Snowkite (síelés ernyővel)

Ajaj, ennyire bonyolult a vitorlázás? Vagy most tapétázod a hajót? (Engem akkor izzasztott le utoljára papírozás, mikor az új ernyőért ki kellett adni jó néhány "papírt").

Egyelőre csak az ahhoz kapcsolódó papírmunkákkal bíbelődöm.
Igaz, abba is bele lehet izzadni.

Kedves Daddy, köszönöm, hogy időt szakítottál rá. Csak igyekeztem teljesen "megnyílni", hogy szavakba tudjam foglalni az érzést. Ez a rövid túra egy tökéletes nap megkoronázása volt. Kifelejtettem a történetből, hogy találkoztam három motoros szánnal is. Rövid időre melléjük szegődtem. Persze tisztes távolságban. Csak a sebesség viszonyítása céljából mentem velük párhuzamosan, de túl zajosak voltak és az orromba csapott a kellemetlen szaguk, ezért otthagytam őket. Nem hiszem, hogy én lettem volna gyorsabb, inkább kicsit visszalassítottak, hogy megbámulhassanak. Ez még tovább fokozta lelkesedésem:-)))
Gondolom, Neked is jut mostanában bőségesen sikerélmény, hiszen szinte minden nap fúj a szél, dagad a vitorlád...
Titokban irigyellek, mert míg nekem ez már csak emlék, addig Te pillanatnyilag is átéled ezt a vízen. Jó szelet, jó siklást !!!!

Én is örömmel olvastam soraidat, melyek költők szavaihoz hasonló elragadtatást tükröznek.

Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Valóban mámorító érzés, amikor susog a sisak alatt a szél a fülembe és én úgy alakítom az ernyő segítségével mozgási energiává ösztönösen, mintha csak bicikliznék. Berogyasztom a térdem, szinte beleülök a trapézba, nagy erős barátom a szél pedig biztonságosan repít a tenyerén a célom felé. A léc végeinél felszálló fehér porfelhő csillog a napfényben és úgy oszlik szét, mint kondenzcsík a repülőgép mögött. Olyan ez, mint nyáron a szörfözés, csak itt víz helyett a havat veri fel a léc, miközben keskeny csíkokkal karistolom össze a Bakony hóval fedett hátát. Az viszont kétségtelen, ha tartósan és jelentősen gyengül a sisakban a susogás, ajánlatos elindulni vissza az autó irányába, nehogy gyaloglás legyen a csúszkálás vége.

Igen, olvasni is jó!

Milyen jó érzés észrevenni magát a természeti kihívást! Milyen jó a természet elemivel egyesülve, együttműködve megélni ezeket a perceket!

Köszönet, hogy megosztottad velünk!

Nagyon irigyellek ! Fantasztikus élmény, még olvasni is jó volt. :)

