Síelésünk kivesézése

Na, akkor majd nyaggatlak hót amatőr bringás kérdésekkel!:-) (a McFelelő topikban persze)

Megnyugtattál, kösz. :-)

Ívkezdésnél a belső sít csak jó csípőhelyzetben lehet megterhelni. Ez sokaknak gondot okoz, illetve ha nem tanulják meg, akkor ilyenkor értelemszerűen kibillen a terhelés a külső síre. (utána meg persze már ott is marad az ívben)
Ahogy Ozsi sokszor leírta, a kulcsmozzanat a csípő átejtése a leendő ív belsejébe. Ha ez nincs meg, akkor nem lehet szépen szabályozni a terheléseket.

Én egyébként abból indulok ki (mert így a legygszerűbb megérteni), hogy egy karcolt ívben a cél a lécek közel egyforma terhelése, de az ívet a belső sínek kell megkezdenie.
Ez az alapszitu, amiből szükség szerint (de tudatosan, nem ahogy éppen alakul) lehet eltérni.

Például az ív elején a belső sí tudatos megterhelése és emellé fokozott élezése brutálisan agresszív ívkezdést eredményez.
Ha viszont két lábat terhelek, vagy egy kicsit(!) engedem a külsőt jobban terhelődni, akkor az ív eleje hosszabb, lágyabb lesz.

Jól el lehet játszadozni, kisérletezni ilyesmikkel menet közben... :-)

persze, értem én.. hát igen a síelés az tényleg nagyon hiányzik nekem is.

próbálom leszoktatni magamat a síelős témákról már, csak a mtb világkupasorozat még nem kezdődött el sajna, mármint a 4x meg DHi , így még elég gyenge a mountain bikeos élet.

Közben már gyanítottam, hogy a kiflizés lesz az a cö betű.

Csak tudod sok esetet láttam, amikor valaki kiflihelyzetet erőltetett, de közben a lényeg (csípő, súlypont) elveszett. Lett belőle egy vállal indított (ezért külső lábas, tehát elnyújtott) élváltást követő, kihajoló helyzetű -ezért túlzottan külső sí terheléses-, magas testhelyzetű ív.
(ez rendesen összetett mondat lett... :-) )

A valamennyire(!) kiflitartás egy következmény, de nem cél. Csak sokan ezt a "kiflit" látják leginkább a mozgásból.
Ahogy Ozsi teljesen jól leírta, nem a látványt kell lemásolni, hanem fel kell építeni a mozgást, a látvány lesz a következmény. (ami jó esetben nem a kifli)
A kifli tipikusan egy ilyen dolog, ezért veszélyes, mikor valaki szándékosan a kiflizésre törekszik.

Mindez szigorúan szerintem, és tényleg nem neked célozva! Nem is láttalak síelni, tehát nem is szólhatna neked. Csak rengeteg ilyesmit látok, meg olvasok itt a fórumon is, emiatt írtam.
(meg azért, mert nagyon hiányzik a sízés... :-) )

na akkor sorban válaszolva

Laci, tudom hogy nem kifejezetten rám értetted a csípő kilendülést, csak én most a saját példámon gondolkodtam.

igen a c betű a kifli tartásra akar utalni, enyhe túlzással, amúgy mondom itt olvastam a fórumon ezt a kifejezést valakitől és megtetszett.

igen ozsi, erre már múltkor is utaltál, hogy ne a hasizommal feszítsünk rá kívül hogy behajoljon a törzs, hanem az oldalra ható erő miatt kerüljön ilyen tartásba a test és a belső oldali hasizmokkal tartsunk neki ellen. igazából nem tudom nálam ez pontosan hogy van, nem kell odafigyelnem, hogy meglegyen ez a tartás, bár igazából ezt sose tanulmányoztam magamon hogy mikor mi feszül, de kétségkívül ha felidézek egy két kemény kanyart, akkor mintha az rémlene, hogy igencsak ellen kellett tartani a belső oldali hasizmokkal, hogy helyén maradjon a felsőtestem.

