Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM

Retro - TE mire emlékszel?

ÜZENETEK (92)Időben csökkenő Időben csökkenő
mónika17
3 élménybeszámolót írt
3
12 éve tag
2011.12.29. 21:55
Üdvözlet! Szeretnék találni egy olyan személyt,aki gyüjti vagy tudja hogyan lehetne 2007.jan-27-28 OTEPAA teljes egész felvételt megtalálni?Vagy segíteni tudna hogy szervezőkkel felvegyem a kapcsolatot?Ezt angolul kellene megtenni,de sajnos nem tudok.Segítene valaki? EUROSPORT NEM TUD SEGÍTENI, NINCS NEKIK CSAK PÁRIZSBAN. emailom: kovacsmonika1017@gmail.com
WéberF
2039 élménybeszámolót írt
2039
17 éve tag
2011.03.21. 19:50
Ugyan a "Történetek.." topikba is betettem, de mintha itt kaptam volna némi bíztatást az őstörténelmi korok idézésére:

Retro - TE mire emlékszel Avagy Történetek.
Kirándulás Romániába, Sinaia

Balsorsom (minek is a rossz rizsa? Jó volt az a sors!) 1971-ben újabb néhány évre Moszkvába vetett. Nem kicsit jobb körülmények közé, mint diákkoromban, bár arra sem panaszkodhattam.

Közben Öcsém csaknem azonos utat választott (mármint minél messzebb ebből az országból - csak mindketten rossz égtájat vettünk iránynak), megpályázott egy bukaresti olajvegyészeti ösztöndíjat (nem véletlen, anyukánk kémia-biológia tanár volt, csak később kényszerítették bele a gimnáziumi igazgatóságba).

Gondoltam egyet Moszkvában. Öcsém megadta a kollégiumi telefonját. Felhívtam.

/ Egy ilyen telefonhívásról, már a Sinaia-i síkirándulás utánról: 1974. április, moszkvai Magyar Napok, felhívtam az Öcsémet, hogy a kedvenc nótáját húzathassam a telefonba.
A prímás belehúzta a telefonba. A Budapest Étterem (Moszkva!) vendégzenekara a cimbalom kivételével (csak a bőgőt tudtuk feltenni a harmadik kocsira) nálam, a háromszobás, érdemtelenül élvezett diplomata-lakásomban landolt, jót mulattunk, Marat - tatár - barátom az utolsó magyar úrnak nevezett (Mekkorát tévedett, én már sehol sem vagyok a mai magyar urakhoz képest .) /

Újra kezdem:

Gondoltam egyet Moszkvában. (1973. február, másfél év 'majdnem' agglegény élet után).
Öcsém megadta a kollégiumi telefonját. Felhívtam. Kicsöngés után - kiderült, nagyon jóindulatú ügyeletes fogadta, értelmezte a "domnule Weber, kamera zecse" nyögdélesémet, megtalálta testvéremet, akivel elég hamar meg is állapodtunk, hogy egy hét múlva Bukarestbe repülök.

Természetesen síelésről volt szó. A magam szerelését (ne kelljen leírnom a bőrbakancsot, a 210 cm-es polsport dióverőt) sikerült feladni a reptéren. Az Öcsém feleségének szánt (tudtam, hogy nem síel) "Csuk és Gek" kormányozható szánkó-jellegű valamit a gyári kartondobozos csomagolásában könnyebben vették fel. (Válásuk után kevés vagyonuk elosztásakor ezt a tárgyat senki által nem vitatottan a volt sógornőm tartotta meg - örültem, hogy legalább ennyit kapott a téli sportból - igaz, nem nagyon érdekli, azóta átment "SÁMÁN"-ba.)

Megérkeztem Bukarestbe, Öcsém fogadott, két napot eltöltöttünk a "diák-alvilágban" - ettünk, ittunk, szűkösen aludtunk a kollégiumi "kamerában"! Közben megismerkedtem Nérivel, tündéri chilei lány, nem találtunk közös nyelvet. (Soha sem gondoltam volna, hogy Sinkovits/Vitai András felesége lesz, és még magyarul is megtanul) -

Majd irány a célzott program, hiszen síelni jöttem!
Felszállunk a vonatra, kérdezem: a jegyek? Öcsém somolyog. Jön a kalauz, pár szó (nagyon nem értem, pedig a román latin nyelv, latinból érettségiztem, szláv nyelvekben akkor már otthon voltam) egyik sem passzol. A passzolás az a néhány Lei, ami töredéke hármunk viteldíjának (naív voltam, azt hittem, hogy az Öcsém ösztöndíja ugyanakkora "vagyon", mint az enyém volt Moszkvában. A szüleink által biztosított jövedelméből próbált kitenni magáért, ismerve a helyi viszonyokat, no meg a szükséges zsargont).