Úgy egy órája autózhattam Budapest felől, amikor a 8-as főúton megpillantottam a Tés feliratú nyilat. Követtem az irányt és nem soká az enyhén emelkedő kanyargós útra tértem. Az erdőből kiérve érdekes, hóval vastagon fedett, szinte végeláthatatlan területet pillantottam meg. Már csak parkolásra alkalmas helyet kellet keresnem. Tés település közelében, egy hólapát segítségével meg is oldottam a parkolást. Az út széléről kissé nehézkesen gázoltam be a jó 30 cm hóba. Hatalmas, dimbes-dombos, szél fújta, facsoportokkal tarkított, szinte végeláthatatlan fennsík tárult elém. Az utat szegélyező fasortól kissé el kellett távolodnom, hogy ne fogja el a szelet. Szerencsére elég erős volt a szél, így segítség nélkül, könnyedén felvettem az ernyőt, beléptem a lécekbe és elindultam felderíteni az ismeretlen hómezőt. Gyönyörűen sütött a nap, szikrázott a fehér porhó, jól húzott az ernyő. Miután megtapasztaltam, hogy dombok, völgyek váltják egymást, a facsoportokkal tarkított hó-dűnés terepen, elhatároztam, hogy felderítem, meddig terjednek a határai. A terepet távoli fasorok illetve erdő övezték. A fasorok mentén haladva felfedeztem, hogy akadnak átjárók (fa hiányos szakasz), melyeken keresztül újabb nagy hómezőkre lehet átjutni. Emelkedőnek felfelé indultam, hogy ha netán elállna a szél, az ernyőt összecsomagolva, viszonylag könnyen vissza tudjak csúszni a kiindulási helyre, mint a sífutók. Kis technikai trükköt bevetve abszolváltam az átjáró kellemetlen szintkülönbségét, majd megcéloztam az átjárón túli emelkedő felső végét szegélyező távoli fasort. A szélirány miatt cikk-cakkban kellett haladnom. Hajtott a kíváncsiság, vajon milyen kép tárul elém a domb tetején a fasoron túl, ezért igyekeztem minél élesebben krajcolni felfelé. Időnként egy-egy elhagyatott magasles tarkította a tájat. Sikerült "kiszúrnom" a domb gerincén túl a haladást elzáró fasoron is azt a rést, melyen viszonylag biztonságosan (az irányító zsinórok beakadása nélkül) átjutottam egy újabb tágas mezőre, aminek tetején megpillantottam a két szélmalmot. Eszembe jutott a Várpalotán látott útjelző tábla felirata: "Tés, szélmalmok". Egyre nőtt bennem a kíváncsiság. Néhány hosszú éles krajcolással feljutottam a falu határán húzódó főúthoz, mellyel párhuzamosan haladva elértem a malmokig. Lassítottam és besiklottam a malmok előtt elterülő kis térre. Eszembe jutott, hogy nincs nálam a fényképező gépem, ezért az ernyőt zenitre állítva és kigyengítve valamint a sílécekkel az enyhe húzásnak ellentámasztva stabilizáltam a helyzetem, majd megszemléltem a műemlék malmokat. Percekkel később az élmény hatásától kissé emelkedett lelki állapotban, derűs hangulatban, kellemes hátszéllel ereszkedtem lefelé a pár kilométerre lévő kiindulási pontra, közben arra gondoltam, hogy ezt meg kell mutatnom a cimboráimnak is, akikkel korábban már jártunk a fennsíkon, de a malmokig nem jutottunk el, mert ellenkező irányba kalandoztunk. Este, hazaérve, rákerestem az interneten a malmokra, hogy a történetükről is tudjak mesélni. A kellemes fáradtság és a felfedezés élményétől bágyadtan szenderedtem álomba. Máskor bizonyos idő elteltével összefolynak a síeléssel kapcsolatos jó élmények, de erre még hetek múltán is úgy emlékszem, hogy a legkellemesebb havas élményem. Az idei szezonban mindenképpen.
Csabor élménybeszámolójából következtetve gondolom, a kényelmes, jó minőségű sípályákon "körözést" egy idő után megunják, a vérbeli síelők. Ez az Eplénytől kb. 10 km-re eső Tés fennsíkjára tett sítúra egy merőben eltérő élményről szól. Hogy hogyan lehet egy ilyen dimbes-dombos, előkészítetlen, apró facsoportokkal tarkított, szép nagy terepen síelni azt csak azok tudják, akik Csaborhoz hasonlóan unalmasnak találják a "körözést" és valami adrenalin dúsabb élményre vágynak. Amikor a testedre rögzített kite ernyőt irányítva siklasz 30 km/h alapszélben 50 km/h közeli széllökések közepette és időnként el is emelkedsz a pályától, illetve nem csak körkörösen haladsz, de elkalandozhatsz új terepeket felderíteni, tehát egész nap síelhetsz (anélkül, hogy akár egyszer is beléptető kapu állná utad) megállás nélkül, akkor már nem az unalom szab határt, csak izmaid teherbíró képessége. Mindez 80 percnyire a kellemesen fűtött otthonodtól, ahol vár a finom vacsora és a saját ágyad. Fizetned sem kell érte.