HaliHÓ! Ma voltunk ezen a (magyaroknak) eldugott pályán, 120 km-re Szombathelytől.Hihetetlen, hogy a határ közeli pályákhoz képest (pl. Mönichkirchen) itt mennyi hó volt a pályán (és a pályán kívül) is. Nem mű, hanem rendesen havasak (hóbuckásak!) voltak a pályák. ,,Cserébe" viszont itt is annyian voltak, mint a mák (természetesen szinte csak osztrákok, egyetlen magyar rendszámot sem láttam a parkolóban-pedig kerestem:-)). A pályák változatosak voltak-hosszúak és jó lejtésűek, viszont a tömeg nyilván hamar buckássá avatta a pályát. Persze némi jég is volt rajta, de ez elhanyagolható! volt. A pályák érdekessége, hogy abszolút nem mondható rá az egyenletes lejtés, inkább olyan volt mintha hullámzódna lefelé. Szélesnek ugyan nem mondanám őket, de azért keskenynek sem. Mindenesetre érdekes, hogy az ünnepek után is ennyien kijöttek ide. Én jó szívvel ajánlom ezt a pályát haladóknak is 1-2 napra.

Brunnalm nyáron, pontosabban ilyenkor késő tavasszal is csodaszép. Igaz mostanság az idő inkább kedvez egy freeride-nak a gleccsereken, mintsem túrázásnak a hegyekben. Vasárnap Vassy-val a Veitschalpéra indultunk, 9 óra előtt már a Scheikl fogadó előtt (Sonnkogel lift) pakoltunk ki a kocsiból, majd a Sonnkogel melletti sípályán indultunk felfelé.
A Lahnbodennél egyre meredekebbé vált a terep, végül az 1860 méter magasan fekvő Graf Meran háznál lyukadtunk ki, ahonnan tovább haladva a Veitschalpe legmagasabb pontja, a majd 2000 méteres Hohe Veitsch volt a cél. A menedékház és a csúcs között még kiterjedt hómezők és hónyelvek nyújtózkodtak. Bár most sílécet nem vittünk, jó volt látni, hogy rajtunk kívül is vannak fanatikusok; kisvártatva egy hölgy csúszott le firngleiterével (hasonló, mint a big foot).

A csúcstól a gerincen haladtunk tovább a Bärentaler Wand meredek sziklafalai felett. Pompás látványt nyújtott a meredeken mélybe szakadó sziklafalak és kuloárok sokasága. Kicsit távolabb Wildklamm markáns gerince kísérte utunkat. A távolban magányos faházikók tűntek fel a végtelen fennsíkon; a Seeboden hütte. Előtte még egy rövid kitérő a felette magasodó Seeboden csúcsáig, közben az idő is rosszabbra fordult; erős szél, leszálló köd és intenzív eső elől a Seeboden hütte adott némi menedéket. A hütte előtt két kis tavacska áll, amik a csapadékvízből és a felettük elterjedő hómezőkből táplálkoznak. A víz jelenléte errefelé nagyon ritka, hiszen egy mészkőfennsíkról beszélünk, ezért is volt meglepő.

Mivel az eső csak nem akart elállni és a hőmérő mindösszesen 4 fokot mutatott jobbnak láttuk, ha vissza indulunk a Graf Meran ház felé. Csak később derült ki, hogy hiba volt, ugyanis bő fél óra után elállt, s mire a Lahnbodenig értünk már a Nap is kisütött.

Igaz nem éppen azt a napsütéses & kék ég időt fogtunk ki, de így is megvolt a hangulata a sejtelmes köddel, a hegyeket, völgyeket beterítő felhőfoszlányokkal, és a sötét ég miatt a zöld megannyi árnyalataiban pompázó mezőkkel, erdőkkel.

Mindez képekben:
https://sielok.hu/fotoalbum/veitschalpe-brunnalm-kirandulas/galeria/

Brunnalm ma:
https://sielok.hu/fotoalbum/456363/kep/1/

"Alm platsch" Napsütés, szélcsend, meleg. A pályákon vizes, nehéz hó, ember alig-alig, a medencé-nél/ben őrültek tömkelege.
Haverok, buli, fanta(-sztikus hangulat)

Igaz egy hét késéssel, de úgy gondoltam megírom a brunnalmi tapasztalataimat. Többek ajánlására választottuk ezt a terepet, mint Stuhleck lehetséges alternatíváját egy napra. Nem érkeztünk túl nagy elvárásokkal, tudjuk mit jelent a 9km sípálya, de szerettünk volna egy jót carvingolni kevés sorbanállással.