Sinaia-n nem is próbálkozott szállást találni, Predeál-ban/on? egy idős hölgynél kötöttünk ki, vonattal jártunk át a sípályára. (A hölggyel - a '30-as években egy angol főúri családnál volt komorna - az öcsém kommunikált, románul és főleg angolul, - és ez az a másik történet, amire a "Sinaia" topikban utaltam - hogy az öcsém honnan tudott románul és én hogy kerültem Moszkvából a Sinaia-i sípályára.)

Ja! Sinaia a román királyi család, majd a hatalmát éppen hogy csak beágyazni kezdő Ceausescu üdülőhelye volt.

Vonat Predeálról Sinaiára. Már eszembe sem jut a vonatjegy. Egy megálló, felszerelünk, pár lépés - és láss csodát: valami hallomásból ismert, sosem látott szerkezet kínálja fel szolgáltatását:

"kapaszkodj belém, felhúzlak a sípálya tetejére!"

(15 év felgyaloglás után nagyon könnyedén alkalmazkodtam, ma sem értem, hogy okozhat bárkinek is gondot egy tányéros, vagy csákányos felvonó, ha azt állítja magáról, hogy tud síelni?)

Sok-sok éves síelős élményeim között emlékezetes marad a csodálatos napsütés, félmeztelenül napozva lesiklás közben (1973. február, Sinaia), a kifogástalanul használható felvonó nyújtotta többlet csúszások, ahogy a helyi kocsmáros 3 éves kisfia SISAKBAN villog a pályán - és ha addig nem szerettem volna bele a síelésbe, akkor és ott az véglegesen megtörtént.

A "hazautazás" (Bukarestből nekem a visszaút akkori lakhelyemre, Moszkvába vezetett) nem volt mentes egy kis élménytől: a nagy Szovjetunióba beléptetetésemkor az útlevél-ellenőrző határőr kiszúrta, hogy magyar irataim vannak, tudta a különbséget Budapest és Bukarest között, megkérdezte, hogy mit csináltam a 6 órával ezelőtt leszállt Bp.-i gép érkezése óta a tranzitban. El nem tudta képzelni, hogy tényleg a bukaresti járattal érkeztem a nagy Moszkvába, hívta a parancsnokát, aki elmagyarázta nekem, hogy úgy illett volna, hogy előbb repüljek Bp-re, majd onnan Moszkvába.
Azt már el sem mertem mondani, hogy Moszkvából úgy mentem Bukarestbe, hogy Moszkva-Bukarest-Moszkva retúrjegyem volt. A Moszkvából Bp-re és Bukarestbe csaknem egyidőben induló gépek mellett a kiutazásommal nem volt bajuk.
WFeri
Előzmény: (csabor 100390)
Bukfenc
547 élménybeszámolót írt
547
15 éve tag
2010.12.28. 16:13
Nadon jó! Naaadon jóó! Mint kuka vicce!
Szinte átjön a feeling! Én is polsport-al kezdetem a pályafutásomat. :)
Előzmény: (WéberF 100385)
Foglalj szállást a legjobb síterepeken!
KERESÉS
csabor
3475 élménybeszámolót írt
3475
14 éve tag
2010.12.28. 10:49
Most írok egy regényt (vidám!) a Feri által megénekelt időszakról. Jó volt átérezni annak a kornak a hangulatát. Jó volt merengeni régi emlékeken. Nem sírom vissza, most más az élet, talán még boldogabb is lehetne, de hol van már az akkori fiatalságom?
Bár mindig azt mondom a fiaimnak, hogy ők nem igazi fiatalok. Én már évtizedek óta gyakorlom a fiatalságot, tehát sokkal jobban értek hozzá.
Feri! Nyugodtan örvendeztesd meg a "vén csókákat" további emlékeiddel.
Csabor
Előzmény: (WéberF 100385)
WéberF
2039 élménybeszámolót írt
2039
17 éve tag
2010.12.28. 10:34
Retro - TE mire emlékszel?
Iksa - Moszkvától 100 km-re

1966. február 6. vasárnap reggel 6 óra. Az ébredéssel nem volt gond, vekkert sem állítottam be (szobatársaim rossznéven vették volna, annak pedig kellemetlen következményei szoktak lenni). Tudtam, hogy a gyerekes izgalom úgyis kivet az ágyból. Három éve nem volt léc a lábamon és ma síelni megyek!

