Mivel engem is megszólítottál egy másik topikban, így most kellene valami marha nagy bölcsességet írnom a kérdésedre. :-)
Sajnos viszont ez nem fog menni, leginkább azért, mert a versenysízéshez gyakorlatilag nem értek.
Ettől függetlenül én azt vallom, hogy nincsen nagy különbség a kettő között, az alapokban és a lényegben semmiképp.
Az persze más dolog, hogy mivel egy versenyző centi pontossággal rá van kényszerítve, hogy hol kanyarodjon, és a lehető leggyorsabbnak kell lennie, pályában nyilván nem engedhet meg magának olyan dolgokat, amiket egy hobbisíző igen. Ezek nem feltétlenül hibák, csak egy "hobbistának" például semmi jelentősége, hogy egy ív pontosan ott lesz-e ahol, vagy fél méterrel odébb. Nincs stangli, nincs kapu, általában semmihez sem kell túl pontosan igazodni, tehát ha úgy adódik, akkor egy ívet tovább húzok, ha a ritmus vagy bármi úgy kívánja.
Ahogy Kobezda is írta, a hobbisízőknek nincsen szükségük olyan drasztikus "belenyúlásokra" az ideális mozgásba, amire egy tűzött pályában síelőnek rendszeresen szüksége van.
Illetve ha mégis úgy adódik, akkor egészen más módon megoldhatja a helyzetet.
A versenyeken alkalmazott megoldások viszont általában olyan fizikai felkészültséget is igényelnek, amitől egy átlagos hobbisíző fényévekre van, tehát egyszerűen nem képes azokat megcsinálni. (még ha technikailag képes is lenne rá)
De ahogy az elején írtam, a mozgás lényegében szerintem(!) nincsen különbség.
Andinak azért írtam azt amit, mert például egy visegrádi kurzuson nekünk nem ketyeg az óra, nincs stangli (illetve csak nagyon ritkán), nem kell a teljesítményt hajszolni, tehát ráérünk arra figyelni, sőt éppen az a cél, hogy a mozgások logikusak, egészségesek, rendezettek, jól időzítettek, gazdaságosak, esztétikusak stb legyenek.
Egyébként pedig rettentően kiváncsi vagyok rá, hogy ő milyen különbségeket fog felfedezni a két szemléletben. :-)(Ha vannak egyáltalán.)