Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM
Menü ≡
ROVATOK    HÍREK    HÓJELENTÉS    WEBKAMERÁK
TÉLI SPORTOK    FELSZERELÉS    GALÉRIA
JÁTÉK    AKCIÓK    FÓRUM    SZAKÉRTŐK

Hóvadász

Üzenet írásához regisztrálnod kell, vagy be kell jelentkezned.
elsőelőzőkövetkezőutolsó laponként: összesen 439, rendezés:
Üzenetek Üzenet íráshoz regisztrálj
Üzenet szövege
Feladó:  - Marky -FérfiHaladó síelő
Dátum: 2018.12.30. 22:03
(Üzenetazonosító: 202846)
- Marky - Hozzászólások: 491
Regisztrált: 2008.12.02.
54 síterepet értékelt
BEMUTATKOZÁS

Előre is köszi :)
Elég combosak az előrék a jövő hétre Auztriára, már csak egy ilyen kéne a következő 2 hétre a franciákhoz is, és akkor idén már nem kérek semmit :D
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2018.12.30. 20:34
(Üzenetazonosító: 202842)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

Ez most egy olyan helyzet, amire legutoljára 2012 januárban volt példa, akkor 4 napig esett egyfolytában a hó. A nyomáseloszlás tökéletes, minden a legjobb helyen, AC az óceánon a Brit-szigetek feletti középponttal, ami blokkolja a nyugati áramlást, a ciklonok ezt megkerülve, Skandinávián keresztül vonulnak Kelet-Európa felé. A közös áramlási rendszerükben pedig a hideg, sarkvidéki, tengeri levegő a legrövidebb úton érkezhet, és az áramlás iránya pont merőleges az Alpokra, ami így a legtöbb havat adja ki magából. Egy klasszikus, ritka felállás, amit nem szabad kihagyni.

Mitől más ez most, mint a többi hasonló északi torlasztásos helyzet (Nordstau)? Attól, hogy az AC sokáig ott marad a helyén, a ciklonok pedig nem feltörik, kiszorítják, hanem megkerülik, tehát nyugaton tartósan magas, ÉK-Európa felett pedig alacsony lesz a légnyomás. Ezzel a hideg levegő nem csak 1-2 napig, hanem huzamosabb ideig, akár 6-10 napig a vendégünk marad, sőt lejut a Balkánra is, ahol csúnya dolgokat művel majd. Hát ezért.
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2018.12.30. 20:04
(Üzenetazonosító: 202840)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

Halihó!

Ma futás közben a friss északnyugati szellő és az 5% körüli PM10 koncentráció hatására elgondolkoztam azon, hogy mi lenne ha folytatnám ezt a FlakeNews-rovatot (Morris után szabadon)?

Nem tűntem el, hanem vénségemre én is a fészbúkra költöztem át, ahol egy zárt körnek írogatok előrejelzéseket, beszámolókat, hangulatjelentéseket, ilyesmi. Azért, hogy az izobárok, a nyomvonalak, és más görbületek, vagy letörések, erdészeti szakkérdések (pl. hogy a cirbolya- vagy a vörösfenyő a jobb-e freeride szempontból?) megvitatásával ne a síterepek olvasóit terheljük, ezekről ezután inkább ide írok, és Ti is itt kérdezzetek.

A freeride-os FB csoporttal lehetnek majd átfedések, ezért azoktól, akik mindkét helyen jelen vannak, elnézést kérek.

Úgy tűnik, hogy a motiváció visszatért, de ehhez az is kellett, hogy amit most mutatnak a modellek és alakít az időjárás, az maga lesz az extázis!
h i r d e t é s

Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2017.01.04. 19:33
(Üzenetazonosító: 191995)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

Öt éve nem volt ilyen. Menni kell!
Feladó:  StaniFérfiProfi síelőKezdő snowboardos
Dátum: 2016.03.31. 08:25
(Üzenetazonosító: 188948)
Stani Hozzászólások: 5209
Regisztrált: 2003.11.03.
91 síterepet értékelt
BEMUTATKOZÁS

Örülök, hogy tetszett, remek kis hely. Kotyék idén Mühlbach felé és lementek, illetve Bischofshofen irányába is van jó terep megfelelő hóviszonyok esetén
Előzmény: (golo 188940)
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2016.03.30. 17:16
(Üzenetazonosító: 188940)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

2016.03.26. Arthurhaus-Hochkeil

A freeride, nekem legalábbis, egy magányos műfaj. Egyedül (tudom, tudom...) vagy 2-3 jó barát együtt az ideális, az ennél nagyobb csapat már zavaró. Ez az egyik. A másik, ha rajtad kívül még több százan gondolják azt, főleg a havazás utáni első derült napon, hogy ez lesz a Nagy Nap. Ugyanazon a helyen. Na ebből lett elegem.

Stani és Koty tavalyi beszámolója erről az eldugott kis helyről telibe talált. Arthurhaus-Hochkeil, a meseerdő, a kis Filzmoos. Mühlbach mellett kell letérni a főútról, de éppen ellenkező irányba, mint az ismert pályarendszer, és utána még elég sokat kell autózni felfelé. A legtöbb síelőnek ez eszébe sem jutna, hiszen csak húzós liftek vannak, kicsi a szintkülönbség, és nincs ott semmi. Maradjon is így!