Sokáig tartott, míg kiderítettem, hol találok elérhető távolságban nekem való terepet. Moszkva környéke, az orosz síkság nem bővelkedik síelős szemmel hegynek tekinthető magaslatokkal. Még a "Lenin hegy" is csak egy magasabban fekvő lapály a Moszkva folyó partján (ma újra Veréb-hegynek hívják és látványos nemzetközi síbemutatókat rendeznek - de azóta eltelt pár év, ráköltöttek egy csomó pénzt, akkor csak egy síugró-sánc árválkodott a partszakadás 80-100 m-es meredélyén).

Síelés kerülvén szóba, csak sífutásban tudtak gondolkodni. Arra ott van Moszkva számtalan parkja, köztük a kollégiumunktól nem is távol eső (moszkvai léptékben) Izmajlovszkij park. Sífutás? Valahogy nem kértem belőle. Meghagyom másnak.

Nyári keresményemből - vasutat építettem Szibériában - az ősz folyamán beszereztem életem első igazán profi felszerelését (ugyan 12 évesen már "majdnem profi" lécem volt, leselejtezett katonai túraléc, de más sem). Egy 2,10-es Polsport kantnis léc (ma már dióverő lenne, de akkor ez volt a menő), marker jellegű biztonsági orr-rögzítővel, "forgózsámolyos", rugóval kombinált szíjas sarok-kötéssel, duplafalú (a betét sima fűzős, kívül "békás" fűzővel) valódi Botas síbakancs, magasságomhoz illő 1,20-as alu bot !!!

Ez sem volt egyszerű. Ahol a síelés csak a futást jelenti, "alpesi" szerelést venni? Nem jöttem zavarba. Moszkvában "venni" ugyan mást sem nagyon lehetett semmit, de "szerezni" gyakorlatilag mindent!

Szóval megvolt a szerelés, a tipp, hogy merre induljak, vége a vizsgaidőszaknak, holnap kezdődik a hatodik szemeszter, bizsereg a lábam - irány az ismeretlen.

Az öltözködés nem gond, könnyű, de meleg holmim "hivatalból" van (harmadik évem Moszkvában, mínusz 30-at is kibírtam már, most csak -12 van), a profi Botas bakancsom gyaloglásra is alkalmas, csak a merev talppal gördülősebben kell járni.

Utolsó ellenőrzés: pénz, a litván csoporttárs diákigazolványa a zsebemben. No ez magyarázatot igényel. Külföldi diákként saját igazolvánnyal nem tudok Moszkván kívülre jegyet venni az "elektricskára&" (olyan HÉV szerű, csak gyorsabb, pontosabb és hatalmas területet hálóz be). Az akcentusom nem okoz gondot, mondták már kínos szituban, hogy hülye litván, szovjet állampolgárként mit játszod itt a külföldit!

Az 50-es (lehet, hogy 60-as? - kopik az emlékezet) villamos megállója a kolezstől 4-5 perc. Nem is kell sokat várni, vasárnap reggel nem sokan csodálkoznak rám a vállamon tartott számukra furcsa sportszerszám miatt. Negyvenöt perc a fűtetlen (3 kopejka árú jegyért milyen legyen) villamosban jó kis felkészülés a napra. De a síelésért megéri. Szavjolovszkij Vokzal - a villamos végállomása.

Kasszánál semmi gond, de a tipp szerinti Iksa megállóig a Szavjolovói Pályaudvartól a retúr kicsit húzós, több mint 1 rubel (hányszor fogok tudni eljönni az egyébként látszólag nem kevés ösztöndíjamból, ha félre is akarok tenni?). A HÉV-szerű járgány húsz percenként indul a nekem szükséges irányba, menetidő 50 perc.

