napsütéssel.
A kissé kemény firnes hó némi óvatosságot követelt kezdetben. A lassan felengedő pályák utána már jól síelhetők voltak, pályán kívüli síelést azonban - legalábbis számomra - nem tették lehetővé. A keddi nap még enyhébb idő volt, így a nap vége felé már néhol összetúrt, itt-ott lekopott részek is voltak, de zárásig kihasználtam az időt.

Szerdán egész napos havazás volt, a liftek nagy része állt, a feljutás azonban működött. Pár óra után azonban a szél viharossá erősödött, a Valmoreli lift (Lanchette) is le-le állt, így némi hüttézés után befejeztük a napot.

Az utolsó két nap az idő és hóviszonyok is egyaránt kiválóak voltak, arany betűkkel jegyeztem be képzeletbeli sínaplómba :-). Hatalmasat síeltem mindkét nap mind pályán, mind azon kívül.

A pályarendszerről többen már írtak előttem, nekem tetszett, talán deszkásoknak kevésbé jó lehet, síelők kezdőtől haladóig - mindenki megtalálhatja a neki tetszőket bőven.

Skilines utazási iroda szervezésében mentünk immáron sokadik éve. A szervezés most sem hagyott kívánni valót.
Arról nem ők tehettek, hogy a francia partner a visszaigazolt Le Sappey ház helyett a társaság egy részét másik (Arcade) bár ugyan olyan színvonalú szálláson helyezte el. Az utaskísérőnk - István - mindent, amit lehetett és szükséges volt, készségesen megtett, részemről piros pont neki is.

Valmorel volt a tizenegyedik síterep franciahonban, amit kipróbáltunk - és azok közé tartozik, ahová szeretnék visszatérni.

Sziasztok,

Szeretnék egy kicsit ellentmondani az előttem hozzászólóknak több szempontból is. :)

IDŐPONT:
Február első hete

IDŐJÁRÁS:
Ahogy le is írták a többiek, éppen az utazásunk alatt és az első csúszós napon érkezett egy nagyobb hómennyiség, aminek köszönhetően már jó viszonyok fogadtak minket.
Így bár az első nap pályán csúszáshoz nem volt a legideálisabb, a többi napon viszont minden reggel gyönyörűen ratrakolt pályák fogadtak minket.
Ezen kívül még egy napon volt tejföl sűrűségű köd, ami élvezhetetlenné tett bármilyen csúszást, viszont ezeket leszámítva ideálisak voltak az időjárási körülmények. (Illetve még egy délután volt a pálya alsó, csak kizárólag a hazamenetelre szolgáló részén köd, viszont ettől a felső rész tökéletes volt, napsütéssel.)

SZÁLLÁS:
Doucy - Le Sappey: 6 fős 3 légteres apartman. Francia viszonylatban én átlagosnak mondanám, voltam már kisebb és nagyobb apartmanban is. Üdítő meglepetés, hogy volt wifi, amivel nekünk egyszer-kétszer volt probléma, de mivel az összes apartman wifi-je jelszó nélküli, így bármelyikre fel lehet csatlakozni, így soha nem voltunk net nélkül. :)
Az apartman felszereltségére sem lehet panasz, mindenünk volt, ami szükséges 1 heti önellátáshoz.
Maga az apartman szerintem az újabbak közül való, más franciaországi síeléseimmel összehasonlítva (Les Orres, Chamrousse), ez volt a legszebb állapotban.
Bár nem fáztunk a szálláson, de nem is jöttünk rá, hogy működik a fűtés. Soha nem akkor kapcsolt be, amikor este, a ruhák száradása miatt szükség lett volna rá.
A kilátás a mi apartmanunkból pazar volt az alattunk elterülő völggyel és a szemben lévő hegyvonulattal.

PÁLYARENDSZER:
6 fős társaságban öten síeltünk, a kezdő szinttől a középhaladóig, illetve volt velünk egy kezdő boardos is.
Cáfolnám, hogy legalább 45 perc értelmes pályára eljutni, mert a második tárcsás után jobbra csúszva, a Biolene felvonó aljában vagyunk, amely már felvisz a 2020 méteren fekvő csomóponthoz, ahonnan rengeteg irányba el lehet indulni. Mi max fél óra alatt mindig fent voltunk itt.