Legutóbb, amikor Fieberbrunnba mentem, letértem megnézni. Éppen havazott, de a völgyben nem sok nyoma maradt. Az út az elején egy déli fekvésű hegyoldalon kanyarog felfelé, ezért hó sem volt sok. Lesz itt még valami? Lett. Van egy magasság, úgy 1300m körül, pont ott, ahol az alsó húzós lift parkolója található, ahonnan kezdve hirtelen vastag hó borított mindent. Itt már árnyékos, északnyugati fekvésű a hegyoldal és felette közvetlenül a Hochkönig hatalmas hegytömbje magasodik a másik oldalon. Ez a magyarázat arra, hogy miért van itt sokkal több hó, mint távolabb. A nagy hegy hatása miatt. Ez a titka. Még továbbmentem, mert feljebb is van egy parkoló és egy hosszabb húzós lift, balra pedig egy lankás (tanuló) pálya. Itt megálltam és belegyalogoltam a mély hóba. Azon a napon már csúsztam Lungauban és Obertauernen is keresztül jöttem, de sehol sem volt ennyi friss hó, mint itt. Az elhatározás megszületett.

Péntek éjjel utaztunk ki Böcksteinbe. A héten több napig hideg volt, többször havazott, de nem jelentős mennyiség, mert a délről támadó nedves-meleg és az északi hideg levegő között döntetlenre állt a meccs. Ezen az éjszakán azonban egy északnyugati melegfront érkezett. A schladmingi völgyben 3 fokban záporos csapadék esett, néhol egész jó intenzitással. Bischofshofen, 311-es út, szakadó eső. Ez jó lesz holnapra ide. Továbbmenve a Gastein-völgyben, ahogy emelkedtünk, bár fokozatosan hűlt a levegő, de a csapadék is gyengült. Végül, éppen amikor megérkeztünk átváltott hóba, de gyengén. 4 óra alvás és átmegyünk!

Csak a dienteni hágón jött a meglepetés. Addig még semmi, ott viszont már igazi Tél volt! Tehát az éjjel csak 1300m felett esett tisztán hó, lejjebb eső vagy vegyes. Leereszkedve Mühlbachnál (850m) ismét semmi, majd ahogy újra egyre feljebb mentünk, elkezdett téli arcot ölteni a táj. Amikor megérkeztünk, már 30cm friss hó fogadott bennünket és csend és nyugalom. 5-6 autónál nem állt több a parkolóban. A hegyek még ködbe takaróztak, de már érezni lehetett, hogy a szép időre (és melegre) nem kell sokat várnunk. Megnyugodtam. Az a nyugalom lett úrrá rajtam, amit például Filzmoosban szoktam érezni. De ez a hely még annál is bensőségesebb. Aki szembe jön veled, az rád mosolyog. Talán, mert itt érzik az emberek, hogy valami különlegesben van részük, távol a tömegtől, mindentől, ami a mai síközpontokat jellemzi.

Átöltöztünk és felsétáltunk a felvonóhoz (Saukarlift). Néha érkezett néhány ember a sípályán, ami teljesen üres volt. Ezért jöttünk.

Az erdőben vastag hótakaró és még a fákról is éppen csak elkezdett olvadni le a hó. Nyomok sehol. Amikor felértünk, egyelőre nem sokat láttunk, ezért először a pályát próbáltuk ki bemelegítésnek. Amikor letértem, bele a mély hóba, azonnal kiderült, hogy az olvadós, fogós fajtából van. Egy kötésállítás a leghátsó pozícióba azonban megmentette a napunkat.

Két hosszú húzós lift van, meg néhány rövidebb. Az egyik, a hosszabb a Saukarlift, ami 1330m-ről visz fel 1700m-ig. A másik, a távolabbi pedig a Roßwieslift 1470m-en indul és 1740m-en van a teteje. Innen pár perces sétával akár a Hochkeil-csúcs (vagyis inkább domb) is elérhető. Itt a pályától jobbra letérve megtaláltuk az első és leginkább szembetűnő freeride területet, ahol már voltak nyomok. Ekkor még köd volt, ezért csak fokozatosan tágítottuk a kört. Utána csúsztunk egyet a lift (lefelé nézve) bal oldalán is, ahol egy patakvölgy melletti meredek gerincen lecsúszva már az első vigyor is megjelent az arcunkon. Aztán csúsztunk még itt párat. A hely kicsi, a szintkülönbség sem nagy, ezért egy idő után az ember már nem számolgatja tovább a meneteket. Lecsúszik, felmegy, ha megunja, átmegy a másik felvonóhoz, folyamatosan, és közben megszűnik az idő.

Rájöttünk, hogy a Saukarlift melletti terep a jobb. Meredekebb és egyenletesebb a lejtése. Balra és jobbra is járható az erdő. Lefelé nézve baloldalon közvetlenül a felvonó mellett van egy hosszú tisztás. A jobboldali erdő pedig még jobb. Aztán egyre inkább eltávolodtunk jobbra. Az erdő mindenütt nagyon kellemes. Patakmeder alig akadt, ha mégis, azokat könnyen keresztezhetjük. Végül rájöttünk, hogy AKÁRHOL el lehet indulni lefelé, mert alul bárhol érkezünk ki, vagy egy síutat találunk, ami a két felvonó alsó állomását köti össze, vagy rövid sétával a gyakorló pályán csúszhatunk vissza az alsó felvonóhoz. A visszatérés tehát gyors és kényelmes. Valahol középen van egy hosszú tisztás is. Feljebb az erdőben pedig mindenfelé nyílt sávok, melyek jó meredekek és még ebben az olvadó hóban is dinamikus, gyors csúszásokat tettek lehetővé. Etalon. Feltűnő a hasonlóság Filzmooshoz is. Annál rövidebb, kisebb a szintkülönbsége, de jobb a meredeksége (a Saukarlifthez közelebbi részen). Az erdő fiatalabb és ritkább, így a hó eléri a talajt és nem veszik kárba, mint ott, ahol összezárnak a fakoronák. Vannak tisztások is. Nyomokat viszont csak a nyílt terepen találtunk, az erdő végig csak a miénk maradt. Milyen is legyen ott, ahol összesen alig volt néhány ember, és azok is a pályán vagy közvetlenül mellette maradtak?