Kösz, értem már, gs. Amikor rudakat kerülgetnek? Ez a sílesiklás, nem?

A c betűt is értem már. Tehát ki kell hajolni a völgy felé. De a képeken mintha nem hajolnának ki eléggé, nem? (bár ezek gondolom valami jó sízők)
Meg a seggük is úgy "lóg", mintha le akarnának ülni maguk mellé. Vagy ez az esetleges esés ellen van, hogy kisebbet essenek, ha elcsúsznak?

Oké, értelek. Nálam egyébként fordítva szokott lenni, néha túl sok kerül a külsőre, szerencsére egyre ritkábban, tényleg csak az elcs...ett kanyarokban. (remélem...)
(Oka persze a sí fölött felejtett súlypont. Amikor meg harapni kezdi a sí az ívet, onnan már nem lehet rendesen visszajönni belülre.)


Borításkor finnyás vagyok a belső megterhelésére, azt már bevéstem kicsiny agyamba.

"Az élváltásnál egyértelműen a belső kezd, és csak később kerül terhelés a külsőre"

Ezt jó, hogy te is leírtad, így talán hihetőbb.:-)

Oktatásban nagyon kell vigyázni arra, hogy ne a mozgás kinézetét adjuk meg célnak. Egy csípőszöghöz hasonlót többféleképpen is létre lehet hozni, de nem mindegyik megoldás helyes. A C betűnél sajnos a legegyszerűbb, amelyik az embernek először az eszébe jut, az pont a rossz megoldás. Szép gondosan, feladathelyzetekből fel lehet építeni a jó csípőszöget, de a látvány utánzásával erre nagyon kicsi az esély.

A "C" cicatartásra vigyázz, mert azt nem a jó izmok működése alakítja ki! Még véletlenül se érezz izomfeszülést a C két szára között (azaz a külső oldalsó izmokban)... A belső oldalon a hasizmoknak kell keményen dolgozni, ettől előre kerülsz, a csípőszög is kialakul, a terhelés is jól szabályozott lesz, és egyben vízszintes közelben stabilizálod a csípőt, nem fog tudni elbillenni.

Nem a GS technika ez! :-) A cica tartás meg amit Áron leírt csak a gyerekeknek így mondják, a c betű tanulásánál is cica betűként nevezik.

Én nem egy lábat értettem ez alatt, csak annyit, hogy a külső többet visz el a terhelésből. Én azt tapasztaltam, hogy komoly tempónál fizikailag lehetetlen csak a külsőt terhelni, ha viszont nem törekszem minden idegszálammal a külső terhelésére, akkor túl sok kerül a belsőre.

Az élváltásnál egyértelműen a belső kezd, és csak később kerül terhelés a külsőre.

Még az is lehet. :-)
A fene tudja, de remélem hamarosan kiderül!

Ha jól értem: C=cica
Tehát "C" testtartás=kifli=banán=akármi

Ez a gs technika?

Na, ez a "cicás" tartás is érdekel! Hogy is van ez, ez mire is vonatkozik?

Én is szoktam cicát (cicahátat) emlegetni (és kérni), de én a háttal kapcsolatban azoknak, akik nagyon nyújtott, feszes háttal síelnek, netán előredőlve bógniznak.

Egyébként meg ne érts félre kérlek, én elhiszem, hogy jól síelsz, nem is gyanusítalak "csípőkilendítés bűncselekményével" :-), de nagyon sok síelőnél láttam ilyet (is), ezért írtam róla.

Na, de mi is van azzal a macskával? :-)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szerkesztve:
Egyébként (ismét nem neked célzom!), az egyik leggyakoribb -általam látott- hiba a kiflibe kihajoló felsőtest, amitől a súlypont kibillen. Ez persze szinte mindig együtt jár a nem kellően "beengedett" csípővel és a nagyon magas, nyújtott testtartással. Ilyenkor hiába görnyed előre a manusz (gondolva, hogy most "mélyre megyek"), a súlypont ettől rossz helyen marad, nem megy be eléggé az ívközéppont felé.