Szerintem ezen a rendszeren a kék pályák sokkal dinamikusabbak, mint máshol, nagyon jó tempóban tudtunk lefele jönni rajtuk. Tény, hogy vannak olyan részek, ahol emelkedő van, vagy egy picit lankásabb adott szakasz, de nem emlékszem olyanra, hogy ezek előtt ne lett volna egy tempós rész, ahol el lehet érni a megfelelő sebességet ahhoz, hogy a kevéssé meredek részen is gond nélkül átcsússzon az ember.

A piros pályák sem feltétlenül meredekebbek mint a kékek, sőt gyakran ugyanolyan szélesek, viszont sokkal kevésbé karbantartottak, aminek köszönhetően eléggé buckásak, és nem ritkák a fél méteres szintkülönbségek a bucka alja és teteje között, amiket könnyű eltéveszteni. (Ezt volt szerencsém személyesen is megtapasztalni, amikor egy ilyen elnézett bucka után, fejjel előre értem talajt. Szerencsére a szemüveg és sisak sokat tompítottak.:))

Hazafelé a La Rochette felvonó aljától ténylegesen lankás, zöld pálya visz hazafele, ami hacsaknem teljesen kezdő az ember, nem nyújt semmilyen kihívást. Viszont szerintem boarddal is elég könnyen, lecsatolás nélkül is haza lehet jutni, legalábbis a csapatunkban lévő kezdő boardos srácnak gond nélkül ment már a második napon. (Csak az első napon ki kellett tapasztalni, hogy melyek azok a részek, ahol meg kell engedni, hogy legyen elég lendület.)

Külön érdemes kiemelni, hogy egyáltalán nem voltak sokan a pályákon, aminek köszönhetően nagyon kényelmesen lehetett csúszni és néha kellett csak sorban állni, de akkor is, hogyha 2 percet állt az ember, az már soknak számított. Nem tudom, hogy ez annak köszönhető, hogy ez még nem a főszezon vagy egyébként is ilyen Valmorel, de az biztos, hogy mi mindig ebben az időszakban megyünk és eddig mindegyik pályán többen voltak.

Szerintem teljesen kezdő síelőknek és boardosoknak egy picit erős a pályarendszer, hirtelen fel tud gyorsulni az ember, így nem ideális itt elkezdeni a tanulást. Viszont ha már legalább egyszer csúszott valaki az életében, akkor nyugodtan lehet idejönni, kezdők és profibbak is találnak kihívást.

UTAZÁS - SZERVEZÉS:
Skilines volt a szervező iroda, akikkel maximálisan elégedett vagyok. Küldték a tájékoztatókat, visszaigazolásokat a befizetésről, szóval minden rendben volt.
A csoport kísérő srác valóban nem volt a helyzet magaslatán, de sok utazási iroda nem is biztosít kísérőket, és akkor is meg kell oldani valahogy a dolgokat.

Én külön örültem neki, hogy nem állunk meg 2 óránként a busszal, a több mint 1300 km-re lévő terepre 18 óra alatt értünk ki és 16 óra alatt haza, ami nem rossz átlagtempó.
Az számomra szintén örömteli volt, hogy nem álltunk meg odafele vásárolni. (Ki az, aki tizenX óra buszozás után, fél órával a cél előtt, ahelyett, hogy elfoglalná a szállását és egy fürdőt venne, inkább shoppingolni szeretne? :))
Mi a buszon elől ültünk, ahol elég meleg volt, de mások tényleg panaszkodtak a hidegre, így a levegő keringtetés a buszon nem volt tökéletes.

A buszsofőrök, bár nem volt semmilyen veszélyes szituáció, de elég fogalmatlanok voltak. (Többek között fel voltak azok háborodva, hogy milyen szűk szerpontin vezet fel a hegyre, a síterephez.)

ÖSSZESSÉGÉBEN:
Nagyon elégedett vagyok mind a sítereppel, mind az utazási irodával. Bár voltak kisebb kellemetlenségek, de semmilyen olyan, amely egy kicsit is be tudná árnyékolni a teljes síelést.
Különösen akkor, hogyha figyelembe vesszük azt, hogy ebben az időszakban ez volt a fellelhető egyik legolcsóbb ajánlat.

Jöjjön az én élménybeszámolóm akkor. Boardos vagyok, így ezek alapján írom le a tapasztalataimat, nem egy síelő szemszögéből.