Az egyik csúszás után éppen egy panzió udvarára érkeztünk meg. A falhoz támasztva két gyönyörű, natúr famintás, eddig soha nem látott deszka állt (GoodBoards márkájúak). Nézegettük, fényképeztük őket, amikor odajött egy barátságos, mosolygós srác és megkérdezte, hogy tetszenek-e? Beszélgettünk egy kicsit deszkákról és a freeride-ról. Kiderült, hogy ők is azt űzik, és most éppen a jövő évi prototípusokat tesztelik. Miért éppen ezen a helyen, nem pedig valami felkapott gleccseren? Talán azért, mert ők is többre értékelik ezt és már ismerik ezt a titkot.

Képek: https://sielok.hu/vetites/galeria/freeride-arthurhaus-hochkeil-2016/1/
CAM00394.jpg CAM00395.jpg CAM00411.jpg
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2016.03.17. 22:28
(Üzenetazonosító: 188772)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

Gergő barátom még mindig tudja fokozni :)

https://www.facebook.com/Freeride.hu/posts/942498639136615
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2016.03.12. 20:40
(Üzenetazonosító: 188631)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

2016.03.04. Fieberbrunn & Sallbach-Hinterglemm.

Ez egy fontos és értékes csúszás volt. Sok év után újra találkoztam egy régi barátommal, akivel hasonlóan gondolkozunk a hegyekről. Szavak nélkül is megértjük egymást. Ő is egy vándor, aki új útvonalakat próbál ki. Ehhez van elég türelme, kitartása, és hagyja, hogy a hegy mutassa meg a helyes irányt. Mert mi mindig arra csúszunk, amerre vinni akar minket a deszkánk. Ahogy Ákos barátunk mondta.

A legjobb dolog, amikor két síterepet összekötnek egy új felvonóval. Ehhez megépül egy pálya, de több egyelőre nem, így kicsit távolabb a környezet eredeti állapotban marad meg. Rengeteg új lehetőség is nyílik. Olyan útvonalak válnak elérhetővé, amiket azelőtt csak hosszú túrával érhettünk volna el. Az első ilyen élményem Westendorf és Kitzbühel összekötése után volt az új felvonó közelében. Most pedig Fieberbrunn és Sallbach határán.

A barátom meghívására érkeztem most ide, akinek ez már az ötödik szezonja Fieberbrunnban snowboard-oktatóként. Réges-régen már csúsztunk egyszer itt együtt. Azóta sok minden megváltozott. A régi, lassú ülős liftek helyén modern kabinosok épültek, de ezzel a hely nyugalma, harmóniája nem veszett oda.

Például a déli oldalon a Reckmoos Süd ülős liftet is egy kabinos váltotta fel, melyhez alulról csatlakozik az új TirolS II kabinos, ami már egészen a völgy aljától jön fel. Emlékszem, hogy amikor anno lecsúsztunk itt, a felvonó alsó állomásánál lejjebb érkeztünk meg, ezért még fel kellett másznunk, hogy visszatérhessünk. Erre már nincs többé szükség.

Óriási a kontraszt Sallbach-Hinterglemm és Fieberbrunn között. Amott már mindenhol pályák, amelyek között semmi szabad hely nem maradt, annyira kiszélesedtek. A faluban mélygarázs-labirintus, melyben el lehet tévedni. Új, gyors 6-os és 8-as felvonók, melyek a rengeteg embert várakozás nélkül viszik fel, akik aztán a széles pályákon özönlenek lefelé. Ha sokáig néztem, majdnem beleszédültem. Ez lenne a jövő?

Fieberbrunn nem ilyen. A központ olyan, mint régen, van egy nyugodt, szabadtéri parkoló, pár perc sétára a liftektől. A piros kabinos lift retró hangulata is jó érzéssel töltött el. Egy átszállással érhetünk fel a hegytetőre. Reggel nyitás után pár perccel már a felvonóban ültünk. Az ablakon kinézve láttam, hogy a hó még az erdőben is elég. Az éjjel is esett 15cm friss, de az előző napokon 30. Ebben a szezonban még nem csúsztam ilyen jó körülmények között.

A Lärchfilzkogel-csúcs (1645m) a kiindulási pont. Innen jól át lehet tekinteni a terepet. Szemben egy mély völgy terül el, melynek túlsó oldalán visz fel az új Reckmoos Nord felvonó, amivel ki tudunk jutni a völgyből, hogy utána lecsússzunk a túlsó, déli oldalon. De ezzel még ráértünk, ezért először a lavinafogók között csúsztunk le, majd balra tartva bementünk az erdőbe. Egy szűk szurdokvölgy aljában értünk ki a sípályára, amin visszatértünk a központba. Ez a legegyszerűbb freeride-útvonal, így hamar összejárják, de nekünk még teljesen szűz volt a meredek hegyoldal. Meglepődtem, amikor a laza, könnyű porhóban lecsúsztam. Ilyen jóra egyáltalán nem számítottam. Egy felejthetetlen nap állt még előttünk. Leginkább azért, mert a barátom itt minden indulási pontot, gerincet, kuloárt, eldugott völgyet, patakot és kivezető útvonalat ismer, és ez olyan tudás, amit csak nagyon sok felfedező csúszás (és kimászás) után érhet el az ember egy ilyen változatos terepen.