A felszállók között bíztató jelenség: mintha nem futólécet látnék valakinél! Nosza! Csak utána! Ismerkedni nem merek, amúgy is gátlásos voltam még, elég lesz követni. Bejött.

Leszállás után határozott irányvétel, mintegy 25 perces "séta" után mintha sípályára érkeztünk volna. Persze nem felvonós - akkor én még nem is láttam olyant, csak hallottam, hogy létezik, nem is számítottam rá - csak felcsatolt síelők!

Felszerelek, irány a pálya. Szép, áttekinthető, szabad, széles, lehet meredek és lazább oldalakat választani! Tűz lefelé! Majd rájövök, hogy a kötésem nem a legalkalmasabb, kibontani és újrafűzni a sarokrögzítő szíjat minden lemenetel után?! Nincs más választásom, a visszataposáshoz túl hosszú. Marad az első sítanárom instrukciója: lécet vállra, futólépés a hegytető. Miért sznoboskodtam ezzel a kötéssel? Az akkor már nekem is ismerős Kandahár kötés praktikusabb lett volna (de annak még nem volt biztonsági orr-rögzítése!) Azért hamar belejöttem a gyors, jó visszacsatolásba.

Néhány - ugyan nem teljesen slusszban - elkövetett le-fel száguldozásom után ismerősnek tűnő figura szólít meg: láttalak a vonaton, de máig itt a pályán még nem. Mondd, nem sajnálod az erődet? Becsüld meg a megnyert magasságot, élvezd ki a síelés örömét hosszú, elnyújtott kanyarokkal, szép fordulókkal.

Azóta is, csaknem 45 éve bennem van ez a tanács. Pedig milyen más felvonóval síelni.

Négy óra körül, sötétedés előtt, vissza az Elektricska megállójához. Kellemes meglepetés: csapolt sört mérnek a peron melletti bódéban! (A világvárosban nem igen tudtam ilyen lehetőségről.)

A visszaút két órája alatt már azt számolgattam, lesz-e az órarendem szerint olyan napom, amikor kihagyható előadásaim helyett hétköznap is síelhetek, nem csak vasárnap!

Még sokszor bevállaltam ezt a kalandot, ami nem is kaland volt, hanem síelés. Diáktársaim kezdtek leszokni róla, hogy őrült megszállottnak tartsanak, később volt olyan, aki követte a példámat.

Vajon mi lehet az Iksa-i sípályával Moszkvától 100 km-re és 45 év múltán?

WFeri
Sikotes.jpg
WéberF
2039 élménybeszámolót írt
2039
17 éve tag
2010.12.26. 12:51
Bájos!! Gratulálok.
Kár, hogy az első csúszásaimról nem igen készülhettek képek (1955.)
WFeri
Előzmény: (Xero 99954)
WéberF
2039 élménybeszámolót írt
2039
17 éve tag
2010.12.26. 12:30
Retro - TE mire emlékszel?

Anyukám sírós-nevetős, anyai pofonnal kísért dorgálására.
Történt még a múlt században, hogy az "'56-os októberi események" folyományaként a felsőoktatási intézményekben felszámolták a katonai tanszékeket (bizony voltak olyanok – a leendő diplomásokat fokozottan képezték ki a honvédelemre és a nemzetközi imperializmus elleni harcra).
A Pécsi Tanárképző Főiskolán a nevezett "oktatási egység" megszüntetésével a kiselejtezett eszközök kiárusításakor 1957. őszén családunk jutányos áron jutott hozzá néhány hasznosnak tűnő dologhoz. Olyan katonai köpenyek kerültek birtokunkba, amelyekből kettőt-kettőt összegombolva jó kis túrasátor keletkezett. A következő nyáron ezeket használva bicikliztük körbe bátyámmal a Balatont.
Ami azonban fontosabb! Szüleim ugyan nem túlzottan támogatták a síelés iránti vonzódásomat, inkább a "kulcsos-csavarós" korcsolya volt a téli sportra irányuló ajándékozás tárgya az előző években (három fiú mellett nem lehetett könnyű nekik előteremteni a tanári fizetésükből), a kedvező lehetőséget kihasználva - belátva, hogy komoly telek voltak, várhatóan lesznek a Mecsekben, meg elismerve, hogy a zsebpénzemből már 10 évesen szereztem egy 1,20-as, kantni nélküli falécet - megleptek egy valódi katonai túraléccel. A bátyám már nagyfiú volt, "kinőtt" a síelésből, öcsém meg még nagyon kicsi hozzá, így csak egy párral gyarapodott a sportszertárunk.
No de! A cipő! A korcsolyát a téli cipőm vastag talpára fel lehetett "kulcsolni", a szinte házi készítésű első lécemre szíjakkal egészen jó "kötést eszkábáltunk, de egy "profi" léc, valódi túrakötéssel!
Amúgy is növésben voltam (már betöltöttem nyáron a 12-őt), így karácsonyra új téli cipőt, egy valódi bakancsot kaptam.
A bérházban, ahol laktunk, az alagsorban egy cipő-felsőrész készítő műhely működött. A mestertől - látta, hogy mindenfélét szeretek barkácsolni - kaptam egy profi "bőrreszelőt". (Ma is megvan, nem is tudom, hogy maradt meg annyi költözés, új otthonok alapítása után. "Úgy néz ki", mint egy fareszelő - tkp. az is - körszelet keresztmetszetű, mára már jócskán megkopott fogakkal.)
Már bőven volt hó a Mecsekben, gyorsan munkába vettem a vadi új bakancsom sarkát. Hogy is nézne ki, ha a kötés feszítőrugója a sarok felett a kéreg varrására támaszkodna?
Nosza rajta - szép kis hornyot reszeltem a kemény, vastag bőrsarokba.
Hát ennek nem örült Anyukám, s lett dorgálás a vége.

