Síelsz, de még nem próbáltad a sífutást? Miért?

Az nagyon jó, de csak 1 napra mentek? Jön a hó hozzánk is, nem bízol benne? Persze a szombat még bizonytalan, de remélem vasárnap már itthon is tudunk sífutni. Én is rá vagyok indulva. Hányan szoktatok menni?

Jelentem nem sielek, boardozok, de a sifutással próbálkozom, illetve -nék. Merthogy nincs hó. Most a kori van soron, egyelőre csak vicces stilusban, mert pókjárásban is gyorsabb vagyok. Szombaton kinézünk Skalkára, ott állitólag több a fehér matéria.

Ezzel a kis írással csak annyi a cél, hogy ha 5 ember ennek hatására megpróbálja a sífutást, akkor már megérte.
Ezért folytatom egy pár napon belül.

még, még, még

(folytatás)

Második és sokadik

Aztán helló-helló, újabb zavaros események és én újra a budai gleccseren. Igen ott, a „puccos”síházon túl.


Érthetetlen, minek?, fárasztó, fáj, utálom
Helló szia, te is itt? Látom egyben nyomod a 20 métert. Itt mindenki tegeződik? Süt a nap. Utána forralt bor/tea/rétes? Edzőbá’ meg honnan tudja, hogy hogy hívják a nevem?
Ugye, hogy ez semmi a lesikláshoz képes? Nem? Nem.

Jönnek sorban a technikák, klasszikus, korcsolya, meg az alesetek és kivételek és rendhagyók és szenvedő szerkezetek.

Egyre jobban megy, néha már tovább nézek (de nem látok) az egyre szűkebb rétnél, valahogy napról-napra megy össze a táj. (menni kéne már egy NAGY ( max 300m) kört. Majd legközelebb, most pihi.)

Aztán elfogyott a hó Pesten, jött egy március közepei Obertauern lesiklóhét, gondos tanulmányozása a pályáknak a Méltán Népszerű Weblapon, nagykör jobbról balra meg fordítva, jé ez meg itt egy sífutóút az egész közepén.
Kár, hogy időben nem fér majd bele, mennék egy kört.
Obertauerntől kábé 5 percre van egy sífutó centrum, hóágyú, esti világítás, full-extra, persze ingyen használható.
Ausztriában általában ingyenesek a pályák, de itt ott napi pár EUR-t (=1sör) elkérnek.
Aztán csak belefért este egy vizit, ahol a kölcsönzőstől sikerült venni 3 napi síbérlet áráért egy komplett kicsit használt felszerelést (cipő, bot, léc, +wax), nem gagyit

Story és figyelmeztetés!

Rendkívüli tapasztalatokkal álltam neki a vásárlásnak. Tudtam, hogy nem pikkelyes és tudtam, hogy ne a leggagyibbat. Eddig rendben is volt, aztán jött a kérdés a nem létező eladótól: Futóléc vagy klasszikus? ÖÖÖÖAAUUU, hát olyan kellene, ami mindkettőre jó! ROSSZ VÁLASZ! Hagyd el a házat MOST!
Pusztán a kérdés felvetésére körbevett vagy öt osztrák csávó, akik idegesen vigyorogtak és bottal hadonásztak. Gyors reakció, ami így utólag életmentő volt: Hát persze, hogy koriléc, hát mi más meine freund. 5 másodperc csend, szempárok villannak, ezt megúsztam.

Tehát: Olyan nincs ami mindkettőre jó, legyen kori, aztán azzal óvatosba lehet mindent csinálni. (Disclaimer: ezt én mondom és nem vállalok felelősséget!)
(az egyéb részleteket hagyjuk, mivel ott nincs is bolt-mint tudjuk).

SZEZON

Szezonzárás március utolsó hétvégéjén, Galyatetőn, ahol csíkosra ratrakolt sífutópályán a 40 centis havon zártam a telet. Jókora segges a Székelykapunál, alig 1,5 hónap alatt újra tünetmenet állapot. Pesten ekkor már zárt a tavaszi végkiárusítás . Utólag megtudtam, hogy nagy szerencsém volt, ez azért nem alapszolgáltatás, mármint a csíkos pálya.

(folytassam?)

Én idén tutira kipróbálom, már régóta tervezem. Iszonyatosan jó sport szerintem!
Már csak egy hónap és felcsatolom a léceket Gerlosban, és irány a Schönachtal!

Miért nem? Mert nagyon kemény sport! Más lelkületű embernek való, nem az én szabadság-imádó, felfedező lelkemnek. Ellenben a túrasí az izgalmas....Abban egyetértek, hogy sokkal több sífutó, biatlonlista kellene a versenysportba. Hiszen annyi "vasemberünk", ultra...maraton futónk van, sírollerrel nyáron is űzhető...