Szállás: Doucy... korábban írták, hogy 20-30 perc mire az ember elér a pályákig. Téves. Van egy hosszú felvonó, aztán két tárcsás mire az ember egyáltalán elkezdhet csúszni valami pályán egy értelmes felvonó felé. Kb 45 perc, vagy 1 óra mire az ember kiér egy értelmes pályához. Hazafelé a zöld hosszú pályával csak havazás esetén van gond, vagy ha nincs waxolva a felszerelés. Első nap a nagy havazásban nagyjából másfél óra alatt tudtunk hazagyalogolni. A többi kék pálya ami a csúcstól indul hazafelé is borzalmas. Nagyjából négyszer-ötször kell lecsatolni és gördeszkázni vagy gyalogolni hazafelé, így kb 2 órát vesz el a napból csak a kijutás és a hazajutás. Kezdő boardos semmiféleképpen se menjen Doucyba. Illetve lehetőleg senki se menjen oda, inkább valamivel drágábban Valmorelbe. A szállás (Arcades) egyébként jó, az internet szakadatlan.

Pályák: nem igazán megyek pályákon, így ehhez nem nagyon értek. Az biztos, hogy sok helyen kell kicsatolni az egyik lábat, mert sok az emelkedő. A Lanchettes felvonóból (lassú elavult) induló piros elég buckás volt, de le lehet jutni vele (kínok és gyaloglás árán) az Altispace felvonóhoz (gyors és modern) amiből indulnak jó pályák és pálya melletti részek, innen csak a Traverses pályán lehet eljutni a kabinoshoz, és a Planchamp pályán lehet eljutni a Lanchettes felvonóhoz, ami Doucy-felé egy jó út, de az Altispace felvonóval is haza tudtunk jutni. Persze hazafelé is kellett tárcsás felvonó, a Gelaz (volt olyan nap amikor inkább felmentünk az Echa valami kicsi felvonóval a Combelouviere felvonó tetejéhez és levonóztunk a hazaszenvedés helyett). A Morel melletti pályákhoz is nagy lendület kell, hogy az ember át tudjon menni az emelkedő részeken. Összefoglalva ezeket a kék pályákat, többnyire emelkednek ezért nagyon kényelmetlenek snowboarddal, de ezzel nincs ez a pályarendszer egyedül. Innen jönnek az érdekes részek. A Mottet felvonó egy lassú két üléses öreg felvonó ami a mellette lévő snowcross pálya miatt érdekes, nem a másik két piros miatt amikből az egyik 10 perc gyaloglás, mert a gerincen emelkedik és nem lejt (ez kell a riondet felvonóhoz). De a snowcross pálya zseniális, főleg ha az ember kimászik minél távolabb a sűrűn használt részből és a friss havon száguldozik. A pálya belemegy egy piros pályába amiből indul egy ratrak nyom a Gollett felé, de ez a térképen nincs rajta. Azon a ratrak nyomon haladva szépen el lehet jutni egy völgyhöz ahol remek offpista lehetőségek vannak. Erdő, kellemes méretű sziklák az ugráláshoz, a völgyben félcsövezni stb. Az remek rész. A következő a Gollet amihez egy rendkívül kegyetlen tárcsás felvonó tartozik, de jó ott is a snowcross, eléggé meredek egy jó szörfözéshez. Itt még a riondet felvonót említeném, ahol a mellette lévő fekete pályát nem próbáltuk, de nem tűnt hasznosnak, hanem onnan mentünk le a hosszú Combe du Riondet fekete snowcross pályán. Ez az eddigi legjobb freeride pálya amin valaha mentem életemben. Zseniális. Völgyek, szépen ki lehet ugrani a gerincekre és átugrani másik völgyekbe, egy darab fa vagy akadály nélkül lehet leszáguldani róla. Gyönyörű. Aki a freeride-ot szeretni, annak ez a hely kötelező. Bár eltévedtünk egyszer egy olyan völgy felé (mindig balra tartottunk) aminek a vége egy fagyott vízesés volt, azt igen kényelmetlen volt kikerülni, valaki le is csúszott rajta véletlen, de szerencsére nem lett baja. Itt lecsúszva érdekes lehet mindkét ottani felvonó, a Madeleine, melyből indul egy kék amiből egy fekete ami megint csak zseniális. Illetve nem a pálya, hanem ha az ember továbbmegy a gerincen, akkor ott szintén egy kissé fás szép völgyes gyönyörű helyen tud freeride-olni. Remek rész az is, mint ahogy a Roset felvonó alatti részek, ahol középen egy piros pálya van, jobbra és balra tőle pedig remek bokros erdőzési lehetőségek. Ez nagyjából Valmorel. Béna pályák és remek freeride. Azt még leírom, hogy a Riondethez a Roset felvonóval kell eljutni a kabinos felvonóhoz (onnan odacsúszni lehet, csak egyszer-kétszer kellett kioldani az egyik lábat), majd onnan újra fel. Naponként így négyszer lehet eljutni a Combe du Riondet snowcross pályához.

