Most jöttünk haza, még friss az élmény, úgyhogy gyorsan leírom a tapasztaltakat: jól éreztük magunkat, nem bántuk meg, hogy idén Lengyelországra szavaztunk, de tennék néhány észrevételt: Bialka és környéke családosan, kisgyerekkel az egyik legjobb síterep lehetne, ha többször (értsd: naponta) kezelnék a pályákat. Sajnos némelyik rész annyira buckás volt, hogy még nekünk, felnőtteknek is problémát jelentett. Az a szerencse, hogy itt kék szín valóban enyhe lejtőt jelent, az ötéves lányom pedig a második nap már nagyon ügyesen használta a tányéros felvonót is, Jurgow-ban. (A környéken itt található az egyetlen fekete pálya!) A Tatra Super Ski bérlet, amit az interneten vettünk jóval olcsóbban, sajnos nem minden síterepre érvényes a környéken, de a nagyobbakra igen. A többire (pl. Rusin-Ski) külön kell jegyet váltani. Hiába volt a szállásunk (Dom z Witrazami) az egyik kisebb pályától mindössze 70 méterre, oda külön kellett egy háromórás bérletet váltanunk, hogy kipróbálhassuk. Cserébe viszont tökéletes állapotban volt, ahogy a szállásra sem lehetett különösebb panaszunk. Igaz, hogy a tulaj első este azt sem tudta, kik vagyunk, honnan jöttünk és meddig maradunk, de a két szoba, amit lefoglaltunk ki volt takarítva és fel volt szerelve mindennel, amit ígértek. A wifi-vel azért adódtak problémák: nagyjából a "betárcsázós" korszakban volt utoljára ilyen lassú internetkapcsolatom. A reggeli sem igazán említésre méltó: nem volt kevés, vagy rossz, de bőséges és változatos sem nagyon. Így aztán inkább a vacsorákra koncentráltunk. A környékbeli éttermekben jó áron, jókat lehet enni és sok különlegesség van, ha valaki nyitott rá. Oké, a sült disznóvért hajdinakásával (black puding néven fut az angol nyelvű étlapokon) élből visszautasítottuk, de véleményem szerint a sörpácban érlelt csülköt, a hurkát és a tócsnit (más néven kremzli, görhöny, lapcsánka) érdemes megkóstolni.
Visszatérve a lényegi részére a dolognak, első nap mi síoktató segítségét is igénybe vettük, hogy foglalkozzon a legkisebbel. Az 50 perces óra 70 és 90 zloty között mozog, ami nagyjából 5000-7000 Ft-ot jelent a jelenlegi árfolyamon. Sajnos az angol, a német (és a magyar) nyelvtudás mit sem ér ezen a vidéken. Nagy szerencse kell hozzá, hogy a lengyelen kívül más nyelven is szót lehessen érteni! Itt most nem az alkudozásra gondolok a bazársoron, ami szinte kötelező, hanem a komolyabb útbaigazításokra, ami GPS ide vagy oda - azért néha elkél... Az orosszal mi egész jól boldogultunk, mert a szótövek egy kicsit hasonlóak a többit meg ki lehet következtetni... :-) Megint visszatérve a síeléshez, a február vége szerintem jó időpontválasztásnak bizonyult, mert napsütés is volt, havazott is de nem volt hideg éjszaka sem.
Mindent egybevetve előny, hogy nincs messze (300 km Budapesttől), hátrány, hogy az útviszonyok (nem rossz, csak kanyargós) miatt 5 óra 35 perc volt az út, pedig visszafelé egyszer sem álltunk meg. Mellette szól, hogy olcsó, de a színvonala elmarad a osztrák síterepektől, részben az adottsága (alacsonyabban fekszik, mint Kékestető) részben mert kevés a pályakarbantartó gép (ratrak). Szimpatikus viszont, hogy este 9-10-ig mennek a felvonók, nem úgy, mint Ausztriában, ahol délután 4-kor már "lámpaoltás" van, és az éjszakai síelés már feláras. Az emberek is nyitottak, kedvesek. Persze senkitől sem hallottuk, amikor megtudta hová valósiak vagyunk, hogy a "Lengyel-magyar, két jó barát, együtt harcol, s issza borát” mondást, de nem is vártuk... Azért jó lenne mégis, ha az idegenforgalomban dolgozóknak lenne némi nyelvtudása, mert hallottam olyan sztorit is, hogy az étterembe valaki málnaszörpöt rendelt és Zubrowka-t (vodka, bivalyfűvel) kapott! Személy szerint én ezt nem sérelmezném kifejezetten, de azért na... :-)
Mi még biztosan visszatérünk egyszer, mert jó volt és sok olyan pályarendszert kihagytunk, amit az időhiány miatt nem állt módunkban felkeresni.
Keresés
30 cm