A Reckmoos-Nord felvonóból balra látható marcona, meredek hegyoldalt most kihagytuk, mert még annyi más lehetőség volt. Szemben a másik oldalon, lefelé nézve balra kicsúszva érhető el egy meredek kuloár. A még érintetelen, puha porhóban óriási élmény volt benne lecsúszni. Utána gyorsan vissza a pályára és irány ismét a csúcs.

Kicsivel lejjebb indul a Hochhörndl felvonó, ami már a legmagasabb pontra (2020m) visz fel. A cél a déli oldal hatalmas szabad területe. Itt sokan kicsúsznak jobbra, majd onnan közvetlenül le, de jobb, ha minél magasabbról indulunk. Ehhez lecsatolva, a magasságot megtartva a meredek hegyoldalba kapaszkodva kell mászni egy kicsit a gerinc alatt, hogy aztán enyhén jobbra tartva egy ritkábban látogatott hómezőn csúszhassunk le. Az erdő szélén megálltunk, mert a teljesen szűz, szikrázó hómező látványa olyan csodálatos volt, hogy fotóért kiáltott. A fák árnyékában, egy balos íven végül déli irányba fordulva kiértünk arra a széles hómezőre, amin egészen a völgy aljáig bármerre lecsúszhatunk. Többé nincs már gyaloglásra és mászásra szükség. Alul egy kezelt síút készült, amin az új TirolS felvonóig csúszhatunk vissza, lendületből. Innen térhetünk aztán vissza akár Fieberbrunnba (TirolS II) vagy mehetünk tovább át Sallbach irányába fel a Reiterkogel-csúcsra (1819m).

Ez az északi oldal, emiatt árnyékos, és sokáig őrzi a porhavat. Pálya csak egy készült hozzá, ami jó dolog. Erről sokan letérnek, mert csábító a felvonó alatti irtás a sok behavazott púppal. Egy átlagos napon mi is örömünket lelnénk benne. De ez nem volt átlagos nap. Fent jobbra indultunk el a pályán és addig csúsztunk tovább a gerincen, amíg elfogyott a lejtése. Ekkor jobbra letértünk, be az erdőbe. A felső rész egy igazán meredek, kellemesen ritka erdő, ami nagyon élvezetes ereszkedés. Ezen a napon még nem járt benne előttünk senki. Esésvonalban engedtük lefelé, míg kiértünk az erdő széléig, ahol egy dimbes-dombos, lankás hómező következett. Az alján jobbra csúszva átkeltünk egy patakon, majd egy rövid séta után a síúton már csúszva gyorsan vissza tudtunk térni. Erről még egyszer le kell térni jobbra és egészen a völgy aljáig lecsúszni, ahol egy keskeny hídon átkelve már el is értünk a felvonóhoz. Ezt a hómezőt elég gyorsan felszabdalják a nyomok, mert végül mindenki ide érkezik ki. A fenti rész azonban tovább bírja. Nekünk még négyszer érte meg és volt még egy ötödik menet is, amihez egyet felvonóztunk is, hogy egy távolabbi útvonalon csúszhassunk le, de a vége ugyanez volt.

Ahhoz, hogy más csúcsokat is elérjünk, először le kell csúszni a pályán Hinterglemm felé, felvonózni, ismét lecsúszni, és megint felvonózni. Ez az amit jobb elfelejteni, bár a fenekünk melegszik közben. Végül a Hochalm 6-os ülős felvonóval felértünk, kicsit továbbmásztunk, hogy elérjük a Hochalm-csúcsot (1921m). Innen nem lehet akárhol lecsúszni északra, mert szakadék van. De azért vannak lehetőségek. Az egyik a gerinc, mi azon indultunk el, majd arról jobbra letérve már egy széles völgykatlanban csúszhattunk le tovább az aljáig. Délután már voltak itt nyomok, főleg legfelül, ahol szűkebb, de lejjebb még bőven volt szabad hely. A völgy alján pedig ott a kezelt síút, amin csak pár perc a visszaút, és újra a felvonóban ülhetünk. Semmi túra, minden nagyon gyors, kényelmes, nekünk ez már a luxus-kategória. Sajnos emiatt lesznek egyre többen és drágul a bérlet.

Aki felvonóval akar hazatérni Fieberbrunnba, annak fél 4-ig el kell érni a TirolS II felvonót. Mi erről az utolsó két csúszás kedvéért lemondtunk. Végül a Bernkogel felvonótól sétáltunk fel a gerincen a Bernkogel-csúcsig (1740m). Nem voltunk egyedül, mert innen le lehet csúszni vissza Sallbachba is. Ez elég egyértelmű és sokan választják. De a másik irányba, Fieberbrunn felé még hosszú az út és kevesen vállalkoznak rá. Az eleje egy nagyon szép völgykatlan fenyőfákkal. Aztán meredekebb lesz a dolog, és egy mély patakvölgyet kell elkerülni. Mi a baloldalon maradtunk és a gerincen csúsztunk le, majd tovább az erdőben, míg ki nem értünk a legelőkre. Senki nem járt erre. Esteledett. Átkeltünk a patakon, felsétáltunk egy havas dombon a Burgeralm fogadóhoz. Innen már vezet le egy út Fieberbrunnba, melynek az eleje lejt és csúszható, de azután egy műúthoz érkezik és onnan már gyalogolni kell.

