Összejött! A mai napon sikerült kipróbálni a Dobogókői Sícentrumban első alkalommal meghirdetett Munka előtti reggeli síelés-t.
Kb 40 perc alatt értem fel a Széll Kálmán térről a sípálya parkolójába. Ködös, borongós idő volt, valami csapadék is potyogott, hazafelé derült ki, hogy bizony ónos eső is esett. A városban -5 fok volt, ami kifelé egyre jobban süllyedt, -8 – ig. Az úton 7 óra körül már elég jelentős szembe forgalom volt, főként Pomáz felől volt összefüggő kocsisor. De odafelé jóval kevesebb kocsi ment, simán lehetett haladni. Az út a dobogókői elágazásig teljesen rendben volt, utána már elehetett találkozni itt-ott kisebb havas részekkel. A Dobogókői nagy parkoló után viszont már nincsen takarítva, de téli gumival simán járható.
A környék teljesen hófehér. Hó, zúzmara a fákon és halvány tejes köd. Majdnem, mintha habos tortába lennék benne. Még vagy 3 kocsi érkezik, fél8, vagyunk kb 5-en, készülődünk.
Mint ahogy a honlapon írják: Hogy a munka is jobban csússzon, Korai Síöröm! Laci, a főnök megy le a felvonó aljához, fent is készülődnek, intenek, hogy mindjárt indul.
„Ajánljuk gyakorló sízőknek, akik aznap még sport után teljes munkaidőben dolgozni is mennek.” Hát igen. A teteje egy kicsit kihívás. Meredek, az egyik fele lejegesedett, a másik felén a fű meg ágak itt-ott kilátszanak. De hó az van rajta azért bőven, síelhető. Ha valaki mégis féltené a lécét, a kölcsönzőnél vannak kirakva kövezős lécek, szabadon lehet közülük válogatni. Keményen kell tartani a sít, az első körök küzdelmesek, de aztán kitapasztaljuk, rájövünk a meredeken is a jó útra. Lejjebb igazi élmény sízés. Alaposan letömörített természetes hó, pirosról érkező lankás kék pálya, néhol változatos ”hullámokkal”. Ha valaki nem akarja többször bevállalni a meredeket, a felvonón a 7. oszlop után ki lehet menni a pályára. Akkor tiszta kéken lehet pörögni. Felváltva körözök, hol teljes kört, élvezve a lejtő adta sebességet, hol csak kisebb kör pihentetőnek. Így már igazán változatosra sikeredik a reggel.
Fél10-kor még egy utolsó kör, aztán felmegyünk a Zsindelyesbe. A Makovecz Imre tervei alapján épített vendégházban igazán hangulatosra sikerül a reggeli. Letelepedek a kandallóhoz, lábam fázósan nyújtom ki a tűz mellé. A pad másik felén egy korom fekete cica dorombol. Kirándulók érkeznek, beszélgetnek. Nézem az ablakon kint a téli tájat, kapjuk a virslit, kortyolgatom a forró teát. De sajnos menni kell dolgozni.