Egy napra volt lehetőségünk kipróbálni a másik oldalt (a két terep választóvonala a térképen piros-fehér szaggatott vonallal van jelölve), ott egyenesen egy borzalmas kék pályán (Le Col) jutottunk el a Laizure felvonóhoz. Ez is kb fél óra oda mert állandóan le kellett csatolni és gördeszkázni vagy gyalogolni. Borzalmas. Az ottani felvonó viszont elképesztően jó. Lassú, elavult, de a freeride lehetőségek elképesztőek. Déli oldal, így itt kicsit keményebb volt a hó, de a sziklák közötti lecsúszások hihetetlenek. Kényelmes nagy helyek mindenhol, vagy ha az ember keskenyebb résen akar átmenni, azt is megtalálhatja. Meredek és jó tempója van egy jó szörfözéshez mindenhol. Érdemes a felvonóból kiszállva rögvest elindulni a felvonó alá és ott két oldalról is meg lehet kerülni a sziklákat és egészen az aljáig szűz havon élvezkedni. Persze jó a piros pályán is elindulni és aztán bevetnie magát az embernek az elhagyatott részekre. A pályák nem tudom milyenek. Hazajutást a La Colombe piros pályán kezdtük ahonnan a La Madelaine kék pályához jutottunk ami megint csak eléggé kényelmetlen mert semmi lendület nem volt benne, illetve igen nagy köd volt, így ezért se tudtuk megereszteni ott ahol kellett volna.

Az egészet összegezve lényegében egy remek freeride lehetőségeket kínáló pályarendszer, amit ezerszer jobban is meg lehetne oldani új felvonókkal, a régiek lecserélésével, kiváltásával, valamint jobb útvonalak létrehozásával amik egy kicsit kezdő snowboardos barátabbak. Így síelőknek lehet jó, de kezdő snowboardosnak kicsit se ajánlom a pályarendszert. Freeride-osoknak kihagyhatatlan. A szállást pedig Valmorelbe kell foglalni, Doucy-t el kell felejteni.

Hello!

Ezen a héten voltunk síelni Valmorelben. Az alábbi beszámolóval tudok szolgálni:

SÍTEREP
Kevés a meredek lejtő, a pályák többsége lendületes kék. Jól kezeltek, de pályán kívüli szűzhavazásra is sok lehetőség van. Főleg a fahatár felett helyezkednek el, de azért vannak szép erdei részek is. Egy kabinos, 4 gyors székes, 4 lassú székes és sok tárcsás felvonó található. Bár a pályákon sok volt a síelő, a felvonóknál szinte nincs sorbanállás. Más eddigi francia terepekhez képest alig van pálya széli flikk-flakk, ugrató. Ezt ellensúlyozza a ValmoCross nevű kacskaringós arcade pálya.

SZÁLLÁS
Doucy, Le Sappey. Gyönyörű a kilátás, sítárolóig lehet csúszni, de azért sok a kivetnivaló. Nagy a szórás az egyes apartmanok méreteiben. A négyszemélyes stúdió majdnem akkora volt, mint a hatszemélyes apartman. Ráadásul két légteres. Aki teheti, négyszemélyesbe menjen! Amúgy gyengén felszerelt, a WIFI-re csak időnként lehet csatlakozni, nálunk a fűtés is hibás volt. Legközelebb Valmorelben szállnék, nagyon hangulatos az árkádos főutcája, főleg esti hangulatfényekkel.

IDŐJÁRÁS
Érkezésünk előtt majdnem egy méter friss hó esett, szerencsénk volt. Hó az volt bőven, napsütés már nem igazán. A köd/felhő gyakran pont a pályák szintjén reked, élvezhetetlenné téve a síelést.

UTAZÁS
Skilines.hu: A szervezés, tájékoztatás egész profi volt. A kísérő emberünk viszont sajnos nem volt jó választás, folyamatosan téves információkkal szolgált. A busz közepes színvonalú volt, sokan fáztunk, és csak 4 óránként pihentünk. Úgy volt, hogy megállunk vásárolni még a cél előtt, de nem lett belőle semmi. Az út amúgy elég hosszú, a síterep aránylag messze van.


Összességében nem volt rossz hely, de nem is lett a kedvencem.