Az összeköttetés után ez lett a legjobb freeride helyek egyike. Változatos, igényes és kreatív. Visszatérni érdemes.

A nap krónikája képekben:
https://sielok.hu/vetites/galeria/fieberbrunn-sallbach-freeride-2016/1/

Ezen kívül még rengeteg a lehetőség. A barátom további bejárt útvonalai ínyenceknek:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.278922365494249.74208.152115614841592&...
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2016.03.04. 12:15
(Üzenetazonosító: 188302)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

2016.03.04 Fieberbrunn, Sallbach
Egyelőre pár kép.
CAM00261.jpg CAM00262.jpg CAM00286.jpg CAM00279.jpg CAM00298.jpg CAM00324.jpg CAM00277.jpg CAM00327.jpg
Feladó:  apocaFérfiHaladó síelő
Dátum: 2015.12.27. 21:57
(Üzenetazonosító: 185136)
apoca Hozzászólások: 322
Regisztrált: 2005.10.13.
21 síterepet értékelt
BEMUTATKOZÁS

Ez így igaz, pedig nem "legjobb" modell (bár igazándiból nem szeretem ezt a jó- nem jó modell dolgot, mert úgy sincs szuper modell). Persze egy kis hezitálás még van, hogy itt magyarországot és főleg ausztriát mennyire kapja el a jó kis Ék-i hideg. És főleg utána, kellene egy jó kis ciklongenezis a lábas hidegre, vagy legalább egy tartós frontál (keveredési) zóna, prsze a hideg oldalon maradva.
ps.: az ominózus és emlékezetes időszakot én kellemesebb helyen ferihegyen töltöttem
Előzmény: (golo 185101)
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2015.12.26. 22:35
(Üzenetazonosító: 185101)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

Örök emlék marad. Éppen akkor Szabadszállás, harckocsizó század. :-)

Egyébként le a kalappal a GEM modell előtt. Már több mint egy héttel ezelőtt adta a skandináv AC-t, és konzekvensen kitartott mellette, míg végül a többiek is felzárkóztak mellé.
Előzmény: (apoca 185097)
Feladó:  apocaFérfiHaladó síelő
Dátum: 2015.12.26. 21:17
(Üzenetazonosító: 185097)
apoca Hozzászólások: 322
Regisztrált: 2005.10.13.
21 síterepet értékelt
BEMUTATKOZÁS

szépek, de gyorsan az emlékképekből, ami nem csak előrejelzés volt, ha nem már történelem is:)
Előzmény: (golo 185040)
Rrea00219870112.gif Rrea00119870112.gif
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2015.12.25. 00:08
(Üzenetazonosító: 185040)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

Ilyen modellfutást még sose láttam. Elmentettem emlékbe :-)
http://www.meteociel.fr/modeles/gfse_cartes.php http://www.meteociel.fr/modeles/gfse_cartes.php
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2015.04.26. 14:10
(Üzenetazonosító: 182939)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

2015.04.19. Schareck, keleti oldal

Köszönöm Tominak hogy meglepő tervemhez azonnal csatlakozott és konok kitartással jött végig és mikor az időnk letelt az erőm fogyott ő még akkor is a továbbhaladásra biztatott.

Korán keltünk keveset beszéltünk kocsiba ültünk és elindultunk. Na akkor hadd szóljon a Rock!

Kattints a képre a videó megtekintéséhez:


Még sötét volt mikor felértünk Sportgasteinbe. A fekete égen szikráztak a csillagok szél sem fújt teljes volt a csend. A tiszta száraz levegőben -10 fok a talpunk alatt finom porhó. A hegyek még sötétbe burkolóztak de a magasfeszültség oszlopa fenn a gerincen mint valami őrszem már elvált a keleti ég halványan derengő hátterétől.

Fejlámpával készülődtünk utána csendben elindultunk. Átvágtunk a parkolón és ráfordultunk egy síútra. Lassan világosodott. A szemünk előtt ott magasodott a hegy és fogva tartotta a tekintetünket. A kuloár ami tegnap még ködbe veszett most tisztán kirajzolódott és meredeken ívelt a magasba. Letértünk az útról enyhe emelkedőn bokrok között kapaszkodtunk fel a hegyoldalban jól kivehető útig amit nemsokára elértünk. Ekkor a hegycsúcsokat már elérte a hátunk mögött felkelő nap fénye és fényesen tündököltek a halványkék égen. Erőt és nyugalmat éreztem és a pillanat mulandóságát. Kereszteztünk egy korábbi lavinát majd az enyhén emelkedő úton haladtunk tovább felfelé. Közben a hegyoldalakon lassan araszolt egyre lejjebb és árasztott el mindent a fény.