P.s.: ezzel a számomra "profi" szereléssel nyertem az első érmeimet (aranyat ugyan sose, valaki mindig - mindig valaki más - megelőzött) a Mecsekben rendezett ifi versenyeken.

WFeri
Kandahar-kotes.jpg
supersport dude
232 élménybeszámolót írt
232
17 éve tag
2010.03.10. 09:07
:)

A Fischer már ekkor is a lyukas designnal jött ki.

Nekem ebben az időszakban ég egy fröccsöntött műanyag piros 40 cm-es lécem volt! :)
Előzmény: (huligan 87032)
huligan
3493 élménybeszámolót írt
3493
17 éve tag
2010.03.09. 16:16
ez üt
supersport dude
232 élménybeszámolót írt
232
17 éve tag
2010.03.09. 15:54
Haha!

Régi sís magazinreklámokat találtam ezen a blogon:

http://blog.iso50.com/?tag=vintage-ski-ads
Agent
1646 élménybeszámolót írt
1646
20 éve tag
2009.11.25. 14:30
Ős két komponensű ragasztó asszem csak egy féle volt, az EPOKIT!:)
A szánót pedig lehet irányítani, persze jó szánkót, jó pályán legalábbis nekem a Hochwurzen-en hüttézés után sikerült lefelé (Hüttézés: kaja és sok kör Jagermeister:):) leértem egyben, még ki is józanodtam a folyamatosan az arcomba vágódó hótól.
Előzmény: (gyf 74474)
gyf
571 élménybeszámolót írt
571
17 éve tag
2009.11.25. 14:20
@agent: ... azért régen a ragasztók is egyszrűbbek voltak. Ez is valami 2 komponensű ipari cucc volt, de sajna terhelésre tört mint a ropi.
Látom, nálad is egy ablakban a sielok.hu fut a háttérben... :-)

Még annyi a múltból, hogy 12 évesen, porcosodási problémák miatt fel voltam mentve testnevelésből, de sajna november végén lesett az év hava a Bakonyban: 50cm porhó és csontrepesztő hideg--> Nem bírtam ki, irány a helyi havasok és gyííí.

