Kutya a pályán

;)

Mekkora arc a kutyád! :) Az a fej, ahogyan néz ki a liftből...nagyon aranyos teremtmény :)

Kivétel erősíti a szabályt...

Én nem megyek sehova a kutyám nélkül. Azért járok többnyire Fr-ba, mert pályaszállás és nem probléma a kutya. Ha van kabin, napjában kétszer felviszem. Csak a pálya szélén - ha nem mély a hó, akkor pályán kívül - fut. Még soha nem zavarta senkinek a csúszását. Ha gyerekcsapat jön, megvárom míg elmennek (hogy az oktatóra figyeljenek és ne a kutyára) 4 éve járok a kutyámmal, és soha nem volt gond sem a felmenetel, sem a lejövetel.A 2. nap a liftkezelők már ismerősként üdvözlik. Tavaly Olaszországban - mivel túl nagy volt a tömeg a kabinnál és féltem, hogy letapossák - előreküldtem a személyzeti bejárón, és mikor én kerültem sorra, szóltam neki hogy beszállhat.Van róla fénykép az iwiw-en Dobos Béla(Bélapó)név alatt. Ugyanitt egy rövid videó, hogy fut a pálya szélén. Lakott területen a kutyapiszkot összeszedem (Fr-ban több helyen van kutya WC) a sípályán kívül (az erdőben)úgy gondolom senkit nem zavar. Azzal egyetértek, hogy csak abszolút fegyelmezett, parancsnak azonnal engedelmeskedő szocializált kutyát szabad(na) sípályára vinni.

Akkor az Alfred kutyája volt, egy kis drótszőrű tacsi. Néha ő is piros kendőt hordott, gondolom a rokkosabb hangulatú napjain... Hát, ha onnan felkocogott a hegyi Hüttéhez, akkor valóban minden elismerést megérdemel...

ALMGASTHOF JAGERSBERGER a szállás neve. Arra már nem emlékszem, hogy volt-e a kutyusnak kendője. De gyanítom, hogy már az örök hómezőkön nyargal, mivel kb 10 éve volt mindez és már akkor sem volt kölyök.

Specialk, ez melyik szállás volt Hochkaron?
A leírásodat olvasva ugrott be, hogy Nassfelden több alkalommal is láttunk egy piros kendős kutyust a Carnia pálya utolsó előtti szakaszának (a kabin első állomása és az utolsó alsó letörés közötti rész) jobb oldalán a síelő gazdi után loholni. Sztem ő naponta több "kört" is teljesített, láttuk a kabinból is és lécről is. Aranyos volt...

Még sok évvel ezelőtt Hochkaron voltam síelni. A szálláson volt egy kutyus, kis drótszőrű tacskó, aki konkrétan ott lakott. Nagyon jó fej volt. Időnként láttam a felvonóból, hogy a sípálya szélén kocog felfelé :D Önsétáltató üzemmódban. Gondolom a fölső hüttébe ment kajáért vagy csak egy barátját látogatta meg :) De illedelmesen a pálya szélén haladt mindig...

Egy osztrák barátomnak volt egy westije. Egyszer magával hozta Hochkarra, és ott az akkor még csákányos kék pályán, ami a Schutzhaus mellett van, a nap végén, amikor már tényleg csak páran voltunk a pályán, felvitte magával, és lefelé megfuttatta. Kiváncsi volt, irányítható-e a kutyus. Hát nem volt az. Követte ugyan valamelyest a gazdáját, de szertelen volt, mozgásra kiszámíthatatlan. Szerintem működő pályára emberek közé nem való. A legkiszámíthatatlanabb síelő vagy bordos is sokkal kiszámíthatóbb előtted, mert lassabban vált irányt, mint egy eb, a hirtelen megállásról nem is beszélve. Ha a körülmények megengedik, persze biztos nagy élmény kutyusnak és gazdinak is, de üzemszerűen én nem támogatnám. És amit Agent ír, a kutyapiszok, na az már tényleg nem hiányzik...

http://www.ski.nivelco.com/albums/2007-2008/03_30_Nicky/index.htm

A Kreischbergen zárás előtt mindig megy egy menetet.....

Sziasztok!

Én már láttam kutyust hátizsákban, és sípályán havon is rohangászni. Nem tudom, hogy az üzemeltetői szabályok tiltják, vagy engedik.

Teljesen szubjektív véleményem szerint összehasonlíthatatlanul kisebb veszélyt jelent, mint némely "menő" síelő, aki 1 méterre célozza be a lejtőn éppen álló, sítanuló sor alját.

Épp ezért azt gondolom, hogy a nagyon - nagyon ritkán előforduló "Kutyus a sípályán", derűt és vidámságot jelenthet.

Természetesen ha szabályt szeg, akkor a szabály oldalán állok.

Replaci
https://www.kanyarsiklub.hu

Nincsen kutyám és nem is tervezem, hogy legyen, de pályafutásom alatt szerintem maximum 2-3 kutyát láttam, azok is pórázon voltak, kísérve a hegyre felfelé haladó túrasíző gazdájukat. Szerintem aki egész nap nyomja, annak meg sem fordul a fejében, hogy háziállatot vigyen magával (Felvonózás, etesés, kutyapiszok?). Szerintem nem valószerű ez a probléma.

Sziasztok,

Többek kommentárjaiban olvastam, hogy szívesen síelnek, boardoznak a pályán kedvencükkel. Az az igazság hogy kicsit meglepődtem ezen...

Először is szeretném leszögezni, hogy imádom a kutyákat.

De úgy gondolom, hogy nem biztos hogy a pályára valók.

Se a gazdi, se a kutya, se a többi síelő szempontjából nem hinném hogy enyhíti a síelés - pályán amúgy is meglévő - kockázatát. Mert ugyebár igenis van ilyen, még a legjobb síelők számára is...nem tudom hogy erről hogyan vélekednek a pályaüzemeltetők, vagy a FIS szabályok szövegezői...

Nemtudom ki mit gondol, nem akarok senkit kritizálni vagy megbántani, de azért szerintem nem célravezető, hogy bizonyos síelők amúgy is kiszámíthatatlan viselkedése mellett még egy a havat, stb-t élvező ugribugri négylábú (és ezt minden szeretettel írom) hirtelen mozdulataira is figyelnie kelljen mondjuk egy kezdőnek síelőnek, boardozónak, stb, stb...

Kíváncsi vagyok mindenki véleményére.