Biztos, hogy mindenbe bele kell szólni?

Beleolvasgattam a lentebbi irományokba.

Véleményem:

1: nagyon fontos, az hogy oktatóval tanuljunk síelni
2: aki csak kiakarja próbálni és élvezni a havat, annak elrettentő lehet a napi 38 eurós oktatás (lehet vitatkozni, de a magyar ember így gondolkozik, vízzel főz)
3: ha engem arra kér barát/ismerős, hogy segítsek neki, nagyon szívesen teszem és jelzem, ha fejlődni akar menjen oktatóhoz.
4: elsőre mindig mindenki a baráti segítség mellett dönt...
5: ebbe SENKI SEM szólhat bele!!!!!

Bélapónak: amit te csináltál, az nem beleszólás, hanem segítség. Hatalmas a különbség!!!

Vasárnap Mönichkirchen. Egy kissrác 2.szor kiesett a felvonóból. A felnőtt kisérő visszakiabált csatolj le, gyere fel? Muszály volt beleszólnom. Mondtam , gyere vissza, harmadszorra sikerülni fog. És megcsinálta!!!Snowboardos volt. Mondtam neki, hogy túl kicsi a terpeszed, de nem akarok beleszólni.

Megjegyzés!!!

Ha egy gyereket tanítanak sielni, snowboardozni, legalább a beállításoknál kérjék ki egy tapasztalt hozzáértő véleményét. (Ennél a kissrácnál abban sem vagyok biztos, hogy a jó lába volt elöl)

Mélyen egyetértek az előttem szólóval.

Sziasztok Mindenki!

Nem lehet, hogy egy kicsit túllihegjük ezt a témát, néha olyan érzésem van, hogy megint csak pirítjuk a hógolyót. Ezerszer leírt véleményeket olvasok újra, meg újra oktató ügyben.
Arra senki nem gondol, hogy az is jó buli, hogy együtt síelsz egy kezdő barátoddal, és élvezitek, hogy gyakran meg kell állni, beszélgetni egy kicsit, élvezni egy jól sikerült kanyart, vagy az esetleges közös kudarcokat is?
Szerintem az a fontos, hogy felelősen olyan helyre vigyük a barátunkat, hogy élvezze, amit csinál.
Na és mi van akkor, ha soha nem fog megtanulni perfektül karcolni? Nagy dolog. Attól még ugyanúgy jó levegőn van, együtt töltik az időt. Nem biztos, hogy mindenki
"Profi akar lenni az amatőrök között." (kanyarsí klub levédett szlogenje :))

Szerintem a legfontosabb dolog, hogy a veszélyre fel kell hívni a figyelmet, kerülni az olyan pályákat, ami meghaladja a síző fizikai, és technikai képességeit.
"Jó síző az, aki holnap is síel" (saját, levédett szlogenem :))

Vajon a Síakadémiás "kolléga" miért nem szól hozzá és miért nem védi meg az álláspontját?

Teljes mértékben egyetértek Gyöngyvér véleményével, mindenkinek szíve joga, hogy tanul meg síelni. Ehhez, úgy gondolom senki idegennek semmi köze. Replaci által feltett kérdésre válaszólva, jómagam is kerültem hasonló szituációba. Két számomra teljesen ismeretlen hölgy szenvedett lefelé az egyikük tudásszintjét jóval meghaladó pályán, a másik pedig próbált jótanácsokat adni. Odamentem hozzájuk és MEGKÉRDEZTEM!, hogy segíthetek-e. Mindketten örömmel fogadták és elöttük haladva, mutatva az ideális ívet és fordulási helyeket gond nélkül lejöttünk a pályán. Utána szívélyesen elváltunk mindenki ment tovább. Eszembe sem jutott, hogy szemrehányásként megkérdezzem, hogy miért nem síoktatónál tanul. A másik kérdés, hogy ha látom, hogy valami rosszat tanítanak beszólnék-e, azt hiszem erre a válaszom az, hogy nem, erre nincs jogom. Esetleg nagyon udvariasan megkérdezném, hogy adhatok-e egy-két jó tanácsot, de könnyen el tudom képzelni, hogy erre bizony elutasító válasz jön, esetleg még el is küldenek melegebb tájakra.

Sziasztok!
Én úgy gondolom, hogy mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy egyedül, baráti segítséggel vagy oktatóval teszi meg az első lépéseket. És senkinek nincs joga beleszólni ebbe.
Jómagam sportoktató vagyok, lehet olyan helyzet, hogy az ember felajánlja segítségét, de nem "leszólva", kioktatva és ráerőszakolva a másikra. Sok jó síoktatók ismerek, néhány mellényben nagyot, ám ismeretben-pedagógiai érzékben kicsit is (próbáltam finoman fogalmazni). Utóbbiakat nem hiszem, hogy védenünk kellene. Többet ártanak, mint használnak...

Szia Soma!

Azt gondolom, ismertek már eléggé, legalább is innen a fórumról.

A olyan beszólás amelyről beszélsz, semmilyen érvekkel nem igazolható. Bármilyen képzéssel kapcsolatos dokumentum - bizonyítvány nem ad jogosultságot kultúrálatlan viselkedésre.