Az érzés leírhatatlan. A splitboard falta a távolságot és észre sem vettük hogy emelkedünk. Balra lenézve már mélyen alattunk terült el a völgy szemben a hegyoldal ahol tegnap lecsúsztunk. Innen sokkal meredekebbnek tűnt. Persze mert szemből minden hegy az. Ezzel nyugtattam magam. Mire elértük a kuloár kijáratát már erősen tűzött a nap vakított a hó és fel kellett venni a szemüveget. Behúzódtunk az árnyékba és megbeszéltük hogy ezután végig ott is maradunk. A tegnapi hó nem volt túl mély de a hideg éjszaka alatt átkristályosodott és folyt le a lábunk körül. Az alapot elég stabilnak éreztük és megnyugtató volt hogy egyszer sem indult meg rajta a hó de néhol le volt fagyva alul ezért figyelni kellett nehogy megcsússzunk. Minden lépéssel új információt tapasztalást tudást szereztünk a hóról amely ott volt alattunk felettünk körülvett bennünket éreztük a hatalmát de rosszindulat nélkül.

A kuloár egyre meredekebb lett a fóka kezdett kevés lenni hozzá ezért enyhén oldalazva haladtunk de az irányváltások lassan és nehézkesen sikerültek. A deszka hosszú orra aláfutott a mély hónak és amikor megpróbáltuk kiemelni lehajlott mert nincs rögzítve a saroknál. Végül elérkeztem egy pontra ahol a további küszködés már nem érte meg ezért lecsatoltam ittam felkötöttem a boardot a hátizsákra és gyalog folytattam tovább. Tomi még nem adta fel konokul tovább küzdött a lappal és a leválni akaró fókával.

Ettől kezdve ismét a régi módon másztam. Az egyik lábam kihúztam a hóból majd kicsivel feljebb addig rugdostam egy ponton lyukat a hóba amíg elég mélyen bele tudtam állni ahhoz hogy megtartson. Aztán ugyanezt a másik lábbal megismételtem. Újra meg újra. Minden lépés egyformán fontos. A távolság egyre nőtt közöttünk végül Tomi is lecsatolt utánam eredt és láthatóan ismét közeledett.

A kuloár felső részét befújta a szél hóval egyre meredekebb lett oldalt kijönni belőle nem lehetett és nem is lett volna tanácsos ezért most már mindenképpen fel kellett rajta menni. Talán nem volt véletlen az sem hogy nem jött utánunk senki. A többi sítúrázó mind elfordult jobbra és a rövidebb északi kuloárt választotta hogy feljusson a platóra.

A legfelső meredek szűkületben már fenyegetőnek éreztem a mély havat ezért egy oldalágban próbáltam kikerülni de az zsákutcának bizonyult. Lassan oldalazva a szintet megtartva tértem vissza középre. A szomjúságot a hátizsák súlyát egyre nagyobbnak éreztem de az adott helyzetben levenni túl macerás és talán kockázatos is lett volna ezért inkább mentem tovább ahogy addig.

A nap már magasan járt megsütötte a felettünk jobbra levő hegyoldalt a leolvadó hó nagy darabokban hullott alá ami arra figyelmeztetett hogy maradjunk továbbra is az árnyékban még akkor is ha emiatt tovább kell majd mászni felfelé. Ezen nem múlhat. Kezdtem megérteni hogy mára ennyi volt az időnk elfogyott az erőm is fogytán de ha ihatnék kicsit pihennénk és ha lenne több időnk és újra splitboardra állhatnánk akkor bizonyára még tovább folytatnánk.

Végre felértünk. Mondtam Tominak hogy most itt a vége. Nehezen hitte és látszott hogy ő még továbbmenne. Felhívtam Endrut. Ők már a csúcson készülődtek és mondta hogy nemsokára indulnak lefelé. Megbeszéltük hogy itt várjuk meg őket a platón attól a helytől ahova érkezni fognak kissé jobbra fent a domboldalon. Most már nyugalom volt ittunk pihentünk átszereltünk pihentünk. Vártunk. A nap melegen sütött. Csend volt. Majdnem elaludtam a deszkán ülve. Az nem lenne jó ha innen legurulnék ezért inkább megráztam magam és a tájban gyönyörködtem. Készítettem pár fotót. Szép ez a hely.

Hamarosan megérkezett Endru és öccse Csaba. Alattunk voltak ahonnan nem lehetett jól belátni a helyet ezért intettünk nekik és megmutattuk hol lesz érdemes beszállniuk ha majd elindulunk. Még fotóztunk párat és a lelkünkben is maradt egy kitörölhetetlen kép az indulás előttről. Utána Csaba intett hogy mehetünk.

A pillanat elérkezett. Ráengedtem a lapot a meredek hómezőre tudva hogy nem fékezhetek és a lesodort hó elől pár könnyed és gyors kanyarral előremenekülve átsiklottam a kuloár legszűkebb részén közben éreztem hogy jön utánam a hó ezért kitértem jobbra és megálltam és hagytam hogy szépen lemenjen. Utánam jött Tomi aki még több havat lesodort mielőtt kihúzódott majd következett Endru és végül Csaba akik már csúsztak is tovább lefelé.

Innentől kezdve a mai napon már többen lementek előttünk de a felső részen mi voltunk az elsők. Ezután csúsztunk le tovább a félelmetes kulisszák között de lejjebb már több volt a nyom embertől és lavinától vegyesen. A tavalyi érintetlen hó látványa és magányos első lejövetelünk varázslata most nem jött vissza de az élmény így is maradandó.

Leérkeztünk a völgybe hátranéztünk és ott magasodott mögöttünk a hegy ahonnan lejöttünk. A kézfogás és az érzés mindig ugyanolyan. A csúcsot még nem sikerült elérnünk de tapasztaltabbak lettünk ami legközelebb segíteni fog. A hegy megvár.

