Tegnap kihasználva a csodás időt ismételten a Raxon voltunk. Kocsival a Preini hágóhoz (1040 m), innen gyalogosan a Siebenbrunnwiesé-ig (1370 m) , majd a Karl Ludwig Steigen, végül a Schlangenwegen a Karl Ludwig menedékházig (1804 m). Innen a Schneegraben jobb oldalán a Heukuppéig (2007 m). Heukuppétól Gams Eck felé túráztunk.
Összeségében nagyon szép túra volt kellemes hőmérsékletekkel, ami inkább a Nap erejének volt köszönhető. Kicsit le is barnultam :) Délután ötkor a Karl Ludwig háznál +4 fok volt árnyékban. A szeptemberi és októberi hó javarészt elolvadt, inkább a grabenekben, dolinákban és egyéb méllyedésekben továbbá a peremeken (pl. Raxenmauer) van hellyel-közzel összefüggő hótakaró.
A kilátás pazar volt, nyugat felé a közeli Schnee-, és Veitschalpe mellett a Hochschwab, sőt a horizonton a Dachsteinet is lehetett látni.
Az utak és a steigek jól járhatók, itt-ott egy-két helyen hóborítottak.
Egy-két képet csatolok, a többet majd később.

Múlt szombaton végre sikerült az idei nyáron eljutni a Raxra.
Eddig Murphy törvényét igazolva sokszor hétvégére romlott el az idő, vagy olyan hőség volt, hogy az ember inkább valamelyik vízparton keresett menedéket, minthogy túrára adta volna a fejét.
Szombaton végül az időjárás is kedvezett, nem volt se túl hideg, se hőség, így irány a Rax.
Ezúttal nem autópályán, hanem autóúton Wr. Neustadt - Neunkirchen - Ternitz - Gloggnitz (itt jönnénk le, ha az autópályát választanánk) - Reichenau - Prein - Preiner G'scheid.
A Preini hágónál (~ 1000 m) alig találtunk parkolóhelyet, az autók számát nézve jó pár száz túrázó, hegymászó választhatta aznap ezt a túrát.
Kiszállva a kocsiból azért érezte az ember, hogy már itt sincs az a tipikusan banánérlelő meleg, otthon úgy 30 fok körül lehetett, amikor elindultunk.
Igaz az elő 100 méter után már a hideget legfeljebb akkor érezte az ember, ha leállt. Felérve az Almra, vagyis arra az alpesi rétre, ami a Waxriegel ház alatt fekszik a toronyiránti utat; a Karl Ludwig Steiget választottuk. A Raxon ez az egyike a megannyi Steignek, ami nem igényel speciális felszerelést, tehát kötél és egyebek nélkül is teljesíthető, természetesen csak is akkor, ha nem fedi hó.
Felérve a platóra az ember először a Karl Ludwig házat (1804 m), majd a Heukuppe (2007 m) oldalában a Schneegrabent pillantja meg.
Utóbbi nevéhez méltóan még mindig havas, még ilyenkor a nyár derekán is, és mindez kétezer méter alatt !
A Schneegraben hómezőin zergék pihentek békésen.
A hó vastagsága a grabenokban helyenként igen meglepő, legalább 2-3 méter !!!
A Karl Luwig háznál mindösszesen 9 C fokot mutatott a hőmérő, szóval kellemesnek egyáltalán nem volt nevezhető, főleg amikor a Napot felhők takarták el és még a szél is megélénkült.
Sajnos éppen itt, a csúcson merült le a digicam, így ezúttal a panorámafotók elmaradtak, igaz még pár fotó sikerült.
Szépen lehetett látni Semmering hágó síterepeit, köztük a stuhlecki építkezést is.
A távolban a Fertő tő víztükre csillant meg.
Mindent összevetve jó kis túra kerekedett belőle, csak ne lett volna olyan hideg.

Mi a Schneebrget látogattuk meg szombaton egy gyors túrára, Schneebergdörfl-ig autóztunk, onnan a kék jelzésen kapaszkodtunk fel 700m-ről egészen 1400m-ig a Schneider Grabenben, omladékos köveken és kemény firnhavon meglehetősen izzasztó volt leküzdeni a szintet, majd a piros jelzésű Nördliche Grafensteig-en gyalogoltunk a Krumme Rieß-en keresztül a Breite Rieß-ig, előbbiben túrasízők is csúszkáltak a maradék hófoltokon, az út során többször láttunk zergéket, amelyek 15m-re is bevártak minket, fantasztikus idő volt, a Breite Rieß aljától a sárga jelzésen gyalogoltunk vissza a kocsihoz, képek később.

A múlt hétvégén (május 1-4) Raxalpen jártunk, igaz, nem síelés, hanem tavaszi túrázás volt a cél, de azért sikerült egy órányi telet is kifogni, amikor a napsütést hirtelen komor felhők és zuhogó kemény hódara váltotta fel a fennsíkon. Itt még tartja magát a hó, egyes részeken jó méteres hóréteget lehet látni még most májusban is! Voltak akik szánkóval, sífutóléccel felszerelkezve jöttek fel a hegyre.

A Raxalpe-ra egy kabinos felvonó visz fel (a prosik szerint ez volt Ausztria első személyszállító liftje) 1540 méter magasra. Egy húzóliliftet láttunk fenn (persze ez már nem üzemel) és lankás családi pályákat. Rax inkább a túrasízők és hótalpas túrázók világa, nyáron pedig a kirándulóké. Sok-sok órát lehet gyalogolni a hegyen az egyik menedékháztól a másikig.

Eredetileg az Teufelbadstubensteig klettersteiget terveztünk megmászni, de a helyiek nagyon nem ajánlották a hó miatt, ezért választottuk inkább a fennsík túrát.

Másnap a Weichtalklammon keresztül a Schneeberg oldalára mentünk fel egészen Kienthalerhüttéig. Ez egy gyönyörű vadregényes szurdoktúra, sok sziklás, szűk kanyonrésszel, ahol vaslétrák, láncok segítségével lehet átjutni. A túra a Höllentalban található Weichtalhaustól indul és a piros jelzés visz fel a K.hüttéig, visszafelé pedig a sárga jelzésen kell jönni - az út első szakasza murvás, de utána egy nagyon szép kanyargós erdei ösvény kezdődik, sok meseszép fenyves résszel. Közel 1000 méter a szintkülönbség, oda-vissza a túra kényelmesen kb. 5 óra.

Budapestről egyébként autóval 3 óra alatt értünk ki Reichenauba, szóval nem távolság. Gyönyörű vidék, kellemes hűs lehet nyáron a Höllental, újra megyünk majd még biztos!