Tiszteletre méltó a hozzáállásod arra vonatkozóan is, hogy azért ne általánosítsunk.

Valamit azért kérdeznék tőled.

Mi a vélaményed arról, amikor az un. "barát" olyan (legalább is azok számára akik ismerik a sízés szerkezeti felépítését) "nyilvánvaló ökörséget" tanítanak barátjuknak, ami nem hogy nem visz előre, hanem egyenesen félrevezető és így káros.

Te szóvá tennéd valamilyen formában?

Jómagam 3 x szoktam meggondolni a beleszólást, és általában csak akkor teszem, ha veszélyhelyzetet érzékelek.

Amikor nyilvánvaló, hogy a piros pályára tévedt "barát-tanár" - nak nincsen receptje arra, hogy mit is kellene csinálnia "tanulójának" ahhoz, hogy lejussanak. Mert az esetek többségéban még az sem jut az eszébe, hogy "lecsatolás, és gyaloglás lefelé".

Mégegyszer megerősítem, hogy az általad kifogásolt viselkedés a jó síoktatókra nem jellemző. Már csak azért sem, mert az igazi jó síoktató mindíg azt vizsgálja, nyílhat - e arra valami lehetőség, hogy növelje kuncsaftjai számát?

Jómagamnak volt néhány olyan esetem, amikor nem csak a tanuló, hanem a "botcsinálta tanár" is síbarátommá lett.

Igazán nem lavinát akartam indítani, bár gondoltam, hogy nem lesznek azonosak az álláspontok. Még mindíg az a baj, hogy eltérünk abba az irányba, hogy kell-e oktató vagy nem. Megint kihangsúlyozom az álláspontom: Aki megteheti az mindenképpen menjen oktatóhoz, de aki nem akar, azt ne kényszerítsük, ne nézzük le vagy ne éreztessük vele, hogy másodrendű síelő mert nem oktatónál tanul. Megint leírom, hogy nem minden a papír, sioktatói oklevéllel is lehet valaki emberileg olyan (nagyképű, arrogáns,stb..), hogy messzíről el kell kerülni. Természetesen a többség nem ilyen, de sajnos van köztük ilyen is és az ilyenek gondolják azt, hogy nekik joguk van beszólni bárkinek. Egyébként higyjétek el meg lehet tanulni oktató nélkül is síelni, akkár egy jól sielő barát segítségével is, esetleg lassabban vagy más módszerrel. De mégegyszer leírom: HA LEHET MINDENKI MENJEN OKTATÓHOZ, csak próbálja meg jól megválasztani kihez fordul.

Sziasztok!

Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, és mindenhol ahol a sízésnek múltja és kultúrája van, egy kezdő síelő szinte biztos, hogy nem a barátjától (aki jól síel), hanem síoktatótól tanulja meg az első lépéseket. Egy szülőnek sem jut eszébe, hogy ne szakképzett oktató tanítsa meg a gyermekét síelni.
Ez nálunk miért nem így működik szerintetek?
Szerintem azért, mert kevés az olyan oktató, aki megfelelően szakképzett, elég tapasztalattal rendelkezik. Viszont sok az önjelölt, aki azt gondolja, hogy ő is tud oktatni.
Véleményem szerint ezen a helyzeten nem úgy kell változatni, ahogy a Síakadémiás kolléga tette (kioktatni a tanulót).
Inkább úgy, hogy akit megtanítunk síelni, legközelebb is oktatóval akarjon tovább fejlődni, és ezt is ajánlja mindenkinek.
Minnél több szakképzett, hiteles oktató dolgozik a pályákon annál többen, fognak oktatóval tanulni, biztonságosan, könnyedén, ahogy Bundi is írta.

https://www.sitanoda.hu

Mint már írtam, nem az oktatók és az oktatás ellen indítottam ezt a topikot. Egyszerüen az a kérdés van-e joga bárkinek beleszólni mások életébe. Egyébként ha már az oktatásnál és annak szinvonalánál tartunk, ezzel kapcsolatban is vannak fentartásaim. Mint ahogy mindent, úgy ezt is lehet jól és rosszul csinálni. Számomra például nagyon furcsa az a módszer,(nem egyszer voltam tanuja) amikor az oktató elmondja mit kell csinálni, majd közli gyertek utánam, és elindul a lejtőn, pillantást sem vetve a mögötte haladó csoportra. Így hogy látja, hogy ki mit csinál, mit csinál jól és mit rosszul. Szóval attól, hogy valakinek papírja van, egyáltalán nem biztos, hogy tud oktatni és ez igaz fordítva is. A balesetek és az oktatás között pedig nem látok nagyon szoros összefüggést, lévén pont ugyanúgy szenvednek balesetet azok akik oktatóval tanultak és azok is akik nem. Elsősorban a balesetek fő oka, hogy az egyének nincsenek tisztában a képességeik határával és ezen a határon túl síelnek. És ez a határ más a jól sielőknél és a kevésbé jóknál, de ha túlléped akkor jön a baleset.