Képek: https://sielok.hu/vetites/galeria/scharek-kuloar/1/
A webkamera képe 04.19-én reggel 5 órakor
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2015.04.24. 09:39
(Üzenetazonosító: 182917)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

2015.04.18. Sportgastein

Borús a reggel de a hangulat nem az. A tegnapi nap pozitív energiája készül kitörni belőlünk. Az esőbe hópelyhek keverednek. Jók a hírek fent Sportgasteinben havazik és jár a csúcsig a felvonó. Köd van? Na és.

A pendrive-on véletlenszerűen követik egymást a zenék. Váltakoznak a stílusok hogy a hosszú utakon is kellemes legyen. De most valami keményebb kell. Tovább ugratom előre amíg ehhez a számhoz nem érek:
Kattints a képre a videó megtekintéséhez:


Ez jó lesz. Az alagút előtt még szürke minden és havas eső csapkodja a szélvédőt. Az alagút sötét szája már várja hogy elnyelhessen minket. Road To Hell. Remek napunk lesz. Kilépve a másik oldalon már fehér a táj havazik akár télen is lehetne. Átöltözés közben kezdem érezni a bizsergést. A felvonón ülve számolgatjuk hány kabint lehet látni előttünk. Kettőt. Fent kilépünk a ködbe -6 fok. Tényleg tél van az orrunkon érezzük.

A pályán indulunk el. Nem kell látni elég az érzés amit a láb és az egyensúlyérzék közvetít az agynak. Ha a tekintetünkkel folyamatosan pásztázunk jobbra-balra előre-hátra csak az a fontos hogy ne egy pontra nézzünk akkor az agyunk ki tudja számolni a távolságokat és a sebességet. Ne nézz a lábad elé és akkor nem fogsz elszédülni! Menni fog ez csak gyakorolni kell. Lejjebb már ritkul a köd és távolabbra lehet ellátni. Már meg lehet ereszteni és mi meg is eresztjük. Először a bal oldalon térünk le és csúszunk le a völgybe ahogyan szoktunk. Még az alsó rész is teljesen jó akár télen is lehetne. A sima puha friss hó alatt megolvadt régi hó van ami nem karistol jól tart és engedi a határozott gyors manőverezést. Esésvonalban a legjobb mint mindig. Dombok és völgyek és patakmedrek. A hely már megszokott de az útvonal minden alkalommal más. Soha nem lehet megunni. A megnyugtató séta a sífutóúton vissza a felvonóhoz pihentető. Elégedettek vagyunk és mosolygunk. Ezt megismételjük még kétszer.

Azután következik a jobb oldal mint mindig. A meredek falon most megindul alattunk a legfelső friss réteg. Szerencsére nem túl sok mert gyakran lemegy itt a hó. Odafigyelve közelítjük meg a letörést. Egyenként csúszunk le a sziklák között a meredek lejáraton. Aki meg volt szeppenve előtte az is ügyesen megoldotta. Fotók videók készülnek biztató szavak és nevetés hallatszik. Ismét ezen a helyen hallom valakitől hogy ez volt élete csúszása. Akár télen is lehetne.
Road To Hell
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2015.04.24. 08:48
(Üzenetazonosító: 182916)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

2015.04.17. Angertal

Egy olyan nap volt amikor még a szakadó eső sem zavart.

Az út már üres és közben ez a zene szólt:
Kattints a képre a videó megtekintéséhez:


Elindultunk a síúton a völgy hátsó része felé. De nem mentünk végig hanem letértünk jobbra átmentünk egy hídon majd egy úton elindulnunk hegynek felfelé. Az út elágazott mi választottunk de nem jól mert az az ága egyszer csak véget ért. Soha ne fordulj vissza! Tovább mentünk és esésvonalban a meredek erdőben másztunk tovább felfelé. (Máskor ilyen helyeken lecsúszni szoktunk.) A fákat bokrokat kerülgettük hófoltok csak elvétve akadtak inkább nedves fű és sár és gyökerek. Na de minden megpróbáltatás véget ér egyszer. Ismét elértük az utat valahol 350m-rel magasabban és ezzel megspóroltunk 2km gyaloglást. A bemelegítés megvolt. Ezután hamarosan összefüggő havat találtunk tehát letehettük a spliboardot a földre ami eddig a hátunkat húzta. Becsatoltunk és akkor jött a meglepetés. Hiszen ez így már összehasonlíthatatlanul könnyebb lesz!

Az enyhén emelkedő úton a cuppogós hóban már szinte magától vitt felfelé a két talp. Mosolyogva eleinte kicsit bukdácsolva de nagy lelkesedéssel haladtunk. Az út egy szép fenyvesben kanyargott egyre feljebb. Az égen esőfelhők gyülekeztek fenyegetően a völgy fölött velünk egy magasságban pedig úszott gomolygott a pára. Amikor elértük az erdőhatárt hatalmas hómezők tárultak fel előttünk. Olyanok amiket azelőtt is szívesen megcsúsztunk volna de a mély hóban a feljutás aránytalanul nagy erőfeszítést kívánt így inkább lemondtunk róla. De splitboarddal mindez legalább ötször kevesebb energia felhasználását igényli vagy másfelől nézve legalább ötször magasabbra juthatunk fel így. Pont erre találták ki. Ez az érzés megérintett minket és megértettük a titkot amiről eddig sejtelmünk sem volt. Ez egy fantasztikus dolog!

