Előzmény és válaszok a Síelésünk kivesézése topikból

A mai nap után úgy tűnik(ld.:M.Szentistván-fórum), hogy jó irányba halad a kapcsolatunk az Elan SLX-el, úgy tűnik megtartom...
Kicsi off: tegnap "sörbeszerző" úton jártam Csehországban, s jó tanulóként magammal vittem oda is Ozsi írását, s magoltam rendesen két korsó csapolt Starobrno között.
S a mai pályanyitás előtt is "ismételtem": a kanyar belső lábbal indít, külsőn végez.
Nos kérném tisztelettel működőképes a tananyag és egyértelműen stabilabb és "vagányabb" a síelés, jöhetnek az "élszögek" bátran.
Ami elképesztő, persze logikus is, hogy ennél a fincsi kemény/hideg hónál és technikánál szinte alig fáradtam el a menetek végén.
Persze igen kiváló volt a pálya a "szibériai hidegnek" hála, s nem kellett kerülgetni a többi sítársat sem a hétfő végett.
Egyszóval optimális volt minden. Álomszerű nap egészen zárásig.
Azt azért nem állítom, hogy könnyű az emberfiának "nyomonkövetni" a saját lábait egy szép tempójú piros-pályán, s persze a régi beidegződéseket is "felül kell tudni írni".
Már holnap mennék vissza rögzíteni a tudást...
Imádok síelni!!!

Nem, dehogy kell! A lécednek a kislabujj felőli oldala rocker, a nagylabujj felőli oldala camber kialakítású. Ahogy néztem, nem túlsagosan rocker az a rocker kialakítás.
Ha mégis eladod, akkor szolj! 😀

Naná, hogy nem adom fel, nagyon bizsereg már a talpam és micsoda remek téli napok jönnek. Krónikus sípálya-hiányom van. "Dolgozni fogok a lécekkel" ezt ígérhetem.
S "egylábazáson" a Lackó-féle "egylábat" értem, amikor a másik láb nem érintkezik a sípályával. Természetesen néhány(8-10) külső-belső ív után "lábcsere".

Attila, ne add fel. Az SLX síléccsalád slalomcarver lécek. Különböző típusai vannak. amphbiós, Waveflexes* és a tiszta versenyléc*.
Mindhárom "agresszív" léc. Dolgozni kell velük és idő kell az adaptációhoz....de megéri. Az idén SLX waveflexxel** mentem 6 napot és beleszerettem. Jövőre kipróbálom az Atomic redster X9-et aztán döntök.

*A waveflexes és a versenyléc moderált rockerek mindkét oldalon
** Tavaly az Elan Amphibio 10 nyúztam (2x6 napig)

Tiszteletem! Lemaradtam az utolsó egy-két hétről, s most "iszom szavaitok", de hírlevélben megérkezett Ozsi írása, s akkor linkelem én, mert szerintem "kötelező olvasmány":
https://www.ozone-skiing.com/single-post/2017/12/29/Az-ivbelso-silec-hiba-vagy-titkos-fegyver
Még hétfőn olvastam, s azonnal "kommenteltem" is:
..."brutál jó írás, s számomra "álomszerű", mert olyan mintha az utóbbi időben felmerült kérdéseim/gondolataim egy csokorba szedve megfelelő válaszra találtak volna...elolvasom még néhányszor, majd kinyomtatom és a kabátom síbérlet tartójába helyezem :) Néhány éve nekem is sikerült ráéreznem az ívbelső láb nem elhanyagolható szerepére, sőt néha "túl is toltam", de valóban élvezetes kanyarokat adott. Idén beszereztem egy Elan SLX-t Amphibio-t(2015-ös modell), de még nem tökéletes az összhangunk. Ám a cikket olvasva értem/érzem, hogy miért ficergett az ívkülső a feleslegesen nagy terhelésre a "butább" lábammal, smiért szűnt ha az ívbelső többet kapott. Ennek ellenére bújkál bennem a gondolat, hogy az Amhibio-nál alkalmazott technológia, - miszerint az ívkülső végig camber, de az ívbelső csőre picit rockeres- nem segíti a megfelelő ívbelső használatot ill. az érzés/éltartás nehezebben alakul ki. Lehet, hogy vennem kell egy régi "hagyományos" SL lécet?...."

Jó a cikk, ami közben elkészült, csak nem linkelem, mert nem tudom, szeretnéd-e. :-)

Én csak annyit tennék hozzá, hogy aki nem érti, az álljon neki egy lábon síelgetni. Enyhe pályán, komótos tempóban, csak élre billentve karcolva, forgatás nélkül. Fontos, hogy masszív, rögzített bokával, térddel és csípővel, nem rongybábuként nyeklődve össze-vissza.

Amikor a léc éppen külső, akkor nyugodt, komótos az ívkezdet, de amikor épp belső, akkor rettentő hirtelen és agresszíven harap a hóba. Ha tényleg feszes, egyenes a tartás, akkor néha egészen ijesztő.
Pedig látszólag nem történik semmi, a sebesség, testsúly, élszög ugyanaz, de mégis egészen más lesz a léc viselkedése.

A timing nagyon fontos...: Felmerült itt az ívbelső-ívkülső, én meg pont pár napja vettem észre, hogy decemberben elkezdtem erről írni egy cikekt, csak elfeledkeztem róla a tél sodrásában. :D
Viszont emiatt a téma miatt letöltöttem pár videót, és kiszedtem belőlük egy csomó képet.
Részlehajlóan olyanokat, ahol ívbelsőn kezdik a kanyart vagy aktív az ívbelső is. Egyszerűen azért, mert a külsőt nem kell bizonygatni, ezt mindenki tudja, és csinálja (szerintem olyankor, amikor hibázunk vagy a kényszer rávisz).

Egy Neveitalia válogatás volt, amiből a lobogós amatőröket többnyire kihagytam, csak a viszonylag stabil, profi jellegűkből válogattam.
Pár Hirscher: az egyik egy edzés, egy válogatás és a világkupa Alta Badia-ból.
Az igazi meglepetés itt ért: az edzésvideón nem kellett válogatnom, szinte minden tiszta kanyart belsőn kezd, bőven a kanyarok felét. Emellett rengeteg olyan kanyarja van, ahol a belső nagyon agresszíven dolgozik, érzésre 50-50, eseteg 40-60.

Készült egy gif is az egyik kanyarjáról, ami szintén tanulságos: régebben a külső dominanciájának az legfontosabb oka a stabilitás volt: ha megcsúszik, még ott a belső. Ez megfordult: sokszor a belső vezet, és a külső vagy lefog a hóra vagy nem.

Ebben semmi új nincs: a kontroll-kormány és a terhelés két külön funkció. A terhelés valóban a külsőé a csúcspontban, de a kontroll a belsőé. Ennek az oka részben a testtónusokkal van összefüggésben. A külső és a belső oldal teljesen mást csinál, de egyik sem passzív.
A terheletlen belső rengeteg problémát okoz, amit a testtartásban kell megoldani (vinni a felesleges súlyt, amit átrendezi a core-izommunkát), a külső a terhelés hatására nem görbül igazán hatékony egy határ felett (főleg kemény talajon), viszont az eleje-vége elveszti az aktivitást, rövidebb lesz az aktív él, ki kell egyenlíteni a görbüléseket, ami pont ellenetétes logikájú a külső nagyobb görbülésével stb.

Szerintem rendkívül izgalmas téma... :) Ha kész lesz a cikk, az összes kép ott benne lesz (majd' 100).

(Az egyik kép forrása: https://www.instagram.com/p/BfO3aEcDcLD/)