Én is korábban az alpesi ágat műveltem, ahogy lehetett.
Aztán belegondoltam, hogy egy átlagos magyar ember egy szezonban jó ha egy hetet síel, a szerencsésebbek esetleg többet. Hegyünk nincs, hideg és hó viszont azért akad néha, hát irány a sífutás!
Bárhol űzhető, akár városban(!), munka után, erdőben túrázva, bárhogyan. A felszerelés ára sem vészes. Nem kell bérletet venni, tolongani a pályán stb.
Amiért kevesen űzik az, hogy ez egy kemény sport, itt nem segít a gravitáció, a saját erődből hajtod magad. Az emberek meg nem nagyon szeretik megerőltetni magukat. Persze ez nem is baj. Mindenki azt csinál amit akar.
Decemberben Eplényben voltunk futni. Néztem a zsúfolt pályán síelőket és nem cseréltem volna velük. Ezt pár évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni magamról.

Ahol nem kell várni a felvonóra (egy kezdő sífutó nem titkoltan marketing ízű gondolatai)

Az egész ott kezdődött, hogy 8 éve, 10 éves (igen 10 év, csak megfontoltan!) gondolkodás után lécre álltam és elkezdtem a menőzést a domboldalon. Igen-igen, bal lábam a hátam mögött keresztben, a fejem 15 cm mélyen a fagyos hóban (Do picsku! tartja a mondás Donovalyban a 20. perc sorban állás után). Kegyetlen, SOHA-SEM-BEVEHETŐ erdei pálya és a félőrültek a messzi túloldalon (Hola, de nem szuper). Természetesen azonnali szerelem a fagy, a hóláncszerelés, a híg szlovák teák és 4 napos autópálya matricák után. Akinek már volt szerencséje ahhoz, amikor a cca. 20 km autópálya szakasz közepén Darth Vadernak öltözött fazonok mindenkit tételesen ellenőriznek a matrica miatt a benzinkútnál, az érti a nosztalgiámat.
Két év Szlovákia után Ausztria, nagy-nagy terepek aztán mostanra magyar szemmel jó átlagos sí tudás, amibe még néhány ausztriai céges síverseny is benne van mért idővel, ahol még maximum 3 osztrák is mögöttem végzett. (Na ja, ein meter schnaps per kopf bitte! Mekkora kúlság mesélni másnap vínben az utolsó helyet).

Egy mondat a mért időről: Egyszer úgy volt, hogy a rajtban mögöttem állt maga Franz Klammer mint marketing díszpinty. Ezer világkupa győzelem, olimpiai arany után hárommal nagyobb sorszáma volt mint nekem. Durva élmény volt látni, hogyan jött/esett le a hegyről, de a legdurvább az volt, hogy majdnem előttem ért a célba. Aki teheti, nézze meg ezeket a zseniket élőben, a tévén nem jön át.

Ment minden, ahogy kell, asztalon táncolás (Dachstein), 1 órás ücsörgés a 4-es beülősben (hoppá Donovaly egyre jobb) mínusz 23 fokban, báránycsülök és üveglift az olaszoknál (Kurrrve!, kurrve!, ahogy az olasz apuka idomítja gyermekét a pályán.).
KoránkelésegynapSemmeringodavisszaakutyásliftnélfélórasorban(válságelőtt)tisztaSzlovákia.
Szauna, szauna, szauna.

Csak azok a fani párhuzamos nyomok ne lennének ott mindenhol, csak útban vannak a laposon, meg azok a vicces emberek, akik ott próbálkoznak az előrejutással, mint a kombínó és mindezt passzos nadrágban! Na hagyjuk már ezt emberek! Macerás ez a botozás az áramszedőkkel így is, ne hogy már itt kerülgessük a telkes járatot is! Hö!

Aztán, mint sikertelen ex-sportlövő (Pongrácz utca, MHSZ, katona apukás haver) egyre több perc a tévén nézve ezeket a csúszkálós fazonokat, akik még lövöldöznek is közben. Bizony, akik a célba érés után habzó szájjal vigyorogva fekszenek a havon percekig! Mekkora már!

ELSŐ

Aztán sok-sok nap lecsúszás után és egy szerencsés véletlen során elmentem az első sífutás edzésemre.
Hogy ez mekkora egy hülyeség! Még hogy oktatni EZT? Annak, akinek mért ideje van műlesiklásban és jéghokizott 4 évig? Na megmutatom én ezt gyerekek! Persze kezdő csoport, oké edzőbá! Max 10 percre aztán csá, irány a Déli persze lécen ...
Hogy 8 alkalom kell? Melegítsek is be barátom? Hal aljú (vagy mi) léc, persze, abban van a high-tech, sima talpon mindenki tud.

Az első 10 méteren pontosan 2.5 szer estem el. Először előre, ami állítólag nem egyszerű, aztán oldalra, ami alap, majd egyszer az utolsó pillanatban megkapaszkodtam egy fában, ami persze nem ér. Két óra délelőtti laza mozgás, haza, picit dőljünk le, mert mintha történt volna valami...
... , hogy mindjárt kiesik valaki a Megasztárból? Éjfél van.

A naptár velem volt, jött a vasárnap, de végül kedd körül már lefelé is tudtam menni a lépcsőn fejjel előre.

Hát így volt az első
(folyt. köv.)

Itt most egy hosszú cikk(?) első része következik, aztán jön a többi.