Széles enyhén emelkedő legelőkön haladtunk felfelé amíg elértük a faházakat ahol megpihentünk. Ittunk megettük a szendvicseket és úgy éreztük magunkat mint egy iskolai kiránduláson. Megbeszéltük hogy a lecsúszáshoz még feljebb megyünk egy kicsit. Végül összesen 850m szintet tettünk meg az aljától és nem éreztük ennyire soknak. Az átszerelés még új volt nekünk ezt gyakorolni kell. De végül sikerült és felálltunk és lenéztünk és elkezdhettünk csúszni. De nem egészen úgy ahogy szerettük volna mert közben az eső átáztatta a havat és alig csúszott. Ki gondolta volna ezt azelőtt hogy mászni sokkal jobb volt?

Hamar elértük a hó és egyúttal lehetőségeink határát úgyhogy le kellett csatolni mert előttünk egy zúgó patak amin át kellett kelni. Köveken ugrálva hófoltokat kerülgetve vizes füvön sáron keresztül értünk el egy utat ami már lefelé vitt. Ez innen már egy túra volt ami ugyanazt az élményt nyújtotta mint a freeride. A fel és a le végleg elvesztette a jelentőségét. Már csak az egész hegy számít. És ez így lesz jó.

Képek: https://sielok.hu/vetites/galeria/splitboard-tura-angertal/1/
Feladó:  StaniFérfiProfi síelőKezdő snowboardos
Dátum: 2015.04.08. 22:15
(Üzenetazonosító: 182745)
Stani Hozzászólások: 5209
Regisztrált: 2003.11.03.
91 síterepet értékelt
BEMUTATKOZÁS

Hétfőről keddre ismét jelentős friss hó esett...

Arthurhaus második felvonás...

ez az a hely, ahol nem szól a hüttékből a sramli zene, ahol nem hat-nyolcüléses fűtött és bőrpárnás lifteket kapsz a hátsód alá. ahol nem mozgólépcső visz a lifthez és nincsenek exkluzív designer sportboltok, de Intersportot is hiába keresel. Nincs wifi hotspot, sőt időnként a telefonod is a hálózatot keresi..

Valami olyasmi, ami a síelést jelentette 20-30 éve vagy talán még korábban.

https://sielok.hu/fotoalbum/arthurhaus2-freeride-aprilis-2015/galeria/

vetítéssel:
https://sielok.hu/vetites/galeria/arthurhaus2-freeride-aprilis-2015/1/
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2015.04.06. 23:10
(Üzenetazonosító: 182723)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

Sportgastein, 2015.04.05.
Ez a nap lehetett volna januárban is, mert olyan hideg volt. De akkor még sokkal kevesebb volt a hó.

Kezdetben csak a középállomásig üzemelt a felvonó, de kint volt az összes kabin és az infó-táblán utaltak rá, hogy ez egyelőre a köd miatt van így és még változhat.

Addig az alsó részen csúsztunk. Rengeteg hó gyűlt már itt össze és a bokrokat szinte már teljesen belepte. 20 cm nagyon laza porhó fedte be az előző napon enyhén megolvadt és nyomokkal szabdalt réteget, így a lejövetel nem volt teljesen rázkódásmentes, de rossznak sem mondanám. A havazás erősödött, a friss hó egyre vastagodott és minden csúszásra jobb lett, mint az előzőnél volt. Ez egy ilyen nap volt, és ekkor még nem is tudtuk, hogy mi vár majd ránk fent.

Végre dél körül beindították a felső szakaszon is a felvonót. Még ködös volt az idő és erős szél fújt. A pályákon 20 cm friss szűzhó! Le sem kellett hozzá térni. A havazás, hófúvás, köd és az általunk felkavart könnyű porhó olyan fergeteget alkotott, ami olyan különleges élményt nyújtott, amiben még nem volt részünk soha. Nem is kellett hozzá sokat látni, elég volt a pálya szélét figyelni, a többi érzékelést átvette a lábunk. Persze mi nem a megnyitott pályát választottuk, hanem az oldalsó S6-ost. Ezt még a következő néhány alkalommal megismételtük, de már le is tértünk és a völgyig lecsúsztunk.

Az utolsó csúszásra lett a legjobb. Teljesen ráéreztünk erre a porfelhőben való csapatásra és ekkor már a pályák között is átvágtunk, majd meg sem álltunk a völgyig. Elégedetten vigyorogtunk és sajnáltuk, hogy többször már nem tudtunk felmenni. Különleges nap volt, az biztos.

(7/10)
Feladó:  goloFérfi
Dátum: 2015.04.06. 22:01
(Üzenetazonosító: 182721)
golo Hozzászólások: 893
Regisztrált: 2010.01.02.
BEMUTATKOZÁS

Köszönöm a tippet. Nem hallottam még erről a helyről.
Előzmény: (Koty 182717)
Feladó:  StaniFérfiProfi síelőKezdő snowboardos
Dátum: 2015.04.06. 21:59
(Üzenetazonosító: 182720)
Stani Hozzászólások: 5209
Regisztrált: 2003.11.03.
91 síterepet értékelt
BEMUTATKOZÁS


elsőelőzőkövetkezőutolsó laponként: összesen 439, rendezés:
h i r d e t é s
UTASBIZTOSÍTÁS -10% » SÍELŐK NAPTÁRA »
FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE »
KÖVESS MINKET!
facebook twitter youtube instagram
A SIELOK.HU SZÁMOKBAN
A portált jelenleg 41 vendég és 5 regisztrált felhasználó látogatja.
Asztali nézet