Ezt csak amiatt írogatom, mert sokan összekeverik a rossz tartás okozta külső sí terhelést a (valóban) nagy tempó és terhelés okozta külső sí terhelésével.

Dehogy jársz tévúton!

Szerintem itt a még nem ill. már nem esete áll fenn. A tanuló még nem tudja (nem meri) terhelni az ívbelső lábat, hisz az az ívbelső léc külső élének terhelését jelentené. Ő azt tanulta, hogy szépen ráterhelünk az ívkülső lábra és így kanyarodunk. A versenyzők meg annyira megerőszakolják a lécek rádiuszát, hogy náluk nagyon erősen hat a centrifugális erő, ezért kerül gyakran lényegesen nagyobb terhelés az ívkülső lábra.
Te meg úgy vagy, ahogy replaci is írja, hogy a körülményektől ill. a kedvedtől, szándékodtól függően terhelsz közel egyformán, vagy pedig versenyzős módon. Mindig terheled mindkét lábad, de teljesen egyformán csak ritkán, többnyire van különbség, a kérdés az, hogy mennyi. Megjegyzem, nálad szerintem olyan is előfordul, hogy az ívbelső lábat terheled jobban, így indítva egy agresszív kanyart...

Értelek.

hogy ezek mennyire jók :D
150-es flexnél, az erőátvitel egyenesen a fejig hat, ez kézremegést okoz. Benne van a használati utasításban! :DDD

Két filmecske hétvégéről, sajnos kicsit remeg a kép telefonnal készült, és a kameramanon 150-es flexű baki volt! :-)
https://sielok.hu/video/598053/
https://sielok.hu/video/186370/

Halihó sziasztok!

"Nem, csak más úton!", mondja Gabóca!

Ehhez fűzném hozzá, hogy meggyőződésem szerint nem csak egy út létezik.

Egy út a versenyzők útja. Amikor versenyeznek. És amikor nem versenyeznek, csak úgy mennek. Van versenyző, aki ilyenkor is úgy megy, mintha versenyezne.

Aztán vannak amatőrök, (nem versenyző), akik szintén úgy mennek, mintha versenyzők lennének.

Aztán vannak amatőrök, akik a könnyed síelést szeretik. Elfogadva minden egyéb utat is, (azok mind beletartoznak az egyetemes síelésbe), én ezt a könnyed síelést favorizálom, és oktatni is ezt próbálom.

Síelni lehet sok erőkifejtéssel, és lehet könnyedén. A könnyed síeléshez ismerni szükséges, hogy hogyan tudunk különböző helyzetekben, és különböző sebességek mellett a lehető legkisebb erőkifejtéssel egyensúlyban maradni.

Ehhez a könnyedén síelőnek ismernie szükséges a síelés közben fellépő fizikai törvényszerűségeket, és az azokhoz történő alkalmazkodásokat.

A külső – belső sí terhelésének elosztásáról már írtam korábban, (most nincs időm előkotorni). Ezért most csak annyit, hogy (szerintem) attól függ, hogy mi a síelő célja, és azt milyen technikával lehet megoldani.

Pl. Ha tempót megyek és egy gyors befordulás szükséges, (mert pl. közel a pálya széle), akkor megnyomom a külsőt, a belső pedig alkalmazkodik a helyzethez. Ha csak szépen és takarékosan akarok menni, akkor elosztom a terhet a két léc között, "két sínen fut a vonat". A HÓ FELŐL JÖVŐ NYOMÁST osztom el, hogy érthető legyen, amire gondolok.

Barátsággal
Replaci
A könnyedén síelés híve és képviselője!
https://www.kanyarsiklub.hu