Már rég óta terveztem, hogy ellátogatok a Dunakömlődi Sípályára, de az elmúlt évek hóviszonya nem igazán kedvezett ennek a kis terepnek. Hétfőn Vassy felhívta a figyelmem, hogy most megtehetem a látogatást, amit ezúton is köszönök neki. Nem sokat gondolkodtam a dolgon délelőtt felhívtam az információs számot, hogy üzemel-e a pálya délután és mivel igen volt a válasz irány Kömlőd.

A településre érkezve követtem az előre kinyomtatott térképet és könnyedén megtaláltam a pályát. Mivel időben indultam és tőlünk nem nagy a távolság kb 40 km, így bőven a nyitás előtt érkeztem, volt időm a terepszemlére.

A felvonó nyomvonalán felgyalogoltam a pálya tetejére és a séta közben nézelődtem, fényképeztem. Első benyomásra nem nagyon ragadtak meg a látottak, de az idő múlásával ez hamarosan változott. Maga a pálya egy széles domboldal ahonnan több nyomvonalon is lejöhet a síelő, nehézségét a kék és piros közé tenném, de kezeletlen volta miatt inkább a piroshoz közelebb áll.

Néhány kép készítése után leballagtam a pálya aljába és jobban körül néztem. Itt kettő épület található, az egyik a felvonó gépháza a másik egy parányi melegedő, és két nagyon ötletes pad illetve asztal helyezkedik el, amit kimustrált lécekből és boardoból készítettek.

Némi várakozás után megérkezett a felvonókezelő és elmondta, hogy csak akkor indítják el a felvonót, ha legalább 4-5 ember összejön, de szerencsére rövidesen már „száguldottunk” felfelé. Számomra a felvonó ismeretlen volt, mert eddig nem láttam ilyet. Gyakorlatilag egy húzólift talán a kampós elnevezés illik rá legjobban. A kötélpályára nincsenek fixen rögzítve a vonszolók a kezedbe nyomnak egy keményfa „létrára” feltekert zsinórt, aminek a végén egy kampó található. A láb közé kell tenni a „létrát” a kezelő beakasztja a drótkötélbe és irány felfelé. A kiszállónál a kampó a földre esik, össze kell tekerni, zsebre vágni és irány a völgy. Érdekes megoldás, de kétségtelen, hogy működik. Mivel már másfél hete üzemel a pálya és a nyitás óta minimális hó esett bizony néhány helyen kilátszik a fű, de mivel a területen nincs egy darab kő sem kivéve, ha viszel magaddal így nem okoz kárt a lécben.

A helyiek elmondása szerint még kaszálni sem kell, mert a birkák lelegelik. Eleinte furcsa volt a kezeletlen buckás részeken történő haladás, de néhány kör után kimondottan élveztem. Mint fent már írtam több nyomvonalon is le lehet jönni és még most is találtam szűz részeket. A kalandorok a jobb oldalt található erdős részre is bemerészkedhetnek és ezt többen megtették, mert néhány nyom erre utalt. Jól megfér itt szánkózó síelő egyaránt, most sem okozott problémát, hogy a pálya szélén néhány fiatal csúszkált mindenfélével, ami siklott a havon. Este hétig csúszkáltunk és mivel gyakorlatilag már csak ketten voltunk, akik nem a pályához tartoztunk így véget ért a móka.

Érdekes kirándulás volt, jól éreztem magam és azt hiszem, ha az idő engedi máskor is ellátogatok. Érdekes volt azért is, mert az alföldön létrehozni egy sípályát szerintem egy jó értelemben gondolt elmebetegség kell. Ezt megtette egy ember, akinek segítői is akadtak és támogatta az energia szektor két nagy vállalata. A létesítmény egy kis sziget a múltból, ami arra emlékeztet, hogy voltak idők, amikor még mércével nézték a világot.

Kinek ajánlanám? Főként azoknak, akik a közelben laknak és két dolog fontos nekik, ha síelni mennek: hó legyen és lejtő.
https://sielok.hu/fotoalbum/dunakomlod-2012/kep/1/