A kevés sorbanállás az megvolt, de a carving sajnos nem jött össze: szerintem a terep adottságai miatt sem igazán alkalmas nagy ívű kanyarokra, ezt még csak tetézte a sok ember a pályán és a rossz hóminőség. Lehet, hogy ez utóbbi nem általános és az előző napok meleg időjárásával és éjjeli fagyokkal magyarázható, de mi ezt tapasztaltuk.

Hogy miért nem igazán alkalmas carvingra? Mert a 9km nagy része keskeny erdei kacskaringós pálya, ha pedig mégis elég széles lenne akkor vagy katlanszerű a pálya vagy dől féloldalra, esetleg a pálya felénél egy 1.5m-es szintkülönbség van. Persze még így is lett volna egy-két jobb szakasz, de ott már de. 11-kor hókása volt.

Én alpin snowboarddal voltam, a barátom sível. Az első kör után leraktam a GS lapomat, mert láttam az itt használhatatlan és elővettem a kisebbik lapomat. Mindketten egyetértettünk, hogy a pályarendszer mintha koncepció nélküli lenne, ahogy esett úgy puffant. Azon viccelődtünk, hogy ha adnának egy földmunkagépet, a nyáron szívesen alakítanánk egy kicsit a terepet.

Nyilván teljesen más, ha valaki közvetlen hóesés után érkezik és egész nap a szűzhóban tudja nyomni - erre tényleg élvezetes lehet ez a tagolterep, én is szívesen kipróbálnám egyszer, de carvingra közel sem ideális, ilyen célra számomra nem alternatíva Stuhleckkel szemben.

Halló, ma voltunk Brunnalmon, röviden róla:
Időjárás: napsütés, némi fátyolfelhő, néha egy-egy erősebb széllökés, de egyébként szélcsend, 3-5 fok pluszban.
Pályák: reggel jól előkészítve, délelőtt prímán síelhetőek, délutánra (14:00-tól) ahol nap érte ott olvadt és buckás, de nem vészes. Ahogy az okosok szokták mondani: "ilyen pályán is meg kell tanulni síelni" :)
Felvonók: 0 perc sorbanállás, két csákányos pályája néhol igen meredek és eléggé jeges volt, egyszer sikerült is az egyikből kiesni és visszacsúszni pár métert. Dominó nem volt :)
A Pflanzlhüttében (lenti parkolónál) a smarni isteni finom, birsalma szósszal.
Utazás: Győrtől autópályán és utána hegyi úton kényelmesen 2,5 óra.
Negatívum: több verseny is volt, de a pályalezárások lent a pénztárnál egyáltalán nem voltak előrejelezve. Volt amikor belefutottunk egy lezárásba, de visszaút nem volt :(
Összességében kellemes síelős nap volt, jó kis pályán, a korábbiakra kontrázva, tényleg jó kis alternatíva egy napos kiruccanásra.

Ma itt csúsztunk, ez volt az első igazi porhavas csúszásom október 18. óta! Valószínüleg tegnap este óta havazott és abba sem hagyta amíg eljöttünk. A folyamatos hóesés nem járt köddel, a szél is csak néha támadt fel jobban, szóval igazi jó síidő kerekedett és ezt ki is használtuk ahogy tőlünk tellett.

Ebédelni a Pflanzlhüttét választottuk a kellemes emlékek miatt és most sem csalódtunk. :-) Amint meghallottak minket egymás közt beszélni, hoztak magyarnyelvű étlapot. Ez tavaly még nem volt.

Ebéd utánra aztán szinte csak mi maradtunk a pályákon. Mindenki eltűnt... Legalább így ismét volt saját sípályánk néhány óráig. :-)

A Holterrinne a honlapinfókkal ellentétben teljesen jól járható volt délelőtt a 8-9 pályákat is leratrakolták, a kiálló bokortetőket eltüntették, próbaképp néhány percre elindult a Sonnkogellift is elindult, gondolom nemsokára ezeket is megnyitják, a hómennyiségen már nem múlik.