Kioktatni biztosan nincs joga. Viszont megfelelő stílusban közölni velük, hogy egy képzett oktatóval biztonságosabb, könnyebb, egyszerűbb lenne a tanulási folyamat, én ebben nem látok semmi kivetnivalót. Gondolom ennél az esetnél a stílussal voltak inkább problémák.Engem azért érdekelni fog a történet a más fél szemszögéből is.

Szerintem sem lehet összehasonlítani a repüléssel a síelést, csak azt akartam érzékeltetni, hogy ez is veszélyes sport. Ha ennyire nem veszélytelen amatőr szinten, akkor nem igazán értem azt a sok halálos balesetet, ami az idén történt, és itt nem a versenysportra gondolok, és nem arra amikor valaki ittasan kiesik a síliftből.

Nem hinném, hogy bármikor lenéztem volna akárkit is, hát még ismeretlenül. Szerintem a kis hölgy megszólítás nem volt sértő, ha mégis akkor elnézést kérek érte. Én egy másik oldalát próbáltam megvilágítani az ügynek. Az ejtőernyős példa éppen annyira volt rossz mint a matek házis példád.

Teljesen egyetértek Veled, ez kiderül a korábbi megjegyzéseimből is, de ez most nem arról szól, hogy kell-e oktató vagy sem, hanem a módszerről és arról, hogy jogot formál valaki arra, hogy vadidegen embereknek bármit is beszóljon.

Azt, hogy hívatlanul odamegy és beleszól tényleg nagyképű dolognak, tartom. De, higgyétek el, hogy nagyon hasznos az oktatóval és főleg csoportos síelés. Ez egy szakma. Rengeteg jópofa gyakorlat-sorozat van, amire magadtól nem jöhetsz rá. Az is igaz, hogy egy sima hóeke pózt gyorsan megtaníthat, egy jól síelő. De, a nagy felelőség ez után jön.

Elöszőr is teljesen egyetértek Péter64 hozzászólásával, másodszor atól, hogy valakinek nincsen valamiről papírja, még nem biztos, hogy nem tudja csinálni.(Ez nem csak a síoktatásra igaz). A fiatalember, akiről szó van teljesen szakszerűen és nagyon jól oktatta a hölgyet. Egyébként miért gondolják a síoktatók azt, hogy minden kezdőnek kötelező hozzájuk fordulni. Nem a síoktatás és a síoktatók ellen szólok, hiszen ha megnézitek a korábbi hozzászólásaimat én is mindig és mindenkinek azt javasoltam, hogy vegyen igénybe oktatót, de nem kötelező jeleggel. Ha valaki nem szeretne hivatásos oktatót én azt is elfogadom és tiszteletben tartom, nem kényszerítem akarata ellenére, hogy oktatóhoz forduljon. Egyébként az ejtőernyős példa nagyon rossz volt.

Szerintem inkább az a baj, ha a szolgáltatók lenézik a szolgáltatást igénybevevőket (lásd "kis hölgy" megszólítás ismeretlenül).

Szerintem inkább az a baj, hogy teljesen kezdőként nem az jutott először eszébe, hogy oktatóhoz forduljon, és ha már van olyan a környezetében aki jól síel, akitől tanácsot kért, legalább Ő ajánlhatta volna, hogy forduljon oktatóhoz. Amúgy szerintem mindenki azt csinál amit akar, azért arra kíváncsi lennék, hogyha a kis hölgy ejtőernyőzni tanulna, akkor is megkérné az egyik barátját, hogy tanítsa? Pont annyi a matematika és a síelés között a különbség, mint a síelés és az ejtőernyőzés között, habár ez utóbbi kettő lényegesen veszélyesebb a matek házinál.

Gerlitzeni táborunk alatt (részletes beszámoló a Gerlitzen Alpen topikban) érdekes szituációnak voltunk szereplői. Az egyik utastársunk teljesen kezdő síelőként, megkérte a kollégája fiát (aki igen jól síel, de nem oktató), hogy segítsen neki az első lépések megtételében. A fiatalember szívesen vállalta is ezt a feladatot. Néhány nap oktatás után, a hölgy szépen fejlődött is. Utolsó előtti nap, megállt mellettük a magyar Síakadémia tagja, és rendkívül durván megkérdezte a fiatalembert, hogy van-e neki erre képesítése. A kérdésem az, hogy milyen jogon avatkozik bele mások életébe, mi köze van hozzá. Jól láthatóan nem csoportos, hivatásos oktatás folyt, hanem egyszerűen csak segített egy ember az ismerősének. Nagyon frappáns választ is adott, mondván, hogy ilyen alapon nem segíthetne az öccsének a matek házi feladat megcsinálásában, lévén nincs matektanári képesítése. Ennek az incidensnek a hatására jegyezte meg a hölgy, hogy ezek után az életben nem jut eszébe síoktatóhoz fordulni. Tehát jó lenne, ha a képesített síoktatók tudnák, hogy mikor , kinek és mit lehet illetve nem lehet mondani, mihez van közük és mihez nincs.