Múlt hétvégén síeltünk itt. Elsősorban azoknak ajánlom ezt a síterepet, akik a sítúra jellegű síelést szeretik. Hosszú, elnyújtott pályarendszer. Ahogy haladunk az egyik végéről a másikra, folyamatosan új tájak, új völgyek, új kis faluk. És legtöbbször szemben velünk ott trónol a hatalmas sziklatömb - a Hochkönig. Főleg szép időben gyönyörű látvány. Kemény alapon finom, friss hó volt reggelre a pályákon, de annak ellenére viszonylag hamar buckásodott, hogy egyáltalán nem voltak sokan. Nyilván ebben a meleg is közrejátszott. Egy nap alatt simán (majdnem minden pályaágat bejárva) meg lehet tenni a kört oda-vissza és akkor ebbe még belefér néhány ismétlő menet a kedvenc pályákon. Kedvenceink a 10,14,29,30-as pályák voltak. A 21-es délutánra szinte járhatatlanul buckás - itt óvatosan.! Kezdőknek csak nagyon feltételesen ajánlom a terepet. Mielőtt elindulnak valamerre egy gyakorlottabb síelő derítse fel nekik a váratlan letöréseket. A kékek itt erős kékek a pirosak pedig sötét pirosak. Viszont a kilométereket a gyors, modern lifteknek köszönhetően szorgosan lehet gyűjtögetni.

Hosszú évek óta kacsintgattam ezzel a sítereppel. Idén végre sikerült eljutni ide. 3 napot töltöttünk a négy hegyen. Amivel kezdődött: Mülbachban szerettünk volna első nap síelni, majd nap végén átmenni Maria Almba, mert ott volt a szállásunk, de a hegyi út le volt zárva. Ami meglepett, hisz már másfél hete volt a nagy havazás. Így egyből Maria Almba mentünk, és a kabinos felvonóval indult felfele, egészen a csúcsra, a 10-es pályán kezdtünk. Ami meglepett, hogy 13 órakor már nagyon rossz állapotban voltak a pályák. Tiszta bucka, összetúrva minden fele, és nagyon kemények. Sebaj, első nap ellegelésztünk ezen a hegyen. A 10a katasztrófa volt, de iagzán az összes többi. Nap végén még a kék 22-esen lehetet pár jót csúszni. Őszintén azt gondoltam, hogy ennyi leesett hó után álompályák várnak itt minket, de sajnos nem így lett. Másnap irány a Königtour. Kicsit jobbak voltak a pályák, de hát még reggel volt. A 21-es alja viszont katasztrófa. Szűk és meredek. Volt velünk kezdő is, az nagyon megszenvedett ott. A kék 4-es egész jó minőségű volt még délután is, így ott síeltünk többet. Harmadik nap a felvonókkal volt valami gond, sokszor megállt, meg le is állították őket, így később tudtunk csak átindulni a Mülbachi részre. Viszint 11 órakor már nagyon rosszak voltak a pályák. Jegesek, a felszín pedig letúrva. A szállásunk jó volt, a pályától 150 méterre. Nagyon szép a környék, főleg napsütésben. Nyáron jártam már itt, akkor is gyönyörű. Viszont a pályáktól nem voltam elájulva. És most nem csak a minőségükre gondolok, mert az jobb időben, lehet sokkal jobb. De: A legtöbb pálya szűk. Kevés széles, jó lejtésű pálya van. Talán a 13-as, 14-es, 19-es, jobb minőség esetén egész jók lehetnek. De kb ennyi. A buckasíelés után még a legjobban az 1a-t élveztük, legalább lehetett csúszni. Nekem a 22-es és a 4-es volt a kedvencem. Az egész rendszer a 4 hegy átsíeléséről szól, egy-egy pályával. Így azok agyon vannak használva. Nem nagyon lehet találni egy-egy jól eldugott, félreeső kis pályát, amit érdemes többször megsíelni. Talán a 29-es volt ilyen. Szóval ez is meg volt. Pipa, de marad Flachau, ami nekem sokkal jobban tetszett. De még Schladming is fényekkel jobb pályarendszer számomra.