És még régebbről: 1976: apámmal szánkóztam, és akkorát buktunk, hogy azóta sem merek szánkóra ülni: azt nem lehet irányítani, csak utazni rajta...
A sí az más: lehet irányítani és élvezem, bár nekem a deszka az igazi. A szánkó csak egy kamikaze eszköz. Mai eszemmel visszagondolva nagy merészség volt ott lejönni szánkóval. Szerencsére, nem jellemző apámra az ilyen felelőtlenség, ez egy fájdalmas kivétel volt.
Előzmény: (Agent 74454)
Agent
1646 élménybeszámolót írt
1646
20 éve tag
2009.11.25. 10:41
Síbakancs ragasztás az azért durva, régen azért a műanyagok sajnos nem tudtak annyit mint ma, illetve csak egyes típusok, láttam már olyan 20 éves bakancsot aminek semmi baja nem volt, meg olyant is, aminek a műanyagja tört mint a perec, persze sokat számít a tárolás módja is.
Nekem az első Salvo (made in USSR) hokikorim repedt szanaszéjjel egy szezon után, viszont a második, ami immár 18 éves (!) és csak a padlásra feldobva van tárolva (értsd nyáron +40C°télen meg 0), kitűnő egészségnek örvend, teljesen rugalmas a műanyagja, semmi ridegedés, csodálkozom is rendesen.
Az első síkötésem (Tyrolia 470) sajnos a "legendás" 400-a sorozatból származott, ahol az első kötések felső, bakancsot rögzítő füle volt anyaghibás, nekem is eltört mind a kettő, utána tettem rá egy kőnehéz, de teljesen fém Tyrolia 360R-t, a kötés amikor hozzám került úgy nézett ki mintha direkt valami korrodáló fürdőben töltötte volna az éveket, a festék hámlott róla, úgyhogy fémtisztára csiszoltam és fekete festékkel lefújtam, majd a kidomborodó feliratokat újra felcsiszoltam, egyedi lett na:):)
Előzmény: (gyf 74452)
gyf
571 élménybeszámolót írt
571
17 éve tag
2009.11.25. 10:28
16 évesen 1985-ben vettem 3.500Ft-ért egy használt BOTAS műanyag bakancsot. Saját, spórolt pénz volt. Az összeg összemérhető volt a szüleim fizetésével, nagyot nyelhettek, amikor rájöttek, komolyak a vásárlási szándékaim.
A következő télen a balos körberepedt, a guta kerülgetett. Azon a télen minden síelés előtt újraragasztottam, fémlappal erősítettem és reménykedtem... Majd felvettem és egyből beleléptem a kötésbe és ki sem léptem a nap végéig.
Ez egy POLSPORT léc volt csavaros kantnival rugós kötéssel, amit ekkorra már upgradeltem egy TYROLIA automata kötéssel.
A felszerelés változik, a havas sportok szeretete megmarad.
Hogwash
841 élménybeszámolót írt
841
17 éve tag
2009.11.24. 22:07
'76-ban kaptam karácsonyra egy Triál sílécet, amire édesapámmal fúrtuk fel a rugós kötést. Kék színű volt, nagyon szerettem. Vannak még norvég mintás sípulóvereim, amik derékban kicsit szűkek...
Agent
1646 élménybeszámolót írt
1646
20 éve tag
2009.11.18. 10:44
Én az eredetiben nagybetűvel és 13as ß-el írtam, szerintem a "nyomda ördöge"
Előzmény: (Stani 73919)
Stani
5439 élménybeszámolót írt
5439
Admin
2009.11.18. 10:02
Jó az írás. Mindösszesen annyit, ha megengednél: Breite Ries helyesen.
Előzmény: (Agent 73916)
Agent
1646 élménybeszámolót írt
1646
20 éve tag
2009.11.18. 09:43
Zdarsky témában ezt ajánlom, erre a művemre igen büszke vagyok:)
https://sielok.hu/rovat/simania/cikk/mathias-zdarsky/
Előzmény: (Stani 73915)
Stani
5439 élménybeszámolót írt
5439
Admin
2009.11.18. 09:34
Zdarsky-nak karrierje során nem is tudom hányszor törtek el a különféle csontjai, lényeg, hogy nem kétszer.
Az 1900-as évek elején megsíelte a schneebergi Breite Riest. Aki ismeri ezt az útvonalaz az tudja, hogy a belépője igen meredek, már-már függőleges.
A korabeli technikával, felszereléssel ez nem volt semmi teljesítmény.
Előzmény: (minerel 73807)
elsőelőzőkövetkezőutolsó
h i r d e t é s
h i r d e t é s
Havazás Előrejelzés
UTASBIZTOSÍTÁS
KIEMELT SÍTÁBOROK
MEGÚJULT A SÍELŐK NAPTÁRA
SZAKÜZLET AJÁNLATOK
KIEMELT APRÓHIRDETÉSEK
FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE
facebook twitter youtube instagram linkedin pinterest google cégem rss tiktok

Megjelenési ajánlatunk:
sielok.hu © Copyright 2000-2024 - Síelők Bt.